Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

2 VASÁRNAP, 1975. JANUÁR M. j i j in ii!• Kurf Hager elutazott hazánkbél • Budapest (MTI) Kurt Hager, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és kí­sérete az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 16—18-a között ba­ráti látogatást tett hazánk­ban. A Központi Bizottságban Kurt Hager megbeszélést folytatott Óvári Miklóssal, a Központi Bizottság titkárá­val. A megbeszélések során kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus épí­tésének tapasztalatairól, és véleménycserét folytattak a két párt tudományos és kul­turális téren végzett irányító munkájáról, valamint együtt­működésük további elmélyí­téséről. Kurt Hager találko­zott, és eszmecserét folyta­tott Aczél Györggyel, a Po­litikai Bizottság tagjával, mi­niszterelnök-helyettessel. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Kurt Hagert, az NSZEP PB tagját, a KB titkárát és kíséretét. Kurt Hager és kísérete szombaton elutazott Buda­pestről. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Óvári Miklós, a KB titkára, Kor­nidesz Mihály, a KB osztály­vezetője és Szűrös Mátyás, a KB osztályvezető-helyettese búcsúztatta. Jelen volt Ger­hard Reinert, az NDK buda­pesti nagykövete. Hazaérkezett Moszkvából az építésügyi küldöttség # Budapest (MTI) Szombaton hazaérkezett Moszkvából a magyar épí­tésügyi küldöttség, amely Padányl Mihály építésügyi és városfejlesztési miniszter­helyettes vezetésével az OSZSZSZK Építőanyagipari Minisztériumában egyeztette a perlit, valamint más építő­anyagok gyártásában, fejlesz­tésében és felhasználásában megvalósítandó kétoldalú műszaki-termelési együttmű­ködési munkatervet. A DIFK sikere # New York (TASZSZ, MTI) A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány és az ENSZ között — mint isme­retes — megegyezés szüle­tett, hogy Genfben, az ENSZ égisze alatt a DIFK összekö­tő irodát nyit. New York-i ENSZ-körökben nagy érdek­lődéssel kísérték a döntést, és egyetértésüket fejezték ki. Sokan, különösen a fejlődő országok képviselői, beszéde­ikben rámutattak az intézke­dés időszerű voltára, és han­goztatták, hogy a közeljövő­ben megnyíló DIFK-misszió lehetőséget ad a dél-vietnami népnek nyújtott ENSZ-segé­lyek jobb koordinálásához. Az ENSZ szakértői szerint az elkövetkező két évben a segélyek összege meghaladja az öt és fél millió dollárt. Az ENSZ-támogatás egyré­szét a DIFK ellenőrzése alatt álló területek gazdaságának újjáépítésére használják fel, a fennmaradó hányadot egészségügyi segélyre fordít­ják. A DIFK a program ke­retében már eddig is kapott gyógyszereket, élelmicikkeket és orvosi felszereléseket, több mint egymillió dollár értékben. ENSZ-körökben felhívják arra a figyelmet, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár ha­tározata a genfi összekötő misszió megnyitására fontos lépés a DIFK teljes ENSZ­elismeréséhez vezető úton. Folytatódik az űrprogram 9 Moszkva (MTI) A Föld körül keringő Szal­jut—4 jelzésű szovjet tudo­mányos űrállomáson szomba­ton reggel befejeződött a hetedik munkanap, s az űr­haj ésok nyugovóra tértek. Alekszej Gubarev, a pa­rancsnok és Georgij Grecsko fedélzeti mérnök a kora dél­utáni órákig aludt, majd is­mét munkához látott. Az űr­állomás pályájának jelenlegi adatai a következők: a Föld felszínétől mért legnagyobb távolság 355 kilométer, leg­kisebb távolság pedig 340 ki­lométer. A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,6 fok. A Szaljut—4 ezen a pályán 91,3 perc alatt tesz meg egy fordulatot a Föld körül. A kozmonauták a hetedik munkanapjukon különböző orvosi és műszaki kutatáso­kat, valamint kísérleteket vé­geztek. Gubarev és Grecsko űrha­jósok egészségesek, és jól ér­zik magukat. Az űrálomás fedélzeti rendszerei kifogás­talanul működnek, az űrre­pülés folytatódik. Etiópia ébren 8. Katonák beszélnek Etiópiában most a katonák kezében van a hatalom. Tisz­tekből, tábornokokból és köz­legényekből áll az a száz­húsz tagú, magát ideiglenes­nek mondott tanács, amely kormányozza az országot. A császár detronizálása után hivatalosan is katonai junta lépett a trónt „istentől szár­mozó jogán" bitorló négus nyomába. Afrikai országról lévén szó, egyáltalán nem meglepő, hisz' földünknek ezen a részén, az úgyneve­zett harmadik világ tizenhat államában vannak uralmon a katonák. A katonák dik­tatúrája szükségszerű is eb­ben, a változásokat tekintve mindenképp forradalmi hely­zetben. Az már kevésbé szükségszerű, és ezt sokan hangoztatják, fővárosban, vi­déken egyaránt, hogy az el­nök személyén kívül a tanács többi tagjáról jóformán sem­mit sem tudni, hogy kik ezek a katonák és miféle emberek. Úgyszólván telje­sen árnyékban mozognak. — Pedig egváltalán nem fantomok — válaszolja az új­ságírók kérdésére egvik al­kalommal a rehabilitációs bizottság helyettes vezetője, Tessema ezredes. — Reális hatalmat képeznek. S ami a fő, hatalmukat csupán arra kívánják felhasználni, hogy a feudális autokrata rezsim után Etiópiában megszüles­sék a demokratikus rendszer, amelyben majd a nép is el­foglalhatja méltó helyét a hatalomban. Arra a kérdésre pedig, hogy a katonák képesek lesznek-e egyedül végrehajta­ni az ország életének de­mokratizálását, újjászerve­zését, Tessema félreérthetet­len nemmel válaszolt. — Éppen ezért hirdettük meg most a „Cselekvő rész­vétellel az új Etiópiáért" nemzeti mozgalmat. Szeret­nénk, ha diákok, tanárok ez­rei indulnának vidékre, hogy az ú: eszmék befogadására feltörjék a parlagot. Rájuk vár, hogv tanítsák, neveljék a rendkívül elmaradott falu­si lakosságot. Néhány kiragadott mon­dat csupán egy sajtónyilat­kozatból. Egyik estén, hosszúra nyú­ló vitában etióp ismerősöm, az erdőgazdaság főosztályve­Havanns A Kubai Forradalmi Kor­mány és a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormánya kö­zött szombaton létrejött megállapodásának megfelelő­en helyreállítják a két or­szák. diplomáciai kapcsolata­it, és ennek megfelelően Bonnban és Havannában megnyitják nagykövetségü­ket Brüsszel Kihirdette ítéletét Brüsz­szelben a Russel-bíróság. A testület állásfoglalása meg­állapítja: Pinochet tábornok chilei katonai juntája min­den vonatkozásban megsérti a nemzetközi jog normáit, s így nem lehet a népek kö­zösségének tagja. A Russel­bíróság elítéli az Egyesült Államok kormányát, mert tá­mogatja ezeket a jogsértő akciókat, s rámutat Kissin­ger külügyminiszter bizonyí­tott személyes felelősségére a chilei demokratikus rend megdöntésében. Az állásfog­lalás követeli a politikai fog­lyok szabadon bocsátását Peking Pekingben hivatalosan be­jelentették, hogy az Orszá­gos Népi Gyűlés (parlament) szombaton a KKP Központi Bizottságáriak javaslatára ki­nevezte a Kínai Népköztár­saság új kormányát. A kor­mány élén, akárcsak az el­múlt 25 évben bármikor, Csou En-laj áll. A minisz­terelnök-helyettesek száma tizenkettő. Amman Fejszál szaúdi uralkodó szombaton két órán át tár­gyalt Ammanban vendéglá­tójával, Husszein jordániai királlyal. A találkozóról ki­adott szűkszavú közlemény szerint a bilaterális kaocso­latokról, a közel-keleti hely­zetről és nemzetközi kérdé­sekről volt szó. Fejszál va­sárnap körútjának (eddig Szíriában és Jordániában járt) utolsó állomására, a felső-egyiptomi Asszuánba érkezik, hogy találkozzék Szadat elnökkel Varsó Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és kísérete péntek este hazaérkezett Varsóba hatnapos kubai és egynapos portugáliai létoga­tásról. A repülőtéren Henryk Jablonski áUai»elnö.k*.i,Piptr Jaroszewicz miniszterelnök és más személyiségek fpgad , ták. Moszkva Szombaton Moszkvában közleményt adtak ki Mijaza­va Kiicsi japán külügymi­niszter január 15—17-i láto­gatásáról. A közlemény sze­rint Mijazava Kiicsi találko­zói és megbeszélései haszno­sak voltak, baráti és őszinte légkörben zajlottak le. A fe­lek kölcsönös meggyőződése, hogy a találkozók és a tár­gyalások előmozdítják a két ország közötti jószomszéd ­ság fejlődését. zetője, tömören így jellemez­te a hatalom jelenlegi dilem­máit: — A katonák valóban mesteri módon vonták ki a forgalomból „isten kiválasz­tottját", a négust. De sike­rül-e vajon a forgalmat is új irányba terelni? Hogy a régi, szűk utak helyett, ame­lyeken jóformán csak , az arisztokrácia közlekedhetett, tudnak-e most oly széles sztrádákat építeni, amelyen a nép is elférhet. Találkoztam parasztokkal jártamban, keltemben az eti­óp felföldön. Nyomorukat lát­ván, kérdeztem: Mit szeret­nének? Mire vágynak? Az egyik: bérelt föld helyett saját birtokot; a má­sik kevesebbet kelljen fizetni a földesúrnak. (Elő­fordul, sőt, igen gyakori, hogy a bérlő paraszt a ter­més 75 százalékát is oda kell hogy adja a föld tulaj­donosának.) A fővárosban beszélgettem munkanélküli­ekkel: ők mit szeretnének. Munkát, munkát — ismétel­gették. A diákok polgári kor­mányt, alkotmányos demok­ráciát emlegettek. Föld, mun­ka, népi hatalom — ezt vár­ják a katonáktól. Az idén szeptemberben, néhány héttel újév után — itt az új esztendő szeptember 11-én kezdődik, — azután, hogy a császártól épp csak megszabadult az ország, Ad­dis Abebában soha nem ta­pasztalt lelkesedéssel köszön­tötték a tavasz érkezését, Maszkái ünnepét. Oj tavasz kezdetét ünne­peltük — mondja az etióp napilap egyik szerkesztője. — A Maszkái az idén igazi nemzeti ünnepünkké vált. Néhány héttel az emléke­zetes ünnep után .nekem úgy tűnik, mintha kissé elszállt volna a büszkén említett kezdeti mámor. Minthá egy­re több arcon lehetne felfe­dezni a nyugtalanság kérdő­jeleit, a türelmetlen várako­zás feszültségét. És most ho­vá, merre? Előre, Etiópia! — és az emberek ismételge­tik is: Etiópia takdem! De hát mit takar a tömör jel­szó? Vsiko Mihály Külpolitikai reflektor A szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás, amely örül több mint két éven át az Egyesült Államok szená­tusában annyi vita kavargott, egyelőre nem lép érvénybe. Igaz, a múlt esztendő utolsó napjaiban a washingtoni hon­atyák megszavazták, de a hírhedt Jackson szenátornak olyan módosításával, amely tűrhetetlen beavatkozást je­lentett a Szovjetunió belügyeibe. Gromiko külügyminiszter már jó előre, tavaly októberben figyelmeztette kollégáját, Kissingert, hogy az amerikai törvényhozás által szabott fel­tételek elfogadhatatlanok. Most aztán Moszkvában közöl­ték, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá a két ország közti gazdasági kapcsolatoknak diszkriminatív korlátozásokat tartalmazó, új amerikai kereskedelmi törvényen alapuló megszervezéséhez. A világközvélemény — amint ez a hír nemzetközi visszhangjából kitűnik — általában a szovjet álláspontot fogadja el: képtelen és jogtalan amerikai követelés az, mely a Szovjetunió belügyeit érintő rendelkezésekhez kapcsolja a legnagyobb kedvezmény elvét, a kereskedelmi kapcsolato­kat. Magában az Egyesült Államokban is ellenérzéseket kel­tett az amerikai szenátus döntése, s aggodalmat az a pers­pektíva, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok­ban visszalépés következnék. Jó néhány tekintélyes ame­rikai üzletember nyilatkozott a héten, kijelentve, hogy vé­leményük szerint nemcsak igazolt, hanem az egyedül le­hetséges eljárás volt a Szovjetunió részéről a kongresszus szabta, sértő feltételek elutasítása. Kissinger külügyminiszter, majd Ford elnök egymás után tett nvilat'-ozatokban sietett közölni, hogy a szovjet— amerikai viszony egyébként változatlanul az enyhülés elvi alapján áll. Washingtoni politikai megfigyelők különösen jelentősnek ítélték azt a bejelentést, hogy január 31-én Genfben folytatódik a SALT, a hadászati rakétafegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalássorozat. * A szovjet—amerikai kereskedelmi szerződés érvényte­lenné válása után fokozott érdeklődéssel fordul a világ a szovjet—japán viszony alakulása felé. Az új japán kor­mány új külügyminisztere nyilván nem véletlenül látoga­tott először Moszkvába. Tárgyalásainak külön jelentőséget ad, hogy a japán cégek lehetőségei most egyfelől megnöve­kedtek a Szovjetunióba irányuló szállítások területén, más­felől viszont az is igaz, hogy például egyes szibériai együtt­működési programokban Japán az Egyesült Államokkal együtt volt érdekelt. Így a jakutföldi geológiai kutatások költségeihez 100—100 millió dollárral járult hozzá az ame­rikai Eximbank és Japán. Mijazava japán külügyminiszter nyilván megjegyezte magának Gromiko szavait: „a szovjet—japán jóviszony mindenkor javára vált a két ország népeinek, és kedvező­en hatott a Távol-Kelet, Ázsia és az egész világ helyzetére. Természetesen felmerülhetnek olyan kérdések, amelyekben a két országnak, a két kormánynak a nézetei nem egyez­nek. Ha azonban tárgyszerűen, realista módon közelítik meg mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig a nemzet­közi politika problémáit, kiszélesedhet az egyetértés és az együttműködés területe." Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy a tokiói kormány a moszkvai tárgyalásokkal egyidejűleg a japán—kínai béke­szerződés és barátsági szerződés megkötésének előkészüle­teit ls folytatja. Arra számítanak, hogy még az Idén ta­vasszal tető alá hozzák a szerződést. Azt már az 1972. szep­temberében tartott japán—kínai tárgyalások eredménye­ként megszületett közös nyilatkozat is leszögezte, hogy To­kió és Peking megoldottnak tekinti a második világhá­borúból adódott valamennyi problémát. A megkötendő szerződés már sem területi, sem jóvátételi kérdésekre nem tér ki, hanem Japán és Kína kapcsolatait általánosságban szabályozó szerződés lesz. A jelek szerint tehát az új japán kormány igen óvatosan jár el: a Szovjetunióval való együtt­működésre kész, de ezzel egyidőben Kínával is normalizálni kívánja viszonyát, az Egyesült Államokkal szemben pedig megmarad a szövetséges—vetélytárs különös helyzetében. Moszkva volt a színhelye a héten még egy olyan dip­lomáciai eseménynek, amely szintén a csendes-óceáni tér­séggel kapcsolatos. Whitlam ausztrál miniszterelnök sze­mélyében először járt a szovjet fővárosban a kont-'nens­méretű ország kormányfője. A kapcsolatok kedvező alaku­lásának első mérföldköve a most atáfrt tudományos-mű­szaki és kulturális együttműködési megállapodás. Ha vi­szonylag szerény kezdet is ez, nem szabad elfeledni, hogy Ausztrália néhány esztendeje még a nemzetközi reakció egyik fellegvára volt. Viszont Canberrában, Sydneyben és Melbourne-ben mostanában a munkáspártiak kerekedtek felül a reakción. Az új ausztrál vonal egyben az egykori anyaországtól, Angliától való fokozatos távolodást is jelenti. Nagy-Britannia az utolsó tíz esztendőben nem jeles­kedett éppen valami haladó külpolitikával. Még a konzer­vatívok kormányzása idején hidegültek el és ritkultak meg a szovjet—angol kapcsolatok, Wilson munkáspárti kor­mánya sem tett sokat eddig e folyamat megállítására és visszafordítására. Most viszont, úgy tűnik, változás követ­kezik be Moszkva és London viszonyába. Ezt jelezheti, hogy bejelentették: Wilson a szovjet fővárosba látogat A Közel-Kelet a héten sem marad ki az események krónikájából. Tovább folytatódtak az izraeli támadások a libanoni területen levő palesztin menekülttáborok és a dél­libanoni falvak ellen. A beiruti kormány az ENSZ Bizton­sági Tanácsához fordult, és tiltakozó okmányában felsorol­ta, hogy január 3-a és 13-a között izraeli repülőgépek 17 alkalommal sértették meg Libanon légiterét, izraeli hadiha­jók ötször hatoltak be libanoni vizekre, izraeli rohamcsapa­tok pedig négyszer törtek be libanoni területre. A libanoni reagálás viszonylag enyhe voltát az a régi igazság magyarázza, hogy a kis ország „a Közel-Kelet Svájca" akar maradni, nemcsak a semlegesságévei, hanem a bankjaival és a pénzes nyugati turistákat váró világhírű üdülőhelyeivel is. A héten a Közel-Kelettel kapcsolatos fontos esemény volt két látogatás: Fejszál király Szíriában tárgyalt, Állon izraeli külügyminiszter pedig Washingtonban. Alighanem mindkét helyen pénzről is volt szó. Mint a hírügynökségek jelentették, Fejszál megegyezett a szír vezetőkkel egy 150 millió dolláros katonai, valamint egy 200 millió dolláros gazdasági kölcsön feltételeiről. Tel Aviv pedig éppen két­milliárd dollárt akar kivasalni az amerikai kormányból S közben esetleges és részleges izraeli visszavonulásról, de cserében súlyos arab engedményekről kovácsolnak új meg új terveket a Fehér Házban. Pálííy József

Next

/
Thumbnails
Contents