Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

VASAKWAP, 1975. JANUÁR i9. 5 mmmmmmr U

j Magyar Lexikon: Komló járási jogú város Baranya megyében, a Mecsek hegységben, Pécstől északra, gyorsan fejlődő bányászváros. Lakossága az 1949. évi 5900-ról 1960-ig négy szeresére 24 900-ra emelkedett. Szénosztályozó, villamos erőmű> kőbánya (andezit). A felszabadulás előtti kis bányásztain belj én korszerű új városrészek épültek (Kökönyös, Kenderföld). A mecseki nagy, 6—7 ezer kalóriatartalmú kokszolható fekete kőszén bányászatának egyik központ ja. A kitermelt szenet főképp a Dunai Vasműben használják el; menynyisége 1945—55 között több mint ötszörösére emelkedett. tyiin min* IIII» nin» állomást — természetesen munkások nélkül... 1944. november 27-én este robogott el Dombóvár irányába a bánya vezetőit, mérnökeit, tisztviselőinek is egy kisebb csoportját, no és persze a mozgatható értékeket szállító vonat. A vonat ablakaiból rémült tekintetek figyelék az utakat, ahol már látni vélték a szovjet menetoszlopokat. Pedig ezek megérkezéséig még két hosszú napnak kellett eltelnie. November 29-én, a zobáki és mánfai hágókon át közelítették meg a felszabadítók a bányásztelepülést, mely harc nélkül került birtokukba. November 30-án a szervezett munkások vörös zászlókkal vonultak a szovjet parancsnok elé. aki a falu vezetését a kiküldöttekre bízta, s még helyőrséget sem hagyott hátra. A feladat a rend fenntartása és a termelés mielőbbi megindítása volt. kerültek, a bányák, s újabb aknák épültek. 1910-ben Komlón már több mint 1500 bányász dolgozott. A felszabadulás napjaiban Komló azonban már nem dinamikusan fejlődő kapitalista bányatelepülés volt, hanem egy lerongyolódott, a végtelenségig agyonhajszolt, pusztuló falu. 1943ban közel 250 ezer tonna szén volt az éves termelés, 1945-ben már csak 100 ezer tonna. A bányát kirabolták; nem volt feltárás, nem voltak gépek. A szén azonban, ha lehet, még jobban kellett, mint a háború éveiben. Így hát kezdetét vette a széncsata A nagy Komló álma Komló történetében az első 3 éves terv páratlan változásokat hozott, az első 5 éves terv időszakában azonban a szó legszorosabb értelmében megmozdult itt a föld. A toborzás hatására ezrek érkeztek a faluba. Megkezdődött az építkezés. Még 1948-ban új, 500 méteres függőaknát mélyítettek, s megkezdődött a több mint 4000 méter hosszú áltárói vágatrendszer kiépítése. 1951.' szeptember 2-án, az első magyar bányásznapon, Komlót városi rangra emelik, ömlik a gép, az építőanyag, az ember és a pénz. Űjabb bányák épülnek. Középületeket emelnek, új lakótelepek születnek. A tegnapi és a holnapi Komló egyszerre van jelen a sokat látott völgyben. Szegénység és hivalkodó fények. Komló az ellentmondások városa, s sokak számára a nagy lehetőségeké. Húszezer ember talál munkát, otthont rövid néhány év alatt. Ellentmondásos évek, minden kritikát kiálló helyes intézkedésekkel. Megépül a III-as akna, a Béta-bánya, megkezdődik a Zobák-bánya kialakítása, mely a legmélyebb és legkorszerűbb hazai szénbánya lesz. 1945—1955 között a széntermelés nyolcszorosára emelkedik. Ezek az évek még ma is felmelegítik a komlói emberek szívét. Minden nao egy csata. Minden munka alkalom a bizonyításra. A nagy botlások és az igazi hőstettek évei ezek. Persze túlzásokban sincs hiány. Megszületik a Nagy-Komló ábrándja — sokan 100 ezres városról álmodnak. A szén, a bánya a világ közepének tűnik. Talán ezért is fáj az ébredés, amikor is az 19Ö0as években kiderül: a szén csak egy az energiahordozók között... Emberül, értelmesen Komló nem lett 100 ezres város, s nem is lesz most mar soha. Város lett azonban, melyre büszkék lehetünk. Kinőtte gyermekbetegségeit, elmúltak arcáról a szeplők. A bevándorlók, kalandkeresők ezreiből lehiggadt, ragaszkodó és szorgalmas lokálpatrióták lettek. Komló nem szenzáció többé semmilyen tekintetben, de mindig is több lesz, mint egy a magyar városok közül. Szebb városok vannak és lehetnek Komlónál, patinásabb száz is akad, de ez a város olyan a számunkra, mint szülő számára a iyerek. Mi akartuk, hogy legyen, ni neveltük, mi fogtuk a kezét, .mikor elindult, akkor még bizonytalan lépteivel. Komlónak ma 30 ezer lakosa van. Arculatát változatlanul a bányászat határozza meg, kialakult ionban több. más iparág is. A karbon Könnyűipari Vállalatnak több mint 3000 dolgozója van, s ruházati cikkei, cipői, bútorai keresettek a külföldi piacokon. A Magyar Optikai Művek gyáregységet létesített a városban — gépkocsi fékberendezések készülnek itt, s újabban számítógépekhez úgynevezett perifériák. A Május 1. Ruhagyár több száz bányászfeleségnek biztosít kulturált, jól fizető munkát. No, de térjünk vissza a bányákhoz. Komlón dolgozik az ország legnagyobb mélyművelésű bányaüzeme: a Kossuth-bánya. Itt van a legmélyebb és legkorszerűbb üzem: Zobák. Itt működik a mecseki szénmedence vájáriskolája és tanbányája: Anna-aknán a szénosztályozóról naponta indulnak a kokszszállító vonatok Dunaújváros felé. Komlón ma már senki sem hiszi, hogy itt van a világ közepe, de mindenki tudja: a város fontos láncszem hazánk gazdasági rendszerében. Az energiaválság, illetve a fokozódó olajhiány most ismét előtérbe helyezte a szenet. Zobák-bányán tovább mélyítik az aknákat, a várost körülvevő dombokon új kutatófúrásokat kezdtek. Üj széncsata nem lesz, az azonban biztos, hogy aki most iratkozik be a vájáriskolába, az ebből a szakmából mehet nyugdíjba. Csodálatos táf Komló, alig több mint húsz kilométerre Pécstől, a Mecsek talán legszebb völgyében fekszik. Aki Pécs felől érkezik a városba, először az erőmű kéményét, majd a kökönyösi lakótelep házait pillantja meg. Komló, mint ipari-bányászati központ él a köztudatban, pedig a csodálatos táj, mely körülveszi, a turisták számára is vonzó lehetne. Közvetlenül a város határában fekszik Sikonda-fürdő, ötszáz férőhelyes stranddal, csónakázó- és horgásztavakkal. Az erdő csendjében hétvégi házak sokasága. A magyaregregyi völgyből egy sziklás, alig-alig járható út vezet a romantikus Máré várához, mely a legszebb hazai lovagvárak egyike. Az első írásos emlékek 1316-ból ismertek a várral kapcsolatban. A török hódoltság korában elpusztult ez a vár is, az elmúlt évtizedben azonban valósággal újjászületett Most teljes pompájában áll az erdők övezte kopasz hegytetőn — aprócska múzeumot, romantikus turistaszállót zárva falai közé. Komló — sűrített történelem. A látogató találkozhat a századelő kegyetlen világával — még állnak imitt-amott a valamikori bányászházak —, tanulmányozhatja az 50-es évek sajátos hangulatú, monumentalitásra törekvő házait, s megfigyelheti, miképpen fejezi ki az építészet jelenünk mindjobban humanizálódó politikáját A táj, a bányák tornyai, a lakótelepek. az aprócska, falusi hangulatú házak, s a monumentális meddőhányók kontrasztos világa, mind-mind az ember erejét hirdeti A kóbánya robbanások morajlanak; a belvárost átszelő vasúton egyszercsak csillevonat zakatol. Fekete szemű emberek a buszon, a presszóban. A város alatti mélységeket bányaváffatok szabdal iák: odalent is egy igazi váras van- szénavárakkal, üzemekkel. pálvaudvarokkal. Itt. a kétkalaoá"sos városban, a gyász, a fekete lobogó se ritka. Komlón lénten-nyomon szembetalálja magát az ember a felismeréssel: semmit sem kaphatunk ingyen. 3£k£s SÁNDOR A

pécsi bányakapitányság 1944. évi 2458. számú jelentéséből: Hétfőn reggel 6 órakor, a leszállás alkalmával, a helyi üzemvezetőség értesítette a munkásokat, hogy a nap folyamán minden munkás az üzemvezetőséggel együtt Ajkára távozik. Erre a célra 20—25 vasúti kocsi áll rendelkezésre. Akik nem férnek föl, azok gyalog indulnak tovább. Ezt a rendelkezést a nap folyamán kétszer is megváltoztatták: délelőtt 10 óra felé visszavonták; később pedig — egy Pécsről jött parancsra — délután 3 órára tűzték ki a vonat indulását. Az esti órákban — a bányaigazgatóság rendeletére —, kinyitották a kaszinó pincéjét, és a borkészletet kiosztották a munkások között. A vonat este háromnegyed 8-kor hagyta el az A déli órákban munkásgyűlést tartottak az iskolában, ötösbizottságot választottak, mely kezébe vette a termelés és a közügyek irányítását, s ezzel Komlón gyakorlatilag már a felszabadulás első napján megvalósult a néphatalom. Régi fényképek őrzik ennek a komák az emlékeit. Komló alig 4000 lakosú bányászfalu. Rendezetlen, mérhetetlenül szegény. Szétszórt utcáin szennyvíz csordogál. A lakosság zömmel magyar, kisebb részben német anyanyelvű. Néhány őstermelő él a faluban, mintegy háromszáz iparos, a többiek valamennyien bányászok. A községben egy áramfejlesztő-telep működik, egy kőbánya, egy fűrésztelep és a nagyüzemi jellegű kőszénbánya. Mintha a Germinál díszletei között járnánk. Itt a századfordulót követően a nagy lendülettel kibontakozó kapitalizmus egy-két éve után, megállt az idő. Minden sivár, poros, szegény és mozdulatlan. Harc a szénért A Mecsek mélyében megbújó feketeszén kiaknázásával Komló térségében 1812-ben kísérleteztek először. Tárót hajtottak, a gazdag széntelepeket azonban ezzel a módszerrel nem érhették el. Az 1820-as években a földesúr, Batthyány János, bányászkodott a kibúvások mentén. De ez még csak romantikus játék volt. A szenet csak az érhette el, aki sok pénzt áldozott erre, s megfelelően kegyetlen is volt. Jánosi Engel Adolf nagytőkés volt ez az ember, aki 1895-ben a rr\ai Anna-akna helyén már tárót is nyitott. Három év múlva megépül Anna-akna. Később állami kézhe a, d..üoL leli/ételei Belvárosi kép — csillével Komló múzeuma iparának történetét és a környék ásványait mutatja be. 1958-ban hozzácsatolták Mánfát. Közelében van Sikonda gyógyfürdő. A Xohák-hánya tornya J