Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

•ASARNAP, 1974. SZEPTEMBER 29. 3 Somogyi KáPOlyné felvétele öszi kép az újszeged! Tisza-hídnál. Gyermekkuitus&, ipar, kereskedelem Nem tudom megróni azt az anyát, aki kifakadt az egyik szegedi üzlet gyermekosztályán: „Azt akarják, hogy szüljünk gyerekeket, aztán meg lejárhatjuk a lábunkat, míg kedvünkre való holmit tudunk vásárolni." Amikor a fiatalasszony imígyen célzott népesedéspolitikánkra, éppen egy egyes nagyságú kis kardigánt akart venni a kocsiban szendergő gyermekének. Bosszúsága érthető, hiszen egy csecsemővel csak két etetés között legfeljebb három óra hosszáig lehet távol otthonról, és ez az idő nem volt elég ahhoz, hogy megvegye azt a kabátkát. Nagyon sokan veszik így nyakukba a várost. És gyakran hiába keresnek például 1—3-as nagyságig kötöttárut, kardigánt, pulóvert. Ritkán lehet kapni svájci nadrágokat ugyanezekben a méretekben, könnyű babatakaróból választék szinte nincs is, mert leggyakrabban egyfélét kínálnak az üzletben. Frottír bébitipegőből már 5—6 féle „modell" érkezik például a Lurkó gyermeküzletbe, de szinte pillanatok alatt elkapkodják. A gyártók fukarkodnak? Gyakran fogy ki néhány napra egy-egy üzletből az oly nélkülözhetetlen Rugi gyermeknadrág. Nagy baj persze csak akkor van, ha egyszerre hiánycikk minden üzletben. Nem lehet kapni balonból készült tréningruhát, pedig mióta ősziesre fordult az idő, sokan keresik. Kezelése jóval egyszerűbb, mint hagyományosé, nem beszélve arról, hogy tetszetősebb is. Már pedig az esztétikai igényekkel is számolniuk kell a gyártóknak. Az egészséges gyermekkultusz egyik — bár nem legfontosabb — megnyilvánulása, hogy szépen is akaják a szülők öltöztetni gyermeküket, nemcsak praktikusan. Gyereksaokák: fület védő, jó meleg, horgolt pilótasaokák, boittal a fejtetőn. Láttam még tányérsapkát és simliset is. Nem hiszem, hogy mindenféle ízlést kielégí+-nének. Elkezdődött a tanév, és ugye iskolai ünnenség fehér ing nélkül elkéoze'hetet'.T. Méeis huszonhat' irm^cnógves nagyságig M">a keresik az édesanyák, f "íz. e"vik nnnról a mákra l"?t hHeg az időjárás, ' 'v aztán nincs is válaszok a h's kábátokból. A C°ntrurrib-in például csak ri'jkabá?ot — egyfélét — tudott kíná'ni az elárusítónő, kis méretben. Az apróbb lányok még fagyoskodhatnak. Aztán itt van a csecsemők létszükségleti cikke: az üvegre húzható cumi. Bementem a Lenin körúti illatszerboltba, érdeklődtem, van-e hőálló cumisüveg. A válasz többszörösen is meglepett; „az a sima, magyar gyártmányú van." „És Pirex?" — kérdeztem. „Az importáru, régen kaptunk belőle." Ósdi téma, rákérdeztem azért, „de pótcumit árulnak ehhez?" A nemleges válasz után jött a meglepetés: a magyar üveghez sem lehet cumit kapni. Hogy ennek a semmi kis gumidarabnak a hiánya mennyire képes felrúgni egy csalód nyugalmát, csak az tudja, akinek már volt része a koplaló gyermek sírásában. És még mi minden kell egy kis emberkének, akinek bele kell illeszkednie a felnőttek világába! A közlekedésre még nem alkalmas lábakat egy ideig a babakocsi helyettesíti. Van is belőle elég, szépek is, praktikusak is, válogatni is lehet közöttük. Csakhogy a gyerek egyszer elkezd járni. Újabb lecke a szülőnek: megfelelő cipőt igyekszik találni. Ez talán a legnehezebb. Másfél éves gyerek részére például többnyire kétfélét kínálnak, az egyik ormótlan, a másik, amelyikbe ötletesen beénítették ugyan a talpbe(tétet, felsebzi a gyerek lá'bát. A helyváltoztatás képessége bizony a lakásban is igyekszik érvényre jutni, sajnos etetés közén is. Az anya gyakran kénytelen a falatokkal a kezében szaladni a gyerek után, mígnem mindketten kimerülnek. Majdnem két hónapig nem lehetett kapni etetőszéket Szegeden, most végre a Centrum gondolt erre is. A lista bizonyára nem teljes, hiszen körülnézhettünk volna a tápszerek, a konzerv bébiételek tájékán, a csecsemő ápolásához szükséges pipereszerek között, a játékés bútorüzletben is. Hányféle vállalat és gyár, hányféle bolt munkájától függ a gyermekellátás — és az apróságok felnevelésére vállalkozó szülők hangulata! S vajon jó közérzetükért mindent megtesznek-e valamennyien. A leltár sajnos nem ezt igazolja. Okos előrelátás, tervezés nélkül ma már elképzelni sem tudjuk az életünket. Vannak átfogó népgazdasági terveink, és az egyes ágazatok, vállalatok is tervszerűen végzik munkájukat. Aztán beszélünk már családtervezésről is. Csak minha ez a két, csupán látszólag különböző tervezés nem lenne összhangban. A termelési elképzeléseknek — és természetesen a megvalósulásnak is — tükrözniük kellene népesedésünk alakulásót. Magyarán: a várható kereslet szerint kellene gyártania és kínálnia az iparnak is portékáit. A népesedéspolitika az egész társadalom ügye. Ügy helyes, ha az egymással összefüggő feladatok rendszere minden ember és minden intézmény gondolkodásmódját behálózza — és az ioar és a kereskedelem is magára vállalja mindazt, mi rá tartozik. Chikán Ágnes Gyógyszerészeti kongresszus A Magyar Gyógyszerészeti Társaság alapításának félévszázados jubileuma alkalmából megrendezett VI. Magyar Gyógyszerésztudományi Kongresszus befejezését követően dr. Zalai Károly kandidátus, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság főtitkára foglalta össze a négynapos tudományos tanácskozás tapasztalatait. A többi között megállapította: — Kongresszusunkon, amelyen 20 ország 1200 szakembere vett részt, különösen a külföldi kollégák hallgatták rendkívül nagy érdeklődéssel az előadásokat A legtöbb szakembert a gyógyszerügyi szervezési szekció munkája érdekelte leginkább. Ez a szekció mutatta be szocialista államunk gyógyszerellátásának szervezetét, problémáit, tudományos eredményeit. Vendégeink azonban nemcsak az előadásokra voltak kíváncsiak. Látni kívánták gyógyszerészetünk helyzetét is, és külön gyógyszergyári, gyógyszerellenőrző intézeti, gyógyszertári látogatásokat kellett szerveznünk számukra. Készítményeink rendkívül rangos helyet foglalnak el a világ gyógyszerpiacán. Fegyverrel a haza szolgálatában írtas Dr. Kelemen Miklós Naptárunkban ?e1 hétköznapok mellett szép számmal sorakoznak ünnepek is. Vannak közöttük régi, évszázados ünnepnapok, melyeket a nép számontart, hagyományként tisztel. Ezekhez az ünnepekhez szokások tapadnak, megtartásuk a rájuk jellemző, sajátos hangulatbarf zajlik le. Hazánk felszabadulása után a régi ünnepek mellé újak sorakoztak. Olyanok, amelyek legújabb nemzeti történelmünk nagy sorsfordulóinak tartalmára emlékeztetnek bennünket. Az évek múlásával ezek a dátumok is hagyománnyá nemesednek. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1848-as szabadságharc kiemelkedő csatájának, a pákozdi ütközetnek napját, szeptember 29-ét a fegyveres erők napjává nyilvánította. E napon emlékezünk forradalmi elődeinkre: Dózsa seregére, Rákóczi kurucaira, az 1919-es Vörös Hadsereg harcosaira, pártunk, a magyar munkásmozgalom mártírjaira, és a ma is közöttünk élő haroosokra, akik a második világháború alatt a fasizmus ellen fegyverrel küzdöttek. Ezen történelmi események láncolata teszi parancsolóan kötelességünké, hogy e napon haladó múltunk egész vonulatára emlékezzünk és emlékeztessünk. Vajon csupán kegyeletből idézzük meg hagvománvainkat? Azért is. De még inkább azért, hogy elődeink példájából épüljünk, tanuljunk, mert harcaik tanulságai nem egyszer kulcsot adnak mai gondjaink megértéséhez és megoldásához. Szeptember 29-e a pákozd—sukorói csata évfordulója. 126 esztendővel ezelőtt ezen a napon egy fiatal, hiányosan felszerelt, de a győzni akarástól fűtött népi hadsereg nagvszerű győzelmet aratott a nolgóri forradalom és a nemzeti függetlenség vívmányaira törő intervenciós seregek felett. Ebben a csatában a maevar nép katonafiai örökké ragvogó és múlhatatlan érvénvű példát mutattak arra, hogy mire is képes egy hadsereg, amelyet a haza sorsa. a dolgozó nép érdeke, a társadalmi haladás szent üeve lelkesít harcra. Szentember 29-e jelkép. Történelmi szimbólum, amely egvséges egészhe foglalia forradalmi, honvédő hagvománvainkat — a narasztháboriiktól, a függetlenségi harcokon át. a magyar munkásmozgalom vérrel írt törtenet"ig mindazt, ami törtév elm ünkben a haladást példázza. A szimbólumban történelmi küzdelmeink legfontosabb tanulságai összegeződnek, s ezek a harcok egventrönt és pgvütt Pákozd tanulságát' sugalúák: inazi harci siker eket mindig az a hads°rea ér el. amelynek tritonéit g haza. a vén érdek" a társadalmi haladén ügye vezérel harcában. A felszabadulással tiszta értelmet, végleges megoldást nvert a forradalmár elődeink minden Hősi erőfeszítése — a nép véére megszerezte magának a hazát, birtokba vette annak minden kincsét, megtererntotto salát hatalmát. Még hndc-ínHr volt hazánk nagv része, amikor 1944 telén Debrecenben, az idoígignes nemzofgvűlés és kermánv székhnlvén. fontos határozatok sziVett-k Ezok kezfíi p? pevik: hadílaonet a fasiszta ]*rémators"ágnnk. S ezzel nárhuzamosan a másik: az ói tínnsó. demekratibiis szeiiamíí és érzelmíi hartsereg hadeszfáb'ainak fölállítása, fölszerel éso és bamba veféso a fasiszták pllen. a Vörös Harisosoo oldalán, szövetségben minden antifasisztánál A domel/ratikos hadsorog létsobo-ásának eszmélő n T-n-n-mmfstétrfáT s~ármamtt és gnaVorlati kiuitolo is olsősostxan a i—irezdeménve7ésére történt. Q7'VP<JPH "árnánk le a történőim! visz01 floKM szaomiéko7ést azzal, hogy a mag<-ar katonák szá-»ozroinek évezredes küzdelme elérte cél iát. és ma már nincs szükség többé állandó nemzeti hadsereg fenntartására. Sainos. nem mondhatiuk ezt. Mindenki tudia. hogy a második világháború befeiezésével a fegyverek nem kerültek a múzeumokba, hanem a világ különböző pontiain. hol itt. hol ott, puskaropogást. ágvúdörgést. bombarobbanást lehet hallani. A fegyverek nem nyugszanak nanjainkban sem. Időnként a lappangó parázs fellángol, és nyílt harcokba csap át a szabadságukért küzdő népek ellen. Az imperializmusnak ma is agresszív a szándéka, nemcsak a szabadságukért küzdő népek ellen, hanem azok ellen is, akik megszerezték a szabadságukat. így ma sem mondhatunk le az önvédelem fejlesztéséről. Ezért szeptember 29. nem csupán a dicső történelmi múlt felidézése, hanem helyzetünk, erőnk számbavétele is. A Varsói Szerződéshez való tartozásunk történelmünk alapvető tanulságinak érvényesítése. Vessünk csak egvetlen pillantást legnagyobb szabadságküzdelmeinkre! Elbukott volna-e Rákóczi szabadságharca, ha a magyarság számottevő segítséget kap a franciáktól? S nem kellett-e Petőfi Sándornak fájdalmas keserűséggel világgá kiáltania, hogy 1849 elcsendesült Európájában egyedül maradt a harcoló magyarság? S 1919 vörös katonáit legyőzhették volna-e az imperialista támadók, ha az intervenciók sorozatával gyengített Szovjetunió nem kénytelen maga is önvédelmi harcot folytatni? E három nagy küzdelem közös tanulsága, hogy a magyarság ügyét csak a nemzetközi haladás táborával alkotott eltéphetetlen szövetségben lehet diadalra vinni. A huszadik század LméTSSSS mas előretörésének százada, és bizonyos, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a szocialista eszmék további térhódításának, kiteljesedésének időszaka lesz. Nincs ma már a világon olyan társadalmi, gazdasági, vagy katonai erő, amely a szocializmus előretörését, végleges győzelmét megakadályozhatná. A vezető nyugati kapitalista nagyhatalmak, a nemzetközi imperializmus minden próbálkozása, a helyi háború kirobbantása, az ellenforradalmi puccsok ellenére sem képes tartós eredményeket elérni, mert a haladás erői, mindenekelőtt a szocialista világrendszer szilárd bázisra támaszkodva az egész világon erősítik pozícióikat, újabb és újabb győzelmeket, Dolitikai sikereket érnek eL A felszabadulás után a szocialista országok közösségében eltelt közel három évtizedes fejlődés a magyar nép történetének legkiemelkedőbb szakasza. Nemcsak azt valósítottuk meg maradéktalanul, amiért egykor, 1848-ban és 1919-ben a forradalmi erők küzdöttek, hanem ennél sokkal többet. Hazánk a nemzetközi haladás élvonalába került és megbecsült, tekintélyes tagia a nemzetek közösségének. Országunkban ma már tartósan kedvezőek a lehetőségek a folyamatos, egyenletes, sokoldalú fejlődéshez. Ennek olvan garanciái vannak, mint a legfejlettebb, legdinamikusabb politikai és társadalmi rendszer, a néoi hatalom, a termelőeszközök társadalmi tulajdona, és szoros, tartós szövetség, testvéri barátság a Szovjetunióval, az egész szo-íaHcta közösséggel. Az MSZMP X. kongresszusának határozatait következetesen meavaXösit.va. tovább szilárditink a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét és katonai együttműködését. A fegvveres erők szemólvi állományának h°'vtállását. áldozatvállalását minden időszakban a szocialista haza létének, e haza szeretetének kimerfthetetlen. tiszta forrása táplálta. Pár hónappal a felszabadulás 30. évfordulójának nagy ünnepe előtt, úgy gondoljuk, pártunk és egész dolgozó népünk jó lélekkel készülhet a nagy számvetésre. Joggal lehetünk büszkék a felszabadulástól eltelt harminc esztendőre. A párt a zászlót mindig tisztán és magasra tartotta, a nép bizalommal követte pártunkat, és nagy szorgalommal kovácsolta ki jelenünket: az eszme győzedelmeskedett. A

C7nrÍalÍCta közéletnek már hagyodLuu'uliolű mányivá vált szeptember 29-e, melv alkalomból megünnepeljük és köszöntjük fegyveres erőink tagjait; katonáinkat, határőreinket, rendőreinket. felfegyverzett dolgozókat: a munkásőröket. Ök is azok közé tartoznak, akik helyt állnak sajátos munkaterületükön, aktívan részt vesznek a korszerű kiképzésben, a harckészültség fokozásában, államhatáraink biztonságos őrzésében, a szocializmus építéséhez nélkülözhetetlen szilárd közrend és közbiztonság fenntartásával. Egyik szolgálati ág munkája sem könnyű, és amikor megemlékezünk fegyveres erőinkről, azok tagjairól, kívánjuk, hogy nehéz, de igen megtisztelő, a párt bizalmát élvező feladatuk ellátása során érjenek el újabb sikereket a haza és az egész szocialista tábor, a világ haladó emberiségének a javára. Koszorúzás A fegyveres erők napja alkalmából szombaton koszorűzási ünnepség volt Budapesten, a Hősök terén, a Magyar Hősök emlékművénél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Berkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsoka helyezte el az első koszorút. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottságának koszorúját is elhelyezték az emlékműnéL