Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

2 PÉNTEK, 1975. JANUÁR 17. Harminc éve szabadult fel Varsó Ma, január 17-én harminc esztendeje annak, hogy a Szovjetunió Vörös Hadsere­ge és a lengyel csapatok fel­szabadították Varsót a sok­éves náci megszállás alól. A katonai és politikai hely­zet 1945. január derekára érett meg annyira, hogy Varsó felszabadítása lehet­ségessé vált. Január 12-én a Vörös Hadsereg 1200 km hosszú arcvonalon, hatalmas erejű támadásba kezdett, és január 16-án közvetlenül Varsó előtt állott. Az 1. Len­gyel Hadsereg — együttmű­ködvén a Szovjetunió Vörös Hadseregével — a január 17­ére virradó hajnalon átkelt a Visztulán, és megkezdte be­vonulását Varsóba. Ezzel egy­ldőben dél-nyugatról és észak-nyugatról a szovjet egységek vonultak be a len­gyel fővárosba. Aznap esté­re Varsó felszabadult. A fel­szabadítókat iszonyatos kép fogadta: a visszavonuló, me­nekülő nácik fölgyújtottak és fölrobbantottak mindent, ami még épnek, vagy felhasznál­hatónak látszott. Varsó felszabadításával nemcsak a lengyel nép előtt nyílt meg az újjászületés kor­szaka, hanem igen fontos ka­tonai jelentősége is volt: megnyílt az út Berlin felé, hogy a szovjet hadsereg vég­ső csapást mérjen a még ma­kacsul védekező nácikra. Szaliut—4 Tv-riport az űrállomásról # Moszkva (TASZSZ) Alekszej Gubarev és Geor­gij Grecsko szovjet űrhajó­sok csütörtökön, magyar idő szerint reggel hét órakor, be­fejezték az ötödik munka­napjukat a világűrben, és pi­henni tértek. Az ötödik nap munkaprogramja is intenzív munkát írt elő számukra. Alekszej Gubarev és Geor­gij Grecsko szerdán este és éjjel, valamint csütörtökön reggel, az ötödik munkanap­ra kijelölt program kereté­ben elvégezte a műszaki-tu­dományos kísérletek újabb sorozatát. Megkezdték a nap­tevékenység aktív folyamatai és a Föld ionoszférája fizikai természetének kutatását és tanulmányozását az elektro­mágneses kisugárzás földi műszer számára elérhetetlen spektrumában. Az űrhajósok szerdán éj­fél tájban közvetítették első tv-riportjukat az. űrállomás­ról. Beszámoltak a Szaljut—1 konstrukciójáról, tudományos berendezéseinek működésé­ről, a súlytalanság állapotá­nak sajátosságairól és az űr­lakásukban folyó tudomá­nyos és mindennapi tevé­kenységükről. A kiadott hivatalos jelen­tés szerint a fedélzeti rend­szerek kifogástalanul működ­nek, és az űrhajósok kitűnő egészségnek örvendenek, jól érzik magúkat. Az űrrepülést folytatják. Kurt Hager Budapesrea • Budapest (MTI) Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására csütörtökön Budapestre érke­zett Kurt Hager, a Német Szocialista Egységpért Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében van: Johannes Hornig, a KB tagja, a KB tudományos osztályának ve­zetője, és Ottó Reinhold, a KB tagja, az NSZEP KB társadalomtudományi intéze­tének igazgatója. A vendége­ket a Keleti pályaudvaron Óvári Miklós, a KB titkára és Kornidesz Mihály, a KB osztályvezetője fogadta. Részvét­táviratok # Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Todor Zsiv­kovhoz, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsa elnöké­hez intézett táviratban fejez­te ki részvétét Georgi Traj-> kov, a Bolgár Népi Földmű­vesszövetség elnöke, a Haza­fias Front tiszteletbeli elnö­ke elhunyta alkalmából. Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke Pencso Kubandinszki­hoz, a Bolgár Hazafias Front országos tanácsa elnökéhez intézett részvéttáviratot. Etiópia ébren 6. Carlo, a vállalkozó Carlóval Dessiében ismer­kedtem össze, méghozzá an­nak a napnak az estéjén, amikor a fővárosban, a szak­szervezet székházában eldör­dült a katonák fegyvere, s a helyszínen két sebesült és egy halott maradt. A kato­nák tüntetésre készülődő munkásokra lőttek. Carlo a történtekről nagy hangon, olaszos temperamentummal számol be a Touring Hotel fehér lakólnak, amelyet szin­tén olasz, egy hatvan év kö­rüli, egyedülálló nő dirigál. Igaz: Dessiében olasz vezeti a garázst, talján a villamos szakember, és a nyolcvan­ezres város egyetlen vízveze­ték-szerelője is Itáliát vallja hazájának. Nem mondhatni, hogy dúsgazdag emberek, de az etiópokhoz képest van mit aprítaniuk n tejbe. Carlo nem illik közéjük, ö az Ad­disban székelő Ethlopian Constructlon Entreprise LTD magántársaság egyik vezető­je. Ügy került ide, hogy el­vállalta annak az útépitésnek a gépi munkálatalt, amely nyugatnémet irányítással és nyugatnémet pénzből folyik. Egyszóval: vállalkozó. A het­ven kilométeres útszakasz, amely a tartomány központ­jából a még teljesen elzárt területekre vezet, jó kis üz­let. Különösen, ha számba vesszük, hogy mostanság a változások következtében kissé meggyérültek a nagy beruházások, ilyen Időben egyenesen Isten áldása. — Most megkapták a ma­guk leckéjét! — harsogja. — Az ember maholnap nem boldogul velük, így kinyílt a szájuk. Mi van e gyűlölettel ve­gyes káröröm mögött? Carlo rögtönzött előadásából kide­rül, hogy ő is azért járt a CELU-ban, mert el kellett rendeznie bizonyos dolgokat, magyarán szólva: egyezked­nie kellett a munkásokkal. Mostanában elég gyakoriak az efféle jelenetek. Amikor munkások ülnek munka­adókkal szemben, és hevesen vitáznak. A vita pedig több­nyire abból fakad, hogy ré­gebben nem ismervén jogai­kat, a dolgozók minden fel­tételt elfogadtak, most, utó­lag ki okoskodván, munka­adóiktól bizonyos juttatáso­kat, kedvezményeket köve­telnek. És nincs igazuk a munká­soknak? — vetem közbe, mert úgy alakul a társaság, hogy nekem is' megvan a le­hetőségem a beleszólásra. Előfordulhat, hogy. igen. De általában nincs. A szer­ződések a hibásak. Nem elég világosak és pontosak, mond­ja kicsit szelídebben Carlo. Aztán táskájához nyúl, ki­nyitja. Meglepetésemre a kétkötetes Code Civile-t, pol­gári törvénykönyvet veszi elő, és egy szerződésvázlatot. — Most szerkesztem: Itt minden pont mellett ott áll majd a megfelelő paragrafus száma is. Akkor aztán nincs vita. Vagv ha mégis — és erre táskála mélyéből előhúz egy hatlövetű amerikai lő­fegyvert élesre töltve —, akkor... Persze B vállalkozóknak ravaszabb módszereik is van­nak, hogy a szerintük vér­mes követeléseket támasztó munkásokat kijátsszák, hogy védekezzenek ellenük. Pél­dául: nem alkalmazzák őket folyamatos munkaviszony­ban, csupán egy-egy alka­lomra fogadják fel őket egy blzonvos időszakra, néha mindössze néhány órára. így azután nem kell tartaniok a jogtól. Persze megtehetik ezt ls, mert Etiópiában a mun­kaalkalom, sajnos, igen rit­ka. Etiópiában ma a szakszer­vezetiek becslése szerint kö­rülbelül nyolcmillió ember­nek nincs állandó munkája. Ismeretségünk másnapján Carlo meghiv, nézzek körül kint az útépítkezésen. Az űt csodálatos vidéken halad ke­resztül. Már jól bent járunk Wollóban, harminc kilomé­terre Dessiétől, amikor vá­ratlan akadály kerül utunk­ba. Cariónak meg kell áll­nia. Az út közepén három fiatalember. Ingujjban. Egyiknek a hátán kis batyu botra akasztva, a másik ko­pottas barna bőröndöt tart a kezében, a harmadiknak egv sportszatyor a vállán, öltö­zetükből ítélve diákok lehet­nek, akik Dessiéből igyekez­nek hazafelé falujukba. — Mit álltok itt? — szól Carlo hozzájuk. Nem túl hangosan, Inkább foghegyről. De ők nem mozdulnak, csak néznek merően szembe ve­lünk. Közben az út két olda­lán érdeklődő útépítő segéd­munkások jelennek meg. És parasztok, akik . itt tettek­vettek a közeli kukoricás­ban. — Na, mi lesz? —. s Carlo hangjában már türelmetlen idegesség vibrál. — Odébb' — kiált hangosan és ingerül­ten. Mire a középső se nem hal. kan, se nem hangosan, de eltökélt hangon és magabiz­tosan: — Ez a mi földünk, ez a mi országunk! — Segy szóval sem mond többet. — Na és? Én meg építem a tl országotokat! — vágja oda Carlo, s minthogy a diá­kok erre sem mozdulnak, gázt ad, ránt egyet a kormá­nyon. s az út szélén álldogá­ló munkások riadtan ugra­nak félre. Kicsit lecsillapod­ván a jelenet után megkér­dem Carlótól, mondja, mit kapnak ezek az utat építő munkások? Naponta 90 cen­tet. (A 90 cent 6—8 forint­nak felel meg.) Még szeret­ném kérdezni, hogy ő meny­nyit keres ezen az üzleten. De érzem, hiábavaló lenne a kérdésem. Valké Mihály Az MSZMP és a nemzetközi mozgalom e • A z imperializmus képtelen vissza­szerezni az elveszített történelmi kezdeményezést és visszafelé for­dítani a mai világ fejlődését. Az emberi­ség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásoszr tály és az összes forradalmi erők' határoz­zák meg — állapította meg a testvérpár­tok 1969. évi nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma. És az okmány megszüle­tése óta eltelt fél évtized tényei hitelesí­tik e fontos következtetés helyességét. A KGST-ben részt vevő szocialista or­szágok dinamikus, a tőkés világ anyagi növekedését meghaladó ütemű gazdasági fejlődése (a KGST-tagországok adják a vi­lág ipari termelésének immár több mint egyharmadát), és mind erőteljesebb Integ­rálódása, a Varsói Szerződés szervezetébe tömörült országok nemzetközi politikájá­nak fokozott összehangolása, védelmi ere­jük nagymértékű korszerűsödése és növe­kedése félreérthetetlenül bizonyítja: „A szocialista világrendszer az imperializmus elleni harc döntő ereje". A „nyugati demokrácia felsőbbrendűsé­géről", „válságmentességéről", „biztos gaz­dasági fölényéről", a „szociális piacgaz­dálkodás csodájáról" szóló szólamok elle­nére, a kapitalista világban szélesedik a pénzügyi és energiaválság, mélyül a gaz­daságot, a politikát, az ideológiát, a kultú­rát átható krízis. A burzsoá közgazdászok szerint o fejlett tőkés országokban a teljes munkanélküliek száma tavaly elérte a 11— 11,5 milliót (1973-ban 8,3 millió volt). A kapitalista gazdaságban az utóbbi 25 év­ben nem völt olyan nagy mértékű inflá­ció. mint tavaly. Nem csoda tehát, ha az életfeltételek nagyfokú bizonytalansága, helyenként romlása miatt a sztrájkok szá­ma, az osztály-összeütközések mértéke messze meghaladja a régebbi évtizedeket. A múlt év a kanitalizmus általános vál­sága kibontakozásában és további elmé­lyülésében fontos minőségi változásokat hozott. A három fő forradalmi er6 — a szocia­lista országok, a fejlett tőkés országok munkásmozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesített harca következté­ben az utóbbi esztendők olyan pozitív változásokat eredményeztek a nemzetközi helyzetben, ami a nemzetközi porondon uralkodóvá tette a feszültség enyhülésé­nek irányzatát. N em feledkezhetünk meg azonban ar­ról sem, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése még nem vált a nem­zetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává. Miközben fontos megállapo­dásokat írtak alá a vietnami háború be­fejezéséről, a közel-keleti tűzszünetről, a nukleáris háború elkerüléséről, az európai biztonság megerősítéséről, a kereske­delmi kapcsolatokban a diszkrimi­náció megszüntetéséről — sorozato­san megsértik a párizsi szerződést, szó­áradatba próbálják fullasztani az európai biztonságról folyó tanácskczást, fenntart­ják a közel-keleti feszültséget, a bel­ügyekbe való beavatkozással kívánják összekötni a kereskedelmi kapcsolatokat, támogatják a chilei fasisztákat, hogy meg­rontsák a nemzetközi. enyhülés atmoszfé­ráját. Rendkívül fontos tehát, hogy a szilárd nemzetközi biztonság, az államok közti há­borúk kiiktatása, a feszültség enyhítése ér­dekében a kommunista és munkáspártok egyre szorosabbra zárják soraikat. „A nemzetközi osztályharc megkövete­li a kommunista és munkáspártok egysé­gének állandó erősítését" — hangsúlyoz­zák a jövő feladatait mérlegelve az MSZMP KB-nek a XI. kongresszusra köz­zé tett irányelvei. Ezt tartotta pártunk szem előtt eddig is, amikor követte azt az irányvonalat, amelyet a X. kongresszuson Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszá­molójában így fogalmazott meg: „Pártunk megítélése szerint nélkülözhe­tetlen a kommunista és munkáspártok kö­zös, széles körű, nemzetközi véleménycse­réje, mozgalmunk nemzetközi taoasztala­tainak összegezése, a közös elvi állásfogla­lások kialakítása." — Az irányelvek ezen az elvi alapon foglalnak állást az európai testvérpártok értekezletének megtartása mellett, és helyeslik a kommunista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítését is. Az 1989. évi nemzetközi tanácskozás óta nemcsak a kétoldalú találkozók szaporod­tak meg, hanem a kommunista pártok regionális megbeszélései is rendszeressé váltak, 1969 júniusa óta 30 ilyen találkozó és értekezlet zajlott lé. A regionális prob­lémák egyeztetése mellett a testvérpártok nagy erőfeszítéseket tettek az ideológiai és a propagandatevékenyság összehangolásá­ra. Különösen fontos szerepe volt ebben a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ideológiai titkárai Moszk­vában tartott értekezletének. Ezek az évek újból megerősítették: a mai körülmények között a testvárpártok tanácskozásai a leghatékonyabb és legcélszerűbb formái a kommunista pártok internacionalista kapcsolatainak. Különösen kontinensünkön nőtt meg a szocializmus vonzereje. A szocializmus or­szágai egyre inkább a béke, a biztonság, a stabilitás példaképeivé válnak a munka­nélküliségtől. az inflációtól és a megbom­lott gazdasági helyzettől sújtott kapitalista Európa népeinek szemében is. Lehetőségeink kihasználásának elenged­hetetlen feltétele a kommunista pártok egysége, kölcsönös szolidaritása, az egy mindenkiárt, mindenki egyért elvének vál­lalása. Ilyen elhatározásra nem „felülről jött nyomásra", hanem csakis saját elha­tározásból, az internacionalizmus szelle­métől vezérelve juthatnak a testvérpártok. Éppen ez a szellem hatotta át az európai testvérpártok budapesti előkészítő talál­kozóját. P ártunk mindig is aktívan támogatta a kommunista pártok tevékenységé­nek internacionalista összehangolá­sát. Nem ért ezyet azokkal, akik pártjuk önállóságát féltik a nemzetközi tanácsko­zástól. A marxizmus—leninizmus klasszi­kusai szerint a pártok önállósága azt je­lenti: mlndegvik párt maga határozza meg annak mód iát, hogvan valósítja meg azt a közös ügyet, amely egyben a legjobban szolgálja a sajátos érdeket is. A kor nagy kérdéseire egyetlen párt sem tud önma­gában meghatározó hatást gyakorolni. Mindannyiunk érdeke a taDasztalatok ösz­szegezése, soraink szorosabbra zárása. Várnai Ferenc Hz európai tőkés országok kommunista és muukáspártjainak közös nyilatkozata # Párizs (MTI) Párizsban csütörtökön dél­után nyilvánosságra hozták az európai tőkés országok kommunista és munkáspárt­jainak közös nyilatkozatát, amely a következőképpen hangzik: „— Az Egyesült Államok elnöke megerősítette azt a készségét, hogy a Közel-Ke­leten olyan háborút folytas­son, amely rendkívül súlyos veszélyekkel fenyegetné e térség valamennyi néoát, or­szágaink népeit, a világ bé­két. Az amerikai elnök fe­nyegetéseket hangoztat Viet­nam ellen, s az amerikai imperializmus számára ,az egész világ vezetését' köve­teli. — A washingtoni vezetők — e vezető szerep nevében — új gazdasági és pénzügyi kö­vetelésekkel lépnek fel Nyu­gat-Európával szemben. Azt az akaratukat fejezik ki, hogy mindenáron fenntartsák a politikai status quo-t a vi­lágnak ebben a részében, a reakció és a konzervativiz­mus érdekében. A vezető im­perialista és kapitalista kö­rök saját <osztályérdekelket elébe helyezik népeink és érdekeinek. — Ebben a helyzetben ki­jelentjük: — El kell torlaszolni az utat az Egyesült Államok tervezett közel-keleti kato­nai kalandja előtt. — Nyugat-Európának nem szabad az amerikai biroda­lom egyik térségévé válnia. — Népeinknek elidegeníthe­tetlen joguk, hogy maguk döntsenek arról, milyen gaz­dasági, társadalmi és politi­kai rendszert választanak, s hogy a demokrácia és a szo­cializmus felé vehessék útju­kat. — Felhívjuk a dolgozókat, és népeket, hogy határozot­tan vegyék kezükbe függet­lenségük, szabadságuk és biztonságuk ügyét, a béke ügyét. — Egyesülésre hívunk fel e harcban minden demokra­tikus erőt, mindenkit, aki hozzá akar járulni a békés, demokratikus és független Európa felépítéséhez, az egész világra kiterjedő együttműködési politika megvalósításához, tiszteletben tartva valamennyi nép szu­verenitását és egyenlő Jo­gait." *

Next

/
Thumbnails
Contents