Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-22 / 247. szám

! KEDD, 1914, OKTÓBER VL Magyar—portugál külügyminisztérium!" megbeszélések O Lisszabon (MTI) Nagy János külügyminisz­ter-helyettes október 16. és 20-a között látogatást tett Portugáliában. Megbeszélést folytatott Jorge Camplnos­sal, a portugál külügyminisz­térium államtitkárával, a nemzetközi helyzetről, s a magja r—portugál kapcsola­tokról. A megbeszéléseket a kői. csönös megértés és szívélyes légkör jellemezte. Mindkét fél megállapította, hogy reá­lis lehetőség van a két or­szág kapcsolatainak fejlesz­tésére, politikai, gazdasági, kulturális és turisztikai té­ren egyaránt. NaRy Jánost fogadta Vás­co Goncalves miniszterelnök, Alvaro Cunhal tárca nélküli miniszter és Rui Vilar gaz­daságügyl miniszter. Ünnepség Belgrádban 0 Belgrád (MTI) Vasárnap Belgrádiján a főváros vozető testületeinek ea lakosságának képviselői ünnepi díszülésen emlékez­tek meg a felszabadulás 30, évfordulójáról. Az ünnepsé­gen megjelent Joszlp Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, valamint a párt- és állami vezetés számos ki­emelkedő képviselője, a Szovjetunió küldőttsége. Az ünnepi gyűlés meg­nyitása előtt Tito elnöknek átnyújtották a főváros uranyplakettjét. A nagygyű­lésen Zslvorad Kovnesevics, a belgrádi városi tanács el­nöke mondott beszédet, amelyben méltatta a fővá­ros lakosságának a fasiszta megszállók elleni harcban tanúsított hősies helytállá­sát, majd a felszabadulás után a szocializmus fel­építéséért végzett munká­ját. Az ünnepi beszéd után Ti­to elnök a „Nép Hőse"-ér­demrenddel tüntette ki a fővárost. A felszabadulási évfordu­ló alkalmából vasárnap ko­szorúzás! ünnepségek vol­tak a fővárosban. Koszorút helyeztek el a Belgrád fel­szabadításáért vívott har­cokban hősi halált halt ju­goszláv és szovjet hősök emlékművén. II Portugál Kommunista Párt rendkívüli kongresszusának kiáltványa <5| mm. RÁDIÓTELEX Moszkva Vasárnap Kijevben, Ukraj­na fővárosaban Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes ün­nepélyesen bezárta a magyar mezőgazdasági és élelmiszer­ipari kiállítást. A 2200 négyzetméteres ki­állítási területen a látogatók megismerték a magyar me­zőgazdaság es élelmiszeripar három évtizedes dinamikus fejlődésének eredményeit, a magyar-szovjet együttmű­ködés vivrnanyait ós újabb útjait, Saigon Nagyszabású kormányelle­nes tüntetés zajlott le vasár­nap Saigonban. Több száz főnyi tömeg vonult végig a kora reggeli órákban a dél­vietnami főváros utcáin, Kö­vetelve Thieu elnök azonnali lemondását, a harcok be­szüntetését, és valamennyi politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását. A tün­tetők több, Thieut ábrázoló fényképét elégettek. Egyes jelentések szerint kisebb ösz­szetüzés zajlott le a résztve­vők és a rendőrök között, és ennek során többen megse­besültek. A Thieu-ellenes tüntetést — mint az AP hír­ügynökség jelentette — a vietnami nőmozgalom szer­vezte, s csatlakoztak hozzá diákok, buddhista és kato­likus papok, valamint a nem­zetgyűlés ellenzéki tagjai is. Bonn Helmut Schmidt kancellár szilárd elhatározása, hogy megőrzi az NSZK keleti po­litikájának folytonosságát. Minden igyekezetével arra törekszik, hogy ezt gyakor­lati politikára váltsa — je­lentette ki hétfői sajtóérte­kezletén Klaus Bölling kor­mányszóvivő. Nicosia A ciprusi fővárosban hét­főn újabb 486 görög és tö­rök foglyot cseréltek ki. Hi­vatalos személyiségek ezzé] kapcsolatban elmondották, hogy a hét végére valószínű­leg befejeződik a fogolycsere. Körülbelül 900 görög és ezer török hadifogoly vár * még szabadulásra. # Lisszabon (MTI) Lisszabonban a hétfőre virradó éjszaka befejező­dött a Portugál Kommunis­ta Párt VII. rendkívüli kong­resszusa. A küldöttek jóváhagyták a Központi Bizottságnak a párt programjára, illetve szervezeti szabályzatára vo­nutkozó módosító indítvá­nyait. A változtatásra, il­letve kiegészítésre azért volt szükség, mert a párt prog­ramja 1965-ben, a fasizmus Idején készült, a szervezeti szabályzatot pedig ugyan­csak az illegális munka fel­tételei szabták. Azóta a por­tugál nép két nagy harci cél­ja megvalósult: megdöntöt­ték a fasiszta diktatúrát és véget vetettek a véres gyar­mati háborúnak. A PKP VII. rendkívüli kongresszusa kiáltványt fo­gadott el. A dokumentum többek között megállapítja: A fasiszta kormány meg­buktatása gyökeresen meg­változtatta a politikai hely­zetet Portugáliában. A nép és a fegyveres erölc szövetsége azóta is alapvetőnek bizo­nyult a szabadságjogok meg­védése, a demokratizálás és a gyarmati rendszer fel­számolásának folytatása ^szempontjából. A demokra­tikus állam megerősítése együtt jár az egész állam­apparátus reakciós elemek­től való megtisztításával, megköveteli az államappará­tus és a népi tömegek ál­landó éberségét, az összees­küvők gyors és szigorú meg­büntetését. — A demokráciáért ví­Vott harcot gazdaságilag1 is meg kell nyerni: úgy kell megoldani a gazdasági bajo­kat. hogy a pénz és a föld urai alávessék magukat a nemzet magasabb érdekei­nek. A portugál gazdaság alakulása elkerülhetetlenül válaszút elé állítja az orszá­got: vagy a monopolista és a nagybirtokos csoportok uralmának és anyagi fel­halmozásának megfelelő, vagy a monopóliumok és nagyföldbirtokosok hatalmá­nak felszámolására, foko* zottabb állami beavatkozásra épülő fejlődés bontakozik ki. A Portugál Kommunista Párt leszögezi, az új poli­tikai helyzet kpnszolidálása nélkülözhetetlen a gazdasági és pénzügyi stabilitás biz­tosítása, a dolgozó tömegek életszínvonalának emelése szempontjából. A párt ezért a következőket javasolja: é A demokratikus állam •• megerősítését és a sza­badság védelmét; ^ A gazdasági és pénz­Mm ügyi stabilitás védel­mét a nemzetgazdaság fej­lesztése érdekében; 3 A gyarmati rendszer to­* vábbi felszámolását. A Portugál Kommunista Párt sürgeti, hogy a kor­mány vonja ellenőrzése alá a külkereskedelmet, írjon alá megállapodásokat a Kö­zös Piaccal —, figyelembe­véve a portugál gazdaság fejlettségi szintjét —, és mi­előbb kössön kereskedelmi, illetve gazdasági együttmű­ködési megállapodásokat a szocialista országokkal. Angolát illetően a doku­mentum állást foglal az ot­tani felszabadító mozgal­makkal, különösen az ango­lai nép felszabadítási moz­galommal folytatandó tár­gyalások mellett, s minden­féle neokolonialista megol­dás ellen. A jövő tavasszal esedékes portugáliai alkolmányozó nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban a PKP kiált­ványa rámutat,' hogy a por­tugál népnek kell döntenie saját sorsáról. A párt har­colni fog azért, hogy az új alkotmányban széles jogo­kat és nagy szabadságot biz­tosítsanak a sajtónak, to­vábbá a politikai, szakszer­vezeti szervezkedéshez, a sztrájkhoz. A kommunisták egyetlen törvényhozó nem­zetgyűlést akarnak, a kor­mány ennek tartozna fele­lősséggel. A dokumentum ezután hangoztatja: — A kivívott szabadság­jogok megvédése és kon­szolidálása megköveteli a de­mokratikus, népi erők egy­ségét és a népnek a fegy­veres erőkkel való szövetsé­gét. A demokratikus népi erők egysége a munkásosz­tály, a szakszervezeti moz­galom, a parasztság, a dolgo­zó és a tanuló ifjúság, a vá­rosi kispolgárság, sőt a kö­zéppolgárság egyes rétegei, valamint a demokratikus pártok és mozgalmak ösz­szefogásán alapul. „A Portugál Kommunista Párt pótolhatatlan szerepet játszik a jelenlegi demok­ratikus helyzet védelmében és konszolidálásában, egy­szersmind megmutatja a dolgozóknak a jövő útját" — állapítja meg befejezésül a kiáltvány. A kongresszus részvevői az Internacionálét és az Avante Camarada! portugál kommunista indulót dalolva zárták az egynapos tanács­kozásukat. fl PKP Politikai Bizottságának tagjai % Lisszabon (MTI) A Portugál Kommunista Párt VII., rendkívüli kong­resszusán — 48 éve először —, nyilvánosságra hozták a Központi Bizottság, a Poli­tikai Bizottság és a titkár­ság névsorát. A fasizmus éveiben a párt — az illegá­lis munkához nélkülözhetet­len konsplratív szabályok értelmében — sohasem fed­te fel sem tagjainak, sem vezetőinek nevét. A KB-tagok közül a Po­litikai Bizottság tagjai: Al­varo Cunhal, Joaquim Tei­xera, Carlos de Brjto, Car„ los Costa, Jaime Serra, Joaquim Gomes. Jósé Vi­toriano, Octavio Pato. Sér­gio Vilarigues. A Központi Bizottság tit­kárai: Alvaro Cunhal (főtit­kár), Joaquim Gomes, Oc­tavio Pato, Sérgio Vilari­gues. A Központi Bizottság tag­jai közül mindössze négyen nem sínylődtek fasiszta bör­tönökben. A többlek egy—huszonegy évet töltöttek Salazar és Caetanp fegyházaiban. \ Alvaro Cunhal Norvégia Norvégia miniszterelnöke — mint már jelentettük — a napokban hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezik. Az alkalomból közöljük írásunkat Norvégiáról és a magyar—norvég gazdasági kapcsolatokról. Norvégia 324 210 négyzet­kilométer — hazánknál több mint háromszor nagyobb — területű, 4 millió lakosú or­szág Európa északt részén. Lakosságónak 98,7 százaléka norvég, a többi más skandi­náv és egyéb országokból vándorolt be. 827-ben a ki6 viking ki­rályságok egyesítésével Jött létre Norvégia. 1262-ben Nor­végia meghódította Izlandot. 1310—63. között személyi unióban volt Svédországgal, 1380-tól 1814-ig perszonál unióban volt Dániával. 1450­től dán fennhatóság alatt állt. 1814-től ismét személyi unióban volt Svédországgal, amelynek az 190S-Ö6 népsza­vazás vetett végett . A Norvég Királyság az el­ső világháborúban semleges politikát folytatott. 1940. áp­rilis 8.-1945. májusa között német fasiszta megszállás alá került. 1948-ban csatlakozott a Marshall-tervhez. 1949-ben belépett a NATO-ba, 1960­ban pedig az Európai Sza­badkereskedelmi Társulásba (EFTA). A Közös Piachoz való csatlakozását az ország lakossága az 1972-ben tartott népszavazáson utasította el. Fejlett ipari-agrár ország, a foglalkoztatottak harmada az iparban, 10 százaléka a köz­lekedésben és a távközlésben, 15 százaléka pedig a mezö­és erdőgazdaságban tevé­kenykedik. A mintegy 2000 km hosszú tengerpartja és a viszonylag enyhe klima előnyös kihasz­nálása révén az ország egyik jelentős gazdasági ága a ten­gerhajózás, és a halfeldolgo­zás. A társadalmi össztermék 50 százaléka a bányászatból és az iparból származik, a mezőgazdaság 6, a közleke­dés pedig 16 százalékkal já­rul hozzá. A gazdasági élet­ben jelentős a külföldi (ame­rikai, brit, svéd stb.) tőke. 1965-ben kezdődött az Eko­fiski-i tengeri szénhidrogén­mező feltárása, amely az idén 9, az 1980-as év elején 50 millió tonna kőolajat és 45— 50 milliárd köbméter föld­gázt ad. A közelmúltban kez­dődött meg az északi sark­kör körzetében, a Voring­platón egy új, hatalmas szén­hidrogénmező feltárása. A partmenti selfben újabb kő­olaj- és földgázmezők előfon* dulását feltételezik. Norvé­gia jelenleg ismert kőolaj­készleteit 2,5 milliárd tonná­ra becsülik. Ez a hatalmas energiavagyon nemcsak gaz­dagságot, hanem gondot is jelent a „kék szemű arabok­nak". Az országban jelenleg 22 00Q vendégmunkás dolgo­zik, a nyolcvanas évek ele­jén kb. 130 ezer új munkás­kézre lesz szükség. Az ország jelenlegi külke­reskedelmi mérlege passzív, amelyet az olcsó vízi ener­giával termelt alumínium­tömb, rotációs papír, vala­mint az utóbbi időben a kő­olajkivitellel igyekeznek ki­egyenlíteni. A magyar—norvég gazda­sági kapcsolatok egyenletesen fejlődnek, a magyar import 1972-ben 63,7, az idei év el­ső felében 61,7 millió deviza­forintot, az export ugyanezen időszakokban 75,5, llleve 52,5 millió devizaforintot tett ki. „Nem egy megvert párt, vagy egy legyőzött ügy kép­viselői vagyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak minden elnyomott és kizsák­mányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk." Huszonnégy évvel ezelőtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal a fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítélte. A portugál kommunisták­nak a szabadság visszaszer­zéséért folytatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki: Bento Gon­calves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt fő­titkárát 1940. szeptember 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytatta. Alvaro Cunhal 1913. no­vember 10-én szülfetett Co­imbraban. Fiatalon bekap­csolódott a munkásmozga­lomba, és 22 éves korában — a lisszaboni egyetem jog­tudományi hallgatójaként — a Portugál..Kommunista If­júsági Szövetség főtitkára lett. Két évvel később, 1937­ben beválasztották a párt Központi Bizottságába. A spanyol polgárháború idején a Portugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tar­tozott. Abban az időben két­szer vetették börtönbe. Ki­szabadulása után energiku­san küzdött a párt újjászer­vezéséért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949 márciusáig, amikor ismét le­tartóztatták. A párt I. kong­resszusán, 1943-ban Cunhal vázolta az antifasiszta' egy­ség megalakításának feltéte­leit. Beszélt a munkásosz­tály két legfontosabb szö­vetségeséről, a parasztságról és a kispolgárságról, és hangsúlyozta a portugál gyarmatok népeivel való szö­vetség szükségességét. „Mi, kommunisták — mondta — a gyarmati népekkel szem­beni sovinizmus ellen har­colunk ,,., elismerjük a né­pek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati né­pek egyenlőségét." Megálla­pította, hogy a kommunisták úgy tekintik az antifasiszta egységet, mint a „győzelem garanciáját", mivel „a de­mokratikus erők megosztott­sága csak'a fasizmust szol­gálja".' Ennek alapján adta kl a párt a kongresszus után a felhívást a katolikus tö­megekkel való egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek mozgósítását, a sztrájkok, a munkás- és paraszttüntetések szervezé­sét. Ez a munka a Portugál Kommunista Pártot a sza­badságért folytatott harc él­csapatává tette. A portugál titkosrendőr­ség, a PIDE 1949-ben letar­tóztatta Cunhalt és Salazar igazságszolgáltatása sokévi börtönre ítélte. Tizenkét esz­tendei fogság után, 1961, ja­nuár 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más 9 tagjának sikerült megszöknie a Pe­niche börtönből. Néhány hónappal később a pártvezelőség úgy határo­zott, hogy Cunhal ne vállal­jon több kockázatot. Titok­ban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kapcsolatot tartott fenn a pártvezetőséggel, amely to­vábbra is illegalitásban mű­ködött. Cunhal az 1974. április 25-i fordulat után visszatért ha­zájába, és mint a párt köz­tiszteletben álló főtitkára vezeti a harcot az újjászüle­tett portugál demokrácia erősítéséért, GáU István M

Next

/
Thumbnails
Contents