Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

6 VASÁRNAP, 1974. DECEMBER LÓ. 6 Filmek, nézők, viták Betlehemezők A m közelmúltben dr. Gombái József, a MOKÉP igazga­tója egy nyilatkozatában elmondotta, hogy a korszerű köz művelődés igényeihez igazodó mozi modell nálunk még nem ala­kult kl. „Nincs olyan helyiség a magyar mozikban — mondotta , egy klubterem, ahol a filmek megtekintése után, ha szükségét érzik az emberek, leülhetnének, elbeszélgethetnének, esetleg vá­laszt kaphatnának kérdéseikre, maguktól az alkotóktól." Az ország mozijaiban valóban nincs klubterem, de az utóbbi néhány esztendőben — elsősorban •ódéken —, egyre több helyen épül közösen a mozi és a műve­lődési ház. Az Ilyen, közösen létrehozott kulturális Intézmé­nyekben pedig már semmi aka­dálya annak, hogy a film bemu­tatása után — akik erre Igényt tartanak — összejöjjenek egy kis beszélgetésre, a jobb megér­tést segítő vitára a művelődési ház valamelyik klubtermében, yagy akár szakköri helyiségében. A másik lehetőség: a községi keskenyfilmes moziknak több mint a fele szintén a művelődési házban működik — ezekben is mód nyílik tehát a vetítést köve­tő alkotó vitákra. A megoldás te­hát nem elsősorban az új mozik építésében keresendő, sokkal in­kább a meglevő lehetőségek cél­szerűbb kihasználásában. filmklubok Természetesen más lehetőségd te, vannak a filmművészet jobb megismertetésének. Lényege: mint minden művészetnek, így a filmművészetnek ls van előzmé­aye, van hagyománya, amelynek ismerete nélkül gyakran értetle­nül szemléljük a mai alkotáso­kat Az értő befogadást elősegíteni, megkönnyíteni jöttek létre a filmklubok, s tematikus soroza­taikkal n filmek jobb megértését, a filmművészet alapjainak meg­ismertetését, a filmet értő és sze­rető közönség kialakítását tűzték M feladatul. Azaz: nem nagy­apáink moziját kívánták felélesz­teni, hanem a Filmtudományi Intézet archív filmjeinek a fel­használásával művészeti isme­retterjesztő tevékenységet végez­tek, a végeznek ma is. FBK Nem valamiféle reklámfogás es a három betű, csupán a Filmba­rátok Körének rövidítése. Alig több, mint egyesztendeje alakult kJ — elsősorban az ország na­gyobb településein, a városokban — a Filmbarátok Körének háló­zata. KERTI KAKOLV KUSTEA A körökön belül háromféle tí­pusú filmeket vetítenek. Egyrészt olyanokat, amelyek ma még csu­pán egy szűkebb réteg érdeklődé­sére tartanak számot, s ezeket csak az FBK-ben résztvevő mo­zikban mutatják be. Ilyen volt például a legutóbb a Sakál című chilei produkció. Ugyancsak a Filmbarátok Kö­rében mutatnak be először olyan jelentősnek ígérkező alkotásokat, amelyek a többi mozikban csak egy későbbi időpontban kerülnek vetítésre. Ilyen előzetes bemutató lesz a közeljövőben Jancsó Miklós új filmjének a Szerelmem, Elekt­rá-nak a vetítése. A harmadik típusba azok a je­lentős, de már régebben készült filmek újrajátszása tartozik, ame­lyek forgalmazási joga lejárt, s most kizárólag ilyen célra — lé­nyegesen olcsóbban — vásárolják meg ismét a vetítés jogát. Ilyen film a Rocco és fivérei, a Na­gyítás, vagy a nemrég újra be­mutatott Bergmann-mű. A nap vége. kkofamozl Tavaly ezernél több előadást tartottak csak Pest megyében az iskolás gyermekek részére. Az Is­kolamozi legfőbb feladata: az is­kolák irodalmi, történelmi és ne­velési céljainak segítése, a film­művészet sajátos eszközeivel, olyan filmek bemutatásával, amelyek közvetlenül kapcsolód­nak a tananyaghoz. Sajnos, ennek az Igénynek a kielégítéséhez kevés film áll a mozivállalatok rendelkezésére. A választékot azonban jelentősen bővithetné, ha mozikban ls vetít­hető kópiákkal rendelkeznénk, a televízióban bemutatott alkotá­sokból. Egy meggyőző példa a sok közül: Madách Ember tragé­diáját hiába kérik az iskolák, mo­zifilm nem készült a műből. De készült igen sikeres televíziós produkció, amely, ha kölcsönöz­hető lenne, az iskolamozi legke­resettebb filmjei közé tartozna — szinte bizonyos, hogy minden középiskola szívesen vállalkozna levrtjtésére. Egy-egy kópia elké­szítése csupán tízezer forintokba kerül, nem pedig milliókba, mint egy új alkotás. Ezeket a tízezer forintokat pedig mindenképpen biztosítani lehetne — és kellene — az országos kulturális alapból. Ennél nemesebb cél támogatását elképzelni is nehéz. Ankétok, könyvek Bevált módszer: a filmankétok rendezése. Ezeken, egy-egy jelen­tős alkotás közös megtekintése után a nézők találkozhatnak a film alkotóival: íróval, rendező­vel, színészekkel, s velük vitat­hatják meg mindazt, ami nyi­tott kérdés maradt a nézőkben az előadás után. Ilyen ankétokat ma már nem csupán a megyei moziüzem vállalatok rendeznek, hanem egyre inkább a művelődé­si házak is. Sokféle módon összekapcsolha­tó a filmművészet a közművelő­déssel. Például úgy, hogy a béke és barátsági hónap során olyan filmeket mutatnak be, amelyek a hónap politikai mondandójához kapcsolódnak. Van úgy, hogy a nemzetiségi hetek alatt német, csehszlovák, jugoszláv, illetve ro­mán filmeket játszanak, nem szinkronizálva, csupán feliratoz­va, hogy a hazánkban élő nemze­tiségiek anyanyelvükön hallhas­sák a dialógokat Így válhat a film igazán a közművelődés fontos eszközévé. PRUKNER PÁL MATER ZOLTÁN ARCKÉP M egálltunk a Zombai utca sarkún, az öreg evangé­likus iskola elölt, és tana­kodni kezutiink, hogy — merre tovább? Ha a Luther utcára kerí­tünk sort, ott laknak a falu leg­nagyobb gazdái, a nyolcvan-, száz-, százötven holdasok, utcára nyíló, nagyablakos kőházaikban. — Ott aztán van pénz dugig — rebegte átszellemülten Nóvák Gi­zi, de Kálmán letorkollta: — Csak nem neked! Jól tudta, ö volt közöttünk az egyetlen profi A betlehemet is ő készítette, s tőle tanultuk meg a 12—15 perces, remek dramatur­giai érzékkel megszerkesztett já­tékot is. S mert ö így találta jobbnak, a Szőlő-köz apró házai felé indultunk el, ahonnan hal­kabb, de biztonságosabb fények csalogattak. A betlehemet két élesztősládá­ból eszkábáltuk össze, s ahogy ma visszaemlékszem rá, négy ol­dalra tűzött kartontomyaival a pécsi székesegyházra hasonlított. Egyik oldalát nyitva hagytuk, azon keresztül lehetett belátni a már-már iparművészeti tökéllyel berendezett ájtatos istállóba. Pu­hafából faragtuk a jászolt, nővé­rem kaucsukbabája volt a Jé­zuska; igazi szénából volt meg­vetve az ágya. Körülötte álltak, Mária, József, a háromkirályok, kissé hátrébb a pásztorok, de a ló, a tehén és a szamár közvet­lenül a jászol mögött, mert ne­kik nagy feladat jutott ezen az estén — ők fújták a meleget, hogy a kis újszülött meg ne fagy­jon. Bizony, ma már nehéz volna meghatározni, hogy e hajdani já­tékban mennyi volt az áhítat, s mennyi a Józanul mérlegelő pénz­keresési szándék, de gondolom, hogy a kettő ez esetben jól ki­egészítette egymást. Hiszen a Szőlő-köz apró házainak szegény lakói nagyon örültek jelenlétünk­nek, • még olyan ház is akadt, ahonnan átmentek a szomszédo­kért, hogy a nagyobb közönség előtt még átütőbb legyen a pro­dukció, amj az alábblak szerint zajlott le. Kálmán, a subás öreg megállt a bejárat előtt, s botjával — amelyre régi pénzeket szögeltünk — elkezdett dörömbölni az ajtón. A bot zörgött, de muzsikált is egyszerre, s a két angyal, aki a betlehemet vitte, a Mennyből az angyalt énekelte. Ha az ajtó, vagy az ablak megnyílt, ez a kérdés következett; — Jó estét, és karácsonyi bé­kességet a ház minden lakólának! Be szabad-e vinni a betlenemet? A rendszerint beleegyező vá­laszra Kálmán belépeti az ajtón, botjával négyszer-ötször megütö­gette a szoba padlóját — vi­gyázva arra is, hogyha mázas az a padló, valahogy föl ne sértse —, s aztán se szó, se beszéd, ma­ga alá kanyarította a subáját, és ráfeküdt.. A két angyal ezután el­kezdte énekelni a Csordapászto­rok midőn Betlehemben kezdetű dalt, s mikor a végéhez értek, megszólalt a kispásztor: — Kelj fel öreg, kelj fel! Most rövid, humoros huzako­dás kezdődött a nagyothalló öreg, s a buzgó kispásztor között, amelynek végén az öreg ráocsud­va a pillanat fenségére, gyorsan fölugrott, s elindult a betlehem felé, meglátni a kis Jézust. Mé­cset gyújtottunk és csillagszórót, s a háziaknak is megmutattuk a templom belsejét, majd vidám kéregető rigmusba kezdtünk, ami így végződött: — Adjon a gazdasszony szíve és tehetsége szerint, hogy a sze­gény betlehemesek új mécsest vehessenek a kis Jézuskának! Olyan gyorsan pergő, szép és vidám volt az egész; sokért nem adnám, ha ma végignézhetném. Ha újra látnám egykori magun­kat, széltől klcserepesedett ke­zünket, mázas orrunkat, s a Sző­lő-köz sarában cafattá ázott, dróttal megfércelt bakancsainkat. Ha kutyák ugatása kísérné utun­kat a léckerítések mentén, s ha az utcasarok lámpája alatt újra számolhatnánk a bevételt: a sár­ga kétfilléresek között megbújó ritka nikkel tíz- és húszfillérese­ket Ha még egyszer betekinthetnék annak a hajdani szegénységnek a lényegébe, amelynek — szeren­csére — már olyan régen vége szakadt De már csak torokszorító em­lékei lappanganak bennem, hogy időnként föltámadva egybemos­sanak kínt és örömöt didergetö fagyot, s az ünnep belső forrósán gát. S hiába tudom, hogy keser­ves volt, mégis valami megváltás­félét sugall felém múltamból a* a naiv betlehem, ide, a lágymá­nyosi összkomfortba, ahol kará­csony este a tisztes „bőség", s a kölcsönös ajándékozások légkö­rében majd a tévén nézhetem, vagy rádióból hallgathatom Bach Karácsonyi oratóriumát DEMÉNT OTTÓ A rostocki kikötő az NDK legnagyobb tengeri kikötője. Most éppen a Lübenan nevű hajőből rakodnak, mely műtrágyát hozott a szovjetunió­beli Murmanszk bőt A német földön született első szocialista állam eredményeit még a szocializmus ellenfelei is kénytelenek elismerni. A Német Demokratikus Köz­társaság virágzó gazdaságii, nagy kultúrájú ország, a szo­cialista világrendszer biztos pontja. A Cottbus megyében működő trattendorfi erő­mű 450 megawatt áramot termel évenként. Ma már az NDK villamos erőművel több mint há­romszor annyi energiát szolgáltatnak, mint 1950-ben

Next

/
Thumbnails
Contents