Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-04 / 283. szám

SZERDA, 1974. DECEMBER 4. A fakultatív H I osztályok nyomában Döntött a Legfelsőbb Bíróság Albérfoti ügy — Örökösödés Az 1974/75 tanévtől megindított fakultatív rendszerű gimnáziumi osztályok továbbra is az érdeklődés központjában állnak. Legalábbis a címünkre érkezett nagyszámú levél ezt bizonyítja. A szülők közül sokan érdeklődnek az iránt, hogy az elgondolások miként valósulnak meg a gyakorlatban, és többen azt. kérdezik: a következő. az 1975/76. iskolai évben nyílnak-e ismét fakultatív rendszerű osztályok. Tájékoztatásunkat azzal kezdjük, hogy pártunk X. kongresszusának az oktatásügy továbbfejlesztését szolgáló határozata alapján szervezett fakultatív osztályok a közvélemény előtt nagyon népszerűek. A makói, a szegedi Radnóti és Ságvári gimnáziumban a vártnál jóval többen kérték felvételüket az új típusú osztályokba. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportja gondozása alatt folyó munka iránt azóta már országos szinten is tapasztalható az érdeklődés. Ami a fakultatív osztályokban folyó eddigi néhány hónapos munkát illeti, elsősorban a rendszeresség, a tudományosan is megalapozott munkára való törekvés a jellemző. Az elmúlt esztendőben sorra elkészültek, sőt némely esetben már ki is próbálták hzokat a dokumentumokat, melyekre az első osztályban szükség van (tanterv, óraterv, képességfeltáró foglalkozás stb.l. Tehát a fakultatív osztályokban is kapkodás és idegesség nélkül kezdődött a tanév. Az első jelentős esemény hz iskolai év elején a tanulok tudásszintjének tantárgyankénti felmérése volt. Erre azért szakítottunk időt, hogy már a kezdet kezdetén tisztában legyünk a tanulók felkészültségben hiányosságaival, s ennek révén el tudjuk kezdeni az úgynevezett felzárkóztató foglalkozásokat. Ezeknek a foglalkozásoknak célja a tanulók „egyszintre hozása", s ezáltal a későbbiekben az egyöntetű tanulmányi ha'adás biztosítása. A megoldás formái változatosak voltak, ahogy a szükség kívánta. Voltak anyagrészek, melyeket az egész osztállyal újra átvettünk, de előfordult az is, hogy mindössze 5—6 tanulóval kellett külön foglalkozni. A tanulók általában csak azokon a felzárkóztató foglalkozásokon vettek részt, amelyeknek anyagával kapcsolatban hiányosságaik, pótolnivalóik voltak. A felzárkóztató foglalkozásokat tehát a helyzettől függően a szükséghez mérten szervezték a Szaktanárok. Intenzitásuk ugyan az első félévre esik, de ha erre szükség van, akkor a mindenki számára egyformán folyamatos munkavégzés biztosítása érdekében a félév után is folytatódnak. Az első év tanári munkájának másik követelménye: a tanulók rendszeres megfigyelésének az igénye. A fakultatív osztályokban az I. osztályt elsősorban megfigyelési és irányítási (orientációs) szakasznak kell tekinteni. Ennek fő feladata az általános képzés, amelyben a tanulók teljesítményét rendszeresen mérik, egyéni képességeik kibontakozását céltudatosan figyelik. Az így szerzett tapasztalatok alapján azután a képességfeltáró foglalkozások révén már sor kerül bizonyos mértékű irányulásra: 1. társadalomtudományi—nyelvi; 2. matematika—természettudományi programok útján. A képességfeltáró foglalkozások révén a szaktanár most ellenőrizheti az irányítás helyességét, s újabb Információkat szerezhet a tanulókról. A tanulók pedig részint kipróbálhatják önmafukat, önismeretre tehetnek szert, részint már fejleszthetik és elmélyíthetik egyéni képességeiket. A fentiek alapján rövidesen megkezdődnek — némelyik osztályban már megkezdődtek — a beszélgetések a tanulókkal és a szülőkkel, hogy a tanuló a társadalomtudományi— nyelvi, vagy a matematika— természettudományi képességfeltáró foglalkozáson vegyen-e részt. A második félév végén azután ismét sor kerül a tanuló, a szülő és a szaktanár közös megbeszélésére, s a képességfeltáró foglalkozáson nyújtott teljesítmény alapján a tanulót a tanárai vagy megerősítik választási irányának helyességében, vagy a másik irány kipróbálását javasolják számára. Tehát egészen a „blokkosodásig" állandóan figyelemmel kísérik a tanuló képességeinek és egyéniségének fejlődését A blokkosodás után (pl. matematika— fizika. történelem—magyar blokk) a tanulók kiemelt óraszámban foglalkoznak a blokk tárgyaival. A munka eredményességét még az is fokozza majd, hogy a blokkok csupán 8—12 fós csoportokból állanak. A tanulók egyéni képességei kipróbálásának, feltárásának és megerősítésének fontos területei a gyakorlati tevékenységek is — mert a tanuló nemcsak a már említett két blokkot, hanem a gyakorlati blokkot is választhatja. A tervezett gyakorlati blokkok: irodakezelői, laboráns, műszaki rajz és motorszerelői. Az első osztályban is minden tanulónak választania kellett egy programot. A Radnóti gimnáziumban gyors- és gépírást tanulnak, illetve az egyik osztályban laboráns képzést kapnak a fakultatív osztály tanulói, a Ságvári gimnáziumban műszaki jellegű a gyakorlati foglalkozás. Két év után tehát eldől, hogy ki melyik blokkot választja. S ez azért is jó, mert a mostani korai pályaválasztást két évvel meghosszabbítja, tehát reális döntést hoz azok számára, akik még nem kialakult pályaszemlélettel lépnek a gimnáziumba. Mindez színvonalas munkát biztosít, mert tudvalevő, hogy a tagozatok (matematika, biológia, angol stb.) nyitásának csak akkor volt értelme a múltban is, amikor oda az általános iskolából jól felkészült tanulók jelentkeztek, másként több kára volt — mind a tanulókra, mind a pedagógusokra nézve — mint haszna. Befejezésül pedig választ adunk azokra a levelekre, melyek a fakultatív osztályok további megnyitásával kapcsolatosak. Válaszunk kedvező: az elkövetkező 1975/76. tanévben is nyílnak a jelentkezési igénynek megfelelően mind a Radnóti, mind a Ságvári gimnáziumban fakultatív osztályok. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutató Csoportja a jövőben is biztosítja a fakultatív osztályok működéséhez szükséges feltételeket Bánfalvi József fliapfénytárolók A Tíensan-hegység állandóan hósapkát viselő, északi csúcsainak közelében található tófüzér titkát fejtették meg kazah hidrogeológusok. Ezek az alpesi magasságban levő víztárolók már régen foglalkoztatják a szakembereket, mert nyáron a hőmérsékletük eléri a 43 °C meleget Is, s télen sem csökken sokat Feltételezték, hogy a tavak földalatti hőforrásokból nyerik a meleget, de ezt később megcáfolták. A további kutatások során kiderült, hogy rendkívül magas a víz sótartalma: több mint 200 gramm literenként. Az ilyen oldatok viszont erőteljesen tárolják a nap hőenergiáját Másik érdekességük, hogy noha forrásokból táplálkoznak, mégis sósvizűek, mert a medret képező sórétegből telítődnek. Egy vidéki nyugdíjas a családi házából egy szoba-konyhás lakást albérletbe adott havi 500 forintért — egy házaspárnak. Azok egy ideig fizették a megállapodás szerinti összeget, majd csak havi 300 forintot végül semmit. A lakbérhátralék megfizetésére szóló két felhívásra pedig nem válaszoltak. Ezek után a háztulajdonos felmondott nekik, majd a felmondás érvényességének kimondásáért pert indított A sásdi járásbírósági tárgyaláson a bérlők meg sem jelentek, mire a bíróság a keresetnek helyt adott és a házaspárt kötelezte, hogy a lakást tizenöt nap alatt ürítse kl. A jogerőre emelkedett ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott — A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a felek között tulajdonképpen bérleti vagy albérleti jogviszony keletkezett-e hangzik a határozat. — A járásbíróság ugyanis nem tisztázta, hogy a szoba-konyhás lakrész a háztulajdonos által használt lakással műszakilag összefügg-e. Az sincs kiderítve, hogy a tulajdonos kivel kötött bérleti szerződést. Az első fizetési felszólítást csak a férjhez intézte, a másikat már a házaspárhoz. Tekintettel arra, hogy a házastársak feltétlenül albérlőtársak ls, nem állapítható meg, hogy a bérbeadó a felmondási jogot kivel szemben gyakorolhatja. A tulajdonos komfort nélküli épületben levő lakást adott bérbe, tehát a bíróságnak hivatalból tisztáznia kellett volna, hogy ezért a jogszabály szerint mennyi bért köthetett ki. A felmondás érvényessége ugyanis csak a jogszabályban megengedett összegű bér fizetésének elmulasztása esetén állapítható meg. Mindezekből következik: a iogerős ítélet megalapozatlan, ezért hatályon kívül kellett helyezni és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezték. Egy idős asszony minden vagyonát arra a fiatal nőre hagyta, aki utolsó éveiben szeretettel gondozta és ápolta. Az elhunyt nővére a végrendelet érvénytelenségének megállapításáért pert indított azt állítva, hogy húga cselekvőképtelen volt, vagyis, az ügyei viteléhez szükséges belátóképességgel nem rendelkezett és az iratot csak az örökös befolyására készíttette el. Az alsófokú bíróságok, azzal az indokolással, hogy a végakarat megvalósításánál az örökös közreműködött, a végrendeletet érvénytelennek mondta kl. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezve a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint az orvosi vélemény nem erősíti meg azt a kereseti állítást, hogy az elhunyt az ügyei viteléhez szükséges szellemi képességekkel nem rendelkezett. Az sincs bizonyítva, hogy az örökösnő tisztességtelen befolyásolást követett volna el. Ezek után csak azt kellett elbírálni: az örökös a végrendelet alkotásánál közreműködő volt-e, és milyen magatartást kell ennek tekinteni. A Legfelsőbb Bíróság kimondta: ilyennek az tekintendő, akinek a végrendelet tartalmát illetően meghatározó szerepe van. Az örökös az idős asszony felkérésére hívott ügyvédet a beteg ágyához, aki az örökhagyótól kapott utasítást írásba foglalta. Tehát a végrendelet szövegét nem az örökös, hanem maga az elhunyt állapította meg és mondta tollba az ügyvédnek. További tevékenysége volt, hogy a végrendelkezés időpontjáról a tanúkat értesítette. Ezek viszont azt vallották, hogy őket az idős asszony erre már korábban felkérte. Egyikük még azt is elmondta, hogy az örökhagyó kijelentette: minden vagyonát a fiatalasszonyra kívánja hagyni, akit mint gyermekét szeret. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az elhunyt kifejezett — és már a végrendelet elkészítése előtt hangoztatott akarata az volt, hogy vagyonát az őt támogató, s általa szeretett fiatalasszony örökölje. Ilyen körülmények közön az illetőt nem lehet közreműködőnek minősíteni, tehát a végrendelet érvényes. H. E. ff Szövetvégek röntgenezése ff A Szegedi Ruhagyárban bevezetett mintaszerű szabászat, illetve a végbeosztásra alkalmazott komputer megköveteli, hogy a textilgyárakból odakerülő szövetvégek méreteit pontosan ismerjék. Ugyancsak fontos, hogy szövéshibás darab ne kerüljön a szabászatra. Az üzem műszaki dolgozói a két feladatot ötletesen oldották meg, újonnan importált mérőberendezés és házilag előállított átvilágító készülék egybeépítésével. A kilométerszámlálóval ellátott vizsgálógép szinte pillanatok alatt megállapítja a rajta átvezetett, 50—100 méteres szövetvégek pontos méretét. Ugyanakkor a szövet, mérés közben áthalad a házilag szerkesztett átvilágító készüléken, amelynek üveglapján — mint valami röntgenképernyőn — megláthatók a szövethibák. Az anyagvizsgálat az új apparátussal pontosabb, ugyanakkor kétszer olyan gyors, mint a hagyományos eljárással: műszakonként több mint 10 000 méter anyag méretét és minőségét határozhatják meg a segítségével. Hozzájárul ez a kongresszusi vállalások túlteljesítéséhez is: a munkaruhagyártásban 60 percről már a vállalt 42-re csökkentették egy öltöny készítési idejét, s most, a nemzetközileg is kiemelkedő 35 perces eredmény elérése a céL SziSis László: POKOL ruz Kisregeny 14. Keményen, biztosan ütött, éreztem, hogy bal felől dagad az állam. Másodiknak Csiga lépett hozzám. Mennyire sietett! Tenyérrel csapott meg, az aljas, s a pofon jobban égett, mint Flóri ütése. Az öreg Sóvárgó is arcul csapott, de milyen másképp! Jóságosan, némi atyai feddéssel. Szikora pimaszul ütött, alattomosan; Bika, mindőnk között a legerősebb, nevetségesen gyengén. Borostás meg szinte mentegetőzve: — Komám, nekem semmi közöm hozzá, de hát... Utoljára Kicsi lépett elém, a többiek már mind ballagtak kifelé, hunyorított rám egyet, s játékosan vállon bokszolt. Az ajtón csendesült a dörömbölés, bentről Zsuzsa sírása. Odamentem a kúthoz, jó darabig locsoltam magamat a hideg vízzel. Aztán a konyhaajtóhoz léptem és elfordítottam a kulcsot. Nem vártam, hogy nyíljon meg az ajtó. Csak a kapuból fordultam még egyszer vissza. A mozdulatlan ajtó mögött hallgatott az egész ház. — Hát így fest a maga hőse! A park már teljesen besötétedett, a kórházépületek fényei távolból világoltak, de égett a közelben is egy lámpa, annak a fényében láthattuk egymást, s így a szavak nem maradtak személytelenek. — Várjon csak! — mondtam. — Eddig semmit sem cáfolt Azt csinálta, amit előre jelzett! elmondta a maga „igazi" történetét. Erről a társai hallgattak. De ettől még az is igaz lehet, amit ők mondtak el, s amit én írtam meg. — Látom, még mindig nem értil — mondta, makacsul kitartva a maga álláspontja mellett. — Már ne haragudjon! De azzal, hogy ők mindezt elhallgatták, meghamisították azt is, amit elmondtak. Maga szerint a féligazság is igazság? — Azt hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe türelmetlenül, mint aki a maga makacsságát szeretné minél előbb letörve látni. — Értse meg: bennem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akkor csak egy szagot kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett közbevágnom. — Nézze! Az emberek általában nem hősök. Csetlenek, botlanak, végzik a maguk dolgát, jólrosszul. Tetteik értékél nem bennük kell mérnünk. Amit helytállásnak szokás nevezni, az rendszerint nagyon kérész életű valami. Előfordul, hogy egészen jelentéktelen emberek egyszerre valami jelentőset visznek véghez. A tett szempontjóból mindegy, hogy egyébként kicsodák, és milyenek, hogy előtte vagy utána hogyan élnek. Cselekedeteik értékét azok társadalmi haszna szabja meg, nem pedig indítéka. — Hát mi ennyire nem vagyunk fontosak? — Félreért! — mondtam. Elhallgatott. Hűvös szél száguldott végig a parkon, úgy láttam, kicsit megborzongott. Javasolni akartam, hogy hagyjuk abba most már, de éreztem, valamire még kíváncsi. Mégis, mintha lemondott volna róla. —- Akkor hát az se fontosl — Micsoda? — Amit még el akartam mondani. — Mit akart elmondani? — Amit maga is megírt. De nem úgy, ahogy maga megírta, hanem ahogy én átéltem. — Mondja el! — mondtam. Késlekedés nélkül folytatta. Mit gondol, hová vitt az utam a háztól? Nem nehéz kitalálni: egyenest a vendéglőbe. Még csak oda se néztem, mi történik a fúrótoronynál. Mehettem nyugodtan, senki se figyelt már ott énrám. Pedig virítottam a fehér, vasalt ingben, akár egy vasárnapi, sziesztázó polgár. Két óra körül lehetett. El is múlt talán, mert amikor ittam a söntésben, a féldecit, Piri már leszámolt, s távozóban odajött hozzám. — Mi van veled? Ennyire nem érsz rá? — kérdi. Szó nélkül hagytam ott. Bementem az étterembe, hogy egyek valamit. Először egy üveg sört kértem. Robi is rám bámult. — Bedagadt a fogad, szakikám!? — de láttam, hogy nem hiszi. Kivált Flóri ütése sajgott nagyon. Míg hozták az ételt, ültem ott elgondolkodva. Bennem sem volt kisebb a felfordulás, mint a fúrótorony körül. Most mit tegyek? Én itt, ebben a brigádban nem dolgozhatom tovább. És mi lesz Zsuzsával? Alighanem körülötte ls feldúltam mindent. Gyötrő gondolatok közt kezdtem az evéshez. A szomszédos asztalnál ketten ültek, ettek azok is, és gondolatokat váltottak azok is, csak nem éppen magukban, hanem fennhangon. Amikor már a magam gondolatait elúntam, odafigyeltem. Azt mondja az egyik: — így van ez, látod! Ugyanez az erő rombol, vagy épít, aszerint, hogy kicsúszik a kezünkből, vagy kézben tudjuk tartani. — Még az a szerencse — mondta a másik —, hogy a gázt rengeteg vízgőz kísérte, és így a berendezések jó részét sikerült megmenteni. Emebben felismertem a tröszt főmérnökét, a másik talán valami minisztériumi kiküldött lehetett, Pestről. — Én még Ilyen kitörést nem láttam — folytatta a pesti. — Elképesztő energia tört fel. — Nem lesz könnyű lefogni — mondta a főmérnök. — A mesterséges köd itt semmit sem ér. Szerintem a gyorsan kötő cementtel is hiába próbálkozunk. No, ez engem máris nem érdekelt, visszatértem hát a saját gondolataimhoz. Mi lesz velem eztán? Ez a kérdés gyötört állandóan. Hogy elfecséreltem az életemet, atyaúristen! Mit kellene most tennem? (Folytatjuk.) 1 »