Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. SZEPTEMBER 5. 7 ftanöt éves a magyar-szovjet Mományos-mSszaki megállapodás Ma: ünnepi ülés az Országházban V. A. Klrlllln hazánkba érkezett 'A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából ma, csütörtökön, a Parlament kongresszusi termében ülést rendez. Ünnepi beszédet mond Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepi ülésre szerdán küldöttség élén Budapestre érkezett Vlagyimir Alekszejevics Kirillin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, dr. Bognár Géza, az MTA alelnöke. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese és V. A. Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese szerdán a Parlament delegációs termében tárgyalásokat folytatott a két ország tudományos-műszaki együttműködésének időszerű kérdéseiről. Holnap : Jubileumi kiállítás nyílik Budapesten A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés 25 éves évfordulója alkalmából pénteken kiállítás nyílik Budapesten, a KGM Rákóczi úti. Technika Házában és a Szovjet Kultúra és Tudomány Semmelweis utcai házában. A nagyszabású kiállításról szerdán sajtótájékoztatót tartott dr. Vitéz András, a bemutató magyar és Nyikolaj Naumovics Csernin. a kiállítás szovjet igazgatója. Magyarország és a Szovjetunió között a gyümölcsöző együttműködés mind jobban erősödik, ezt tükrözi a kiállítás is. amelyen több mint ezer makett, színes kép és különféle tárgy sorakozik feL A Rákóczi úton a Szovjetunió iparának eredményeit és a két ország közötti együttműködést ismerÖnmarcangoiők C

ikket írtam egyszer a hivatkozókról, s közös jellemzőjükként azt emlegettem, hogy nem vállalják önmagukat. Hogy kezükkel mindig kifelé mutogatnak: előre, hátra vagy fölfelé, sohasem befelé, annak a körnek a közepébe, amely Személyiségüket határolja. Bezzeg az önmarcangolók, akikről most beszélek! Ők aztán • mindig befelé mutogatnak, önmagukra hivatoznak, saját ruhájukat tépik; soha, egyetlen mozdulatuk túl nem lendül a körön, amely személyiségüket határolja! Ezek után meglepően hangzik, ha közös jellemzőként róluk is azt állítom: nem vállalják önmagukat. Hogy mit vállalnak szerintem? Szerepet vállalnak. Sajátos szerep ez: az éntudat zavaraiból, túldagasztott hivatás-, sőt küldetésérzetből, önkínzó hajlandóságból és rossz lelkiismeretből áll össze. Természetesen: ahány önmarcangoló, annyi egyedi változat. Hogy világossá tegyem, kikre gondolok, két típusra egyszerűsítem a milliónyi változatot, s eszerint rajzolok vázlatos képet róluk. A magánéleti önmarcangoló az egyik, a közéleti önmarcangoló a másik. Milyen a magánéleti önmarcangoló? Olyan, hogy meg kell bolondulni tőle. Csupa bűntudat, bocsánatkérés, önvád. Mindenről ő tehet. Ha szülőm, arról, hogy leestem a szilvafáról, rosszul választottam feleséget, nem csináltam karriert: „Hiába, gyerekem, nem tudtam ott lenni minden lépésednél." Ha élettársam, arról, hogy ötről a hatra nem haladok, hogy kilukadt a gyomrom, hogy másba szerettem bele: „Hiába, fiam, tudom én, hogy teher vagyok a nyakadon." Ha barátom, arról, hogy részegen megyek haza reggel, hogy a közös kiránduláson bőrig ázunk: „Hiába, pajtikám, köpj szemen, de én mindig csak bajt hozok rád." És minden bűntudat, bocsánatkérés, önvád mögött a felmentés reménye bujkál. Bármilyen ellentmondásnak látszik: az önmarcangolás tulajdonképpen az önigazolás egy formája. Eleve nem teszek meg valamit, s mar föloldozást is nyertem, hiszen miatta én haragszom magamra legjobban. A magánéleti önmarcangoló a legnagyobb — kitalált — felelősséget is magára vállalja, csak hogy ne kelljen szembenéznie saját legkisebb — de létező — felelősségével. És milyen a közéleti önmarcangoló? Ugyanilyen, de mindezt nagyban csinálja. Gyerek, élettárs. kolléga? Nála ezt a szerepet emberiség, de legalábbis nemzet, nép, felekezet játssza. Ő viszont ugyanazt a szerepet játssza a történelemben, mindvégig. Az ókori világban ő a vezeklő próféta. Az újkorban ő a népmegváltó, aki fekete kenyeret eszik, igy vállalva magára az istenadta nép szenvedéseit. Legújabb korunkban pedig ő a narodnyik, aki csizmát húz, bajuszt növeszt és tájszólással leplezi, hogy akár franciául is megszólalhatna, hiszen gyerekkorában nevelőnőt fogadtak mellé szülei. De ő a hippirongyokba öltözött polgárgyerek is, aki úgy veszi magára az apák társadalmának bűneit, hogv kilép a társadalomból az alszegénység — de valódi mosdatlanság — álközösségébe. Ez is ellentmondásnak latszik, de hát bármily különböző a narodnyik-jelmez meg a hippi-jelmez, a szerep ugyanaz. A közéleti önmarcangoló nem változtatni akar, hanem szerepelni és „szenvedni". Inkább magára vállalja a legnagyobb — kitalált — felelősséget is, csakhogy ne kelljen szembenéznie saját legkisebb — de létező és józan cselekvést kívánó — felelősségével. heti meg a látogató, a Szovjet Kultúra és Tudomány Há_ zában pedig a legkorszerűbb háztartási berendezéseket mutatják be. A kiállítás tájékoztat a Szovjetunió lakosságának mindennapi életéről, az atomenergia békés felhaszná_ lásának eredményeiről. Különböző típusú reaktorok makettjeit láthatja a közönség, köztük annak a reaktornak a "mását, amely Pakson épül majd fel. Bemutatják azt a makettet is, amelynek eredetije a Jenyiszejen most épül, s elkészülte utáni a világ legnagyobb vízi erőműve lesz, 120 iparvállalatot. nagy ipari komplexumot lát majd el villamos energiával. A kiállítás további része a rádióelektronika éa a lézertechnika legkorszerűbb műszereiről is képet ad. A Szovjetunió űrkutatásban elért sikereit is megismerhetik az érdeklődők. A kiállított tárgyak között a Luna automatikus űrállomás modellje és a Lunohod—2 mozgó laboratórium mása is szerepel, amelynek eredeti konstrukciója a Hold felületén 37 kilométert tett meg. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a háztartási munkát megkönnyítő konyhai robotgépek és más elektromos eszközök szerepelnek. Ezek mellett színes televíziókat, magnetofonokat, lemezjátszókat is kiállítottak. A kiállítást mind a Rákóczi úti. mind a Semmelweis utcai részlegben szeptember 6-tól 29-ig, naponta 9—18 óra .között tartják nyitva. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés 25 éves évfordulója alkalmából szeptember 9-től 27-ig nagyszabású magyar— szovjet tudományos-műszaki rendezvénysorozatra is sor kerül. A rendezvénysorozat keretében akadémiai tudományos ülésszakot tartanak, a fővárosban és a vidéki városokban iparági szimpozionokat, müszakj napokat és filmnapokat rendeznek, összesen 74 szovjet és 145 magyar tudományos és műszaki elöadas hangzik majd el. Az ipari szimpozionokon kívül Budapesten és vidéken 24 műszai & aaöoL renüeatok, A kereskedelem gépei A kereskedelemben a 44 órás munkahét bevezetését ütközések, fennakadások nélkül azoknál a vállalatoknál tudták megoldani, ahol a munka- és üzemszervezésre eddig is nagy gondot fordítottak. A többi között Szegeden, a Centrum Áruházban sem okozott pillanatnyi megtorpanást sem a rövidített munkahét a gyakorlatban, mert annak előtte, sőt éveken át, az áruház vezetői programot dolgoztak ki a nehéz fizikai munka kiküszöbölésére. Következetes munka és üzemszervezéssel elérték, hogy a különböző áruk szállításában nem kell a kereskedőknek cipekedniük. Dr. Gráf Imre, az áruház igazgatóhelyettese arról tájékoztatott, hogy havonta mintegy 20 millió forint értékű áru érkezik hozzájuk. Naponta 15—2o tonnára tehető az az árumennyiség, amelyet lerakodnak a kocsikról, és beszállítanak a raktárakba. Amikor ott jártunk éppen friss áru érkezett egy 5 tonnás MÁV konténerben: paplan, cipő, méteráru. Frankó Miklós áruátvétel-vezető és társa, Pulai Antal a szemünk előtt pontosan fél óra leforgása alatt bánt el a konténer rakományával. A szállítólevél leolvasásával szinte egyidőben kezdték átrakni az árukat az áruház szállító kocsijaiba, amelyekkel futottak a liftbe, majd azon át szortírozták a raktárakba. Onnét kisebb négykerekű kocsikra kell csak pakolni, hogy minden áru a speciális osztályra kerüljön, és ott se kelljen cipekedni. A kiskocsikból csak ki kell rakodni a pultra, polcokra, miközben minden árura felkerül az árcédula, éspedig könnyűszerrel: a papírszeletkékre nem írogatnak, hanem egyszerű kis árazógépek ontják magukból a számokat áruházba, akkor még kézben, vállon, a nehezebbjét a hátukra kapva. Ha pontosan mindent összeszámolunk, ami a szegedi Centrum Áruházban ma segíti, könnyíti az eladók munkáját, akkor a végeredmény 1 millió százezer forint. Ennyi a bruttó értéke 27 szállítókocsinak, targoncának, 32 pénztárgépnek, 2 hűtővitrinnek, 26 úgynevezett igazgatási gépnek, számos kis okos címkézőmasinának, hogy csak a jelentősebbeket emeljük ki. FELFUTOTT FORGALOM Csipak László osztályvezető és Kakuszi Mihály osztályvezető-helyettes kerek húsz esztendeje dolgoznak a Centrum Áruházban. A náluk fiatalabb nemzedékhez tartozik Kócsi József osztályvezető-helyettes, aki „csak" tizennégy éve áll az áruház szolgálatában. Ök mondták, az üzletnek mintegy 80 régi dolgozója nevében, hogy árutezték annak idején. Ez ma olykor bosszúságot okoz, amikor például, egymás tetejére kell állítani két-három darab hűtőgépet, tévét, hogy viszonylag mozogni tudjunk a szűk helyen. Csupán ennyi az egész nehézségünk ma. Ezen azonban nem tudunk segíteni kis emelővillás targoncák beállításával sem, mert nem tudnánk a géppel mozogni. — Ilyenkor nincs más — veszi át a szót Csipak László —, a nehezebb, 40—50 kilogrammos árut megragadjuk ketten, de semmi esetre sem engedjük cipekedni asszonyainkat. lányainkat. — Ez így is van — jegyzi meg Bódi Éva munkatársuk, aki viszont a legifjabb kereskedőnemzedékhez tartozik. Itt tanult, két éve szabadult, de kezdettől fogva jól érezte magát az áruházban, mint munkahelyen. Annak idején az iskolában együtt járt más vállalatok tanulóival, akiknek hitte is, nem is, amikor arról panaszkodtak, hogy neházukban szinte nincs már kik mennyit kell cipekedniük a raktárból az üzletbe, mert fehér folt az áruk mozgatásában. — Nekünk van összehasonlítási alapunk a ma és a régműit között — mondta Kakuszi Mihály, s ebben megerősítette Csipak László és Kócsi József is. — Raktáraink méreteit azonban esztendők óta kinőttük már — tette hozzá Kakuszi Mihály. — Amikor megnyílt az új áruház, az évi forgalmat 220 millió forintra tervezték. Már az első „kerek" esztendőben majdnem elértük ezt a forgalmat, ma viszont már lényegesen túlléptük az évi 300 milliót is. A raktárakat, sajnos, nem ehhez a forgalomhoz mérea körülmények, adottságok régiek, elavultak. Bódi Éva társaival együtt beleszületett az áruház korszerű, modern környezetébe. Ezt ismerték meg, ezt fogadták el jónak, s ők már ehhez ragaszkodnak. A munka- és üzemszervezés körülményei különben is önmagukért beszélnek az áruházban: a baleseti nyilvántartás szerint csak néhány apró sérülés történt tavaly is. Figyelmetlenségből valaki odacsippentette az ujját, a szállítókocsit ráhúzta a lába ujjára stb. A lényeg az, hogy a szegedi Centrum Áruházban a nehéz, cipekedéssel járó munkát száműzték. Lődi Ferenc Sajnos, nem minden áru érkezik konténerekben, amelyekből könnyű és gyors a kirakoGÉPI ESZKÖZÖKRE 1 MILLIÓ dás. Az öttonnás „szekrényeket" csak speciális emelőkkel lehet mozgatni a MÁV-állomásokon. A kisebb állomásokon nincs is ilyen emelőberendezés, csak a nagyobb városok pályaudvarain. Az áruk jelentős részét teherautókkal, úgymono „ömlesztve" szállítják az áruház partnerei, és azokról a lerakodás hagyományos módon folyik ugyan, de a belső szállítókocsik, targoncák segítségével • sokkal gyorsabban és könnyebben, mint azelőtt. Frankó Miklós az áruháznak régi dolgozója. Ma is jól emlékszik, hogy az áruház régi helyén, amikor még a Kis Dávid-palotában volt az üzlet, mennyi sok cipekedéssel hordták be a friss szálJitmanyokui az udvarról az A Tisza-vidék Tisza-vidék fejlesztési tudományos napokat rendez szeptember 11. és 13. között Szolnok megyében a Magyar Tudományos Akadémia ag_ rártuGományok osztálya, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérjeprogramirodája, az Agrártudományi Egyesület növénytermesztési tál sasága. a MÉM Tisza.vidéki mezögazdasagfejlesztési irodaja és a Szolnok megyei tanács. A Tisza vízhozamának hasznosításaban érdekelt területek — Szolnok, Heves, Bács-Kiskun, HajdúBihar. Szabolcs-Szatmár, Csongrád. Békés. Borsod és Pest. megye — párt-, állami és társadalmi vezetői, a nagy vízfogyasztó üzemek képviselői Karcagon vitatják meg a Tisza II. vízlépcső mezőgazdasági és ipari hasznosításának eddigi eredményeit és a következő időszak tennivalóit. Előadások hangzanak el a területfejlesztés kérdéséiről a 11. tiszai vízlépcső öntözőrendszerében az öntözésfejlesztésről, a talajtermelékenység fenntartásáról, a gépesítés problémáiról, a zöldségtermesztés fejlesztésének, az állattenyésztés és a takarmánytermelés bővítésének lehetőségeiről. Foglalkoznak a resztvevők a Tisza II. Tsz térségének kör. nyezetvedelmevei is. (MTI)