Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

VASARNAP, 1974. DECEMBER 8. 45 T

iszaszederkényt, ezt az aprócska Tisza menti falat 1944. november 6-án érték el a felszabadító szovjet csapatok. Nógrádi Sándor így írt erről a vidékről; „Jól emlékszem a régi Tiszaszederkényre. A Por és a sár falujára. És ha mostanában a Tiszai Vegyikombinát és a többi üzem munkájáról hallok, jól tudom, hogy az egykori kis falvakból nem lehetett még eltüntetni a por és a sár minden maradékát, de a legfontosabbat megtettük, oda is a nagyüzem modern, a haladás ütemét diktáló világa költözött. A falu 1966-ban város lett. Az előzmények a nagyüzemek kialakulásához nyúlnak vissza: Románia és Magyarország 1952-ben egyezményt kötött évi 120 millió köbméter földgáz szállítására, 25 évi időtartamra. A földgáz a román kissármási földgázmérőről érkezett. Később ezt a mennyiséget 200 millió köbméterre emelték. Ez a földgáz lett az új vegyikombinát nyersanyagbázisa. 1953-ban a minisztérium kiadta a TVK alapító oklevelét, a Tiszai Erőmű Vállalatot ugyanabban az évben, októberben alapították. Tiszaszederkény-Üjváros helyét a község határában, tőle délnyugatra és a miskolc—debreceni 36-os műúttól északra határozta meg a helykijelölő bizottság. Építését 1955. szeptember 9-én kezdték meg, s alig több mint tíz év múlva, mint mondtuk, 1966. március 31-én, az Elnöki Tanács várossá nyilvánította. Ez leit az ország 66. városa. Lakosságának száma most 13170. Az iparban dolgozik a keresőképes lakosság 61 százaléka, a mezőgazdaságban és másutt 39 százaléka. A dolgozók többsége fiatal, a város lakóinak átlagéletkora 28—29 év. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa V. I. Lenin születésének 100. évfordulóján, 1970.. április 22-ével — a szovjet népek és a magyar nép örök barátsága jeléül — Tiszaszederkénynek a Leninváros nevet adományozta. Az Izvesztyija 1970. április 25-i számában így írt; „Neve kifejezi a fiatal város internacionalista jellegét is. Ugyanis a vegyikombinát — magyar és szovjet emberek közös erőfeszítésének gyümölcse. Legfontosabb üzemeit szovjet tervek alapján és szovjet szakértők vezetésével hozták létre." A városközpont részlete településről. Á lakosság tudatai gondolkodásmódja természetszerűleg változatos képet mutatott. Az elmúlt évek során azonban — és viszonylag hamar — megszületett az együttélés szokásrendje. A nagyüzemeknél egészséges, jó munkáskollektívák alakultak ki, s ez éreztette hatását az új városban is. A munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok, partcsoportok, tömegszervezetek közösségformáló hatása egyre erösebb. Ma már érezhető, hogy az emberek kötődnek a városhoz, magukénak érzik. Egyre kevesebb a városból elköltöző családok száma. Ugyanakkor évről évre nő a város hasznára végzett társadalmi munka értéke. A szocialista brigádok és a szülők szívesen végeznek társadalmi munkát az iskolákban, óvodákban. Játszóteret is építettek már társadalmi munkával, segítettek a strand, a sportpálya építkezésénél. Leninvárosban érthetően igen jó kapcsolat alakult ki a város és a nagyüzemek között. A tanács magáénak érzi az üzemeket, az üzemek amivel csak tudják, segítik a várost, munkásaik lakóhelyét. A vállalatok több mint 9 millió forintot adtak óvodaépítésre. Ugyancsak a vállalatok fejlesztési alapjából épült fel egy nagy ABC-áruház, a totózó, az IBUSZ épülete, a sport- es játékbolt, az önkiszolgáló étterem, a GELKA, a gyorstisztító szalon. Egy évvel ezelőtt adták át a város egyik büszkeségét, az ugyancsak vállalati önköltségen épült, kitűnően berendezett Olefin-szállodát. Az elnökhelyettes szobájában díszhelyet foglal el az az emlékplakett, amelyet a város most novemberben kapott a szovjetmagyar barátság ápolásáért. A Lenin nevét viselő városban a Szovjetunió igaz barátai élnek. Ez a barátság nem formális, hiszen a dolgozók a gyár építése, a mindennapi termelő munka során közelről érezték a segítséget, a baráti együttműködést. A Derkovits Gyula Művelődési Központ igen változatos programot nyújt a szórakozni, művelődni vágyó fiataloknak. A TVK és a TEV szocialista brigádjainak kulturális vállalásairól nyilvántartást készítettek, és ennek figyelembe vételével hívják meg a brigádokat a különböző rendezvényekre. A változatos programot gazdagítja a szovjet—magyar barátság ápolása is. Megrendezték a Ki tud többet a Szovjetunióról7 vetélkedőt, amelynek során mintegy 50 fiatal jutott el a döntőig. Az elmúlt három évben sikeres rendezvényt szerveztek a fiataloknak a Szovjetunió irodalmának, történelmének és gazdasági életének megismerésére. Ennek a városnak nincs felszabadulási emléke. A felszabadulás ténye történelemmé magasztosult, hiszen a város lakóinak túlnyomó többsége még meg sem született akkor. Itt maga a föld, a messzeségbe futó tágas rónaság termékenyült meg a szabadság magvával, s termett hazánknak új, modern, szocialista várost. ADAMOVICS ILONA J

ó darabon hatalmas mesterséges tavak szegélyezik a Miskolctól Debrecen felé haladó műutat. Csenevész alföldi akácos és kiterjedt kukoricatábla váltogatja egymást, majd a sík, végtelenbe terebélyesedő látóhatár kékségét magasba szökkenő kőépülelek tömege bontja meg Az idegen a víztorony után tájékozódik. Erre a művelődési központ, arra a tanács. A tanácsnak nincs középületjellege, nem is annak készült. Egy lakóháztömb, a sok között. A félig épült város • Sotkó Józsefné elnökhelyettessel beszélgetünk a tágas irodában. A város további építéséről, fejlődéséről van szó. Vajon azok közül, akik ismerik az országban jLeninváros nevét, hányan tudják, nogy ez a város még csak félig épült fel? Félig? Gyorsan helyesbíteni kell ezt is, hiszen tulajdonképpen csak 1980-ra lesz kész a város fele. Az elnökhelyettes, az érthetőség kedvéért, egy ív papíron felvázolja a város alaprajzát. Hatalmas négyzet négy felé osztva. Egy-egy ilyen kis négyzet tízezer lakosú várostömböt jelöl a vázlaton. Ezek közül az első tízezres tömb teljesen kész van, a másik csak félig. Középen egy ovális ábra a városközpontot jelzi. Néhány középület már ebből is áll. — Most mi van a beépítésre varó területen? — Kukoricatábla. A termelőszövetkezet műveli. A legközelebbi jövőről beszélünk. Ez év végéig 1087 lakás épül fel, s 1975-ben további 240et adnak át. Elkészült az a 42G lakásból álló lakótelep is, ahol a nagyberuházásokon dolgozó építő-szerelőipari munkások kaptak kényelmes ideiglenes szállást. Az ötéves tervidőszak alatt közel egymilliárd forintot fordítottak városfejlesztésre. Leninvárosban sok a gyerek. Éppen ezért itt különös jelentősége van annak, hogy elkészült a száz gyermek gondozására alkat mas óvoda, és 1975. év . végéis újabb 250 óvodást tudnak majd elh«>lvezni. Gondoskodnak s böl csődésekről is. Épül a város legnagyobb isko Iája, a negyedik, amelyikben 10 tanterem, 3 múhelyterem és .?. napközi foglalkoztató lesz. 181Í első felében adják át a rendelőintézetet, amelyben 5 orvosi körzetet helyeznek el, 4 gyermekszakrendelés és 19 egyéb szak rendelés kap helyet, valamint új, nagy gyógyszertár. A közeli tervekből még mindig hiányzik valami. Eleondo'koznm azon, hogy már négy éve Leninváros ez a település, de eddig műgyantákat, lakkokat, festékeket, hígítókat és ragasztókat gyárt. A nitrogén műtrágyagyár építését 1958 novemberében határozták el. Szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek segitségével 1960-ban kezdték meg az építkezést, s 1964. augusztus 20-ára elkészült az első vagon ammonnitrát műtrágya. Az év októberében az ammóniagyár is üzembe lépett. Egy év múlva létrejött a Petrolkémiai Beruházási Vállalat. A már teljes üzemmel működő nitrogén műtrágyagyárat 1965-ben avatták fel. Három év múlva a gyár termelése megkétszereződött. A múanyagfeldolgozó 1966-ban kezdett dolgozni. Itt gyártják a műtrágya csomagolásához szükséges polietilén nehézzsákokat, és egyéb célokra, különféle konfekcionált polietilén termékeket. Gyártanak talajtakarásra, hajtatóházak készítésére, árvízvédelemre, valamint az építőipar részére színezett és natúr polietilén fóliát, továbbá kettős falú tömlőt a tej csomagolásához. Egy külföldi céggel kötött kooperációs megállapodás eredményeként a baromfi-, a hús- és a tejipar számára úgynevezett zsugorfóliazacskókat készítenek. Az ország első polietilén gyárát 1965-ben kezdték építeni. Az etilénüzem terveit és berendezéseit a Szovjetuniótól, a polimerüzem technológiáját és receptúráit angol cégtől vásárolták. A kísérleti gyártás során, 1970-ben még külföldről vásárolt etilénből gyártottak polietilént, de az év harmadik negyedében már saját termelésű etilént dolgozott fel a gyár, amely most már évente 24 A Wi tpiié ezer tonna nagynyomású polietilént termel. Ismerkedjünk meg röviden a Tiszai Erőmű Vállalattal is, amely 1952—1959-ig épült, cseh-, szlovák és magyar közös kivitelezéssel. Az ország legnagyobb erőműve az ország energiaigényének mintegy 20 százalékát biztosította, amikor elkészült. Az erőmű hútővízszükséglete 36—40 ezer köbméter óránként. A vízszükséglet fedezését a Tiszára épített hat hatalmas teljesítményű szivattyú biztosítja. Érdemes megjegyezni, hogy a TVK termelési értéke 1970-ben 2,1 milliárd forint volt, 1975-re 5,6, 1980-ra 9,1 milliárd forint termelési értéket terveztek. Az ötödik ötéves tervben egy újabb, poliéropilént előállító üzem kezdi meg működését, amelynek termelése 1980-ra eléri majd a 40 ezer tonnát. Érik a lokálpatriotizmus A késő őszi napsütésben hangos örömmel veszik birtokukba — ha csak tíz percre is — az udvart a kisiskolások. — Látja ott azt a szőke kislányt? — Piros kabátban? — Nem, mellette, aki almát eszik... — Igen. — Annak az édesanyja akkor volt nyolcadikos, amikor ide kerültem tanítani. Ugye mégsem olyan túl fiatal már ez a város! Nem, valóban nem túl fiatal. Különösen nem, ha azokra a múló kellemetlenségekre gondolunk, amelyek közismerten együtt járnak az új város birtokbavételével, „belakásával". Az ország minden részéről jöttek ide az emberek, mintegy 230 Kavics EDdréüé (elvételei még nem állítottak ki anyakönyvi kivonatot így: „születési helye Leninváros". Ezek szerint még sokáig nem is fognak: a váraiÉ dós mamákat Mezőcsátra vagy Miskolcra viszi innen a mentő. A város atyja a termelés Itt nem a település fejlesztette ki a megélhetési lehetőséget, az ipart, hanem az ipar szülte magát a települést. Jelenleg három nagyüzem ad munkát Leninváros lakóinak: a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Erőmű Vállalat és a Tiszai Kőolajfinomító Vállalat. Ez utóbbi most épül, előreláthatólag 1980-ban fog termelni. A három nagyüzem tevékenysége során valósul meg a már országosan jól ismert, úgynevezett olefinprogram. Ismerkedjünk meg kicsit közelebbről a Tiszai Vegyi Kombináttal, a TVK-val. A beruházást 1955-ben kezdték el, a termeléshez szükséges földgáz 1959 áprilisában jutott el ide Romániából. Ezt követően az adatok újabb és újabb fejlődéséről, bővüléséről számolnak be. 1958—1960 között felépítették a Lakkfesték- és Mügyantagyárat, amely lakkipari 4 J