Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

« IfjÉNTEK,, 3S74L MOVEMBEE % Betakarítás a szegedi határban Dicsekedhetünk a csütör­tökkel, nem esett az eső. A határban meggyorsultak a munkák, bár a mély fekvé­sű, felázott, vízzel telítődött beledobálják a kombájnba zalékán került földbe a mag. a napraforgó fejeket, mert mindenképpen nagy értéket képvisel. A József Attila és a Móra Ferenc Tsz-ben cse­talajokon még mindig nem kély területen szedetlen még boldogulnak az erő- és munkagépek. Szeged határá­ban nyolc termelőszövetke­zet gazdálkodik. Lényegében a betakarítás a kukorica ki­vételével befejeződött. Nincs már itt nagy gond a zöld­a szőlő, de hét végére ezzel is megbirkóznak a szövetke­zetiek, a társadalmi segít­ség bevonásával. A szegedi határt kétfelé lehet most osztani, egyik ré­sze a dorozsmai—mihály­ség- és gyümölcsfélékkel, teleki rész, a homokosabb, igy a fűszerpaprikával sem. Igaz, a Felszabadulás Tsz­ben, az Irma-major terüle­tén száz hektáron áll még lábon a napraforgó, ha megengedi a talaj, a szövet­kezetiek kézzel leszedik, és magasabb fekvésű földek, ahol hellyel-közzel az esők szünetében, októberben is lehetett dolgozni, még vetni is. Itt jobb teljesítménnyel dicsekedhetnek a szövetke­zetiek, a vetésterület 50 szá­Viszont a mély fekvésű te­rületeken, Baktó, Újszeged, Tápé, mindössze az őszi ve­tés 20 százalékánál tartanak a nagyüzemek. A városi át­lag tehát elmarad a megyei átlagtól, hiszen alig haladja meg a 30 százalékot. Küz­delmes lesz tehát a novem­ber is. ríagy segítséget jelentett az elmúlt napokban a társa­dalmi összefogás, diákok, ipari munkások és katona­fiatalok önzetlensége, hét végére is várják őket a kö­zös gazdaságokba. Ameny­nyiben szükséges, a későb­biek során gépátcsoportosí­tásokkal gyorsítják a talaj­előkészítést és vetést. A magyar sajtó jó politikát szolgál A MUOSZ közgyűlése - Győri Imre felszólalása Csütörtökön a budapesti pártbizottság oktatási igaz­gatóságának épületében meg­kezdődött a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének kétnapos közgyűlése. Az el­' nökségben foglalt helyet Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Grósz Károly, az MSZMP KB agit.-prop osztályának vezetője, Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Katona István. az MSZMP KB tagja, a Nép­szabadság főszerkesztője, Barcs Sándor, a MUOSZ el­nöke, Komját Irén, a MU­OSZ alelnöke, Király And­rás. a Szövetség főtitkára, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgo­zói Szakszervezetének főtit­kára, Vas Imre, a Művé­szeti Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára. Részt vett a tanácskozáson Jiri Kubka, a Nemzetközi Újságíró Szer­vezet főtitkára és Oleg Zag­lagyin, a NUSZ titkára. Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, az MTI vezérigaz­gatója megnyitójában szólt arról, hogy az eltelt időszak­ban a magyar újságírók kül­és belpolitikai téren egy­aránt jó munkát végeztek. . Nagy segítséget jelentett, hogy a párt az újságírás fejlesztését, színvonalának emelését mindenkor fontos politikai ügynek tekintette A MUOSZ elnöke kegyelet­tel emlékezett meg az újság­író társadalom halottairól; a közgyűlés néma felállással adózott emléküknek. A Szövetség választmánya a legutóbbi közgyűlés óta eltelt öt esztendő munkájá­ról írásos beszámolót készí­tett, amely átfogó képet nyújt a bei_ és külpolitikai újságírás helyzetéről. Király András a beszámo­lóhoz fűzött szóbeli kiegé­szítésében kiemelte: mindaz, amit az újságírás adhat, amivel gazdagíthatja társa­dalmi életünket — politi­kánkat szolgáljaj A szocia­lista sajtó munkásainak pár­tos, elkötelezett embereknek kell lenniök. adatuk, hogy a párt útmu­tatásait követve, a gyakor­lati élet ismeretében hirdes­sék magyarázzák politikán­kat. formálják a közvéle­ményt, felhívják a figyel­met a pozitív jelenségekre. Hangsúlyozottan szólt arról a felelősségről, amellyel az újságírók tartoznak pártunk, nak. egész népünknek, ha­zánknak A vitában felszólalt Győ­ri Imre. az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Győri Imre bevezetőben tolmácsolta a közgyűlésnek, & sajtó, a rádió, 'a televí­zió. a tömegtájékoztatás minden dolgozójának az MSZMP Központi Bizottsá­ga üdvözletét. — A közgyűlés olyan idő­pontban tanácskozik — mondotta —, amikor nagy eseményekre készülődik néi­pünk, pártunk: közeledik ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója, és a közeljövő­Hapgsúlyozta: a magyar nép áldozatkészsége és munkaszeretete, szoros együttműködésünk a Szov­jetunióval és a többi test­véri szocialista országgal olyan eredményeket hozott, amelyekre joggal büszkék lehetünk. — A szocialista újságírók megtisztelő feladata. hogy ben lesz a Magyar Szocia- tollal, mikrofonnal, kamerá­lista Munkáspárt soron kö­vetkező XI. kongresszusa. Kiemelkedő események ezek, s fokozott felelősséget jelen­tenek a tömegtájékoztatás számára is. — Felszabadulásunk 30. évfordulójára mérleget ké­szítünk. Visszaemlékezünk népünk történelmi útjára, ar­ra, hogy a magyar nép hosz_ szú évszázadok elnyomatása, szenvedése, oly sok siker­telenül végződött harci fel­lángolás. a második világ­háború kegyetlen pusztítása után, a szovjet nép nagy véráldozatával jutott el 1945 tavaszáig. S a jövő év már­ciusáig. a XI. kongresszusig összegezzük az elmúlt több mint négy esztendő társa­dalmi, politikai tapasztala­tait. — Munkásosztályunk, egész népünk eredményesen mun­kálkodott és munkálkodik a X. kongresszus határozatai­nak végrehajtásán. Az el­múlt időszak is bebizonyí­totta, hogy pártunk követ­kezetesen, a marxizmus—lé­vai és fényképezőgéppel hi­teles képet adjanak népünk munkájáról, elért eredmé­nyeinkről. terveinkről, cél­jainkról, és azokról a gon­dokról, problémákról is, amelyek különféle okokból — olykor nehezítik, lassít­ják előrehaladásunkat. Ez legyen állandó feladata a sajtónak, de a következő he­tekben, hónapokban erre megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk — mondot­ta. A Központi Bizottság tifc. kára ezután emlékeztetett arra, hogy az alkotmány is a szocializmus, a nép érde­keinek szolgálatára kötelezi a sajtót, a X. kongresszus határozata pedig növekvő jelentőségűnek mondotta a sajtó, a rádió és a televízió szerepét a tömegfelvilágosító munkában és a műveltség terjesztésében. — A sajtó négyéves mun­kájáról egyértelműen el­mondhatjuk: a X. kongresz­szus szellemében tevékeny­kedett. Nagy szerepe van az ninizmus szellemében, aa elért eredményekben, abban. élet változásait jól érzékel­ve folytatja politikáját, s úgy végzi munkáját, hogy érvényre juttatja dolgozó népünk érdekeit. — A X. kongresszus óta a párt alapvető céljainak megfelelően tovább szilár­dult a munkásosztály ha­hogy a XI. kongresszuson pártunk emelt fővel állhat a magyar munkásosztály, a magyar nép és a világ or­szágaiban harcoló osztály­testvéreink elé. A magyar sajtó jó politikát szolgált az elmúlt négy évben, s ezzel nemcsak a pártunk, szocia­talma, a munkás-paraszt lista rendszerünk iránti bi­szövetség, fejlődött a szo­cialista demokrácia, szilár­dult a szocialista nemzeti egység. A szocializmus fel­építése nemzeti programjá­nak megvalósításában a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt betöltötte és betölti vezető Legfőbb fel- szerepét. — A népgazdaság terv­szerűen. arányosan fejlődik, megvalósul a IV. ötéves terv hatékonyabb, intenzívebb a gazdasági munkánk. Meg­felelő intézkedések történtek a gazdaságirányítás bevált rendszerének továbbfejlesz­tésére. A gazdasági mecha­nizmus elősegítette a szocia­lista gazdaság előnyeinek realizálását. A termelő­munka eredményeivel össz­hangban emelkedett népünk életszínvonala és műveltsé­ge. A szocialista közgondol­kodás, a társadalmi tudat területén is előrehaladtunk. zalrnat és megbecsülést nö­velte a tömegekben, hanem egyúttal a saját tekintélyét is öregbítette — mondotta Győri Imre. A tanácskozás ma foly­tatja munkáját Párttaggyűlések előtt E! l zekben a napokban már javában folynak az előkészületek pártszer­vezeteinkben a párt XI. kongresz­szusát megelőző beszámoló taggyűlések megtartására. Ez a munka megkülön­böztetett feladatokat ró az alapszerve­zetekre és az őket irányító pártszer­vekre. Olyan összegezést kell készíteni, amely hű képet nyújt az elmúlt négy évben végzett munkáról, s a tanulságok elemzésével megmozgatja az alapszervezet kommunistáit. Alapvetően két feladatot kell megoldani: egyrészt a négy esztendő munkájának összegezését, értékelését, másrészt ennek alapján a jövőre vonatkozó következteté­sek levonását. Az összegezés tehát nem azt jelenti, hogy a kommunista közösség négy­éven át végzett munkáját mechanikusan „leltárba vegyük". Ez egy taggyűlésen nem lehetséges, de nem is szükséges. Mi kerüljön összegezésre és értékelésre? Vizsgálják meg, hogy milyen eredményes­séggel tudták megvalósítani azokat a fel­adatokat, amelyeket a X. kongresszus, majd azt követően az 1972-es és 1973-as novemberi határozatok megjelöltek. Ele­mezzék, hogy saját határozataik mennyi­ben segítették elő a párt alapvető céljai­nak megvalósítását. Térjenek ki arra, ho­gyan érvényesül az adott területen a párt politikája, ennek szellemében végezték-e munkájukat a gazdasági vezetők és a tö­megszervezetek. Foglalkozzanak azzal is, miként jutott érvényre a párt vezető sze­repe, és ezzel párhuzamosan növekedett-e a gazdasági, hivatali vezetők, társadalmi szervezetek önállósága és felelőssége. Tér­jenek ki továbbá az egyes párttagok mun­kájára, helytállására, a pártpolitika meg­valósításáért végzett tevékenységre is. A fő figyelmet természetesen a poli­tikai munka értékelésére kell fordítani. Az adott gazdasági egység, intézmény, hi­vatal eredményei kétségtelenül magukba foglalják és tükrözik a pártszervezet, a kommunisták politikai tevékenységének hatását. A beszámolók mégsem elégedhet­nek meg pusztán az eredmények ismerte­tésével, hanem adjanak számot az azok mögött meghúzódó politikai munkáról is. Mutassák be, milyen nézetek és gyakorlat ellen kellett küzdeniük a párt politikájá­nak érvényesítéséhez, az eredmények el­éréséhez. Az a jó és vitára ösztönző beszá­moló, amely erről is szól, mégpedig ér­velve és vitatkozva. A jó beszámolónak fontos feltétele a konkrétság, a tényszerűség. Az eredmé­nyek, a problémák, a gondok mindig, konkrét munkaterületekhez, részlegekhez, személyekhez kapcsolódnak. Semmit sem mondanak az olyan megállapítások, bírá­latok és észrevételek, amelyek „általában" és „elvileg" hangzanak el, és nem azoknak címezik, akiknek valójában szólnak. A nyíltságnak természetesen párosulnia kell a tárgyilagossággal, vagyis a valóságos helyzetnek megfelelő értékeléssel. Az őszinte, önkritikus és kritikus szemlélet gyakorlásában mindenekelőtt a vezetőség­nek kell jó példával elöljárnia. Ha nem fél saját munkájának bírálatától, s ezt a be­számoló is tükrözi, az egyben az egész párttagság nevelésének a leghatékonyabb módszere. A jó taggyűlési beszámoló csak kollek­tív munka eredménye lehet. Nem helyesel­hető, hogy egyes pártszervezetekben a tit­kárra, vagy éppen valamelyik vezetőségi tagra bízzák a beszámoló teljes szövegé­nek megírását, a vezetőség többi tagja pe­dig csupán észrevételekkel él. Mivel a beszámoló maga is különféle témákra ta­gozódik, s rendszerint a vezetőség egy-egy tagjának reszortmunkáját is felöleli, cél­szerű az előkészítésnél is ezt a munkameg­osztást alkalmazni. A kollektív munka fel­tétlenül igényli az egész vezetőség tevé­keny közreműködését a beszámoló elkészí­tésében, de ennél szélesebb kör is bevon­ható ebbe a munkába. Elsősorban azok az aktivisták, akik rendszeresen segítenek a pártvezetőségnek, ennél fogva viszonylag jó ismerői egy-egy témakörnek. A legtöbb helyen már jó előre elké­szítik a beszámoló vázlatát, azt vezető^ ségi ülésen megvitatják, s miután elfogad­ták, megjelölik az egyes részek elkészíté­sének felelőseit. Ez mindenképpen célsze­rű, mert így elkerülhető a felesleges mun­ka, s a beszámoló megalapozottabbá, egy­ségesebbé válik. Gyakorta visszatérő kérdés: milyen for­rások állnak rendelkezésre a beszámoló elkészítésére? A legfontosabbak a X. kong­resszus óta megtartott beszámoló taggyű­lések tapasztalatai, továbbá a vezetőségi ülések, taggyűlések határozatai. Mivel a beszámoló csak a legfőbb kérdésekre tér­het ki, az egyes munkaterületek összege­zéséhez itt bőven találnak anyagot. Bár­milyen jelentős is ez a forrás, a megtár­gyalt napirendek felsorolása, feleleveníté­se nem elégítheti ki a beszámolóval szem­ben támasztott igényeket. A többletet az az értékelés jelenti, amelyet a négy év ál­talános tapasztalatai alapján a pártmunka adott területéről a vezetőség kialakít: mi­lyen pozitív és negatív vonások jellemzik a pártmunka tárgyalt részét; mit tett a ve­zetőség azért, hogy jó irányban befolyásol­ja az ügyek alakulását? Ezekről feltétle­nül szólni kell, mint ahogy nem kerülhető el az adott terület valóságos helyzetének egybevetése a párthatározatokban rögzített követelményekkel. A beszámoló elkészítésének másik fontos forrása a párttagság vé­leménye A taggyűlést megelőző pártcsoportüléseken a vezetőség megis­merhette a párttagság véleményét az alapszervezet munkájáról, a vezetőség tevékenységéről, s az egyes párttagok munkájáról, megbízatásaik teljesítésé­ről. Hasznosítsuk tehát a pártcsoport­üléseken elhangzottakat, ne hagyjuk kár­ba veszni ezt a forrást. Pártszerűen kell reagálni az észrevételekre akkor is, ha a vezetőség véleményével nem, vagy nem mindenben egyeznek meg. Nem helyeselhető annak a gyakorlat­nak esetleges felelevenítése, amelyet ko­rábban egyes irányító pártszervek alkal­maztak. Arra gondolunk, hogy beszédváz­latot adtak ki, vagy éppen a pártvezetőség helyett munkatársaik készítették el a be­számolót — „segítés címén". Nagyon hasz­nos viszont, ha minden irányító pártszerv időben elmondja érdemi véleményét az alapszervezet vezetőségének, kollektívájá­nak munkájáról. Ezt már a beszámolóban is jól fel lehet használni. Ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy in­dokolt esetben a taggyűlésen is megismé­teljék az értékelő véleményt. Célszerű, ha a beszámoló feletti vita után határozatot hoznak, amelyben rögzí­tik, hogy a taggyűlés a végzett munkáról szóló jelentést elfogadta: majd sorolják fel, milyen feladatok megoldását tartják szük­ségesnek a vitában elhangzott észrevételek és javaslatok alapján. Nem mindennapi esemény a párt he­lyi vezető testületeinek számadása a X. kongresszus óta végzett tevékenységükrőL Nem ünnepi gyűlésekre van tehát szükség, hanem kifejezett munkaértekezletekre, hiszen nem a nagy kinyilatkoztatások, ha­nem a felelősségteljes mindennapi munka viszi előbbre ügyünket. DR. SZABÓ IMRE. az MSZMP KB alosztályvezetője flíakarékossági világnap afkalmsből: Megyei ünnepség Szentesen A takarékossági világnap alkalmából tegnap, csütör­tökön délelőtt Szentesen, az ÉLIKER Vállalat tanácster­mében megyei ünnepséget tartottak. Ezen jelen volt dr. Budapesten a Finn KP küldöttsége A Magyar Szocialista Mun_ a párt elnökének vezetésé­káspárt Központi Bizottsá- vel. A küldöttséget a Feri­ganak meghivasara október , . , 31-én Budapestre érkezett a hegyl Wpuloteren Biszku Finn Kommunista Párt kül- Béla. a Politikai Bizottság döttsége Aarne Saarinennek, tagja, a KB titkára fogadta. Perjési László, a Csongrád megyei tanács elnöke, s Török László, az OTP me­gyei igazgatója. Az ankét szónoka Labádi Sándor, az MSZMP Szentes városi bizottságának titkára röviden áttekintette a taka­rékossági mozgalom múltját. Szólt arról, hogy minden történelmi korszakban szűk ség volt a takarékosságra Napjainkban azonban nem d jövőtől való félelem, hanerr a megvalósításra váró ter vek miatt takarékoskodna!' az emberek. A íennáilásá nak 25. évfordulóját ünnep lő OTP dolgozóinak munká ját dicséri, hogy évről évre gyarapszik a betétkönyvek száma. A megyében 170 ezer betétkönyvben, mintegy 3 milliárd forint van. Elutazott a csehszlovák delegáció Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkás­küdöttsége, amely Eugen Thurzónak, a KB osztály­/ezetőjének vezetésével a •tagyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának neghívására október 28—31. között tartózkodott hazánk­ban. A küldöttséget fogadta Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTIJ

Next

/
Thumbnails
Contents