Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

VASARNAP, 1974. DECEMBER 8. 46 A vetélkedők haszna H

árom éwH ezelőtt Leningrádban tudományos felmérést készítettek a .-áuiíw, televíziós és egyéb vetólkedókról, kl mit tud-tlpusú műsorokról. A felmérés eredményeit összegezd tunutmányábun B. T. Konrád sKoclológus professzor félig tréfásan ezt Irta: „Két vezzely fenyegeti u versenyműsorok résztvevólt: 1. Ha azt hiszik, hogy produkciójuk révén »klu«runnk", és Ismeri művészek lesznek; 3. Ha nem hiszik azt," A tréfában van túlzás, de van San/súg ls. Nyilvánvaló, hogy u lelkiismeretes felkészülés csak nagyfokú ambíció eredménye lehet. A résztvevő meg akarja mutatni tudását, képességeit. Természetes. hogy nz elismerés (nyereségben, dijakban) örömére szolgál, hiszen azért senki se sziveden szerepel, hogy pusztán tudomásul vegyék a szereplését Más kérdés — de ennek a részleteiben itt nem merülhetünk el —, hogy helyen-e, ha valaki olyan reményeket is táplál magában, amelyek a szereplés utáni időszakra vonntkoznak? Hogy a produkciót bizonyos „élettervekkcl" is összeköti? Véleményünk szerint, általában nem — de hát ellenpélda is akad, hiszen sok ismert vitvado v«n, aki egy-egy vetélkedomiisorban nyújtott klVáló telawitménye révén lett „profivá". De bármint van ls az egyéni tervekkel és ambíciókkal: ezek a játékok hasznára, épülésére válnak a küaönségnek, s ez a dolog lényege. Gondolkodásra ösztönöznek, újabb közösségekben ébresztenek törekvéseket. Társadalmi — szűkebbre vonván a kört —, kulturális hasznuk, értékük ebben van. örvendetes, hogy már ott tartunk: nemcsak a rádió, a televízió fedezte fel, kamatoztatja okosan és mértékkel a vetélkedőkben rejlő lehetőségeket, hanem igen sok vidéki művelődés! központ, kultúrház, egyéb művelődést terjesztő Intézmény. (Még múzeum ia akad közöttük — például a keszthelyi Bulutoni Alúzrum. amely az Ismeretterjesztő Társulattal együtt történelmi. régészét! vetélkedőket rendez.) Hallottunk — sőt be ls számoltunk — több olyan műsorról, aw*ly egy-egy nagyváros, tájetiység oaésa; lakosságát megmozgatta: a szolnoki versengés pél* dattl a város történetéről, a Matyófökit Napok érdekes és színvonalas ..helyi Kl mit tud"-sorozuta stb. Hatalmns élmény- és ismeretanyagot közvetítenek a Jól megrendezett vetélkedők. Számvetés nem készíthető arról, hogy hány értékes klasszikus és mai miialkotásra. képre, szoborra, költeményre. színházi előadásra, filmre hívta fel a figyelmet egy-egy Jól sikerült vetélkedő. S hány szépirodalmi műre, tudományos Ismeretterjesztő munkára. Mert. amíg a játékosok u szereplésig eljutnak, ision sokat tanulnak, olvasnak. Jól tudjuk, hogy egy-egy produkcióra nemcsak úgy készül az ember, hogy kizárólag azt gyakorolja — hanem akarva-akaratlanul körültekint annak környezetében is. A színjátszók nem indulhatnak úgy versenyekre, hogy meg ne Ismerkedhettek volna más színjátszók — színházak — hasonló témakörű produkcióival ; t szavaló egész költői életmüveket tekint át; a helytörténeti vetélkedők résztvevői egy-egy tájegység múltját, a magyar történelem egy-egy metszetét, nemritkán egész korokat, kultúrákat. Hatalmas tehát a forrásvidék ahonnan az Ismeretek és élmények származnak. A felkészülés — az igényes, és nem jól-roszszul összetákolt alkalmi rendezvényekre gondolunk, meri ilyenek ls akadnak —, hosszú ideig tart, és már ebben a szakaszban értékes ismeretekkel gyarapszik a résztvevők tudása. S amikor sor kerül. Immár közönség színe előtt magára a produkcióra, a szellemi érték meghatványozódik, mert — legalábbis egy része — közkinccsé válik. A nézőtéren ülők is bekapcsolódnak a játékba, vagy ha nem olyan a forma, követik az elhangzottakat, részcsévé válnak a versengésnek. Később utánagondolnak, s egy-egy. számukra figyelmet keltő alkotásai megismerkednek, elolvassák a témakörbe vágó könyvet, megnéznek egy filmet, színdarabot. A hatásnak rendkívül sokféle formája lehet felsorolva, még csak érinteni sem lehet az ismeretek szivárgásának, néha áradásának valamennyi csatornáját Az emberek azon veszik észre magukat, hogy régen elfelejtették, melyik nyertes, milyen elismerést, díjat kapott — de a tudás, amit szereztek, megmarad Ez a vetélkedők legfőbb szellemi —• nem túlzás azt se mondani, hogy erkölcsi — haszna, s célja is. Mert hiszen az mindenki száméra nyilvánvaló, hogy a díj itt nem az elsőrendű dolog. A folyamat a fontos. A szellemi közegben való — ha szabad így mondani — ..tartózkodás", amelyet a felkészülés és az élvezetesen megrendezett játék jelent. Közösségi művelődési forma a jó vetélkedő. Ezért fontos, hogy okosan és gazdaságosan bánjanak vele. Nem szabad devalválni. Nem szabad derűre-borúra rendezni — itt-ott erre is van hajlandóság —, mert unalmassá vélik. Ez óhatatlan: jó témát, amely köré. egy-egy komoly verseny építhető, nem mindig könnyű találni. A felszabadulás 30. évfordulójára való készülődés most szinte korlátlan lehetőségeket kínál — elsősorban a történeti, hadtörténeti, szépirodalmi témákból —, s ez nagyon jó. Az élet azonban kevés ilyen alkalmat hordoz, mintegy ajándékként a tanulni, művelődni vágyóknak; vigyázni kell tehát, hogy u vetélkedő méltó eseményhez, alkalomhoz kötődjék, olyanhoz, umelyről van mondanivaló. Ennek jó kiválasztása már fél siker. Nagyon fontos, hogy a közműveltségért felelős szervek munkatársai, Irányitól figyelemmel kísérjék egy-egy területen a vetélkedők sorsát, tartalmát, szellemét, a megrendezés körülményeit. Korunk egyik Jelentős művelődési forrása, egész közösségek élménye, megérdemli tehát a törődést. T. L A

termelés fejlődése, a nagyvárosok növekedése, az életszínvonal emelkedése számtalan nehéz kérdés elé állítja a társadalmakat. Ezek egyike, hogy hova tegyük a szemetet? Az európai KGST-tagországok fővárosaiban pl. jelenleg — őszszesen — évi 14—15 millió köbméter hulladék keletkezik. Ennek többségét, mintegy kétharmadát a háztartások adják. Igaz, a korszerű fűtési eljárások terjedésével — mivel kevesebb lett a hamu, a salak — az utóbbi évtizedben 30—35 százalékkal csökkent a szemét súlya, viszont a térfogata — a csomagolástechnika fejlődése miatt — lényegesen megnöveltedett. Az utóbbi 4—5 évben pl. Budapesten mintegy 50 százalékkal emelkedett a hulladék térfogata, s ma már megközelíti a 3 millió köbmétert. Ugyanakkor szerte a világon nemcsak a hulladékhalmok térfogata növekszik sebesen — hanem a szakemberek szerint a szemét értéke ls. A technika fejlődésével ugyanis egyre értékesebb anyagok kerülnek szemétbe, másrészt pedig — mert a világ nyersanyagkészlete nom kimeríthetetlen — egyre fontosabbá válik a szemétben rejlő, úgynevezett másodlagos nyersanyagkészlet feltárása és hasznosítása. Se tűz, se víz nem segít A „guberáló" szó egykori értelmét napjainkban már alig ismerik Magyarországon. Fő jelentése kb. annyit tesz: a szemétdombon valamire még használható anyagok után kutatni. Régebben volt, aki ebből élt: a szemétből kibányászott üvegeket, textil- és bőrholmikat, vaseszközöket, bútordarabokat kicsit megtisztítva, megjavítva az ócskas piacon értékesítette. A régi értelemben vett guberálók — gyakorlatilag — már nincsenek. Az óriási hulladékhalmok „guberálása" nagyipari feladattá vált: akkora mennyiséget kellene szétválogatni, osztályozni, és akkora értékeket lehetne újra hasznosítani. Korszerűtlen az a szemlélet, amely szerint a szeméttől csak megszabadulni kelL Elégetni, a tengerbe dobni vagy a föld alá tenni. Ezek ugyanis olyan módszerek, amelyek visszájára fordulhatnak: a tengerbe dobott szemét szennyezi a tengert, pusztítja a halállományt Ha elégetik — fertőzheti a levegőt Ráadásul az égetés egyben igen költséges is, viszont a kevésbé költséges megoldás nem kielégítő. Az Egyesült Államokban pl. kimutatták. hogy a légszennyeződés 3 százalékát a rossz hatásfokú szemétégetés okozza. A harmadik megsemmisítési módszer a szemét elföldelése, amihez viszont rengeteg földmunka kell, és óriási szál lítószervezet. De miért is égetnék, földelnék el? Hiszen a szemétnek több mint a fele újra felhasználható, értékes anyag: papír, vas, üveg, színesfém, textília, fa és különféle műanyag, gumihulladék. Az óriási méretekben keletkező szemétdombok eltüntetése tehát környezetvédelmi probléma, s valóban egyre nagyobb, de miután a hulladéknak több mint a fele eltüntethető úgyis, hogy az ipar újra feldolgozza — a megsemmisítés gondja a felére csökkenthető. Ehhez azonban az iparnak vissza kell kapnia, az egyszer már elhasznált anyagokat, azok hulladékát — felfrissítve, megtisztítva —, és itt kezdődik az új feladati valakinek nagyüzemi módon újra szervezni, Szemétbánya — aranybánya M

ég a nagy nyári kánikula késztette Berniczky József nyugalmazott építészmérnököt arra, hogy elküldje számunkra az 1934-ben készült Pálfy-strand helyszínrajzát és makettiötóit. A vasárnapi Magazin Szeged-sorozata akkor nem tette lehetővé közreadását, de jól emlékszünk még rá, hogy a múlt nyár legforróbb napjait strand nélkül voltak kénytelenek átvészelni a város lakói és vendégei: a partfürdőt a Tisza tartotta megszállva. Az értékes dokumentumokat kísérő levelében Berniczky József elmondja, hogy 1934ben készült el egy olyan strandfürdő terve, mely függetlenítette volna a fürdés lehetőségét a Tisza vízállásának változásaitól. A vas beton pilléreken nyugvó két medencét mintegy 9 méterrel szint fölé emelték. A medencéket körülvevő épületekben kapott volna helyet az öltözők sora és a vendéglő. Látható, hogy technikai akadálya már akkor sem volt egy Ilyen fürdő megépítésének, u szép terv megvalósulása az anyagiak hiányán bukott meg. A közelmúlt években létesült Tisza Gyöngye vendéglő a régi terv egy részének újrafogalmazása, bár természetes az ls, hogy ma már csuk kortörténeti, építészettörténeti dokumentumként szabad kezelni a negyven évvel azelőtti elképzelést. A képeken: a Pálfy-strand helyszínrajza, valamint egykori makettfotója a közúti híd és Újszeged felől nézve. hatékonyabbá tenni, korszerűsíteni kell ezt a munkát. Régi téma — úi méretek A szakembernek persze nem újdonság, hogy a szemét — kincsesbánya. Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb intenzitással foglalkoznak mindenütt azzal, hogy ne pazarolja az emberiség még a hulladékot sem. Ilyen célú szervezet hazánkban ls kiépült: a MÉH-re és a köztisztasági vállalatokra alapozva. A begyűjtés. szállítás, válogatás — a hulladék újra hasznosításához vezető út egyengetése elsősorban erre a két vállalatra tartozik. Sok vállalatnál többé-kevésbé szervezetten gyűjtik a hulladékot, több anyaggazdálkodási munkakörben prémiumtényező, hogy az értékesebb hulladékból mennyit ad át a gyár a MÉH-nek, vagy az ezzel is foglalkozó termelőeszköz-kereskedelmi vállalatnak. A legutóbbi néhány évben jelentős változások mentek végbe a világ nyersanyag- és hulladékmérlegében, amelyek egyértelműen világossá tették, hogy a hulladékkai folyó gazdálkodásra is — a felhasználásra és a megsemmisítésre — nagyipart kell teremteni. Guberáló ipart — a jelző minden rosszat és szegénységet idéző tartalma nélkül. Ennek az új iparnak tudományát, technikáját, szervezetét a gazdaságilag fejlett országokban most gyors ütemben fejlesztik, hiszen szerény becslések szerint is az ezredforduló táján a világ nyersanyag-felhasználásának 30—135 százalékát a hulladékból kell majd fedezni. A gyors fejlesztés végett a KGST-országok közös programot dolgoztak ki, amelyben megosztották egymás közt a feladatokat. Ebben a programban jelentős feladat hárul hazánk szakembereire is: mégpedig éppen az ipari, mezőgazdasági -és városi hulladék feldolgozási tudományának, a hasznosítás technikájának és eljárásainak kidolgozásában. A 8-as program 1971-ben a KGST-tagországok egyezményt írtak alá közös környezetvédelmi kutatásokra és a munkákra. A teendőket 11 témacsoportra — problémakörre — osztották, és témacsoportonként koordinációs központokat szerveztek. A központok feladata a több országra kiterjedő műszaki • tudományos kutatómunkát :. adott szakterületen irányítani, összehangolni, és az elért eredményeket valamennyi tagorszái számára közkinccsé tenni. Ms gyarország a 8-as számot viseli témacsoport felelőse lett: a há, tartási, ipari, mezőgazdasági é' egyéb hulladékok ártalmatlanítd sáért. illetve hasznosításáért foly< tudományos és műszaki fejlesztőmunka összehangolásával bízták meg. Rengeteg mindent kell tisztázni ezen a területen. Ki kell dolgozni például azokat a módszereket, amelyekkel a hulladék öszszetétele városonként, kerületenként, ágazatonként, időszakonként felmérhető, előre látható. A hulladék szerkeretének pontos ismeretében lehet azután megtervezni, hogy annak mekkora hányadát kell valóban megsemmisíteni, milyen módon és mekkora részét lehet újra* felhasználni. Közismert például, hogy a nagy szemétdombokból az acélhulladékot még könnyű kiszedni — elektromágnesekkel kiszippantani. A színesfémek, a papír, az üveg, a műanyag gazdaságos visszaszerzése azonban egyelőre még nagy gond. A többi közt tehát ennek nagyipari módszere is kidolgozásra vár. Általában ki kell alakítani a szemét begyűjtésének, szétválogatásának célszerű technológiáját, s ehhez meg kell szerkeszteni a gépparkot, majd meg kell szervezni a gyártást. ' Erek a kutatások különben újabb távlatokat nyitnak a gépipar előtt. Néhány gépgyárunk számára pl. nem lenne érdektelen felfigyelni, most még idejében erre a feladatra és lehetőségre. Itt a speciális gépkocsiktól kezdve, a különféle rakodó-, tömörítő-, szállító-, válogatószerkeretig, égetőkemencéig, konténerekig pl. sokféle új eszközre, berendezésre lesz szükség — a berlini, varsói, moszkvai, prágai kutatóintézetek már kidolgozás alatt álló megoldásainak nagyipari alkalmazásához. fűtse a lakást A begyűjtés, a válogatás módszere, gépparkja ahhoz nyit utat, hogy az értékes anyagok visszaQj nagystra,ti hullémtiiroó (7) pUnírozott homorít rand (?) központi csónakkikötő (s) korcsolyapálya © fut balt-, tanisz-, ijiíozpátya stb (?) népstrand 0 fürdöszilló helye 0 *Wka V a