Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

\ 1 VASÁRNAP. 1975. JANUÁR 8®Az utazás szellemi haszna j&M BENYÓ ILDIKÓ METSZETE Nyomozás R

égóta Ismert, alkalmazott és bevált a következő vígjátéki formula: a konfliktus valami ismeretlen éa gyanús dolog felbukkanása, utána nyomozás következik, amelynek során sok minden kiderUl. Olyasmi is, amire nem voltunk kíváncsiak, de ez bizonyul Igazán lényegesnek, a végén pedig valami egészen jelentéktelen, azonnal átlátható, rémségesen egyszerű nyitját leljük a „titoknak". Az osztályvezetőhöz középkorú nő állított be. Elmondta, hogy bátyját keresi Budapestről. A postáról felhívta a termelőszövetkezet központját, ahol a bátyja dolgozik, de ott azt közölték vele, hogy éppen egy ismeretterjesztő továbbképző előadáson vesz részt a GITT-ben. A nő element oda, ott azonban semmit sem tudtak a bátyjáról, sem az előadásról. Mivel az osztályvezető „beosztásánál fogva ismeri a bátyóst ás a téeszek ügyeit, legyen szives, mondja már meg. hol keresse az előadás színhelyét?" — 6n sem tudom — mondta az osztályvezető —, de azonnal megpróbálom megtudni. Nem éppen hivatali kötelesség, de hát... Felemelte a telefonkagylót. A GITT-nél senki sem vette fel. Rövid töprengés. — Megpróbáljuk a téeszt még egyszer? A nő bólintott A téesznél. t vonni másik végén. fél perc alatt előkerítette az előadásról kapott előzetes tematikát és meghívót. — Az előadás helye a GITT székháza — hangzott a kagylóba. — De ott nincs senki — mondta az osztályvezető. — Tudjátok egyáltalán, hogy hc\ van az emberetek? — Azt mondta, oda megy... Ojabb fejtörés. Az osztályvezetőnek eszébe Jutott, hogy reggel, mielőtt megkezdődött volna a hivatalos elfoglaltsága, itt volt nála az előadd. Sok dologról esett szó. de arról, hogy hol lesz az előadás ... Lassan izzadni kezdett, miközben mentőötlet után kutatva a telefonkönyvet böngészte. — Próbáljuk meg a tanácsnál — javasolta a nő. Az osztályvezető tárcsázott. — Z. elvtára nincs benn. AzN. téeezben van, a szanálási bizottságot vezeti. — Es ön, kedves elvtérsnő, nem tudja, hol van a GITT szervezte előadás? — Nem, de azonnal megkérdezem... Csend. A helyzet már legalább annyira tragikus, mint komikus színezetet öltött. — Nem, sajnos, senki sem tudja nálunk. — Pedig én azt hittem, egy titkárnő mindent tud... Az osztályvezető habozás nélkül hívta a szanálás alátt álló téeszt. — Nem — mondta Z. elvtárs a kngvlóba —, semmit sem tudok erről. — Az elnök ott van? Neki, mint a GITT elnökének, tudnia kellene erről. — Nincs Itt — válaszolta Z. elvtárs — Ahogy itt mondják, benn van a városban, éooen azon az előadáson, de hogy hol? — ... Vagyis az elnök nem adta meg. hogy hol lehet megtalálni — gondolta végig az osztályvezető. A nó toporgott, a helyzet egyre kínosabb lett. „Talán próbáljuk meg X téeszt. A temntlka szerint minden gazdaságból jöttek erre az előadásra!" Az osztályvezető gondolatát tett követte. — Nem tudunk róla — mondta a kagylóba az ottani titkárnő —, tőlünk senki sem ment az előadásra ... — ... Vagyis nem kaptak meghívót, vagy kutyába sem veszik... — fejezte be megint magában az osztályvezető. De — hopp! — jött az új ötlet, talán a főiskolán tudják! Az igazgatóhelyettes — aki a GITT-ben is tevékenykedik — nem tudott az előadásról. Azt rövid idő alatt kiderítette, hogy nem náluk van. — Reménvtclen — gondolta az osztályvezető. Micsoda blamázs! Talán megpróbálom még egyszer a GITT-et — mondta hangosan. A csengetés most is „kiment", de ez volt minden. — Kivel tetszett beszélni a GITT-néi? — kérdezte a nőtől. — Egy Idősebb, meg egy fiatalabb ember volt ott, az utóbbi szemüveges. — És azt mondták, nem tudnak a dologról? — Azt. — A GITT-nél — Ott. Itt, közvetlenül a sarok után. — A sarok után? Közvetlenül? — Igen. — Itt? — mutatott le a hátsó udvarra az osztályvezető A művelődési otthon bejárata látszott, nemrég hozták helyre. — Igen, persze. Az osztályvezető fellélegzett. Gyorsan elmondta a nőnek, hogy a GITT nem Itt, hanem majdnem egy sarokra..." de igen. egészen biztosan... próbálja csak meg. A nő vagy hatszor elnézést kért, láthatóan szerepcsere történt: nagy zavarában alig találta meg a kilincset. A nő egész nap nem jött vlszsza, minden blzmnyal találkozott a bátyjával. Az oszt !!yvezető pedig olyan információkhoz jutott, amelyek — neki — Jóval fontosabbak, mint ami után nyomozott. Nem kellett más hozzá, mint a véletlen, meg egy régóta Ismert, alkalmazott és bevált vígjátéki formula. IlODI T. JÓZSEF N

éhány éve a pépai járás több községében heteken át tartó óe igen szórakoztató téli program vo'. az, hogy felelevenítették a k zösen tett utazások emlékeit. Ügy folyt le egy-egy Ilyen esti „műsor", hogy a téeszutazások valamelyik részvevője — általában fiatal agronómus, pedagógus, szakmunkás — tartott egy kis bevezetőt arról, hogy milyen irodalmi mű játszódik a megismert tájon vagy országrészben, milyen történelmi események zajlottak le ott, milyen mezőgazdasági vagy ipari termékekről Ismert, hogvan ápolják a műemlékeket, milyenek a kapcsolatai hazánkhoz. Az estet igyekeztek jól előkészíteni: a könyvtár ajánlott olvasmányllstát készített, a megyei könyvtárból megfelelő folyóiratanyagot, a szóban forgó országról készült Ismertetőket ls beszereztek stb— Érdekes klubestek, vltamüsorok kerekedtek így. Hiszen a részvevők többségének volt élménye és emléke arról a tájról, városról, vidékről, amely körül a beszélgetés forgott. Tudjuk, hogy Iparvállalatok, termelőszövetkezetek nyaranta milyen gyakran szerveznek közös utakat a baráti szocialista országokba. Ilyenkor, Január táján már rendszerint el is határozták, hogy merre mennek majd a nyáron. Arra már kevesebben gondolnak előre, hogy miképp lehet értelmesen. hasznosan kiaknázni ezeket az utazásokat a Irözösség művelődésének érdekébeK Miről van szó tulajdonképpen? Arról talán, hogv a közös kirándulások előkészítői mintának vegyék a nagy utazási irodák programjait, s azoknak valamiféle „mini változatát" készítsék el a maguk számára? Elsőként mondanánk nemet az ilyesmire, mert olyan időtöltésekre kényszerítené a részvevőket, amelyhez nincs kedvük. Nemhogy felesleges, kifejezetten káros ós elriasztó lehet egy — a munkában, a mindennapi életben összeszokott — közösség számára az utazás „művelődési programjának" bürokratikus értelmezése. Nincs ellenszenvesebb dolog, mint — teszem azt —, amikor az Adria homokján napozó turistákat felkurjongat a csoportvezető azzal, hogy a program szerint múzeumlátogatás következik, indulás az öltözőbe, tlz perc múlva találkozó a kapunál, aztán rohanjunk megtekinteni a fegyvertörténeti gyűjteményt. Nem. nem; ez „kellemetlenséggel egybekötött művelődés", távol álljon tőlünk ilyesmire ösztönözni bárkit is. Amikor vannak a művelődésnek — az utazási alkalmakkor növelhető műveltségnek — kellemes és népszerűvé tehető formái ls. Főleg, ha időben gondolunk -ezekre. Amit a pápai Járásban megcsináltak utólag — meg lehet csinálni előre is. A közös utazásokon igen gyakran részt vesz a falu. nagyközség művelődési Intézményének vezetője vagy munkatársa. Az iskolákból néhány pedagógus. A vezető mezőgazdászok szinte kivétel nélkül mindig. Olvasó, művelt szövetkezeti tagok, képzett vezetők, akik alkalmasak arra, hogy előre átgondolván a programokat, valamelyes „envhe befolyást" gyakoroljanak a részvevőkre. Mit érdemes elolvasni arról az országról, vidékről, ahova készülnek? Elővenni néhány néprajzi gyűjteményt, útikönyvet, tör. ténelmi munkát, képzőművészeti albumot. Céltudatosan felhívni a figyelmet egy-egy televíziós, vagy rádióműsorra, amely az illető országról szól. annak szerzőitől származik. Hosszúak a tél végi esték, sor kerülhet esetleg egy-egv közös beszélgetésre ls a művelődési házban vagy másutt — afféle előzetes „ki mit tud"-ra a meglátogatandó országról. Kiváltképpen ma már, amikor igen ' kevesen vannak, akik ne jártak volna valamelyik (de Inkább több) szomszédos baráti országban. Szervezhetők — ezt egyébként itt-ott már csinálják Is — előzetes élménybeszámolók, afféle kedvkeltő előadások. Amelyek, természetesen. nem programokat Írnak aló, egyszerűen csak elhangzanak: s kit ez, kit amaz a motívum ragad meg belőlük. Nem szabad kifelejteni az előzetes tervezésbe azt a lehetőséget sem, hogy a baráti szocialista országokban ioen gyakran társintézmények, teatvár. szövetkezetek várják az utazó kollektívákat, • nekik ts sok. hasznos ötletük lehet a napok értelmes eltöltésére Egy-egy levél: mit javasolnak esetleg útbaejteni, mi az, amiért érdemes egy kis kitérőt tenni. A variációk, a felkészülés változatai szinte megszámlálhatatlanok. Tengernyi látni, és tapasztalnivalót kínálnak a szocialista országokban tett közös utazások. Még akkor ta. ha nem „tanulmányi" célból történnek, hanem mint nyaranta legtöbbször: azért, hogy a részvevők1 pihenjenek, üdüljenek. Az elszóródott napokért azonban kár. Hiszen minden utazásnak vannak olyan napjai, órái, amelyekre utólag visszagondolva az ember azt mondja; bizony, azokat jobban is el lehetett volna tölteni. Hasznosabban, értelmesebben Az élmény ugyanis nem ismételhető meg; esetleg évek múlva, esetleg sohasem vetődünk már arra • vidékre, s utána évekig nyugtalanít a gondolat, milyen kár volt nem megnézni ezt vagy azt... Mert minden hasznos ismeret élménye is az embernek, s ezek nem csekély része az utazások során szerezhető meg. Az előkészületben csak néhány gondolat jusson a kultúrgyarapltás lehetőségeire. S utána: mennyi témát, tárgyat ad majd! Mennyi újra átélni- és meséinivalót! T. I. Harminc év képekben A felszabadulás óta eltelt három évtized alatt megváltozott az ország társadalmi. politikai, gazdasági arculata. — Amerre a szem ellát, mindenütt az új élet építésének nagyszerű jegyeive! találkozunk