Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

TASARNAP, 1975. JANUÁR 5. A

felszabadító szovjet csapatok 3. Ukrán Frontjának kötelékében harcoló 57. hadsereg első katonái 1944. novemberben léptek Baranya földjére. A megye tulajdonképpeni felszabadítása november 25-én kezdődött, a megyéért folytatott faarcok azonban már október 25én kezdetüket vették, amikor is a szovjet csapatok kemény harcok árán kierőszakolták a Dunához való kijutást. A Dél-Dunántúl kulcsa Pécs 1944. november 29-én szabadult fel. A városba bevonuló katonák túlnyomó többsége egészen fiatal volt. Közülük egy, Alekszandr Dtnitrievics Szkripaj ezredes — volt felderítő hadnagy —, Sztálingrádtól Bécsig jutott el bajtársaival kemény harcok árán, Pécs felszabadításának emléke azonban elevenen él benne. Nos, hát milyennek látták akkor, ők a •árost? „Amikor átkeltünk a Dunán, s megkezdtük előrehaladásunkat Magyarország belseje jelé, Szekszárd volt az első jelentős város utunkban. Amikor ezt elhagytuk, Pécs volt az úticél. Pécsről sok szó esett ekkor a tiszti eligazításokon. Fontos nagyváros, DélDunántúl kulcsa... Néhányszor megpróbáltam elképzelni, persze ez nem sikerült. A várost védő hegyeken való átkelés gondolata nyugtalanított bennünket, de végül is könnyebben ment, mint reméltük. Egy napon aztán megláttuk, majd rövid idő alatt elfoglaltuk Pécset, mely határozottan kedves város volt, de a Belvárost leszámítva, úgy gondolom, nagyon is szegény. Igen sok üres, elhanyagolt épületet láttunk a külvárosban, összességében szép volt, minden, de láttuk: az emberek nélkülöznek, s nélkülözik maga a város is..." Hasonló véleménye lehetett Viktor Vasziljevics Szinyinnek is, aki a Zavjalov gárdaezredes parancsnoksága alatt álló 32. gépesített gárdabrigád, gépesített lövészzászlóalja első .százada élén azon a bizonyos november végi éjszakán elindult, hogy harckocsijaival áttörje az ellenség védőgyűrűjét, s behatoljon a hegy lábához bújó város titkokat rejtő falai közé. Q így emlékezik: „Nagyon hideg és sötét éjszaka volt, amikor századom a harckocsikon Pécs felé nyom".l' előre. A város alatt a németek tüzérségi tűzzel fogadtak bennünket, de szerencsénkre a lövedékek az országúttól 50—70 méterre robbantak, és így nem okoztak veszteséget a század szemelyi állományában. Az egyik szakaszon, ahol a Az Uránvaros, esti fényben. A misina-tetői tévétorony. A

misinai tévétorony mellvédje előtt állunk, odalent szikrázik, ragyog a táj. Házak, tetők, kémények, ablakok halmaza; utak, ösvények összevisszasága. A hegyvonulatok ívei, a nem tudni hová futó utcák, a színek, a tornyok, a gyárak és kupolák varázslatos harmóniája úgy hat ránk e furcsa illatú szélben, mint egy — a távoli múltból — előtörő édes-bús dallamfoszlány. Barátom, aki külföldről érkezett, megérinti a karom. Szép... gyönyörű ... — mondja. — Mint egy térkép... S ekkor bennem felzúg egy másik dallam, valami egészen mámorító. Örülök, hogy örül, hagy gyönyörűnek mopdja, amit lát —, s mint egy mély és meleg hangú kísérődallam. ezzel az örömmel együtt zúg bennem egy verssor is... Nem térkép e tá j ... Nekem szülőhazám .,. Kopog az írógép. Pécs, szűkebb hazánk, munkálkodásaink, álmaink, erőfeszítéseink és eredményeink közvetlen színtere, felszabadulása harmincadik évfordulóját ünnepli. Számokat, adatokat kopog a gép, s lám egyszercsak eszembe jut ez a fenti kis történet, s szétárad bennem ismét a büszkeség, a szeretet érzése. Mi csináltuk, bárki megnézheti, a miénk ... Kincses Baranya. — Táji, néprajzi, történelmi és gazdasági szempontból egyaránt igaz ez a jelző. Baranya megye hazánk legdélibb megyéje, szerencsés földrajzi fekvése, csodálatos tájai jóvoltából évezredek óta lakott hely, fejlett kultúrájú vidék. Pécs már i. e. a IX. században létezett, amikoris számunkra ismeretlen népek után illírek telepedtek meg a vidéken. Hat évszázad múltán a nyugatról jött kelták uralma alá került a táj, akiket az i. e. 12—9. években a római légiók gyűrtek hatalmuk alá. Pécs, római néven Sopianae volt a Pannónia provincia Valéria tartományának székhelye. Kétezer éves alapokra épült tehát a mai Pécs, mely a honfoglalás kezdete óta az egyik legjelentősebb magyar szellemi, kereskedelmi és gazdasági központja a Dunántúlnak. ban elnyúló város zsúfolt és öreg. A keskeny főutcán zötyögő villamos a nagyváros illúzióját keltheti, de ez tényleg csak illúzió. A lakások nyolcvan százaléka ötvenéves, illetve annál öregebb. A közművesítés hiányai katasztrofálisak, a közlekedési hálózat primitív. A kétezer éves, nagyhírű város szinte minden utcája újjászületésért kiált. Éá ez az újjászületés az 1940-es évek végén megkezdődött. Nemcsak a pécsieké Az úgynevezett meszesl városrészben épült az első új lakótelep — a szénbányászok letelepítése érdekében. Ez a városrész Pécs keleti kapujában van. A nyugati kapuban néhány évvel később mozdult meg a föld: itt épült fel Uránváros, a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóinak lakótelepe. Baranya ipari munkásságának 60 százaléka Pécsett dolgozik, így — érthető módon — a lakásépítés is T>écsre koncentrálódott. 1960 és 1970 között 11 790 új otthont adtak át, ami a teljes lakásállomány 36," százaléka. Ugyanebben az időben Debrecenben 30,3, Miskolcon 31,4, Szegeden pedig 27,4 százalékos volt a növekedés. Pécs népessége 1960-ban 115 ezer volt, 1970-ben 145 ezer, 1974 közepén pedig már 160 ezer. Évi átlagban 1200 lakással gazdagodik a város — ennél az ütemnél már csak az igények növekedése nagyobb... Meszes és Uránváros után épül a Déli város, s ezzel az „egyutcás", végtelen hosszúra nyúlt Pécs is múltté lesz. A századfordulóra kétszázezres város lökte1- majd a Mecsek alján. A város ipari arculatát ma egyértelműen a bányászat határozza meg, de az ipari szerkezet megváltoztatása, nagy ütemben folyik. 2000 ben jelentős bányászattal bíró, korszerű híradástechnikai és gépiparral, valamint nagy hagyományokra épülő élelmiszer- és kerámiagyártással rendelkező város lesz Pécs. Pécs — kulturális centrum. Gazdag művészeti élete, hat egyeteme. illetve főiskolája, gazdagodó tudományos élete az egész DélDunántúlt besugározza. Pécs nem csak a pécsieké, s ez azt is jelenti, hogy az elmúlt 30 év nagy változásai láttán az öröm és büszkeség is közös ... BÉKÉS SÁNDOR Néhány gránát robbant, néhány géppisztoly kerepelt, de katonai értelemben ez nem volt harc. Pécs felszabadult — s épen maradt 1 Új élet küszöbén Végre véget ért tehát az emberiség történetének legrettenetesebb háborúja, s bár a megye legdélibb területei kivételével Baranya nem szenvedett közvetlen háborús károkat, az újjáépítést a nulláról kellett kezdeni, mindenekelőtt emberi értelemben. A háború szinte minden családból áldozatokat követelt, ezrek pusztultak el a különböző internáló táborokban, további ezrek hagyták el oktalan félelmükben otthonaikat. Az üzemek, parasztgazdaságok kifosztva. Az ipari munkásság élelmezése már-már megoldhatatlan gond. Á fő feladat a gazdasági vérkeringés megindítása — ez pedig mindenekelőtt energiagond. Az ország tehát a bányák fglé tekint. Pécs, Komló, Nagymányok, Hidas — új csaták színtere lesz: a párt Jelhívására induló, s mind hatalmasabb méreteket öltő széncsatáké. A bányákban éhező emberek dolgoztak, hogy szenet kapjanak az erőművek, hogy elindulhasson a vasút. A Mecsek oldalában fehérlő üdülőszállóban, a Nádorban, a gazdag polgárházakban, s szerte a megyében feketézők, üzérkedők élték a zűrzavaros körülményeket kihasználva világukat. Az idősebb bányásznemzedék tagjai még emlékeznek a pécB bányászság akciójára, melynek keretében lesújtottak ezekre a gócokra. A munkásság rendet, igazságot követelt, munkalehetőségeket és elfogadható ellátást — tehát azt, amit az MKP tűzött jelszóként zászlajára. Nagyszerű évek! Meglehetős szegénység, de óriási ambíciók! Él, zsong, szerveződik és dolgozik az ország, s megvalósul, amiben senki sem hitt: három év alatt gyakorlatilag befejeződik az újjáépítés. A hároméves terv — győzelem. Természetesen, ez az idő csak arra volt elégséges, hogy a háború ütötte sebek behegedjenek, az új ország építése csak ezután kezdődhetett. Képzeletben repüljünk ismét végig a város felett. A dátum: 1947. Pécs jelentős város, de a maihoz viszonyítva mégiscsak kicsi. Alig több mint 70 ezer lakosa van. Az ipara is szerény. A bányák mellett legfeljebb a bőrgyár, a kesztyűgyár, a dohánygyár, és a Sopiana Gépgyár nevét ismeri az ország. Aprócska kis üzemek, korszerűtlen elhelyezés és felszerelés. A Mecsek lábainál kifli alakSzokolay István felvételei kukoricatábla egészen az út széléig ért, németek rohantak elő, és gránátokat dobáltak a harckocsikra, de századunk a támadást meghiúsította. Az út másik oldaláról is tüzeltek ránk, de a harckocsikból erős ágyú- és géppuskatűzzel megsemmisítettük az ellenseget.. Még egy nap, s a század teljesí-. tette feladatát: elérte a várost, és előre tört annak szíve felé. Viktor Vasziljevics a mai Légszeszgyár utcán haladhatott előre, mert a századparancsnok így emlékezik: „Ez a mellékutca nem szeli át a város főutcáját, csak beletorkollik. A mellékutca jobb oldalán, de már főutca mentén, nagy, valószínűleg háromemeletes, épület állott. Jártam benne, és meggyőződtem róla, hogy nem lakóház, hanem valamilyen oktatási intézmény ..." Igen, ez nem lakóház volt, hanem az Orvostudományi Egyetem épülete. Ennek sarkán foglalt védőállást Szinyin százada, hogy biztosítsa a főerők beérkezését. i « t