Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

6 VASÁRNAP, 1975. JANUÁR á. 6 Brigádok tegnap és má É rdemes lenn* efflrw»er föl­kutatni a brigád szó pon­tos eredetét. A nyelvészeti kutatás izgalmas társadalomtör­téneti adalékokkal szolgálna ama emberének, akinek a brigád las­sacskán munkahelye termésretea környezetét jelenti. Munkában üsssckovácsolódoU, erős, újabb célok elérésére serkentő köeös­séget — a hovatartozás bizton­ságit, mint az otthoni, egyetér­tő családok. Pedig w. « nő mást is ta. kar. A hétköznapi, kenyérkereső munkához csak az utóbbi idő. ben kapcsolódott. A brigád: har­ci egység. Az európai n éneknek' évszázadokon át a háborút idéz­te a mai. munkát, békét, alko­tást megtestesítő kifejezés, A fogalmak változása: a gon­dolkodás, a társadalom változása. Szocializmust építő harminc evünk jellegzetes eredményei a fogalma* változásán Is lemérhe­tek A brigád szó jelentésválto­zása csak egyetlen az átmlnősO-, lések közül, mégis magában hor­dozza. fölmutatja a többieket Röviddel a felszabadulás után alakultak meg az első munka, brigádok. EgyUtles munkára szö­vetkeztek, úgy akariak belépni a tulajdonukba, hatalmukba kerü­lő gyárba, hogy minden egyes napon önmagukat gazdagítva térhessenek haza. Ami a fiatalok­nak ma történelem, az első bri­gádtagoknak saját fiatalságuk, és a néphalalom ifjúkora. Még csak néhány lélegzetvételnyire volt a lét közvetlen veszélyeztetettsége, de éppen ezért lett pontos, elté­voszthe'.otlon a kövekeaő lépés. AZ elcsöndesült fegyverek tövé­ben megnyílt a lehetőségek egy­re táguló horizontja. kézeetfog. ható közelségbe kerültök törté­nelmünk áhított sorsfordulói. A munkások, az értékek mindenko­ri megteremtői, végre gazdái le. f hettek saját sorsuknak. Az első munkabrigádák meg­mutatták mire képes a munkás, ha kizsákmányoló! helyett magi­nak dolgozik. Újjáépítették a gyárakat, megalapozták a szo­cialista gazdaságot. A szociális, mus építésének ebben az első, nagy csatájában a brigádok áll. tak az élen. Ott állnak ma Is. Vállalják a kor parancsát, felismerik és tel­jesítik a fejlődés követelményeit A munkabrigádokbői felnőtt •sociatlsta brigádok már a gaz. daság és az emberi tulajdonsá­gok együttes formálását vallják feladatuknak. Nem kevesebbet mint a szocializmus teljes lehe­tőségeinek birtokba vételét vál. lalták ezzel. A munkaeszközök fölötti uralomhoz párosul.>an az embert sors irányítását. Az. em­berek boldogsága, harmóniája nem az egyén magánügye többé, hanem a közösség célja. A szocialista brigádok minden­napi életében most annak va­dunk tanút, hogy miként értel­mezik ezt a mai körülmények között. Akkor Is erről van szó. ha iskolába járó társaik helyett mások vállalnak rend*.eresen délutáni műszakokat és akkor is, ha vasárnap az egész brigád egvik tagja házépítésénél segít A kézről kézre jéró könyvek, a szín­házban eltöltött esték sem be­szélnek másról. A gyermekottho­nokba látogató brigádok, az egyedül élő öregeket támogatók, a környékbeli Iskolákat és a gyá­ruk tájékát egyaránt szépftők. nyíltan felelősnek tartják magu­kat távolabbi környezetükért. Maguknak Is örömet szereznek, miközben másokról gondoskod­nak. Teszik amit szívük, köteles­atfgérzetük diktál, és közösségi gondoskodásuk csiszolódik, erősö­dik. Vélemények szembesülnek, döntések születnek, igények tá­madnak. tapasztalatok halmozód­nak munkahelyük termelésétől független ügyekben is, mert úgy tartják, rájuk tartozik, közük van hozzá. , Harc ez ls. nyugodtan kimond, hatjuk. Napi küzdelem során dönt egyre többször a „mi" az -én" helyett nemcsak « munká­ban. de az élet minden terüle­tén. A sorrend mindenki nyere­ségére cserélődik föl. A szemé­lyes elfogultságok, önös érdekek leküzdése az élet valódi értékel fölismerésének, megbecsülésének ad helyet A szocialista brigá­dok eteket AZ értékeket képvi­selik, amikor együttesen vállal, jók a gazdasági és emberi érde­kek szolgálatát. VICEtAN ERZSÉBET Z öldhajúnak hívnak. Pedig, amint látja nem is zöld, hanem szőke. Egyszer hecc bői befestettem, azrta úgy rám telepedett a zöld szín, mint tevére a púp. Nem ls hívnak másképp... Nem születtem bányásznak. Az egész famíliám egyetlen mun. kást sem tud felmutatni. Engem is valami Jogásznak, vagy orvos­nak szántak. A család egyke szemefénye voltam. Terülj asz­talkám mellett nőttem. Csoki kellett? — Kaptam. Pénz kel­lett? — Kaptam Korcsolya, ke­rékpár, labda kellett? — Ki sem mondtam, már előttem volt. 0, én engedelmes kisfiú vol­tam. Kitűnően tanultam, saját motorom is volt, de apa kocsi­ját nem használhattam. Azt csi­náltam. amit akartam, fis még­sem! önállóan semmit. Leintet­tek. Kíméltek. Más tetUvett he­lyettem. Úszott felém a kisz, én meg semmit sem értékeltem. Minek, ha úgyis megkap cm... Harmadik gimista koromban, aztán bedobtam a törölközőt. Untam már a banánt és bejelen, tettem egyik napról a másikra: elég volt a bábáskodásból! Le­lépek! Dolgozni megyek. Minden tiltakozás ellenére ak­tatáskával és egy bőrönddel ide­jöttem a bányához. Nem kímél­tem magam. A legnehezebb he­lyeket kerestem. A legjobban fi­zetőt. Pedig a bányában acélem­berek kellenek. Nem keménvek, nem törékenyek, hanem szívós, hajlékony acélpengék. Valamikor azt mondták: a bányásznak nem kell más, csak két erős kéz és egy buta fej. Ez még akkor sem volt igaz. De nem csak erő és nem csak ész kell, hanem szívós­ság. Isteni szívósság. Káromkod­ni tudás, hogy a felgyülemlett energiát, mérget kiadhassa az ember magából Mert ha nem, akkor megfől. felforr, elvész a saját dühzuhatagában. Az erő viheti a puszta terhet, a nehezé­ket, a gerendát. Az erő mozgat­hatja a puekát, a réselőt a kö­veket, de mindezt folyamatosan, hosszú távon csinálni, ahhfa aka­rat és szívósság ketl. Térden áll­va egy teljes slktet szfvtapáttal lemelózni nem gyerekjáték. Itl tudni kell melózni! Aki idejön, annak tudni kell hajta. BL Azt mondják a bányász sokat iszik? Ne higgye! Nem minden­ki. Az viszont igaz, hogy általá­ban többet. Sokat kell enni és inni. Verejtékezünk! Nemesek szórakozásból fogynák a kriglik. A szesz erőt, lendületet ad. Nem mindenki bír tartósan a vájvé­gen maradni nélküle, bármeny. nyíre ls akarja... Kell a kondi! Van amikor egyedül megrakok tíz-tlzanöt csillét. A kilencvenkilós támak­kal is kell játs-adózni. A fúró és a fejtőkalapács dübfrgő ra­koncátlanságát ls meg kell fé­kezni ... A szakértelem nélkülözhetet­len. Rájöttem, hogy egv-ke'tőre le kell tennem a szakmunkás­vizsgát. Váiár lettem. Aztán a gimlt ls befejeztem. Amikor Ide­jöttem madárcsontú voltam. Tö­rékeny, mint egy vénasszony. Azért van Itt kakaó. Nem va­gyok magas, alig százhetven, de nem kell, hogy más emelgessen helyettem. Tizenhét kilóval va­gyok nehezebb. És ez nem háj. De nem ám! Ugye most azt gondolná, hogy a bányászok verekedések. Nem a7,ok! De gem is angyalok! Csak szeretik Az igazságot. A kézzel­fogható, eayszerű, nvers Igazsá­got. öröklődik, mint a kobak, mint a fejlámoa. Olt mindenki tiszteli a másikat. Olynn sötét van. hogv az orr előtt levő ke­zet sem lehet meglátni, és ha nem világítanának az összetarto­zás fellámpái, akkor sokan nem is találnának ki belőle, vagy le sem mernének száltnt. Lent sosem lehetett a lekeze­lőt. a pökhendit meglátszani. Mert a bánya nagy. az eldugott vágatoknak pedig se szeri, se ssáma. Lent én sem vagyok ilyen bő­beszédű! Senki sem azt Ott> szükség van minden tartalékra, minden energiára Ott a tudatos­ság összeszokott csendjóben kúsznak a gondolatok. A stkt végére beszéd nélkül is kimerü­lünk. S/emmel Is értjük egy­mást. Ha össsevetem a hátamat az öreg Pista bávát, biztonság és elégedettség sugárzik át a tes­tembe. Hatodik éve dolgozunk egy csapaton. Robbant vájár. Rendszerint szűs területet tárunk fel, mert gyorsvágathajtók va­gyunk. Sohasem gondoltunk arra. trgy szakad. Ilyen eszébe se juthat senkinek. Olyan biztonsággal mozog ott lenn mindenki, mint­ha külszínen lehné. Vele van­nak társai, vele a műszerei... Régen, főleg más helyeken, az egerek és a patkányok voltak az emberek legjobb barátai. Nem rúgták, nem vágták őket. A műszer nélküli vtláRban ezek voltak a tárnák, a vágatok meteorolúgu. sál, vészjelzői, vészcsengőt. El­árulták hol van Víz. rejtett ten­gerszem. Onnét ösztönös halál­sikollyal menekültek. Ha vala­ki Ilyet látott, eldobott minden kezeügyében levő szerszámot és usgyl: kiabálás, tolakodás, dula. kodás, menekülés. Mert élni min­denki akart. Ha valahol lappan­gó gáz rejtőzött, az állatok min­dennél előbb jelezték: Ember vi­gyázz! Ne menj tovább! Az öre­gek szerint pontosságuk bámulat­ra méltó. Nem csapnak be sen­kit, nem viccelnek meg, nem Ijesztgetnek feleslegesen, csak ha szükséges. Akkor viszont csalha­tatlanok. Mégis a legjobb segítőtárs a fül. Igen a fül! Lehet bármek­kora zaj, düböröghet a réselő, bőghet a fúró, a böller, szót se lehessen hallani, azért a bányász fülel. A legnagyobb robajban is képes meghallani azt a kicsike és furcsa neszt, amit egy gyfls'flnyi kő leesése okoz. Nem is nesz ez! Hanem csak pisszenés. Csak sur­ranás, de a fület mégsem kerül­heti el. Ilyenkor ordítás, futás, mert kicsi után Jön a nagy, és az már nem tréfa. Hogy volt-e balesetem? Hái Igen. Azon a napon nem akart be­jönni semmi. A főtéből szakadt a víz. Gumiruhába beöltözve ácsoltunk. Feszült minden. Eről­ködésünk hangja bejárta a vá­gatokat. Fúrtunk. Ére/tem aa öreg zihálását, de nem figyel­tem. Nem engedtünk. Engedni, megalkudni sohasem lehet. Ha egyszer valaki megteszi, nem bírja abbahagyni. Fojtott a leve­gő Rossz volt a vldla. Kevés volt a nyomás. Megszorult a meleg. A csillék is nehezen tel­tek. A fúrógép ls makacskodott. Még a gyufa sem fogott tüzet Már iemmlre sem figyeltünk. Egyszerre csak zsupsz. Többre nem emléks7.em... Az igazi nróba tehát megvolt. Több hónapig nyomtuk az ágyat Állítólag szerencsénk Is volt Amikor újrn leszálltunk, fel-fel néztünk az öreggel a főtéré... Egy darabig még dolgoztak a2 Idegek, aztán el is feledtük. Aki túlesik a próbán, és ki tud térni a kasza elől. annak: alaposan megnő a tekintélye. Az már öregnek számít, még ekkor is, ha esők huszonnyolc éves, mint én. Mert a hagyomány sze­rint már a második életét éli. Tudja, én nagyon makacs em­ber vagyok Bennem él a va­rázs. Napról napra leszállok, minden mellékgondolat, minden szorongás nélkül. Nem félek' So­hasem félek! Magamba szívtam a mélység szereletét. A föld, az érc, az elmúlt tíz év alatt ön­álló emberré gyúrt. Tudom, mit miért csinálok. Az egykori elké­nyeztetett fiú nincs többé. Sohasem bántam' meg. hogy nem a könnyebbik utat válasz­tottam Odahaza, ha nehezen is, de megbékéltek... Elágaztam! Ha néha megkérdezik tőlem; miért vagyok bányász, csak any­nyit mondok: van valami, ami hív. fis én megyek, mert énei­kül ízetlen, sótlan minden... Hát ennyi! Na. JÓ SZEREN. QgjjT BARTHA SZABÓ .fÓZSKT Hárminc év képekben Közeledik felszabadítlásunk 30. évfordulója: egyre többet gon­dolunk. egyre többssör emlékesünk a felszabadító harcokra, as or­szág újjáépítésének társadalmi átalakulásénak nehém éveire, s a szocialista Magyarország eredményeire. Felvillannak előttünk • harminc esztendő nagy pillanatai, a felszabadító harcok és as or­sságépftö munka képel. Mai Magazinunkban, • a toron következők­ben as orszégteremtö harminc esztendőről vallanak a képek, a ro­mokból testében éa lelkében egyaránt djjéssületett Magyaror­szágról. A Vörös Hadsereg csapásai alatt megsemmisült az ellenforradalmi Horthy- éa ayilaerendszer, Magyarország felszabadult. Az ország népe azonban rettenetes őrük-* •ég terheivel érkezett aa új világ építésének kapujába,

Next

/
Thumbnails
Contents