Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-05 / 233. szám

SZOMBAT, ím OKTÓBER 3. 3 111 A balástyai fiú Állítólag a metszőolló meg a szemzőkés állásából is lehet jövendőt jósolni. Ha egy 17—18 éves fiú kezében úgy áll, hogy idős gyümölcs­termelők szeme megakad rajta, és azt mondják, gye­re Zoli, az én fáimat is te metszd meg, akkor a ba­rackfák környékének jöven­dőmondói szerint ebből a gyerekből jókezű, jószemű gyümölcskertész lehet. Vagy lehetne. Egyre többen hívják metszeni Fekete Zoltánt Ba­lástyán, megnézik az első fát, másodikat a keze alatt, hogy igaz-e a szóbeszéd, és adják tovább a hírt, ennek a gyereknek „huzalma van" a gyümölcsfákhoz. Kere­PIROS CSIZMA sem a felső­gajgo­nyai szövetkezetben, éppen nincs itt. Bent az irodában négyen mondják ugyanazt: ez a fiú nagyon jól dolgozik. Leírhatnám szóról szóra, amit mondtak, de akkor a lap aljáig csak dicséretekkel lenne tele az újság. — Nagyon ügyes keze van. Ahogy ő metszi a fákat, akárki megnézheti. És szor­galmas, végtelenül szorgal­mas. Két átlagember mun­káját elvégzi. Beáll a barac­kosba, 140 fát megmetsz, a többi még csak akkor tart a hetvennél-nyolcvannál. Nem is lehet brigádban dolgoz­tatni, mert piszkálják a töb­biek: nyughass már, minek sietsz! Talán piros csizmát akarsz? — Mi az a piros csizma? — Csak úgy mondják. Aki iparkodik, arra azt mondják a lustábbak: piros csizmát akarsz? — Ha ennyire fiatal, hogy •em ragad át őrá is a lus­taság? — Alaptermészete a tisz­tességes munka. — Honnan tudja a met­szés tudományát? — Parasztember' honnan tudná? Tanulta otthon, mint a lóval bánást, fejést, szán­tást, vetést. — Egy csöndes kérdés: szokott a téesz ösztöndíjat adni? — Van egy fiatalunk, ál­lattenyésztő lesz, kétszázöt­venet adunk havonta, és a könyveit is mi fizetjük. Többször is próbálkoztunk, volt úgy, hogy egyszerre öt­nek ajánlottunk ösztöndíjat, de lemorzsolódott mind az öt. — Ha a Zoli ilyen ügyes, és másnak meg úgysem kell az ösztöndíj, miért nem kül­dik tanulni? — A legértékesebb fiatal nálunk, de nem megy. Édes­apja több éve beteg, a fiú munkája nélkül a család nem élne meg. Itt meg kell áll­nunk, mert kemény dióhoz értünk. Fekete I ajost vala­milyen gerincbajjal operál­ták, de dolgozni azóta sem tud. Kérte, mehessen rok­kantsági nyugdíjba, az orvo­si vélemény szerint nem me­het Ne értsenek félre a tu­dós doktor urak, szavukat én nem kontrázom akkor sem, ha Gyálaréten is, itt is hallom, maga a szövetkezet írja a fellebbezést, és újra meg úr ja írja Én is azt mondom, csak az menjen ilyen nyugdíjba, aki nem ke­rülheti el. Addig ember iga­zán az ember, amíg fontos­nak érezheti magát. Első szavam tehát most is az, ne nyugdíjba küldjék Fekete Lajost, hanem olyan köny­nyű munkát adjanak neki, amit el tud végezni. — Próbáltuk, ülni nem tud huzamosabb ideig, állni sem. A portásság lenne a legjobb, de ilyen körülmé­nyek között azt se bírja. Itt elakad a szekér. Pedig valamerre lépnünk kell. Nem tehetjük, hogy azokat az embereket, akik egészségüket hagyták a szö­vetkezetben, a sok paragra­fus között éppen a szövetke­zet juttassa kegyeiemkenyér­re. Igen veszélyes munkate­rület a mezőgazdaság, Ismét­lődhetnek a példák, erre nagyon hamar gondolnunk kellene. Mire ezek az embe­rek kínlódva mégis nyugdíj­ba léphetnek, nincs kerese­tük, amiből százalékot lehet­ne számolni. Semmiképpen nem ezt érdemlik. Mondanám a balástyai fi­únak, várjon türelemmel, majd csak megoldódik a probléma, de nem mondha­tom. Egy-kettőre itt a kato­naidő, aztán jön a nősülés, ha most elszalasztja, szak­képzett kertész talán soha nem lesz belőle. Meglehet, öreg korában is azt monda­ná, vihettem volna valamire, de nem sikerült. — Nem is próbálták kül­deni? — Dehogynem. Tavaly is akartuk, hogy menjen el nö­vényvédőnek, apjával is be­széltünk. de nem vállalta. Még mindig nem ismerem szemtől szembe, akiről szó van, de gyanítom, hogy a méregkeveréshez is más em­ber kell, és a barackmetszés­hez is más. Én oda küldeném, ahol metszőollót adnak a ke­zébe és nem permetezőgépet. — Mennyi ösztöndíjat tud­nának adni? — Legföljebb négyszázat. Egy család­fönn­tartó­ÖSSZE. GEZZÜNK nak, aki maga is most lép legénykorba, ez a négyszáz kevés. De azért kérdezzük meg őt is, ne beszéljünk to­vább nélküle. — Vállalnád? — Ezt igen. — Csak? — Nem tehetem. — Szereted a fát? — Nagyon szeretem. Lá­tom benne, ha itt megvá­gom, ott nő a gyümölcs. Több is, szebb is, jobb is. — Csak? — Sokba kerül a tanulás. Ha meg lehetne oldani, és apám, anyám se maradna addig kenyér nélkül, amíg és odajárok, akkor örömmel elmennék. Térjünk vissza az elnök szavához. Ha ez a fiú két felnőtt munkáját el tudja végezni, és ha öt másiknak hiába kínálták az ösztöndí­jat, akkor Fekete Zoltánnak én olyan támogatást kérnék nyugodt lélekkel, hogy vá­gyai szerinti ember lehessen belőle. Mert akárhogy for­gatjuk is a szót, ilyen em­berből kellene sok a szövet­kezetekbe ma is, holnap is. Akinek szíve is van hozzá, és tudja is, mit csinál. Ki­mondom tehát, szóvá] is: ösztöndíjat szeretnék kérni a balástyai fiúnak és támo­gatást beteg édesapjának. Horváth Dezső Hatékonyabb beruházási tevékenységért A KIEGYENSÚLYOZOTT növekedesre törekvő gazdaságpolitikánk számára évek óta a beruházás az egyik legproblematiku­sabb feladat. Állandó gondunk a beruhá­zások előkészítésének és megvalósításának elhúzódása, a tervezettnél magasabb költ­ségek stb. Az évek során összegyűlt ta­pasztalatok arról győztek m^g bennünket, hogy a gondok elhárításához, a hatéko­nyabb tevékenység megteremtéséhez — égyéb más intézkedések mellett — szük­ség van a beruházások rendjének korsze­rűsítésére. A hét évvel ezelőtt kiadott jog­szabály az évek során már többször módo­sításra, kiegészítésre került, most azon­ban, amikor az ötödik ötéves terv előké­szítésén munkálkodunk, időszerűvé vált a beruházások rendjének átfogóbb korszerű­sítése. Már a beruházásokkal kapcsolatos ko­rábbi határozatok, rendeletek is kimond­ták, hogy elsősorban a nagyberuházások előkészítését kell megalapozottabbá tenni. Pontosabban körül kell határolni a beru­házásban résztvevők feladatát, és lehetővé keli tenni felelősségük következetesebb érvényesítését. A közelmúltban megjelent új beruházások rendje elősegíti e célkitű­zés elérését, és lehetővé teszi, hogy növe­kedjék a beruházók szerepe és felelőssége az előkészítésben, s elsősorban a nagyberu­házások előkészítése és jóváhagyása job­ban kapcsolódjék a népgazdasági terv cél­jainak megvalósításához. Az új rendelet nagyobb szerepet biztosít a bankok ellen­őrzési tevékenységének, úgy a beruházá­sok előkészítése, mint azok megvalósítása során. AZ EDDIGIEKTŐL ELTÉRŐEN a nagy­beruházásokkal kapcsolatos döntés a jövő­ben két szakaszban történik. Az első sza­kasz: a fejlesztési cél elfogadása. A má­sodik szakasz: a beruházási javaslat alap­ján a beruházás megkezdésének engedé­lyezése, a megvalósítás feltételeinek és a beruházás tervezett eredményének előírá­sa. A fejlesztési cél előterjesztésekor a be­ruházás szükségességét, időszerűségét, gaz­daságosságára vonatkozó becsléseket és az általános gazdasági-műszaki előfeltételek biztosítottságát kell bemutatni. A fejlesz­tési cél elfogadása esetén, ez a döntés fel­jogosítja a felügyeleti szervet a beruházá­si javaslat elkészítésére. Gondos előkészí­tés esetén a jövőben előreláthatóan nem kerül sor a korábbi döntések módosítá­sára. Lehet, hogy a beruházással foglalkozó vállalati, intézményi szakemberek egy ré­szének most az a véleménye: a kétszaka­szos előkészítés csak meghoszabbítja a döntési időszakot. Kétségtelen, hogy a fej­lesztési cél jóváhagyását követően készí­tendő munkaprogram egyeztetése sok időt vesz igénybe. Ez az időráfordítás azonban a későbbiekben megtérül, mert az előké­szítésnek ez a módja magát a döntést is meggyorsítja. Ugyancsak a döntés helyes­ségét alapozza meg az a rendelkezés, is. melv előírja, hogv a teleoítésre, egyes műszaki megoldásokra több változatban kell javaslatot tenni. Az új beruházási rend egyik célja az alátervezés, a nagy­fokú Pontatlanság megakadályozása is. E cél elérését szolgália az, hogy a fejlesztési költségek kidolgozása alkalmával a vár­ható költségeket prognosztizált árakon is meg kell határozni. A beruházások úi rendie a célcsoportos beruházások előkészítését is szabályozza. A nairvberuhóiásokhoz hasonlóan, e kategó­riában is kihaipsúlvo-'ásra k°rül a javas­lattevők, véleményezők, döntésre jogosul­tak és a beruházást megvalósítók felelős­sége. NEM KÖNNYŰ a beruházó helyzete, egyrészt az anyagi érdekeltségi rendszer, a számlázási előírások és az árkalkulációk bonyolultsága miatt, másrészt a szállítók és vállalkozók monopolhelyzetéből adódó kiszolgáltatottság miatt. A beruházások új rendje azonban, reméljük, ezekben a kér­désekben is rendet fog teremteni, épp­úgy, mint más bizonytalansági tényezők­kel kapcsolatban. Ezek közé tartoznak például az árváltozások, melyek ellensú­lyozására, fedezetére a szükséges mérték­ben tartalékot kell képezni. Ez a tartalék része a fejlesztési előirányzatnak. Ameny­nyiben a többletköltségek mértéke meg­haladná a tartalék összeget, a különböze­tet a beruházó saját pénzügyi forrásából köteles biztosítani. Napjainkban fneg előfordul, hogy a be­ruházók nem fordítanak kellő gondot a beruházások megfelelő előkeszítésére. Az elmúlt időben sok esetben kezdemenyez­ték a döntés meghozatalát, sőt a megvaló­sítás elkezdését olyan beruházásoknál is, amelyeknél a szükséges előfeltételek hiá­nyoztak. Az új beruházási rcrul szerint a jövőben az Állami Fejlesztési Bank az en­gedélyokirat kiadása előtt, és azt követő­en is, vizsgálja a kivitelezés és a finanszí­rozás előfeltételeinek biztosítottságát. A bank részére korábban GB-határozatban előírt vétójogot a beruházások rendje most már rendeletileg is szabályozza. Ez azt je­lenti, hogy amennyiben a beruházás hiá­nyos előkészítése veszélyezteti a jóváha­gyott célok megvalósítását, a bank köteles erről a döntést hozó szerveket értesíteni. Ha az ennek alapján megteendő intézke­dések késedelme jelentős kárt okozhat, a döntést hozó szerv állásfoglalásáig a bank a további vállalkozási, szállítási szerződé­sek előjegyzését megtagadhatja. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK arról tanúskodnak, hogy a beruházások megva­lósításában részt vevő vállalkozók, szállí­tók gyakran indokolatlan költségeket szá­mítanak fel. Az ilyen jelenségek megaka­dályozása, illetve a beruházók ellenőrzési tevékenységre ösztönzése érdekében szüle­tett az a rendelkezés, hogy a bank által feltárt — a beruházók által nem kifogásolt —, jogosulatlan felszámítások összegét, a bank nem az adott beruházás, hanem az állami költségvetés javára számolja el. Az eddigiekben Csongrád megyében is sok gondot okozott mind az előkészítés, mind a megvalósítás során a kapcsolódó beruházásokkal kapcsolatos összhang meg­teremtése, és ezek pénzügyi fedezetének biztosítása. Általános nézetté vált az, hogy a nagyberuházások sok százmilliós, vagy több milliárdos költségelőirányzata elbírja a kapcsolódó szükségletek terheit, még akkor is, ha azokra a népgazdasági terv a célcsoportok keretében már fedezetet biz­tosított. Az új rendelkezés végrehajtási utasítása előírja, hogy a kapcsolódó beru­házások költségeit nem szabad, illetve nem lehet a nagyberuházás pénzügyi for­rásaiból fedezni; csak abban az esetben, ha erről a beruházási javaslat jóváhagyása során döntenek. Nem szabad a nagyberu­házások költségei között előirányozni azo­kat a beruházásokat, amelyek az anyagel­látás. termelési kooperáció, a kivitelező és szállító szervek fejlesztése érdekében szük­ségesek, de olvanokat sem, amelyek a cél­csoportok tartalmi körébe tartoznak. A nagyberuházások költségei között csupán a célcsoportba nem tartozó infrastrukturális létesítmények költséqeit lehet megtervez­ni. Ez esetben már az előkészítés során tisztázni kell. hogv azok a szervek, me­lyeknek a szükséglet kielégítése egyébként feladata lenne, rendelkeznek-e megfelelő pénzügyi forrásokkal. Amennyiben nem. úgy ezen beruházások költségeinek a nagy­beruházás néozügvi fedezetén belüli elő­irányzásáról és azok átadásának feltételei­ről a hertibá-ási javaslat jóváhagyása so­rán k«11 dönteni. A KORSZERŰSÍTETT beruházási rend több év gvakorlati tapasztalatai alanián foglalta össze a beruházások előkészítésé­nek és megvalósításának feltételeit, meg­határozza ezek követelménveit. s lényegé­ben áttekinthetőbbé teszi az ezzel kapcso­latos joganyagot. DR. KUTTVAN REZSŐ, az Állami Fejlesztési Bank szegedi területi fiókjának igazgatója Négy megye ifjúsági küldöttei Szegeden A szövetkezeti ifjúsági bi­zottságok tevékenységéről, munkamódszeréről, az ifjú­sági törvény végrehajtásáról, az ifjúsági parlamentek ta­pasztalatairól tanácskoznak Szegeden, a KISZÖV Arany János utcai klubjában Békés, Hajdú, Szolnok, és Csongrád megye ifjúsági bizottságai­nak elnökei és titkárai. Teg­nap, pénteken meghallgat­ták a megyei ifjúsági parla­mentek tevékenységéről szó­ló beszámolót, megbeszélték a tanulsagokat, majd elláto­gattak a szegedi NÍVÓ Fa­ipari Szövetkezetbe és Sán­dorfalvára. a Járási Általá­nos Ipari Szövetkezetbe, va­lamint a Csongrád megyei KISZÖV aranykoszorús ifjú­sági klubjába. Ma, szombaton délelőtt a négy megye küldöttei foly­tatják a tanácskozást. Barátság-vonat a Szov'eíunióból A közelmúltban Barátsag­vonattal 335 komszomolista érkezett hazánkba. Közülük 3íi-an Szegeden töltenek né­hány napot A szegedi cso­porttal tart N. V. Jefimovics, a Komszomol Központi Bi­zottságának instruktora, a Barátság-vonat politikai ve­zetője, akit a KISZ Szeged városi bizottságán fogadott Baló Ilona első titkár. A szovjet fiatalok megis­merkedtek Szeged neveze­tességeivel, ellátogattak a Tápéi Háziipari Szövetkezet­be. Tegnap délután a DÉ­LÉP KISZ-bizottságának vendegei voltak, megismer­kedtek a házgyár és a vál­lalat munkájával, eredmé­nyeivel, baráti találkozón vettek részt a DÉLÉP fiatal­jaival.

Next

/
Thumbnails
Contents