Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

Í5SÜTÖKTÖK, 1974. DECEMBER 5, 3 Élni valamennyi lehetőséggel Megbeszélés a szegedi postapalota építéséről Tegnap, szerdán Török Jó. tseínek. az MSZMP Szeged városi bizottsága első titká­rának elnökletével megbe­szélést tartottak az érdekelt Saervek és vállalatok képvi­selői a városi pártbizottság épületében, a postapalota építésének helyzetéről. A megbeszélésen többek között részt vett Srabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Prágai Tibor, a városi ta­nács elnökhelyettese, dr. Bu­ják Konstantin, a posta ve­zérigazgató-helyettese, Rózsa István, a Szegedi Postaigaz­gatóság vezetője, Iklódy Gá­bor, a BHG vezérigazgatója, ís Sipos Mihály, a DÉLÉP Igazgatója. Már a részvételből is kitű­nik, hogy a megyei és a vá­rosi pártbizottság, a városi tanács, a posta és a kivitele­zők egyaránt a szívükön vi­selik a postapalota s ezen belül elsősorban a szegedi telefonközpont sorsát. A rendszeres koordináció, s a politikai, valamint az állami szervek hasonlóképpen rend­szeres segítsége is eredmé­nyes volt. Amint dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára bevezetőjében elmon­dotta. az építés a gondok és anyagbeszerzési nehézségek ellenére jól halad. Már elké­szült a kazánház és a fűtési rendszer, megtörtént a nyo­máspróba s december 20-a körül megkezdhetik a fűtést. Addig is ideiglenes fűtéssel gondoskodnak arról, hogy a szerelők dolgozhassanak. A DÉLEP és alvállalkozói szin­te valamennyi határidőt megtartják, s ha egyes mun­káknál — mint a válaszfa­lak szerelésénél a speciális csavarok hiánya miatt — akadnak is csúszások, azok nem hátráltatják a központ szerelését. Az épület műszaki szárnya két-három hét múl­va teljesen elkészül. A Beloiannisz Híradás­technikai Gyár vezérigazga­tója és a posta vezérigaz­gató-helyettese már kevés­bé megnyugtató képet fes­tett a beruházás szakmai ol­daláról. vagyis a központ be­rendezéseinek szereléséről. A nyersanyaghiány és a kis ka­pacitás miatt nincs elegendő kábel, s gondokat okoz a berendezések gyártása. Ez utóbbihoz hozzájárulnak a BHG belső gondjai is. Ha a jelenlegi helyzet nem válto­zik. vagyis nem csökkennek a nyersanyaggondok, esetleg nem sikerül importból gon­doskodni a szükséges anya­gokról, kérdésessé válhat az 1975. december 31-i határ­idő. Szabó Sándor hangsúlyoz­ta, hogy a szegedi telefon­helyzet már tarthatatlan, s nemcsak postai, hanem poli­tikai ügy. Minden lehetősé­get ki kell használni, annak érdekében, hogy a központ határidőre elkészüljön. Így nyilatkozott a posta vezér­igazgató-helyettese is. aki el­mondotta, hogy a szegedi be­ruházást egyenrangúként ke­zelik a pesti fejlesztésekkel. A megbeszélés résztvevői abban állapodtak meg, hogy a saját lehetőségeit mind­egyikük maximálisan kihasz­nálja, s több országos szerv segítségét is kérik ahhoz, hogy a szükséges anyagokat biztosítani tudják. Ennek előfeltételeként megegyeztek abban, hogy az épitési mun­kákat a jelenlegi ütemmel folytatják, vagy ahol szük­séges, még gyorsítják is. ha­sonlóképpen a városi kábel­hálózat kiépítését, összefog­lalójában Török József ugyancsak arra szólította fel a kivitelezőket, hogy ha a BHG nem is tudná megfele­lő ütemben végezni a szere­lést, a többi munka halad­jon a tervek szerint, s min­denki tegyen meg mindent azért, hogy a központ mi­előbb elkészüljön. Lépni kell, mert elmaradnak Virágmag exportra Azonnali kártérítés az elveszett csomagért Gyorsabb postai ügyintézés A posta vezérigazgatója a 37 százalékát gyakorlatilag közönségszolgálat javítására azonnal elintézték. Hasonló tavaly utasítást adott ki a a javulás az ajánlott leve­kártérítési ügyek intézési leknél is. A felülvizsgálat idejének rövidítésére. mindössze négy olyan ügyet A posta-vezérigazgatóság talált, amikor a kártérítés most felülvizsgálattal is a törvényes határidőn túlra ellenőrizte a kártérítési ügye- húzódott, ebből is csak egy ket. Mintegy 750 csomaggal esetben volt hibás a posta, és 69 ajánlott levéllel kap- Mi tette lehetővé az egy­csolatos reklamációt vizs- szerűbb, rugalmasabb ügy­gáltak felül. Megállapították, intézést? A vizsgálat szerint hogy a csomagok kártérítési az igazgatóságok az utasítás ügyeit a korábbi 15 nap he- szellemében változtattak a lyett átlag 10 nap alatt el- több évtizedes gyakorlaton, intézték. A vizsgált ügyek Egyebek között a magán­___^személyek panaszaival soron kívül foglalkoztak. Koráb­ban addig nem fizették ki a kártérítést, amíg a posta vizsgálta a felelősséget, most a jogosság megállapítása után azonnal kártalanítják a pa­naszost. Gyakori volt az is, hogy az elveszett, megsérült ajánlott leveleknél, csoma­goknál a kárigény megha­ladta az előírt mértéket, s ilyenkor a posta és a pana­szos vitája miatt húzódott el a kártérítés. Az utasítás nyo­mán kiadott rendelkezések szerint a posta által megha­tározott kártérítési összeg 20 százalékkal túlléphető — ez a gyakorlatban elegendő a kártérítéshez — így az „al­kudozás" helyett azonnal fi­zetnek. Évszázadok bizonyítják, a Szeged környéki táj mindig is dús legelővel, kenyérrel, itallal, elegendő lábasjószág­gal szolgált az országnak. A sovány homokon szívós küz­delem árán virágoztatták föl a különböző kultúrákat a szorgalmas földművelők, európai rangot vívtak ki szőlőnek, gyümölcsnek, fű­szerpaprikának, szaláminak, s napjainkban már a kalá­szosokat is, leginkább búzát, mérhető, elfogadható ter­mésátlagokkal termesztik. Egyértelmű az is, vitathatat­lan, hogy az elmúlt harminc év alatt annyit lépett előre e táj, mint a megelőző év­századokban sohasem. Igaz, más tájegységekhez viszo­nyítva, napjaink uralkodó termelési módját tekintve, volt, s van némi „leszaka­dás", ami hellyel-közzel már nemcsak bosszantó hi­bákra vezet, de hosszú esz­tendőkre megszabja egyné­mely falu, község lakóinak boldogulását is. A homoki földeken gazdálkodó vagy gazdálkodni nem tudó szö­vetkezetekre, szakszövetke­zetekre gondolunk, ame­lyekben ugyan objektív fel­tételek is közrejátszanak, a gyenge termőhelyi, kicsi aranykoronás földek, a szét­tagoltság, anyagi és szellemi tőke hiánya — ám a törté­nelem sohasem kíváncsi egy­egy elmaradóra, a termelő­szövetkezeti mozgalmat is nem a Szeged környéki gyengébb gazdaközösségek szemléletéből, viszonyaiból ítéljük meg. anyag-fogyasztásról stb. Mi várhat tehát ezekre a gaz­daközösségekre? A jelenlegi helyzetet reálisan felmérte a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztálya, és elfogadta, jóváhagyta a továbbfejlesz­tés lehetséges irányát. Ez nemcsak nemes gesztus, de egyben kötelező érvényű tá­mogatás is, hiszen az elkö­vetkezendőkben ennek alap­ján fokozottabb állami támo­gatáshoz juthatnak a gazda­közösségek, jobban tudják sorsukat irányítani, fejlődé­süket siettetni. 10 Kelendő áru külföldön a viragmag. A szegedi Felszaba­dulás Termelőszövetkezetben idén 39 hektáron termesz­tettek magot, elsősorban őszirózsát. Szállítás előtt gondo­san válogatják, villanymotoros rostán megtisztítják, s az­tán indítják útnak. Képünk a II. üzemegységben készült, ahol asszonyok végzik ezt a munkát az üvegházban m Nem a szándék hiányzott eddig sem, hiszen a földmű­velésből élő emberek sem ellenségei saját maguknak, ám a táj hivatása, a szőlő-, gyümölcstermesztés koránt­sem tart ott, mint más kul­túrák, például növényter­mesztés, vagy akár az ál­lattenyésztés, bár esztendő­ről esztendőre több millió fo­rintot öltek a sivár homok­ba, a legtöbb helyen még­sem tudták megteremteni az optimális vetésszerkezetet, megfelelő műszaki ellátott­sággal felruházni a közös­séget, nyilvánvaló, hogy a szellemi tőkeáramlás sem ostromolta azokat a gazda­ságokat. Ez az év, amikor a nagyüzemi gazdálkodás jövő­jét felismerve, féltve és ret­tegve a további elmaradás­tól, a legtöbb szakszövetke­zetben és gyengébben mű­ködő közös gazdaságban el­odázhatatlanná vált a kér­dés, hogyan is tovább, hi­szen a gazdasági szabályzók megszigorultak, nőtt egy-egy gazdálkodó kollektíva köte­lezettsége, nem beszélve a változó gép, műtrágya, nö­vényvédőszer-árakról, üzem­A megyében összesen 18 mezőgazdasági szakszövetke­zet működik, 26 ezer 462 hektár területtel, ami mind­össze a megye összterületé­nek 6 százalékát teszi ki. Eb­ből a területből 7740 hektár van közös használatban. Az elmúlt években egyre több öreg szakszövetkezeti tag ajánlotta fel földjét, ugyan­akkor a földtörvény végre­hajtása következtében a kí­vülállók földjét megváltja a szakszövetkezet. Igaz viszont az is, hogy anyagi erejéhez mérten lassú ez a folyamat, A szakszövetkezeti termelés­re jellemző ma is, elsősor­ban a sűrű tanyarendszer átkaként, a területi tagolt­ság. A már említett 7740 hektár közös földterület például 5627 darabban he­lyezkedik el. Az átszervezés időszakából a meglevő szór­vány szőlő- és gyümölcsül­tetvényeket sokáig hasznosí­tották a termelők, mostanára azonban ezeknek jelentós része kipusztult, és csak egy­néhány, jobb anyagi körül­ményekkel rendelkező szak­szövetkezetben tudtak közös nagyüzemi telepítést létre­hozni. A közös földek használa­tának, hasznosításának is jó néhány akadálya van; leg­nagyobb arányban gabonával hasznosítják a szántóterüle­tet, ám a szétszórtság követ­keztében alacsony szintű a tápanyag-utánpótlás, ebből következik, hogy igen gyen­ge a termésátlag. így aztán a közös szántó közel egyhar­mada ugar, illetve par'ag­föld. A szőlő, gyümölcsül­tetvények ugyancsak táp­anyag-utánpótlás hiánya mi­att leginkább ráfizetésesek. A szervesanyag-utánpótlás­ról ezekben a közösségek­ben csak ábrándozhatnak, mert csupán két szakszövet­kezetben van közös szarvas­marha-állomány. Így aztán a nagy kiterjedésű gyepek sem hasznosulnak. A gazdálkodás alacsony színvonalára jellemző, hogy a közös tevékenység terme­lési értékéből egy hektár te­rületre a szakszövetkezetek­ben 12 ezer 800 forint jut, míg a termelőszövetkezetek átlagában ez a szám 23 ezer forintot tesz ki. Az alacsony színvonalú gazdálkodás függ­vénye a pénzügyi helyzet kedvezőtlen alakulása is. így aztán fejlesztést is az amortizációs alapból és a tagok befizetéséből gyűjtö­getnek, ám ez lényegében csak az alapvető gépek be­szerzésére, traktor, szállító­eszköz stb., vagy ezek pót­lására korlátozódik. Legin­kább azonban a tagok befi­zetéseit,. a közös tevékeny­ség veszteségeinek fedezésé­re használják feL A tagok élnének a techni­ka kínálta lehetőségekkel; szántás, vetés, aratás, csép­lés, a közös gépekkel törté­nik, újabban a növényvéde­lem és vegyszeres gyomirtás is teret hódított. A szakszö­vetkezetek tagjainak száma 7 ezer 19. Az elmondottakból is kitűnik, kedvezőtlen a korösszetétel, a tagok 20 százaléka 70 évesnél idősebb, 25 százaléka 61—70 év kö­zötti, és a 30 éven aluliak aránya elenyésző, a 10 szá­zalékot sem éri el. így aztán az extenzív termelési lehető­ségek, a pénzügyi nehézsé­gek sok embert arra kény­szerítenek, hogy eljárjanak a faluból, és ipari vállalatok­nál keressék kenyerüket. Nem véletlen tehát, hogy Ásotthalmon a szakszövetke­zetek egyesültek egymással és a termelőszövetkezettel, Bordányban, Zsombón most készítik elő az egyesülést, hiszen a lehetőségekkel élve erre mód van. Arra is, bogy egyesülés nélkül az erőtelje­sebb szakszövetkezet terme­lőszövetkezetté alakuljon át Ebben az esetben kiemelt támogatást is élveznek ezek a gazdálkodó kollektívák, s eszközeik bővítésére, beru­házásaira fejlesztési hozzá-: járulást kapnak. De a szak­szövetkezetek közös tevé­kenységének fejlesztéséhez is differenciált támogatást ad­nak a rendelkezésre álló ke­retből. A változatlanul szak­szövetkezeti formában mű­ködő kollektívák fejlesztési hozzájárulást, az egyesülés mellett döntő szakszövetke­zetek eszközbővítést hajta­nak végre. Nyilvánvaló az is, hogy az anyagi támogatásnál feltétel az is, hogy a szak­szövetkezetekben a szüksé­ges szakembereket beállít­sák, több legyen az egyete­met, főiskolát végzett vezető, és a nagyüzemi táblákat na­gyobb ütemben alakítsák ki. Ennek érdekében általános földrendezési eljárásra is sor kerülhet. 10 Növekvő újítási kedv Január 1-én lép életbe az újításokról szóló új rendelet, amely az újítómozgalom szélesebb körű kibontakozását segíti majd elő, s lehetővé teszi az újítások, találmá­nyok eddiginél gyorsabb és reálisabb el­bírálását. Az újító- és feltaláló-mozga­lomról Tasnádi Emil, az Országos Talál­mányi Hivatal elnöke a többi között meg­állapította : — A termékek előállításánál szerte a vi­lágon növekszik a szellemi munka ará­nya, a tökéletesebb konstrukciók és tech­nológiák az újabb ötletek alkalmazásával valósulnak meg. Népgazdaságunkban a műszaki fejlesztés legszélesebb társadalmi bázisa az újító-, feltalálómozgalom, hi­szen sikerrel értékesíthető gépeink, beren­dezéseink, a gyógyszeripari, vegyipari és könnyűipari termékek jelentős része ép­pen a találmányok, újítások alkalmazásá­val vált versenyképessé a nemzetközi pia­con. Ezt az adatok is jelzik: az újítások­ból, találmányokból származó vállalati eredmény összege az 1968. évi kétmilliárd forintról az elmúlt évben 3,8 milliárd fo­rintra nőtt, s idén előreláthatóan további 10—15 százalékkal emelkedik. A szellemi alkotások hasznosítása évente hozzávetőle­gesen két-három százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, és átlagosan mintegy 7—10 százaléka a vállalati nyere­ségnek. — A XI. pártkongresszus és a felszaba­dulás 30. évfordulója tiszteletére tett fel­ajánlások között is nagy számban szere­pelnek újítások, a munkaverseny újabb lendületet adotc az újítómozgalomnak, s különösen a szocialista brigádok aktivitá­sa növekedett meg az idén — hangsúlyozta Tasnádi EmiL Optimális gazdálkodás isi­tételei nélkül nem lehet op­timális eredményeket várni, követelni egyetlenegy gaz­dálkodó kollektívától sem. Sőt, az élvonalban maradni, felzárkózni a legjobbakhoz, még optimális adottságok mellett is áldozatos, szívós munkát követel. Az ország más területein, ahol hama­rabb megteremtették a to­vábblépés lehetőségeit, mára fényes eredmények szület­tek. A tájban például a kor­szerű, iparszerű termelési rendszerek korántsem terjed­tek úgy el, mint ahogy szük­ség volna rájuk, mind a tár­sadalmi, csoport, mind pedig az egyéni érdekeket nézve. Az idei ősz vége, a tél re­mélhetőleg tovább segíti e vidék felzárkózását a job­bakhoz, sem az objektív, sem a szubjektív akadályok nem kötik meg a gazdálkodó közösségeket, hogy tétováz­va, a kibontakozás, haladás útját rosszul megítélve ra­gaszkodjék az elmaradott gazdálkodási viszonyokhoz, A változás korunk követel­ménye. Azok döntenek he­lyesen, akik nem csukják be előtte az ajtót. Sz. Lukács Imre I <

Next

/
Thumbnails
Contents