Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

4 SZOMBAT, 1975. JANUÁR IS. • • üröm lölb húron Elmondja • sándorfalvl Bu­dai Sándor parafctlfcsti), cl­tcrnmilvéis, a népművészet mestere. Találkoztam egy emberrel, aki 56 éveién, a (elfedező őrömével figyeli az életet, és elő-elóbukknnó emlékeit. Gazdag ér/.elemvllága több­féle formában kívánkozik a napvilágra. • — Minden zenei hangtól rettenetesen féltem klcil ko­romban. Sose feleltem el, amikor a szomszéd gyere­kekkel Játszottunk az utcán, és én otthagyva csapot-pa­pot, ordítva rohantam ha­za: — Megvertek kisfiam? —• kérdezte anyám. — Nem — feleltem bömbölve — csak a Gyurka bácsi citerázik. — Most ez a hangszer a kecs­keméti múzeumban van, de éppen osak, hogy meg tud­tam menteni. Az unoka hu­zigálta az udvaron, a húr­jánál fogva — Hű! — mond­tam —, hát Így érzitek öreg­apátok emlékét?! — Sok helyen láttam azótn Is, hogy a nép nem becsüli eléggé saját értékelt. Figyelem az életet,, néprajzi pályázatok­ra Is készülök minden év­ben; Járom a falut, a kör­nyéket. faggatom az öre­geket: mert nem szabad pusztulni hagyni semmit... — frtam a tömörkényi far­sangról. zenés temetkezések­róf, a század eleji Juhászairól, összegyűjtöttem n fűvel gyó­gyítás minden változatát... Anyám papot akart beló­lem nevelni, de a könyvek materialistává tettek. Csak hat elemit végeztem, de amikor az egyik rokonhoz elszegődtem, amolyan kis­cseléd félének és nem talál­tam náluk mást, csak a ka­lendáriumot. — megtanul­tam, hogy minden papírt el­olvassak, ami a kezembe ke­rül. — Egyszer tehónhajtás közben elém fújta a szél a Színházi Elet pár lapját. Találtam benne egy dal­szöveg félét. Mindjárt egy kis dallamot faragtam hoz­zá. Nagyon érdekes, hogy harminc év után kislányom hetedikes barátnőjétől hal­lottam viszont. ... Bognár­Inas éveimben a legször­nyűbb az volt. amikor a mes­ter megtiltotta, hogy dalol­jak. Ott is hagytam. Aztán a legnagyobb örömöm az volt. hogy kis citerúkat fa­ragtam Most a TÜZEP-te­lepen böngészgettem az erre alkalmas fát: lehet éger, platán, tölgy is, de a hang­szer teteje csak lucfenyő­ből készülhet. Nem tudom pontosan, hány darabot csi­náltam már, de túl vagyok az ötszázon, az biztos. Van kakasos, csikós, bárány- és kosfejes, ilyen figurákkal díszítem a húrok végződé­sét. A szokásostól eltérő 25—70 húrosat is készítek. A legszebb darabjaim el­kerültek már Berlinbe, Krak­kóba, Pozsonyba, München­be. Párizsba, még a British Múzeumban Is van egy. Amit eddig a megélhetés kényszere tudatának mélyé­re szoríthatott, a gondatla­nabb, ráérősebb évek a fel­színre hozták. Az előszobá­ban zsúfolódó képelnek naiv bája örömet muzsikál a né­zőbe: kedvesek, tiszták és frissek. — A szívinfarktus után két hónapig kellett mozdu­latlanul feküdnöm. Soha annyit nem munkálkodtam a kedvemre, mint akkor. Ter­vet készítettem: ennyit ol­vasok, ennyit írok, ennyit testek. Sajnáltam az embe­reket. akik lézengtek, unat­koztak körülöttem. ...Eze­ket a képeket már a füredi szanatóriumban festettem. • — Maga csak ilyen pa­raszti témákat tud? — kér­dezték többen is. — Tudok én ettől éppen eltérőt Is, de ezt szerettem a legjobban. Nem másnak festek én, csak a magam gyönyörűségére. Nem gondoltam azt soha. hogy más is nézze. Engem lepett meg legjobban, ami­kor kiállításra kérték Csongrádra, ahol összegyüj • tötték a környék amatőr festőinek képeit, tőlem la el­vittek tizenegyei A kiemelt díjat a szegedi képzőmű­vész kör kapta, első díjat nem adott ki a zsűri, a má­sodik díjat nékem ítélték. — Füreden teleírtam négy­vagy öt vaskos füzetet az életemből vett valóságos epizódokkal. Gondoltam, megviccelem az egyik író barátomai aki történeteket gyűjtött tőlem Is, és aztán kicsit elváltoztatva írta meg. Ez nekem nem tetszett — ide figyeljél — mond­tam neki —amit a sors produkál, azt úgy kell hagy­ni, nem szabad megváltoz­tatni. Hoztam ls mindjárt néhány példát erre, ha el­olvasnád. — Kijött hozzám pár nap múlva, kurjongatott örömében, hogy ezek Jó írá­sok. Később a Néprajzi Tár­saságtól dr. Földes Gyula kérte, hogy írjam meg az életem történetét. Nem me­rek hozzáfogni. Ha szürke tőmondatokban írnám meg. csak érdektelen massza len­ne. Ha meg igazán — el­tartana biztos évekig. Találkoztam egy emberrel, aki örökzöld virágokat gyűjt a kertjében. Nem szokott szomorkodni, alaphangulata a derű. Pedig három ujja hi­ányzik a Jobb kezéről, ép­pen az a három, amtvel a ceruzát és az ecsetet kellene fognia, vagy a citera há­romszög alakú pengető­Jéi önody Eva Okmánybélyegügy Tájékozatlansága miatt gyakran követ el hibát az ember, de ha mér elkövette, még hihet abban, hogy helyrehozhatja. Példáján aztán okulhatnak majd má­sok ls. Az alábbi, hiteles történet megírása — lega­lábbis remélem — már csak ezért. Is érdemes. Kedd, délután 3 óra. Ki­derül, hogy az okmánybé­lyegre, melyet délelőtt vet­tem, nincs szükség. Irány a dohánybolt, ahol salnálattal közlik, nem válthatják visz­tza, értékéért — legyen ez mondjuk tiz forint — mást sem vásárolhatok. Vissza­váltása ügyében szíveskedjék az Illetményhivatalba fárad­ni. Szíveskedek Három óra húsz perc. A hivatal kis­ablakánál felvilágosítanak, írásos kérvényt kell bead­nom, a lakóhely szerint Il­letékes kerületi hivatal adó­csoportjának Igazolásával együtt, mely bizonyítja, nincs adóhátralékom. Az út vissza a munkahe­lyemig, kérvényfogalmazás, gépelés, mindez csupán hu­szonöt perc, hiszen szeren­csés helyzetben vagyok, kér­vényírásban különösen nagy a gyakorlatom. Három óra 45 perc. Nincs messze a II. kerületi hivatal, gyalog megyek. Négy óra. A hiva­tal bejáratánál látom, fél­fogadás: csak hétfőn, szer­dán, szombaton. Kedd van tehát hiába jöttem és min­denképpen későn. Szerda, délelőtt 10 óra Munkaidőmből csípek el húsz percet, s máris kezem­ben az Igazolás, miszerint adóügyeim rendben talál­tattak. Indulhatok az Illet­ményhivatalba, kezemt en bé­lyeg, kérvény és igazolás. Fél tizenegykor pedig a visszakapott tíz forint is. Havonta huszonnégy mun­kanapot és napi nyolcórás munkaidőt számolva a két nap összesen másfél órájá­ra húsz forint jut havi fi­zetésemből. Ennyit veszek fel majd másodikán érdem­telenül. Illetve mégsem. Hi­szen e néhány sor megírá­sával — nem egészen félóra alatt — remélhetőleg sok embert megkímélek a más­fél órás utánajárástól. Mert ez a tíz forint így egy kicsit sokba kerül. Nem érdemes. P&Ify Katalin EgyelemiSiák népművelési gyakorlaton A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem mozögazda­ságtudományi karának hall­gatói falusi népművelési gya­korlaton vesznek részt a téli hónapokban. Az egyetemis­ták — a szaktudományok el­sajátítása mellett — évek óta rendszeres ismereteket sze­reznek a falusi közművelő­dés különböző feladatairól és módszereiről is. Népművelői felkészültségüket az Idei té­len Baranya. Somogy, Tolna. Zala és Veszprém megye községeiben és termelőszö­vetkezetéiben hasznosítják. A tíznapos gyakorlat ide­jén részt vesznek a falusi KISZ-szervezetek munkájá­ban. a művelődési házak, klubok rendezvényein, az ön­tevékeny művészeti csopor­tok foglalkozásain, és isme­retterjesztő előadásokat tar­tanak. A leendő agrármérnökök tapasztalataikból beszámoló­kat készítenek. (MTI) Szabálysértők „tandíja" Lakott területen, Domaszé­ken, gépjárműre jogosító vizsga nélkül közlekedett motorkerékpárral Tandori István 19 évea, Domaszék, Tanya 710. szám alatti lakos. A rendőr felszólítására nem állt meg, továbbhajtott Ha­sonló cselekmény miatt ko­rábban már felelősségre von­ták. A rendőrség most 3 ezer forint bírsággal sújtotta. Lakott területen, Szegeden, tehergépkocsival közlekedett Boldizsár János 10 éves, Tar­ján, 415. A. lh. 4. em. 12. szám alatti lakos, és a meg­engedett óránkénti sebessé­get jelentősen túllépte. Tra­fipaxszal fényképezték le, amint óránként 82 kilométe­res sebességgel száguldott. 2900 forintra bírságolta a rendőrség. Ugyancsak jelentősen túl­lépte a megengedett sebessé­get tehergépkocsival közle­kedve Balástya belterületén Karai Mihály Szeged. Bujdo­só utca 24. szám alatti lakos Ezerötszáz forintra bírságol­ták. Motorkerékpárral közle­kedve lépte túl jelentősen a megengedett sebességet, ugyancsak lakott területen, Sebők István Szeged, Ken­dergyári út 4. szám alatti la­kos, amiért 2 ezer 400 forint bírságot kapott. Meteorológiai kislexikon Hő, hőmérséklet Gyakran halljuk, olvassuk (neves utazók útikönyvében Is), hogy egy-egy nagy me­leget, kánikulát a napon mért hőmérséklettel jelle­meznek. Jó példája ennek egy országos hetilapunk né­hány évvel ezelőtti kániku­lai tudósítása. A mini biki­niben napozó „csinibaba" fényképe alatt nagy betűk­kel áll: „Tízezrek a stran­dokon! 33 fokot mutatott na­pon a barométer (!) higany­szála!" Gyakran találkozunk a hó és hőmérséklet fogal­mak helytelen használatával Ls: például „...a kemence hője eléri az 1000 fokot"., il­letve „A talaj átadja a hő­mérsékletét a levegőnek". Mi tehát a hő, a hőmér­séklet, miért nem lehet na­pon mérni a levegő hőmér­sékletét? Földünk felszínére a nap­ból érkező elektromágneses hullámok szállítják az ener­giát. Ez az energia elnyelő­dik a különböző anyagok fel­színén, és átalakul hőener­giává, röviden hővé, A hő hatására megváltozik a mo­lekulák mozgási sebessége, melynek jelzőszáma a hő­mérséklet, mely a moleku­lák mozgását egy speciális hőállapothoz (pl. az olvadó jég molekuláinak mozgási se­bességéhez) viszonyítja. Tehát a hő energia, a hő­mértéklet pedig a moleku­lák, atomok mozgási energiá­jának Jelzőszáma. Egysze­rűen, ha egy anyag hót vesz fel, vagy ad le, hőmérsék­lete emelkedik, vagy csök­ken. Bizonyára emlékeznek olyan esetre, hogy egymás mellett levő betonjárda, fü­ves talaj, homok annak elle­nére, hogy a napsugárzással ugyanannyi energiát kaptak, különbözően melegedtek fel. A homok és a beton derült nyári napokon 15—25 fokkal melegebb lehet, mint egy fü­ves talaj. A különböző mér­tékű felmelegedés okát rész­ben a különböző fajhőben kell keresnünk. A fajhő az anyag fizikai sajátossága, s azt jelenti, hogy egy gramm anyag hőmérsékletének 1 fok­kal való emeléséhez' három grammkalória hőenergiára van szükség. Például a víz fajhője 1,0, a talajoké átla­gosan 0,2. Ez azt Jelenti, hogy azzal az energiamennyiség­gel, mellyel 1 kg talajt 1,0 fokkal, 1 kg vizet csak 0,2 fokkal melegíthetünk fel. Tehát különböző anyagok azonos energiamennyiség fel­vételére, vagy leadásira, el­térő nagyságú hőmérséklet­változással reagálnak. Az anyagok felszínén hő­leadás és hőfelvátel egyszer­re, egyidőben mennek végbe, mondhatjuk úgy ls, hogy a hőforgalomnak van bevételi és kiadási oldala. Attól füg­gően, hogy melyik van túl­súlyban, az anyag hőmérsék­lete emelkedik, vagy csök­ken. Ha a bevétel és a ki­adás egyenlőek, a hőmérsék­let nem változik. Most Jutottunk el oda, hogy megértsük, miért nem lehet napon mérni a levegő hőmérsékletét. A levegő hő­mérsékletének mérésekor a mérési helyre tett hőmérő hőmérséklete nem azonos a levegőével. Így megindul kö­zöttük a hőforgalom, s ha ez egyensúlyba kerül, vagyis nem változik már a hőmérő hőmérséklete, amit az jelez, hogy a hőmérő higanyszintje nem mozdul se le, se föl, le­olvashatjuk értékét. Ha a napsugarak a mérés folyamán közvetlenül érik a hőmérőt, akkor az anyagá­nak, fajhőjének, tömegének, színének stb. megfelelően bi­zonyos mennyiségű sugárzást felfog, és felmelegszik, de a hőegyensúly most már nem a levegő és a hőmérséklet között, hanem a sugárzásból felfogott és a levegő felé le­adott energia mennyisége kö­zött alakul ki. A napon mért hőmérséklet tehát a sugárzás erősségének ét a hőmérő anyagának függvénye, így semmilyen körülmények kö­zött nem azonosítható a le­vegő hőmérsékletével. B. jr. Tevefarmok Mongólia teveállománya el­éri a 700 000-et. A tevete­nyésztés központja a Góbl­slvatag. Az utóbbi években sokat tettek a mintegy 8000 tevetenyésztő munkájának megkönnyítésére, életfeltéte­leik Javítására. Több helyen tenvészfarmokat létesítettek, tudományos kutatómunkát folytatnak a termelékenység emelése és a fajtaiavítás ér­dekében. FELICE CHILINTI Giuliano, a bandita A dzsipp Monreale felé száguld. Pisciotta elke­seredett. tombolva fordul Giulianóhoz: — A maffiások átvertek bennünket! — Én nem vertem át senkit, én is veletek lőt­tem — védekezik a maffiás. — Csak Montelepre lőtt. Egyedül vagyunk, el­átkoznak bennünket. — A Cumeta-hegyen is voltak. — De elmentek, egy lövést se adtak le. Giu'iano azt mondja: — Nagv vérfürdőt rendeztünk, nagyobbat, mint egész Montelepre, mint az egész banda. Mindenki lőtt: egész Szicília benne volt ebben a mészárlásban. Most a szekerünkhöz kötöttük őket. — Csak ne végezzük egy szakadékban, ahová éppek ők löktek bennünket. — Azok a népek ls velünk jönnek abba a sza­kadékba Meg aztán, kik haltak meg ott a völgyben? Azok. akik túl sokat mertek, elözön­lötték a földeket, jó életet akartak, de kockázat nélkül. A mások földjét akarták, és mindent el­özönlötték, mint a sáskák; ahová betették a lá­bukat, ott nekünk már nem maradt talpalatnyi hely se. Túl nagyra nőtt a szarvuk, most letör­tük egy kicsit. — De asszonyok és gyerekek voltak ott. — Volt idő, amikor a mi asszonyainknak, a ml anyáinknak nem volt nyugtuk: éjjel-nappal zsaruk tanyáztak náluk, állandóan a börtönt jártuk. Aztán ott voltak köztük a kiközösítet­tek. — Igen, Igen, hiszen mind kiközösített volt — A maffiások átvertek bennünket — Majd rendezzük a számlát. A nyolc halottat vállukra veszik, és óvatosan a lovakra teszik, mindegyiküket síró kis tömeg veszi körül, az asszonyok siratódalokat énekel­nek. Aztán a kocsik következnek, rajtuk a rögtön­zött hordágyakon a sebesültek. A könnyebb sé­rültek saját lábukon jönnek, rokonaik, barátaik támogatják őket. Eleonorát férje a lóra emelte, amelyet lassan, kantárszáron vezet. Az asszonyka összegörnyed­ve Öleli át a ló nyakát: nagyon sok vért vesz­tett az oldalán keletkezett sebból. A kis Vitót is nveregbe emelték: apja és any­ja tartja a fiúcskát. Szegény asszony még min­dig a sebet igyekszik leszorítani a kisfiú nya­kán. A tizenegy lovas bandita átvág a birtokon. Az élen Passatempo és Fra Diavolo vágtat. Ezeknek az embereknek évek óta az a sor­suk, hogy gyilkoljanak, ám a portellai vérengzés őket ls elbizonytalanította, kétségük támadt, fél­nek. Mannino ugyanazt Ismételgeti folyton: — Rosszat sejtek. — Giuliano nagy politikai mészárlást akart ren­dezni. És mit nyert vele? Hitt a szabadság ígé­retében. Ez a mészárlás azonban semmin se vál­toztatott. — Banditák voltunk, és azok is maradtunk. — Giuliano tárgval az urakkal, és fejébe száll a dicsőség; meghívják palotájukba, leveleznek vele. Igazolványokat szereznek neki a rendőr­ségtől. — És ezzel ejtik át mindig. — Csak Montelepre lőtt, épp úgy, mint a sze­paratista időkben. Most rosszabbak vagyunk, mint azelőtt. Most senki se fog segíteni rajtunk. — Giuliano túlságosan belekeveredik a politi­kába. Hamis ideálokat választott magának. — Nem Giuliano eszméi ezek. Mások ültették a fejébe. — Az alvilág alvilág. A politika nem nekünk való. — Innen el kell tűnni. En Afrikéba megyek, a légióba, még Giuliano se tarthat vissza. — Én itt maradok. Itt jó, itt a mama és a fe­leségem. A szomorú menet lassan vonul a városkák fe­lé. A halottakat letakarták a zászlókkal meg a transzparensekkel. A muzsikusok újra elrende­ződtek. most a lovak előtt mennek, melyek a holttesteket szállítják. Néhány zenész "is megse­besült. A zeneszerszámokat is át-átütötték a go­lyók. A muzsikusok gyászindulókat játszanak, hang­juk belevegyül az asszonyok elnyújtott zokogá­sába, fohászába. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents