Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

4 SZOMBAT, 1974. NOVEMBER IC Csomagolás — légpárnás fóliába A köziekedús- és posta- lehetővé teszi a legneheögyi miniszter különdíját zebb gépek és a Iegkönykapta a Volán 23-as számú nyebb bélyegívek szállítóvállalat — a Volánpack — sál, csomagolását. R Hungaropack '74 csoma- Az új csomagolási, szállítágolási versenyen bemuta- S1 rendszer egyik eszköze a tott újszerű megoldásaiért. polietilén fólia, . . .. . , amelyet a Tisza Vegyi Koml A rendkívül könnyű, hul- binát óllít eiö. s érte BNVlámpapírlemez-szerkezet nagydíjat kapott. (MTI) Csongrád múltjából % f Tavaly Makó örvendeztette kezdve nemcsak maganak frieg betűszerető lakóit Gi- termi szőlejét, gyümölcsét litze István „P. Makó váró- Csongrád, hozzu a vonat a lkának víz által való pusztu- keéeskedőt, akár külföldre (tusáról' hasonmás kiadásá- is eljut a íöld termése, és ival. Idén Csongrád büszkéi- itt marad helyette a pénz. íkedhet hasonlóval: a városi Amikor járdát és utat épí'|lnnács megbízásából a sze- tenek, akkor meg ezt írja: gedi Somogyi könyvtár adta ezen az úton jönnek Csongki Váry Gellért kéziratos rádra a nagyvilág eszméi, emlékezéseit. Érdekes, ízes Mindent számon tart, ami (naga a címlap is: Emlékla- városa előrelépését jelzi, pok Csongorád múltjából. Azt is, hogy a sárföld heMagdolaa néném fiának. Te- lyett. is padlós szobák éptilkulics Sándornak nagybáty- nek, meg azt is, hogy két Ja Váry Gellért csongorádi artézi-kutat fúrnak. Nem kell piarista. 1904. tovább a Tisza iszapos vizét — Emlékeim sora 1848- innl- a kristálytiszta, fcal nyílik meg írja ma- egészséges ivóvíz, gáról. Az egész könyvből su- Pa2 létére neheztel azért, gárzik, hogy nemcsak em- h°gy a fölemelkedés egyeJék volt ez ay. év, hanem dűli útja sokáig az volt, ha egész életre szóló élmény is. papnak ment a gyerek. KeMit láthatott a hatéves gyer- SYetlen gúnnyal szólt a valmek az egész ország meg- lasos néP hiszékenységével mozdulásából? Ami közvet- visszaélő képviselőről, vagy len környezetében történt, arról a túlbuzgó anyaflról, Bzt látta, vissza tudta idézni ak> pénteki böjtön a haját is l«J04-ben is. és ezekhez ta- vajjal kente disznózsír hepadhattak későbbi tapasztá- helyett, lctai is. „Jut eszembe, hogy Jól járt tehát ezzel a haegyszer dél előtt tele volt az sonmás kiadással Csongrád egész piacz-tér csongrádi ko- Bár szerzőjének életében Csíkkal, rajtuk vas villás 109 írása jelent meg, igen meg visszaszögezett kaszás keveset tudunk ma már róemberek..Járt itt tobo- la, eltakarta az idő. A város rozni Kossuth, jött csapa- emlékeinek föltámasztásával tostul Haynau — és futott a a városát mindvégig szerető Város népe a Tisza nádasai- ember képét is elénk rajzolja is. ják a kéziratos sorok. Jól Mit tanulhat a mai olvasó gazdálkodott lehetőségeivel a ebből a könyböl? A csöng- szegedi könyvtár is, nemtádi ember biztosan többet, csak Csongrádot, önmagát is mint a nem csongrádi. A gazdagította a kiadással, történelem nagy óramutató- Ügy hallottuk, hasonló megja ebben a könyvben a lepetésre kesobb is szamítpnrceket is jelzi: egyik porc- hatunk. ben fátylakkal, girlandokkal díszített sátraival Ferenc Jóesetet várja a város, a másikban — 1861-ben — „a német beamterek ablakait sok helyütt macskazene közt beverték.. „ a németet mindenkinek a füle hallatára bátran szidták." Okos, józan városszeretetcl ls tanulhatunk ebből a könyvből. Fölháborodásában így sóhajt föl egyszer: nem valami átkos állapot-e ez, hogy mintha a csongorádi embernek az ő szülőföldjén nem is lehetne boldogulni, hanem annak, aki boldogulni akar, szülővárosától kelljen megválnia és máshol érvényesülni? Szinte metsző a haragja, amikor a messziről jött képviselőt egyszerűen lepaprikajancsizza, és keserűen mondja róla. lúttu egyszer az országgyűlésben, a legutolsó pad legszélső pontján. Mindennek örül, ami előre mutat Annak, hogy a mécsest fölváltotta a petróleumlámpa; a büdös, kénes maslnat a gyufa, a gyékényes szekeret a gözkocsi; hogj gőzhajó járt a Tiszán; a gőzmalom télen is őrölhette a búzát; hogy lehetett táviratozni — de az otthoni sárkemencében sült, szépen megkelt, zamatos ízú puha cipókról és lángosokról fogalma sincs annak, aki a péknél sütött (de otthon dagasztott) kenyerét eszi. A vasutat üdvözli akkor amikor Félegyházán építik, akkor is, amikor Szegedre ér, de akkor leginkább, amikor végre Csongrád alatt is elkészül. Józan logikával anBak örül, hogy mostantól Horváth Dezső A jövő útja a kedvezőtlen adottságú téeszekben Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége közepes és jó adottságok között gazdálkodik, s termelésük gyors ütemben, kielégítően fejlődik. A közös gazdaságok csaknem egyharmada azonban rossz termőképességű, kedvezőtlen domborzatú földeken működik, ahol esetenként még a munkaerő is több annál, mint amennyi ezekből a földekből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzánemértő vezetés, a munkaképes korú dolgozók vagy éppen a szakmunkaerő hiánya nehezíti a helyzetet Zalában, Somogyban, Nógrádban, Borsodban és Szabolcsban a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége kedvezőtlen adottságú, és elég jelentős az ilyen gazdaságok száma Hajdú, Csongrád, BácsKiskun, Pest, Veszprém és Vas megyében is. A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével és állást foglaltak a tennivalókról. A kormány most intézkedéseket dolgozott ki, amelyek alapján megindulhat a programkészítő munka az érintett megyékben és termelőszövetkezetekben. • * Az első és leglényegesebb tennivaló az adottságok és a kialakult helyzet reális, teljes körű felmérése. Mivel ez negyénként, sőt megyéken belül tájkörzetenként is eltérő, ezért a helyi szervekre ({tárul a fejlesztés konkrét céljainak és ütemezésének a kialakítása A központi szervek és Intézmények minden tőlük telhető segítséget megadnak ehhez, amit a megyék bizonyára igényelni is fognak. A központi döntések glapján a munka fő irányai máris kijelölhetők. Ilyen mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunkban az elkövetkező években nemcsak több, hanem hatékonyabban előállított élelmiszerre, mezőgazdasági eredetű nyersanyagra van szükség. Az élet által támasztott új követelmény tehát a szövetkezeti gazdálkodással szemben is — és ez egyaránt érvényes a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekre — a többtermeléssel egyidőben a gazdaságosság fokozása. A kiegyensúlyozott élelmiszertermelés és ellátás pedig megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a gazdaságtalan termelést a mezőgazdaságban is fokozatosan visszaszorítsuk. * Korábban — a termelés alacsonyabb színvonalán — elkerülhetetlen volt, hogy a helyi ellátás számára a kedvezőtlen adottságú vidékeken is lehetőleg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt ezekből még a központi árualapokhoz is hozzájáruljanak. Ebben az időben a mezőgazdasági termelésben ls a mennyiségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe kerül, csak másodlagos szempont lehetett. Ez a kedvezőtlen adottságú vidékeken a termelés szétaprózásához, és egyúttal kisebb hozamot adó, gazdaságtalan termeléshez vezetett. Fejlődésünk mai szintjén már változtathatunk ezen. Célul tűzhetjük ki, hogy minden nagyüzemben olyan élelmiszereket termeljenek, amelyek ott termelékenyen, gazdaságosan előállíthatók. Mindebből világosan kirajzolódik a kedvezőtlen adottságú vidékek élelmiszertermelésének fejlesztési iránya: az adottságnak nem megfelelő gazdaságtalan termelés fokozatos felváltása a helyi adottságokat jól hasznosító, a helyi erőforrásokat minél jobban kiaknázó gazdaságos élelmiszertermeléssel. * Pártunk politikájának határozott törekvése, hogy nem valamiféle szociális segélyezés útján, hanem a gazdálkodás rendbetételével, a lehetőségeken alapuló fejlesztésével mozdítsa ki mai állapotukból a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket. A fő cél tehát a gazdaságos termelés kialakítása, amelynek bázisán a személyi jövedelmek is arányosan emelkedhetnek, javulhat az ott dolgozók életszínvonala. Ennek megfelelően a központi intézkedésekben a termelés fejlesztéséhez kötődő feltételek, a helyi szervek munkájában pedig a termelési koncepciók, programok kidolgozása és megvalósítása kerül előtérbe. Korábban nem egy megyében készültek már fejlesztési programok a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetének megváltoztatására. Ezek megvalósításával születtek eredmények, gyökeres változás azonban kevés helyen következett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok egyik legszembetűnőbb fogyatékossága a komplexitás hiánya volt. A legtöbb fejlesztési elgondolás elszigetelten, egy-egy gazdaság helyzetéből. adottságából és lehetőségéből indult ki. A tervezők rendszerint egyenként egy-egy termelőszövetkezet keretei között maradva igyekeztek megoldást keresni, ahelyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehetőségeiből kiindulva, nagyobb összefüggő területek — egész tájkörzetek — átfogó (mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet, szolgáltatást, infrastruktúrát egyaránt felölelő) fejlesztésébe illesztették volna az elgondolásokat. Részben a komplexitás hiányával magyarázható a korábbi tervek nagy beruházásigénye is, amely gyakran irreális volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adottságokkal és népgazdasági forrásokkal reálisan számoló, egy-egy tájkörzet átfogó fejlesztésébe jól Illeszkedő komplex fejlesztési koncepciók és programok készüljenek, mégpedig, olyan ütemezésben, ahogy azok az ötödik ötéves tervben, és azt követően megvalósíthatók legyenek. E programok mezőgazdasági termelést érintő részében az érdekelt gazdaságok termelés fejlesztésének irányát és annak feltételeit, a nem mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő részében pedig a kapcsolódó fejlesztési, foglalkoztatási feladatokat tartalmazzák. A megyei szervek által kidolgozott komplex fejlesztési programok képezik az üzemfejlesztési tervek alapját, amelyek elkészítése az üzemi vezetők feladata. Ezek Jelöljék kí részletesen a termelésfejlesztési célokat és üzemi tennivalókat * A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek fejlesztését szolgáló gazdasági ősztönzők az ötödik ötéves terv szabályozó rendszerének szerves részeként, csak a következő esztendőben kerülnek részletes kimunkálásra. Az elvek azonban már kialakultak, ezért a komplex helyi programok és üzemfejlesztési tervek kialakításában azokra már építeni lehet. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami támogatásban részesülnek, amelynek fő formái a rosszabb adottságok miatti nagyobb költségeket ellensúlyozó árkiegészítés és a gazdaságos termelés kialakítását segítő fejlesztési hozzájárulás. Átmenetileg fennmarad a jövedelemkiegészítő állami támogatás is, ennek szerepe azonban fokozatosan csökken. A szociálpolitikai célú támogatás helyébe fokozatosan a termelés fejlesztését szolgáló támogatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó, és egyéb fejlesztési célú kedvezmények is, amelyek egy része az eddigi gyakorlatból jól ismert. Fontbs követelmény lesz azonban a következő években, hogy állami támogatás csakis a népgazdasági célokkal összehangoltan folytatott termeléshez, továbbá a népgazdasági és területi fejlesztési programokba illeszkedő koncepció megvalósításához nyújtható. A jó hagyományokat és tapasztalatokat felhasználva célszerű felkarolni az olyan kezdeményezéseket, amelyek eredményeként egy-egy „erős" gazdaság rendszeresen segíti a „gyengébbet". Érdemes fokozottabban támogatni az olyan kooperációkat is, amelyekben az arra alkalmas nagyüzemek — az iparszerű termelési rendszerekhez hasonlóan — gazdasági alapon és szervezetten, egy-egy tevékenységi körben összefogják az adott körzet közös gazdaságait. A termelési és gazdasági célok jobb megvalósítása érdekében célszerű elősegíteni a gazdaságok egyesülését is, betartva a törvényes előírásokat, elkerülve a formális és öncélú összevonásokat. DR. CSIZMADIA ERNŐ, az MSZMP KB gazdaságpolitika! osztályának helyettes vezetője Szüfs László: POKOLTŰZ Kisregeny — Olvastam, amit rólam irt — mondta — .messze járt maga az igazságtól. Nem néztett rám, mereven maga elé bámult. Arcán hegedő sebek éktelenkedtek, de markáns vonásai így is őrizték a megnyerő férfi emlékét. Bepólyált bal karja a nyakába kötött kendőben nyugodott. Nadrágot, cipőt még nem húzhatott, kék csíkos köntösben, papucsban ült mellettem, ölében a bottal. — Magával nem beszélhettem. Azt írtam meg, amit a társai elmondtak. — Mit tudhatnak rólunk mások?! Minden különösebb hangsúly nélkül mondta ezt. Mégis úgy értelmeztem a szavait, mint valami öreges bölcselkedést. Huszonhat-huszonhét eves lehetett. De hosszú időn át feküdt mozdulatlanul a kórházi ágyon. — Ügy történt, ahogy az újságba került? — Ügy történt I — Hát akkor?... Miért mondja, hogy messze jártam az igazságtól? — Mert az bele se került az újságba. Ezúttal mintha rám nézett volna. Nem fordult felém, csak a feje mozdult kissé. Még mindig azt hittem, hogy tetszeleg magának a bölcsesség pó— Nézze! — kezdtem rábeszélőleg. — Amit maga véghezvitt, arra csak igen kevesen vállalkoznak. Ahhoz bátorság kell, a veszély vállalása, és ugyanakkor felelősségérzet. Frázisnak hangzik, tudom, de az ilyesmit hőstettnek szokás nevezni. Vagy legalábbis hősies helytállásnak. — Ezt ők mondták? — A társai?... Nem! Vagyishogy lényegében ezt mondták. Én csak megfogalmaztam. Rosszul fogalmaztam volna? Hallgatott. A pad. amelyen ültünk, a park egy félreeső sarkában állt. Senki nem sétált el idáig, lisztes távolból leskelődtek felénk a betegek, és a látogatók. A park pompázott a vénasszonyok nyarában, a bágyadt napsütésben. Csak az a nagy kórházi csend hatott nyomasztóan. — Hozzátartozója nincs? — kérdeztem. — Van! — mondta. — De én ilyenkor jobb szeretem, ha békén hagynak. Amikor leiszom magamat, és hánynom kell, akkor is elbújok, mint a kölkedzö macska. , — A társai meglátogatták már? ? — Meg. Elküldtem őket a fenébe. Engem ne bámuljon itt senki. Maga sem nagyon gyönyörködhet bennem. — Nem azért jöttem — mondtam. Beszélgetésünk megint elakadt. Kezdtem magamat kényelmetlenül érezni, nem bántam volna, ha az ápolók távozásra szólítják fel a látogatókat. Másrészről határozottan éreztem, hogy maradnom kell, valamit meg kell még tudnom erről az emberről, ami nélkül most már igen bizonytalan lennék felőle. S mintha ő sem hagyott volna szívesen ebben a biztonytalanságban, egyszercsak megszólalt: — Akarjaj tudni az igazat? Ha van egy kis Ideje, elmondhatom — közben nagy nehézkesen felém fordult. — Akarja? Most láttam rajta, hogy neki nagyobb szüksége van erre, mint nekem. — Akarom! — mondtam. — De nemsokára lejár a látogatási idő. — Addigra végzek — mondta türelmetlenül. zában, s türelmesen bántam vele, mint egy meg- Mégis, hallgatott még egy darabig. Aztán lasrögzött öreggel. Különben sem volt még gyógyult san elkezdte, állapotban. A testét másodfokú égési sebek bo- « rították. De hányadfokú égést szenvedhetett a Második hete voltunk éjszakások, a nappalolelke? kon a két másik brigád osztozkodott. Éjfélkor álltunk munkába, s reggel nyolckor váltottak le bennünket. Azon a szombatra virradó éjszakán hajnalig szemerkélt ránk az eső, akkor elállt, s a váltás idejére felhőtlen lett az ég. Levetettük a csuklyás, vízhatlan köpenyeket. De a bosszúságunkat nem tudtuk levetkezni. Szidtuk Flóriánt, hogy miért kellett neki második hétre is vállalnia az éjszakai műszakot. A többiek mindig jó időben dolgozhattak. Augusztus vége volt, s ha esett, csak éjszaka esett. Szóval, nem voltunk valami virágos kedvünkben. Kivéve Flórit. Alighanem, aznap semmi sem tudta volna elvenni a kedvet. Mennyire ugrattuk pedig ezért! Akkor is, amikor váltás után szétszéledtünk. Emlékszem, Kelemen megkérdezte: — Most, hogy lesztek? Flóri rám nézett. Láttam a tekintetéből, hogy mit vár tőlem. Mégis, azt mondta: — Miattam maradhatsz! — Azt lessem, hogyan harcúroztok? — vágtam oda neki. Boldogan viszonozta az- ugratási: — Ki is nyomnám a szemedet! — És mégsem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: :— Azért most még maradhatsz! Ezt nem szerettem Flóriánban, ezt az állandó jómodort. A fene nagy önfegyelmet, amit aztán miránk is át akart ruházni. Az élete rendezettségét, amelyen soha egy folt, egy szakadás nem eshetett. A józanságot, meg az ügybuzgalmat, hogy minket is hasonlónak tudhasson. Az ember olyan, amilyen, de Flóri folyton faragni akart bennünket. Mi szüksége volt erre? Látta, ugye, hogy a fúrótorony egy szőlóföldben állt? Akadt ott néhány korai szőlőfajta. A többiek néha csipegették, közülünk soha senki. Mit számított a szövetkezetnek az már! Beletúrtunk a szőlőföldjükbe, megfizették nekik. De mi nem szakíthattunk még egy fürt szőlőt sem. Mi egymást követő két héten át magunkra vállaltuk az éjszakai műszakot, ha kellett. Mert mi voltunk, az „apostolok". így csúfoltak már bennünket a többiek. Az apostolok. Ha nem is voltunk tizenketten, hanem csak kilencen. És Flóri csinált belőlünk apostolokat De ő maga az volt-e? (Folytatjuk.) i )