Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

4 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER 29. « A marxista világnézet egyetemi oktatásának negyedszázada Szegeden A NEGYEDSZAZADDAL ezelőtt, az 1949—50-es tan­évtől kezdve a marxizmus— leninizmus oktatásának be­vezetése az egyetemeken már jelzi, hogy a proletár­diktatúra hatalmi-politikai viszonyai megszilárdultak, és elkezdődött a kibontakozó új társadalmi rend világnézeté­nek egy sokkal határozot­tabb ütemű, céltudatos ter­jesztése az állami felsőokta­tásban. És ez egészen termé­azetes. Minden társadalmi rend­nek ideológiai támaszra volt és van szüksége. A kizsák­mányolásra épülő társadal­mak eszmei-Ideológiai táma­sza elsősorban az egyház, a vallásos világnézet volt. Magától értetődik, hogy a kommunista párt vezette munkáshatalom eszmei-ideo­lógiai támaszává a marxiz­mus-leninizmus, korunk forradalmi világnézete válik. A marxizmus—leninizmus mint a világról, a társada­lom fejlődéséről alkotott né­zetek rendszere; eszközül szolgált'a hatalom megraga­dásához, és ettől kezdve az új társadalom építésének tu­dományos ösztönzőjévé, se­gítőjévé lesz. Magunk is tanúi vagyunk, hogy a bur­zsoá hatalom minden erő­szakosságával üldözött esz­me, hogyan válik — különö­sen ettől az időtől — ural­kodóvá. A marxizmus—leninizmus oktatásának elkezdése azt jelentette, hogy a felsőfokú tanintézetekben oktatott tu­dományok témaköre gazda­godott a marxista társada­lomtudomány oktatásával. Itt azonban nem arról van szó, hogy ettől kezdve a hallgatóknak még egy új tantárgyat kellett tanulnlok, hanem arról, hogy a mar­xista—leninista társadalom­tudományt olyan fokon kell elsajátítani, hogy az a hall­gatók gondolkodásának és világszemléletének alapesz­méjévé váljon. Ez a folya­mat vette kezdetét a mar­xizmus oktatásának meg­kezdésével. A marxizmus oktatása hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus rendszerének jövendő — többségében munkás- és parasztszárma­zású — értelmisége megis­merkedjék a marxizmus—le­ninizmussal, gondolkodásá­nak, cselekedetének, társa­dalmi tevékenységének meg­határozó elve legyen. Az ls lényeges, hogy a marxizmus—leninizmus ok­tatása az egyetemeken nagy­ban hozzájárult a marxiz­mus-leninizmus hegemón szerepének gyorsabb ütemű kibontakozásához, pozíciói­nak megerősödéséhez. Az Ideológiai tanszékek életre hívása és tevékenysé­gük kibontakoztatása nem ment simán és zavartalanul. Ezt elsősorban azok isme­rik, ukik kezdettói részt vet­tek ebben u munkában, ök tudják csak Igazán. hogy nemcsak ellenségeink rossz­indulatává!, hanem saját felkészületlenségünkkel, ta­pasztalatlanságunkkal, a jegyzet és irodalom hiányá­val is meg kell küzdenlök. Ekkor olyan viszonyok kö­zött éltünk, amikor • politi­kai hatatom további térhó­dításának és megerősödésé­nek elengedhetetlen része volt a marxizmus-leniniz­mus oktatásának kiterjeszté­se a felsőfokú tanintézetek­re, de része volt a szocialista kulturális forradalom kibon­takoztatásának ls. A párt tudta, hogy a marxista—le­ninista világnézet terjeszté­senek kiszélesítése (egy Idő után), a hatalom ideológiai megerősödéséhez vezet, és növeli a szocialista építő­munka tudatosságát, Három évtizeddel a fel­szabadulás után saját ta­pasztalataink alapján ls ál­lítjuk, hogy nincs korszerű műveltség, felkészültség a marxizmus—leninizmustól távol. Napjaink embere nem szolgálhatja jól a szocialista társadalom céljait, ha a kor­szerű ideológiát nem ismeri, és ha ez a világnézet nem hatja át munkásságát. Új korszak — új eszmét kíván, mi több; követel. A mun­kásosztály vezette társada­lom eszmerendszere éppen ezért nem lehet a régi, a le­tűnt társhdalom világnézete. Mindez a kommunisták szá­mára már akkor is világos volt, és egészen természetes. NAPJAINKBAN új hely­zetbe kerültünk. Ennek lé­nyege úgy fogalmazható meg, hogy a szocializmus anyagi forrásainak gyarapo­dásával tovább növekedett a szocialista eszmék hitele. Hazánk is ama országok kö­zé került, amelyek elmond­hatják magukról, hogy az utóbbi évtizedben lényegé­ben képesek voltak anyagi javaik megkétszerezésére, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Csak néhány adatot. Az ipar 5 évenként több mint 40 százalékkal volt képes növelni termelését. Tízéven­ként ez 80 százalék feletti termelésnövekedés. Az 1965. évben a mezőgazdaság 2 millió tonna gabonát ter­melt, és 1974. évben 4,9 mil­lió tonnát. Ez azt jelenti, hogy a szocialista mezőgaz­daság 10 év alatt több mint megduplázta gabonatermelé­sét. De elmondhatjuk ezt sertés- és baromfitenyészté­sünkről is. Ez a gazdasági alap a leglényegesebb bizto­sitéka jövőnk felgyorsuló alakulásának. A szocialista eszmékre épülő társadalmunknak nö­veli a tekintélyét, a hitelét, életrevalóságának bizonyíté­kát, ha a dolgozó ember lét­viszonyainak állandó javítá­sára képes. Csak erősíthet bennünket, ha az uralkodó világnézet az anyagi javak növekedésivel párosul. Egy­szerűbben szólva: korunk vi­lágnézetének materiális megvalósulását tapasztalják az emberek. Aligha van na­gyobb társadalomformáló erő, mint ha az emberek gyakorlati tapasztalata egy­beesik világnézetünk taní­tásával Az emberek anyagi helyzetének javulása fel­gyorsíthatja az ideológia, a világnézet elterjedésének és elfogadásának folyamatát. Ez o'van helyzet, amelynek lehetőségével élnünk kell. A marxizmus—leninizmus sajátságos társadalomtudo­mány. ame'v azáltal él, hogy állandóan kiegészül a társa­da'mi evokorlat ú.i tanaszta­Intnlval. Ha dogmává mere­vítjük, akkor m«»gfosztlnk forraHalmlsácától, ha sark­tételeihez n^m ragaszkodunk — az onnortunlzmus hibájá­ba esünk. Pártunk ideológiai munká­iénak egyik jellemző vonása époen az, hogy a marxizmus —leninizmus tanításait sike­rült a legfőbb társadalmi fo­lyamatokra alkotóan alkal­mazni — különösen az utób­bi. közel két évtizedben. Hadd b'znnvftsam azt né­hány példával: Az a céltudatos erőfeszités, amit az államélet, a tanács­rendszer, a szocialista de­mokratizmus gazdagítása és továbbfejlesztése érdekében végzett pártunk a gyakorlat­ban. ez elméletileg nem más, mint a marxi—lenini állam­elmélet sikeres adaptálása a mai magyar viszonyainkra. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért ered­ményeink elméleti alapjául a lenini szövetkezeti terv szolgált A gazdaságirányítás ma érvényesülő rendszeré­ben, ennek kidolgozásához, a marxista politikai gazdéság­tan nyújtotta az elméleti alapokat. PARTUNK mindig akkor ért el sikereket, amikor gya­korlati tevékenységében hoz­záértéssel alkalmazta a mar­xizmus—leninizmus forra­dalmi tanításait. Mindez olyan történelmi tanulság, amelyet további munkánk során sohasem szabad szem elől téveszteni. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a viharos gyorsasággal fejlő­dő természettudomány mind gyakrabban és mélyrehatób­ban bizonyítja világnézetünk igazságát, objektivitását. Mindez megerősíti a marxis­ta—leninista filozófia isme­retelméleti sarktételeit. E folyamat , tudatosításában nagy szerep várt és vár az egyetemek, főiskolák mar­xista tanszékeire is. A marxizmus—leninizmus oktatása megkezdésének egyik legnagyobb jelentősé­ge abban volt, hogy határo­zottabb lett az egyetemek demokratizálódásának folya­mata Napjainkban a marxista tanszékek tanárai, az Okta­tási Igazgatóság vezető pro­pagandistái, állandó előadói. Nélkülük nehezebben tud­nánk ellátni feladatainkat, megfelelni annak a követel­ménynek, hogy a mozgalmi élet káderei képzésének és továbbképzésének megyei központja legyünk. A MARXISTA oktatók munkájának színvonalát és tekintélyét növelte a tudo­v.ányos kutatás gyakorlatá­nak bővülése. A kutatómun­ka alapvető feltétele az volt, hogy a marxista oktatók szerezzék meg az ismeretek­nek és a tapasztalatoknak azt a nagyságrendjét, amely nélkül nincs tudományos oktató- és kutatómunka. Már önmagában az is nagy jelentőségű, hogy a tudomá­nyos kutatás és oktatás kö­zelebb került egymáshoz. Csak hasznára vált a mar­xista nevelésnek, hogy az oktatott tananyag tárgyköré­be tartozó témákat kutattak a tanárok. így alakult kl Szegeden a marxista oktatóknak az a gárdája, amely a pártokta­tás, az ideológiai és a propa­gandamunka színvonalának, e színvonal állandó emelésé­nek egyik legfőbb biztosité­ka. Benne élnek megyénk mozgalmi, politikai életében, katalizátorai számos folya­matnak. Tagjai párt-, álla­mi és tömegszervezeti vezető testületeknek. Előterjesztése­ket, vitaanyagot készítenek, folyóiratot, lapot szerkeszte­nek, és újak megjelenését készítik elő. A tanszékek és oktatóik hozzájárultak és maguk is tevékeny résztvevői a széle­sedő helytörténeti kutatás­nak. Az eddig megjelent ta­nulmányok, dokumentum­kötetek, publikációk, monog­ráfiák, életrajzi gyűjtemé­nyek stb. jelzik az élénkülő helytörténeti kutatás ered­ményeit. Néhány megjegyzést ar­ról, mit kíván a jövő? Az egyik, hogy a marxiz­mus oktatói még jobban élje­nek benne megyénk társa­dalmi életében. vegyenek Xészt az itt levő folyamatok tudományos igényű összefog­lalásában, szintézisének elké­szítésében. Vonjuk le a je­lenségekből elméleti és po­litikai konzekvenciánkat — s tegyük azokat a politikai ve­zetés közkincsévé. A másik észrevételünk, miközben növekszik munká­juk, tanításuk elméleti szín­vonala, ne távolodjanak el a gyakorlattól. Az elméleti színvonal emelkedése ne vezessen a marxizmus—le­ninizmus elvont tanításához, puszta ismertetéséhez. S VÉGÜL szóvá teszem, hogy pártunk kongresszusai mindig hozzájárultak az el­mélet és politikánk, a mozgalmi élet és munkastí­lusunk tartalmi elemelnek gazdagításához. Minden bi­zonnyal ezzel számolhatunk pártunk XI. kongresszusán is. Természetes tehát, hogy tanszékeink erre felkészül­nek, és már e tanév tpasodlk felében a mindennapok ok­tató-nevelő munkájában hasznosítják majd a kong­resszuson elhangzott elveket, az elfogadott dokumentumo­kat Évente több mint 1200 elv­társ tanul a megyei pártbi­zottság Esti Egyetemének különböző tanfolyamain, ahol a tanárok, a felsőfokú tanintézetek társadalomtudo­mányi tanszékeinek oktatói, valamint a legfelkészültebb pártmunkások. Ebben a nép­szerű pártoktatási formában jól ötvöződik a magas szín­vonalú elméleti felkészült­ség, és a mozgalmi életben felhalmozott tapasztalatok. A marxista tanszékek kommu­nistái tevékenyen hozzájá­rultak az Oktatási Igazgató­ság megbecsültségének növe­kedéséhez, a párt- és a moz­galmi élet kádereinek képzé­séhez. De igaz ennek a folyamat­nak az az oldala is, hogy jól felkészült pártmunkások ls tanítanak az egyetemek marxista tanszékein. Pártna­pokat, politikai gyűléseket tartanak, ismerik az egyete­mek oktató-nevelő és moz­galmi életét. A vidéken dolgozó egyete­mek jobban benne élnek a táj, a város szellemi életé­ben. növekvő kötődések fű­zik őket a szellemi, a kultu­rális. de a mozgalmi élethez is. Gyakoriak a területi part­és állami, valamint az egye­tem vezetői közötti szemé­lyes kaocsolatok is. AZ IDEOLÓGIAI tanszé­kek hatása sajátságosan ér­vényesül az egyetemeken, mert a szaktanszékek elő­adói sem tudják (meggyőző­désem, hogy nem is akarják) kivonni magukat ama hatás alól, amelyet az ideológiai tanszékek létezése és mun­kája teremt a tanintézetek­ben. Az ideológiai tanszékek eszmei hatással vannak a hallgatókra, a többi szaktan­székekre, ezek munkájának eszmei tartalmára. Javítják azt az egyetemi légkört, amelyben a párt-, a KISZ-, a szakszervezetek mozgalmi munkájukat végzik. Igaz, hogy a marxizmus— leninizmusnak önálló tanszé­kei alakultak, de nem feled­hetjük, hogy nekünk szocia­lista egyetemeink vannak Ily módon a hallgatók és a tanárok marxista világnéze­tének formálása nemcsak 87 ideo'óojai tanszékek, hanem minden állami és mozgalmi szerv, és minden tanszék professzorainak, tanárainak természetes feladata. A szo­cialista világnézetnek kell áthatni egyetemeink enész oktató-nevelő tevékenységét Ebben a folvamatban na­gyon gondos koordináló munkát is végeznlök kell a marxista tanszékeknek, ezek vezetőinek. Negyedszázad összefoglalt eredménye, hogy a marx'z­mus—leninizmus feltartóz­tathatatlanul terjed a világ ban. A Szovtetunló vezette szocialista vljápr»ndszer ere­iének növekedése él'pndé je'legú. Pártunk noütlkéta elfogadott, és népünk álta' támogatott. Az Ideolóela' tanszékek szerves részévé lettek az egyetemi, a főisko­lai oktatásnak. Tudományo* tekintélyük növekvőben van A tanszéki dolgozók felké szilltsége állandóan gyarap­szik. Meggyőződésből végzik munkájukat. Ezek a legfőbb biztosíté­kok a következő évtizedekre DR. AGOSTÖN JÓZSEF Szeged-Szőreg? Szeged (Algyő)? — vagy Tápé? Mióta az öt szomszédos község közigazgatásilag egye­sült Szegeddel, a hivatalos iratokban elég nagy a zűr­zavar: vajon most aztán hogy is nevezzük őket? Mint önálló községek, nagyközsé­gek, közigazgatási helység­nevek megszűntek, címszó­ként a Magyar Népköztársa­ság 1973. évi helységnévtárá­ban sem szerepelnek már. A községegyesitések, községek városhoz csatolásai fejezet­ben ezt olvashatjuk: Tápé Algyő + Gyálarét f Kiskun­dorozsma + Szeged + Szöreg = Szeged (1973). S ez a for­mai változás tulajdonképpen megfelel az Elnöki Tanács egyesítést tartalmazó rende­letének, hiszen 17/1972. szá­mú határozatában Szeged névvel rendelte el a közigaz­gatási egyesítést. Az Elnöki Tanács egyúttal úgy intézke­dett, hogy „a KSH elnöke gondoskodjék a határozatban elrendelt egyesítésekkel kap­csolatos államigazgatási hely­névváltozásoknak a Magyar Népköztársaság Államigaz­gatási Helynévkönyvében va­ló nyilvántartásba vételről." A rendelet tehát nem hagy kétséget afelől, hogy AlRyő, Tápé, Kiskundorozsma, Szö­reg és Gyálarét, mint köz­igazgatási helynevek meg­szűntek. Földrajzi helyene­vekké váltak — mint város­részek. Olyanokká, mint Ró­kus, Alsóváros, Tarján, Odessza, Móraváros stb. A hagyománytisztelet és a megszokás természetesen le­hetetlenné teszi, hogy ebbe a sorba napok alatt beillesz­kedjenek a tudatunkban. De nem is volt cél, hogy eze­ket a neveket kitöröljük a | használatból. Az egyesülés ' idején nyíltan kimondották I minden fórumon, hogy „a I községek Szegedhez csatla­1 kozása nem sértt a helyi ha­gyományok, szokások ápolá­sát, hanem elősegíti azt". Az egyesülést megszavazó ta­nácsülésen pedig a határo­zat kifejezetten említést tesz róla, hogy „a községek ne­venek fennmaradása Szeged közigazgatási területén is biztosítható" legyen. A helyi jogszabulyi rendezés tiszteli is ezt az elvet, amikor a vá­rosi tanács működési sza­balyzataban Algyő, Tápé, Kiskundorozsma. Szöreg, Gyálarét városrészekről tesz említést. Apróságnak tűnhet ez az alaposkodás, de nap mint nap beleütközünk és fönn­akadunk a problémán. Írnak hatalmas közlekedési táblá­kon ilyen új kreációkat: Szeged-Algyő, Szeged-Szőreg stb lapunkban is tetten érhető az ingadozás, mert hol egyszerűen csak „Algyő", „Tápé", hol „Kiskundorozs­ma városrész", „Szöreg vá­rosrész" alakban emlegetjük a csatlakozott községeket, hol meg olyan hibás alak kerül a hasábokra, mint a közlekedési tábláké. A közle­kedés számára készített táb­lák egyértelműen önkénye­sek, hiszen nem létező hely­ségneveket tartalmaznak a lakott terület jelzésének he­lyén, de magukban hordoz­zák azt a dilemmát, amit az új helyzet okoz — neveze­tesen: hogy félrevezető len­ne az is, ha csupán a köz­igazgatási helynevet (Szeged) tüntetnék föl a táblán. Az utas így azt gondolhatná, hogy már átfutott Szegeden, holott csak egyik városrészét érintette, amely valamikor önálló pont volt a térképen, s amelyet még ma is sokfe­lé így őriznek az emberek. Mindenesetre jobb lenne, ha a közigazgatási helynévhez nem kapcsolnák hozzá kötő­jellel a volt község nevét, hiszen ez önkényes megvál­toztatása a hivatalos névnek. Ehelyett alatta vagy mellet­te, kisebb betűvel, zárójel­l>en inkább elfogadható a tá­jékoztatás — Szeged (Szö­reg), Szeged (Tapé) —, s ha a mostani táblákat megvi­seli az idő, így lenne jó cse­rélni őket. Ha az egyesítést kimondó rendeleteket és határozato­kat böngésszük, teljesen vi­lágossá válik: az egykori községneveket csak földraj­zi helynévként kezelhetjük, amelyeknek jogi és közigaz­gatási jelentőségük nincsen. A kötőjeles Írásmód viszont éppen ilyet feltételez, s emiatt teljesen hibás vari­áns. Sehol az országban nem köveinek ilyen gyakorlatot. Nincs egyetlen táblán, egyet­len iraton, de még a köz­nyelvben sem ilyeh alak: Budapest-Soroksár, vagy Miskolc-Diósgyőr, 29 noha egyik név sem veszett ei az egyesülés folyamatában. Sze­geden akkor járunk el he­lyesen, ha az egykori köz­igazgatási helyneveket föld­rajzi helynevekként használ­juk az új szituációban. Így foglalt állást a városi tanács végrehajtó bizottsága is leg­utóbbi ülésén, fellapozva az egyesülés dokumentumait. A tudatban vezessük át a változást: Algyő, Gyalarét, Kiskundorozsma. Szöreg és Tápé városreszekl Az össze­épülési folyamat kedvez en­nek, a jövőben a megszokás is erősebb lesz. De hogy ere­deti nevükön épüljenek be a várostestbe, az kívánatos is, meg elkerülhetetlen is. Ak­kor pedig Írjuk és használ­juk ezeket a neveket erede­tiben — ahol és amikor föld­rajzi értelemben szükséges — az új Jelentést értve raj­tuk. Sz. S. I. Géppel aratják a nádrengeteget Hazánk legnagyobb össze­függő nádasa a Fertő tó ma­gyar oldalán található. A mintegy 10 ezer holdas nád­rengetegben az elmúlt idényben csaknem 2 millió kéve nádat arattak le, az aratáshoz kedvezőtlen idő­járási viszonyok ellenére. A nád feldolgozását a Fertői Nádgazdaságt Vállalat fer­tőszentmiklósi üzemében be­fejezték. Az új aratási idényre meg­kezdték a felkészütést. El­sősorban a különböző típusú gépeket javítják. Rendbe­hozzák az úszó aratógépeket is, hogy magas vízállás ese­tén se szüneteljen az aratás A nád még zöld, a szálak erősek, és magasak. Az alsó levelek már színesednek, ami azt jelzi, hogy rövide­sen megkezdődik az érési időszak. (MTI) Skoda­mozdonyok A csehszlovák Skoda Mű­vek az elmúlt húsz évben világviszonylatban jelentős elektromosmozdony-expor­tőrré fejlődött: az ebben az időszakban gyártott három­ezer mozdony közül kétez­ret külföldre — főként a Szovjetunióba — szállítot­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents