Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

CSÜTÖRTÖK, ÍM DECEMBER 1 Nemzet és történelem c* t* t *<* V ** 0 00 l/l ozues Jenő konyverol Különböző műfajú (esszé, a cél. 1514 értékelésével kap- meg azf a szálat, mely valaSzaktanulmány. előadás, vi- csolatban végül is nem ma- miképpen mégis összeköt. — tacikk stb.), jórészt viták rad hiányérzetünk. A Nép és Mert ezt a szálat meg kell eredményeként létrejött írá- nemzet a középkor végén, találni! Elvont, steril fogaisok olvashatók Szűcs Jenő valamint a Dózsa paraszthá- makkal semmire sem meNemzet és történelem c. ta- borújának ideológiája c. írá- gyünk. nulmánykötetében. A műfaj sok meggyőző érveléssel fi- Szűcs Jenő elsősorban a és a téma sokféleségét itt a nomíl ják. árnyalják A nem- magyar középkor kiváló ku^kérdésfeltevés" közössége" zet historikumában még el- tatója. A „Nemzetiség" és ellenpontozza. A szerző nagyolt, kellően nem kifej- ..nemzeti öntudat" a középugyanis mindegyik (rásában tett koncepciót. Szűcs elvá- korban vagy a Társadalomorra keres választ, hogy mi- lasztja a nemesi jellegű elmélet, politikai teória és lyen kapcsolat van a modern „nemzeti" öntudatot attól a történelemszemlélet Kézai Mónika — lyukkártyán Mónika hírét Böbe alapoz- szöggel is, de a négyszöggel örömmel, amazok handabanta meg. A veszprémi állatkert egykori fekete arcú csimpánzát sokan ismerték a szegediek közül is, ha máshonnan nem, a televízióból biztosan. Néhány klub tagjai ennél is többet tudhatnak viselt dolgairól, és a nyomába lépő Mónikáról, hiszen Kasza László, az állatnem bírt. dáznak, örülnek, aztán ráAmikor az alapmotívumok csapnak egy nagyot — az ujiskoláját — az ötven-ötven jukra. Időbe telik a sok kárnapot — kijárta, hathónapi vallott ordítás után, mire szünet következett. A kuta- újra próbálkoznak. Az autótők izgalma, gondolom, itt zásnál is, és más komoly lehetett a legnagyobb. Mire munkáknál is elvégzik apró emlékszik, mit használ föl gyerekek is ugyanazokat a a tanultakból. Aki ezeket az feladatokat. Azt vizsgálják, előkészületeket tudja, többet mikor lankad a gyerek tikért alapítója és igazgatója ki tud olvasni a kis galéria gyelme, mikor az állaté. A nemzet, nemzeti tudat és a ..nemzetiségi csoporttudat- Gesta Hungarorum e. tanul- többször járt már Szegeden bekeretezett kartonjaiból. Itt gyerek is örül, a majom is, * —' "*—á """ —* "1' "' g| ál Má—"— " előadást tartani, és szeretet- láthatók annak a kísérletnek ha kormányhoz ülhet. A gyetel emlékszik vissza bálás- a tárgyi bizonyítékai, végső rek első dolga kipróbálni, tyai közönségére is. eredményei is, amelyet a tud-e fordulni. A majomnak • már súlyosan beteg állattal bőven elég, ha egyenesen * * , ,, jj... - végeztek. A rend kontrolljá- megy. Nem tudja fölfogni, Az, no©r restett BöDe, es na[t teljes felbomlása is fi- hogy kormányozzák a kocsit, festeget Mónika is, csak an- lefnmel kísérhető, nak ujsag, aki eloszor hallja. Az igazgató szerint tizen- Sokáig szóval tartja halihét kutató festeti a világon Ha a mostani kísérletek hatóit az igazgató, érdekea majmokat, de a veszprémi csak arra valók lennének, schhnc' érdekesebb tapasztamódszertől mind messze álL mennyire tudja Mónika vagy ,atokat 801-01 elfi- 8000 tárA többiek kiteszik a papirost két hím társa megtanulni sa> Misi nem fenu'fe meg a meg a festéket, és rábízzák Böbe tudományát, az is ér- festést, akkor festett csak, az állatra az összes többit, dekes lenne, bizonyos intel- ha akart- Atélt eSy csúnya Gondolom, a szórópisztolyom ligencia-mérésekhez biztos vihart- kezébe adták az ecseés más emberhökkentő tech- alapot jelentene. Böbe sokat tet- Fölfedezhető volt a vilnikával készült „művek" vi- utazott, közlekedett. Követői lóm a képen is. Az állatkórlágában megvan ezeknek a is megteszik. Mindig ott ült házban viszont, ahol körülötképeknek a kellő szenzáció- a vezető mellett, de soha te minden fehér volt, csak ja. és biztos vagyok benne, nem kapkodott a kormány fehéret festett Láthatjuk az megvan a tudományos érté- körül. Jelezte viszont, ha a agyaggyúrás, formázás vagy kük is. A veszprémi kísérlet sötétben macskaszemes bi- a cserépmozaik-készítés mégsem ezekre a magától jő- ciklit pillantott meg. Érdekes SSSFTJL^ntá vő produkciókra kíváncsi, természetesen a szakmában _ de a legérdekesebbet tanem tekinti absztrakt zseni- járatlan embernek az Is, ha Ián a következő pár esztendő nek a kezes-lábas állatot a kávét majom szolgálja föl. hozza meg. Ami Mónikával Agya érdekli inkább, íelfo- Böbét én is láttam hajdana- Sára ^na™'1"16114 lyiMi&X" gó, és az ismereteket megőr- ban nagy üvegkancsóval ví- .„'„„„, tn)1„n . * i z z . „ . Ismernem kellene ennek zo képessége. Tanítottak fes- zert menni. Biztos voltam az adatrögzítésnek legalább teni Veszprémben Böbét, úgy benne, hogy „fogyó anyag" az alapjait, hogy többet valahogy, ahogy az óvodában a kancsó, és el is fog törni, mondhassak róla, célja azontanulnak a gyerekek. Először Elment a csaphoz — jó ban világos. Ha kapcsolatot pontokat rakott sorban piros, messze volt —, megnyitotta, találna a veszprémi állatkert kék vagy sárga színekkel. el ls zárta, amikor a kancsó valamelyik ötven papig tartott történelmi előzmények kö- tói", mely a „népi", paraszti mányában a nacionalizmus zött Fontos és nemegyszer tudattartalmat jellemzi, s középkori genezisét vizsgálkényes" kérdésekre vet amely — ellentétben a ne- ja. De nem kevésbé izgalmas fényt ez a könyv, megjele- mesi „nemzeti" ideológiával a barbár etnikai tudatot (a nése mintha Időzítve let* — nem politikai tényező. „gentilizmust") és a magyar volna. Hiszen a legjobb, „A szülőföld szeretete: szellemtörténet nemzet-konlegalkalmasabb pillanatban konkrét érzés, a patriotiz- cepcióját vizsgáló írás. késztet bennünket gondolko- mus: absztrakt érzés." — ol- „A tudomány elvileg nem tlásra. az MSZMP KB mel- vassuk egy helyen. Rendben ismerhet kényes kérdéseket." lett működő Kultúrpolitikai van, ne nevezzük patriotiz- — Szűcs Jenő ehhez a törtéMunkaközösség állúsfoglalá- musnak a negyvenkét nagy- nészi felelősséghez tartja sában (A szocialista hazafi- marosi jobbágy 1588-ban írt magát. A közép-európai nasag és a proletár internacio- leveléből sugárzó ragaszko- cionalizmusok ..neurotikus nalizmus időszerű kérdései) dást az „édes hazához". De állapotát" — szellemesen — jelzett kérdések és jelensé- a leginkább'objektív patrio- így szemlélteti: „akárcsak gek továbbgondolására. Hzmus-felfogásnak is szá- egy rossz társbérletben ma„Régi rossz reflexek", molni kell az ösztönös, az ér- napság: az egyik az -ősbérpszichikai és fogalmi zava- zelmi szféra jelentőségével. 1 őségre- hivatkozva követel rok" eloszlatására vállalko- „A patriotizmus... egyszer- előjogokat, a másik a kiutaló eott Szűcs Jenő A nemzet smlnd valamilyen propagan- végzés alapján igényli a historikuma és a történelem- da által táplált mesterséges spájz használatát is." — Euszemléleí nemzeti látószöge képződmény." — írja Szűcs rópának ezen a részén csak című, néhány évvel ezelőtt Jenő. De hát a patriotizmus- egy szocialista megoldás leIcülön füzetben is megjelent hoz „propaganda" kell csu- het, s ez „a nemzetiségi poli„vitairutában". A szuggesz- pán? — Ha nincs meg az tika kölcsönös komolyan vétfv, remekül megirt „törté- érzelmi alap (a ragaszkodás telében és az államhatárokat neti esszé" a nemzetet a ma- a kis közösséghez, a szülő- kölcsönösen nem fedő, nyel«yar történelem egészének föld gondjaival való azono- vi-kulturális értelemben vett tükrében Vizsgálja. Szűcs sulás), akkor a Szűcs által nemzeti összefüggések és meggyőződéssel vallja, hogy említett „absztrakt érzés" kommunikáció elismerésében a nemzeti öntudat zavarai sem tud kialakulni. Maga rejlik." i,nem most keletkeztek, ha- Szűcs ls sejti a „lemeztelen!- Szűcs Jenő könyvével lenem régen." A zavarok okát lett, érzelmileg sivár, ride- het vitatkozni, „veszekedni", a történelem helytelen, va- gen racionális szemlélet" ve- de egy valamit nem lehet: lőtlan nemzeti aspektusában szélyét, s látja a „kettős megkerülni. Ha egyben-máskell keresnünk. A történelem igazság" nemkívánatos lehe- ban meg is kérdőjelezzük a nem példatár —- mondja tőségét ls: „máshol fognak szerző álláspontját, tudjuk, Szűcs Jenő —, s nem arra húzódni a történelem értei- hogy az, amit megkérdőjelevaló, hogy mai kategóriáink ml megértésének kategóriái, zünk, „egyik variáns a több (hazafiság, patriotizmus, mint az érzelmi átélés térré- lehetséges közül". — „Aki nemzet, nemzeti tudat) alap- numal." — Ha nincs „lénye- pedig a történelemben »végjján „kívánságlistát" nyújt- gi azonosság" Bocskai har- ső igazságra- törekszik — sunk be neki. „A történelem ca. Zrínyi helytállása, Rá- írja Szűcs —, az leteheti a valóságos nemzeti historíku- kóczl szabadságharca és a tollat". (Gondolat Kiadó, ma nem egyértelműen lelke- szocialista patriotizmus kö- 1974.) sit és melenget, hanem gon- zött, akkor hogyan találjuk Olasz Sándor dolkodásra és kritikára késztet." — Ám akkor, amikor Szűcs konkrét történelmi példákat analizálva beszél erről a valóságos nemzeti aspektusról, jó néhány megállapításával ellentmondásra ingerel. Foglaljunk pontokba néhány vitára késztető gondolatot: 1. Dózsa parasztjai és Esze Tamás kurucal „nem szolgáltatnak sem közvetlen példákat, 6em elméletileg megfontolandó tanulságokat..." Vagyis: a feudalizmus korának parasztlázadásai és a szervezett munkásmozgalom között semmilyen ideológiai kapcsolat, rokonSág nincs, nem is lehet 2. A inagyar történelem utolsó, igazán nagy hadvezére ... Hunyadi János volt", legnagyobb politikusa pedig István király. 3. A magyar nép évszázadokon keresztül megszokta, „hogy társadalmi cselekvése amúgy sem sokat nszt vagy szoroz...", s ez a passzivitás az oka annak, hogy a dogmutizmus ellen Bem tiltakozott 4. KözépKelet-Európában a nacionalizmus nagyobb veszély, mint a nemzeti közömbösség, a nihilizmus. — Ezek persze kiragadott gondolatok csupán, alapos és részletes indoklás nélkül megdöbbentenek vagy éppen fölháborítanak. Petőfi, Ady, Derkovits, Illyés és mások tévedtek volna például Dózsa megítélésében? — Nyilván nem erről van szó, s Szűcs Jenő nem is akar a magyar progresszió Dózsa-kepével vitatkozni. „Következtetéseink némely megszokott képzeteket és víziókat szétíoszlatnak. Cserébe megpróbálnak valami mást nyújtani: valamit megragadni a történeti mozgás dinamikájából.... s talán egy lépéssel közelebb hozzák az eszmék, célok és vágyak megfogalmazóinak a századok távlatából oly elmosódott arcvonásait is." — Itt nem a deheroizálás, hanem egv ruga'masabb történelmi kategóriarendszer kialakítása Népi építészet Szabadtéri múzeumot léte- már restaurált harang- és sftenek Perm közelében. A őrtornyok állnak, és a XIX. múzeum a Nyugat-Urá, vl- g-d**egzetesjelyf ogdékenek népi építészetet, fa- muta{ó sóoldat.kiemeló faházait, faépítményeit mutat- állvány és az ülepítőkád ls ja be. A Káma festői partján elkészült számitógéppel, papig tartott ez a tele lett, bevitte az irodába, sok olyat tudnánk meg a kíkurzus, csak utána jöhettek és az asztalra is letette. Csak sérletek alanyáról, amit eda vonalak, ikszek meg a kő- éppen a fülét nem fogta dig talán föltevésekkel se rök. > meg, nagy tenyerével — fél körvonalazhatnak a kutatók. Az állatkert minden bl- kézzel — alulról markolta. Számítógéppel a tanult alapzonnyal példátlan értékű ga- A mostani majmok sok elemek kombinációjából és lériájában ezek a lépések más feladatot is kapnak, a a színek variációjával készima is követhetők „képről szögbeveréstől az autóveze- tett képekről ls többet le leképre". Hogy a puszta után- tésig sok mindent kipróbál- hetne olvasni. — Nagy szükzástól messze járt Böbe, leg- nak. Ismerni kell szemtől ségünk lenne rá — mondja hamarabb a körök mutatják, szembe az Igazgatót, hogy Kasza László —, hiszen kiA majom csuklója nehezeb- szándékát kétkedés nélkül sérleteinkkel mi végeredben mozdul, egy húzással elfogadjuk: nincs benne ményben az embert kutatkört nem tud rajzolpl, de a szenzációhajszolás. A f szöget juk. Az agyat szeretnénk leckét azért megcsinálta. Két másképpen veri be a deszká- még jobban megismerni, félkörre bontotta a feladatot, ba a két hím, és másképpen Ehhez keresik az elektród olyat rajzolt, mint a kezdő az intelligensebbnek számító nikus agy, a számitógép geés a befejező zárójel egymás Mónika. Ez szépen, finoman, gítségét. mellett. Boldogult a három- nagy igyekezettel és nagy Horváth Dezsft Szüfs László: POKOLTŰZ Kisregeny 18. Megint a szomszédaimra kellett figyelnem, mert egyszercsak azt mondja a főmérnök: — Mar eddig is két sebesültünk van. — Ki a másik? — kérdezte a pesti. — A helyettesvezető a Flórián-brigádból — mondta amaz. — Égési sebekkel vitték kórházba. Hárman szerelték az akkumulátort, a másik kettő sértetlen maradt. Ezért hiányzott hát az Apostolok közül Kelemen! Egyre figyelmesebb lettem a szomszédaimra. — Pedig nincs más — mondta a főmérnök —, le kell döntenünk a tornyot. — Elég nagy baj! — mondta a másik. — Hallatlan érték! Dc a mérnök csak sorolta az érveket. — Ha magától dől le, nagyobb kráter keletkezik. Ahogy Battonyán, Hajdúszoboszlón. Akkor pedig közelébe se juthatunk a kútnak. — Mit akarsz csinálni? — kérdezte a másik. — A merevítőkötél az első húzásnál elszakadt. — Újat kell a toronyra kötni! — mondta ez. — Erósebbet! — És ki vállalkozik rá? — érvelt most a másik. — Ha már az akkumulátoroknál is megéghettek az emberek! Most meg valakinek kötéllel a derekán kellene másznia a lángok közelébe. Ne felejtsd el: a szél is lefelé fújja a tüzet. Ki vállalkozik rá? — Én! — szóltam oda. Kíváncsian fordultak felém. De én csodálkoztam magamon a legjobban. Hogyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban nem volt. Felálltam, és hozzájuk léptem. — Bocsássanak meg! — mondtam. — De akaratlanul is hallottam, mit beszélnek. — Maga olajos? — kérdezte a mérnök. — Az! — mondtam. — A Flórián-brigádból. — Üljön le! — mondta a pesti. Fél óra múlva indultunk a fúrótoronyhoz. A saját felelősségemre vállaltam a feladatot, mert azbesztruha nem volt kéznél, de én azt mondtam, nekem nem is kell. Viszont volt egy-két kikötésem. Elmondtam nekik, hányadán állok az apostolokkal Nem mondtam el mindent, csak ami szükséges volt. Aztán toldtam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserbenhagytam a brigádot, most hát helyre akarom hozni a hibát. Szóval, Igyekeztem meghatni őket. Ezért aztán kikötöttem, hogy a brigádvezetőmnek egy szót se! Előre jeleztem, hogy Flórián úgy is tiltakozna a vállalkozás ellen. És munkaruhát, azt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkozni a szállásunkon. De azért, amikor már beöltözve a tröszt szerelökocsíjából kiléptem, azt lestem, nem all-e valahol Zsuzsa az emberek között? Flórit pillantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a főmérnökhöz fordult. — Ne engedjék fel ezt az embert! — mondta. — Bármelyikünk vállalja helyette. — A brigádjához tartozik? — kérdezte a mérnök. Flóri nem felelhetett mást, csak azt, hogy igen. Igaz, hozzátette, hogy: egyelőre. Ezzel azonban már nem akadályozhatta rr#g a vállalkozásomat. Derekamhoz kötötték a vastag drótkötelet. Amíg lehetett, igyekeztek átvállalni a cipelését, velem jöttek a torony aljáig, s láncot alkotva tartották a súlyos kötelet. A szőlőtőkék közt a csizmák szárig merültek a leülepedett iszapba, járni elég volt benne, nemhogy még a kötelet is cipelni. Ám a neheze csak azután következett, amikor a torony aljában magamra maradtam. A toronyra már egyedül kellett felkapaszkodni. Higyje el, nem vagyok babonás, sem hivő, da nekem akkor ott ez a vállalkozás Szent Antal perselyét jelentette. Magamat dobtam bele, hogy ezzel megnyerjem magamnak a sorsot. Ha sikerül, akkor minden megoldódik. Ugye, milyen gyerekes néha az ember? Nem a tűz elfojtása sarkallt engem, elhiheti. Fele úton lenéztem a libalegclőre, de a tömegben nem is találhattam volna meg Zsuzsát. Csak lenne ott! Csak látna! Egyedül ezzel tudnám eltüntetni az arcomról az apostolok ütéseinek nyomát Nem kellett volna feljebb kapaszkodnom annál, mint ahol a merevítőkötél előzőleg is a toronyhoz volt erősítve. De én tovább másztam aa egyre forróbb vasvázon. Lentről, a legelőről hallottam a kiabálást, hogy „Elég, nem kell tovább r, de én nem hallgattam rájuk. Minél fentebb erősítem a drótkötelet a vasvázhoz, annál biztosabban sikerül a torony ledöntése. És annak sikerülnie kell. Azt hittem, leszakad a derekam, olyan erővel húzta most már a levegőben lógó drótkötél súlya. Lassan, lépésről lépésre jutottam feljebb. Kezemen kesztyű volt, de a forró vas azon ls átsütött. Es most már az arcomat ls sütötte a forróság, amelynek forrásához már Igazán nem messze voltam. Le kellett hát állnom. A szél a fejem fölött csapkodta a lángokat, a cső a közelemben zúgott, olyan hangot hallatva, mintha lökhajtásos repülőgépek zuhannának el mellettem, egyik a másik után. (A befejező rész következik^ N 7 I