Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

69 VASÁRNAP, 1975, JANUÁR 26. kereskedelmi, egyházi vagy kulturális jelentősége. A XVIII. század második felében végérvényesen Kaposvár lett a megye székhelye, amit 1818—32-ben szép, klasszicista stílusú megyeháza felépítése pecsételt meg. A XVIII. század utolsó harmadára és kulturális életére jellemzők Csokonai Vitéz Mihály szavai, amelyek az elmaradott állapotokat ostorozzák. „Múzsáknak szentelt kies tartomány" a város is, s jellemző, hogy az egyik kaposvári megyebál ihlette a költőt a Dorottya című szatirikus hangvételű vígeposzának megírására. H

ét dombra települve, a Zselicség, a Kapós folyó völgye és a homokbuckákkal tarkított belső-somogyi táj szinte mértani pontosságú találkozásánál, Somogy megye szívében épült Kaposvár. A jelenlegi • megyeszékhelyről a XVII. században azt írta az élénk fantáziájú Dseládze Musztafa. hogy 1555-ben, amikor a török csapatok elfoglalták Kaposvár várát, annak „bástyái az égig nyúltak, árkának feneke a tenger vizéig ért le, palotáinak párkányai pedig az égboltot érintették". A tőrök történetíró szavait azonban már akkor sem kellett szó szerint érteni... A mai város területén állt egykori erőssé- ugyan kétségkívül fontos láncszeme volt a végvári rendszernek, de maga a település sem a török hódoltság korában, sem pedig később, amikor az idegen hatalom helyett a hazai, de semmivel sem kíméletesebb Eszterházy család kezére került a város, nem volt különösebb hadi, gok is hiányoznak. Nem voltak olcsó víziutak, korlátlan mennyiségű víz és szakképzett munkaerő sem. Volt viszont a környék falvaiban gazdag és a kisüzemi feltételekhez képest is fejlett állattartás ; klasszikusan mezőgazdasági világ ölelte körül a várost. S volt még sok, tetterős, munkára vágyó kéz. így az ötvenes években, a nehézipar erőltetett fejlesztésének időszakában a megyeszékhelyen kizárólag csak a könnyűipar • és az élelmiszer-feldolgozó ipar fejlődött. Tovább izmosodott a cukorgyár, nagy kapacitású hűtőház is épült. Ekkor jött létre és indult meg a fejlődés útján a Kaposvári Ruhagyár, hogy aztán tíz év alatt az ország nag y gyermekkonfekciót gyártó vállalatává fejlődjön. S ekkor 1951-ben kezdték el a textilművek építését. Az ország legkorszerűbb és legnagyobb fonodájának és szövőgyárának szánták. Ha nem is lett az, méreteivel, imponáló gépesítésével, s az'iparszerű termelés tömeges megvalósításával Kaposvár és az egész megye iparosításának a jelképévé vált. (Fonónőinek, vezető személyzetének jelentős része Szegeden sajátította el a szakmát.) Ha az utas a belső-somogyi dombok közt kanyargó siófoki úton közelíti meg Kaposvárt, az utat szegélyező kukoricatáblák átmenet nélküli megszakadása is jelzi, hogy Kaposvárra érkezett. Emitt még száraz kukoricaszárat zörget a szél, néhány száz méterrel arrébb már gyárkémény füstöl, hatalmas üvegmennyezetű üzemcsarnokokban dolgozik közel tízezer ember. Ez a város legfiatalabb, úgynevezett „keleti iparterülete". Itt épült fel a VBMK Villamossági Gyára, az Egyesült Izzó Elektroncsőgyára és a Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyára, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Az ipartelepítés lendületét az MSZMP Politikai Bizottságának 1965-ös határozata adta meg, amely a megye iparosításával foglalkozott. Somogyban a gyárakat, üzemeket legkedvezőbb volt a közlekedési útvona'ak metszéspontjában található Kaposváron megépíteni. Az ipartelepítésnek e második szakaszát a korszerű és munkaigényes gép- és elektrotechnikai ipar meghonosítása jellemezte. A KAPOSVÁR A Kalinyinről elnevezett városrész 1869 után, a közlekedési útvonalak kiépülésével gyors, léptekkel fejlődik Kaposvár. Fejlődésének ütemét tekintve a dualizmus korában harmadiknak számít az országban. Ez a fejlődés azonban nem volt ellentmondások nélküli. A város szép középületekkel gyarapszik: az első világháborúig épül meg egyebek között a német reneszánsz stílusú városháza, a romantikus zárda épülete, az igazságügyi és a postapalota, ugyanakkor a városháza előtti teret reggelről reggelre ellepik a munkanélküliek. Népes, egyre elkeseredettebb tömeg volt ez. A

mind inkább balra tolódó közhangulat, s a forradalmi erjedés tekintetében a város az országos fejlemények előtt járt 1919. első napjaiban. Itt már március 10-én átvette a város vezetését a megyei direktórium, Latinca Sándor irányításával. Földet osztottak, szocializálták a gyárakat, üzemeket, munkáslakások építését, és iskolareformot készítettek elő. Talán azért is volt olyan kíméletlen és véres az ellenforradalom terrorja itt, ahol a nádasdi erdő, a siófoki és a marcali vérengzések jelezték Horthy különítményeinek működését. A Tanácsköztársaság bukása után hosszú időre megállt a város fejlődése. Tovább szaporodott a munkanélküliek száma, s ez már hovatovább olyan súllyal nehezedett a város vezetésére, hogy a szociális feszültség gyújtóanyagának hatástalanítására nagyszabású közmunkákat — virágositási programot — szerveztek. „Virágos Kaposvárt!" — ez volt a jelszavuk, ahelyett, hogy valóban virágzó várost teremtettek volna. A varos képéhez rangos középületei mellett úgy hozzátartozott ez a bekecses-kucsmás, törődött termetű népes sereg, mint a kenyérhez a szalonna s az utcaseprőhöz port kavaró szerszáma. Ennek az öt-nyolcezer embernek a jelenléte parancsoló kényszerrel nehezedett a felszabadulás után is a városra. Kaposvár legutóbbi, legmozgalmasabb harminc evének történetét nagyrészt ez a törekvés határozta meg: méltó munkaalkalmat teremteni mindenkinek! Kaposvár közlekedési csomópont. Dombóvár, Pécs, Nagykanizsa, Siófok, s még néhány egyéb balatoni település felől futnak össze a városban a közutak, s hat irányban indulnak reggel a vonatok. Az utas — érkezzen akár vonaton, kocsival vagy autóbusszal — hamar a város középpontjában találja magát. A város valamikor csak egyetlen, végeláthatatlan utcából állt, s ehhez épültek fokozatosan a többi lakónegyedek is. Ez a régi utca képezi ma is Kaposvár belvárosát, igazgatási és üzleti központját. Ott látjuk a megyei tanács csaknem 150 éves épületét, mellette a két hónapja megnyílt háromszintes Somogy áruházat. Nem messze tőle megnyitásra vár a felújított, korszerűsített Dorotytya szálloda és étterem. Autóbuszok jönnek-mennek, gépkocsik fékje csikorog minduntalan, s műszakváltások idején a járdákon hömpölyög a tömeg. Kaposvár egyik legégetőbb mai gondja a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága, s a túlságosan népes városközpont zaja, pora, füstje. A megyeszékhelyen jelenleg 67 ezer ember él, de naponta újabb 8—10 ezren érkeznek vásárolni, dolgozni, hivatalos ügyeket intézni. Az úgynevezett nappali népesség tehát jóval 75 ezer felett van. A két kezük munkáját hasznosítani akaróknak egykor olyan szomorú emlékű város ma ellenállhatatlanul szívja-vonzza a sok apró somogyi falu munkaképes korú lakóit. A foglalkoztatottság gondjainak megoldásában már 1945-ben sokat segített a földosztás, de még inkább az ötvenes évek iparosítási programja. Am azokban az időkben könnyebb volt határozni ipartelepítésről, üzemek létesítéséről, mint valóban megvalósítani azokat. A nehézipar országos térhódítása és a tervékben elfoglalt, sokszor egészségtelen túlsúlya idején vajon milyen ipar települhetett Kaposvárra? A környéken nem rejt szenet, olajat a föld, és az egyéb ipari nyersanyaMulielj csarnok a VBkM gyaraban Ha a hatvanas évek végén arra vállalkozott volna valaki, hogy a kaposvári változásokat összegezze, a nagyarányú iparosítás láttán azt kellett volna mondania, hogy crfak félmunkát sikerült végezni. A jelenlegi tervidőszak a nagy gazdasági és társadalmi változások eredményes lezárását jelentheti. A foglalkoztatottság ugrásszerű növekedésével ugyanis egyik napról a másikra igen nyomasztó gonddá vált az óvodahiány, kiütközött a kereskedelmi hálózat fejletlensége, korszerűtlensége és a szolgáltatások elmaradottsága is. A különböző intézkedések tavaly éreztették igazán a hatásukat. 1975-ig összesen 580 óvodai férőhely létesítését tervezték a városban, de szeles körű társadalmi összefogással 1974 nyarára már 720 kisóvodást tudtak elhelyezni. A nyomaszt', helyhiányt szinte két év alatt sikerült megszüntetni: ma már minden igényjogosult jelentkezőnek tud óvodai helyet adni a város. Kaposvár lakosságának számához, s a város felsőfokú szerepköréhez méltó kereskedelmi hálózat megteremtésében is a tavalyi év volt a döntő. Szinte egyidőben adtak át két áruházat is a városban, s a régi üzletek szakboltokká való átalakítása jelenleg is gyors iramban tart. Hazánk egyik igen szép tája az erdőkkel borított, patakokkal szabdalt Zselic. A város környékét határoló Zselicség, amely földművelésre kevésbé alkalmas talajával az évezredes hiábavaló küzdelmet, a szívós kitartást és a tisztes szegénységet jelentette a zselici apró falvak lakóinak, ma másképpen szolgálja az embert. A sudár bükkösök, gyertyánosok kedvelt kirándulóhelyei a kaposváriaknak. Az elmúlt években három parkerdőt is avattak a város közvetlen szomszédságában, s a horgászoknak kellemes időtöltést jelentő mesterséges tó is létesült. Kereskedelem, óvoda, szolgáltatások, parkerdők, szabad Idő, a teljesebb emberi élet apró mozaikkockái. Nélkülözhetetlen alkotó elemei a művelődés magasabb színvonalú kibontakozásának. Kaposváron ennek egyébként is szép múltja van. A városban már a századfordulón megépül* a városi színház, kiépült egy szakosított iskolai hálózat, s olyan művészek éltek és élnek itt ma is, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János, Galimberti Sándor festők, Takáts Gyula költö. Jelenleg is sok festő él a megye székhelyén. Mezőgazdasági Főiskolán nemzetközi hirü kíserletek folynak. Az itteni jó genetikai munka eredményeként alakult ki a világ egyik legnagyobb sertéshibrid népessége, a KA—HYB Szintén a főiskola kutatói dolgozták ki a szarvasmarha-tartásbar felmérhetetlen jelentőségű urebetin programot. A szürke, jellegtelen, álland foglalkoztatottsági gondokkküszködő mezővárosból történe' nek legutóbbi három évtize alatt modern, szocialista ipari v ros lett. Kaposvár fejlődése e után sem áll meg: az ezredtől dulón már több mint 80 ezer em ber él majd Somogy megye székhelyén. CSUPOR TIBOR keleti iparnegyed az egykori kukoricatáblák helyén létesült. Húszezer ember talált munkát Kaposváron 1960. óta az új gyárakban és a meglevők fejlesztése során. De az , ipari munkahelyek bővülése igen fontos társadalmi átrétegződéssel is járt: a város több /mint negyvenezer kereső dolgozójából közel harmincezer a munkás. A régi város valamivel több mint kilencezer, zömmel öreg, toldozott-foldozott, tűzfalakhoz ragasztott lakásaiban képtelen volna ennyi embert befogadni. Az iparosítással együtt bár annak tempójútól némiképp elmaradva — megkezdődött a lakásépítés és a közművek fejlesztése. Harminc év alatt átlagosan 300—350 lakás épült évente, s így 1974-re a város lakásállománya megkétszereződött. A tömeges lakásépítkezéseknek a legjellegzetesebb példája a szovjetunióbeli Kalinyin testvérvárosról elnevezett lakótelep, ahol 1965-től, a környékbeli KISZ-lakásokkal együtt, csaknem 2500 lakás készült el. Nagy erénye az országos lakótelep-építési gyakorlattal szemben, hogy a Kalinyin-városrész szervesen kapcsolódik a régi városmaghoz. Az új lakótelep és Kaposvár régi, legforgalmasabb tere közti távolság nem nagyobb a középvárosok egyes centrumai közötti szokásos távolságnál. A lakótelep a körcikkhez hasonló, s úgy terjeszkedik az elkövetkezendő időkben is. Ha átkelünk a Kapós hídján, és felkapaszkodunk a szelíden emelkedő Zselic dombjaira, egyhamar hatalmas kiterjedésű, csendes kertváros utcáin járunk. A város körül — különösen a Zselic zöld dombjain — új negyedek épültek; Kaposvár utcáinak mintegy harmada nem idő«sebb 10—15 évnél. Ezek a negyedek földszintes vagy emeletes, tágas, világos házakból állnak, lakóik főként munkások, akik szülői segítséggel, saját erőből, „viszontszívességért" fogadott segítséggel építkeznek. Itt ért számukra véget a városba költözésnek az a heveny láza, ami különösen a hatvanas években jellemezte a Kapos-menti falvakat. A faluról jött, Kaposvárra települt s betanított, vagy jobbik esetben, szakmunkássá váló emberek beilleszkedése a városi környezetbe ezzel még nem ér véget, sőt a beköltözéssel kezdődik. A decemberben megnyílt áruház