Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

4 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER IS. Hogyan ós hová ? A szemétgyűjtésről és szállításáról Környezetünk egyik legősibb szennyezője a szemét. Mennyisége a világszerte meggyorsult gazdasági és ipari fejlődés és a fokozott urbanizáció következtében egyre növekszik. A jobb életkörülmények eredményeképpen a háztartási hulladék térfogata megnőtt, fajsúlya pedig csökkent. Az egyik ok, hogy egyre több lakásban fűtenek kórszerííen, kevesebb a szemétbe jutó salak és egyéb égéstermék. Ugyanakkor fejlődik a csomagolás színvonala: mind több cikket burkolnak tetszetős kartondobozba, műanyag zacskóba, fóliába. a tejtől, gyümölcstől, mirelit ételféleségektől kezdve a nyakkendőig, fehérneműig. A hulladék összegyűjtése, eltávolítása és ártalmatlanná tétele fontos feladat mind település-egészségügyi, mind környezetvédelmi szempontból. Jelenleg nálunk egy lakos napjában 0,6—0,7 kilogramm hulladékot dob a szemétbe. Országosan négy tiszta profilú köztisztasági, 41 város- és községgazdálkodási vállalat, 63 költségvetési üzem és még jó néhány kisebb-nagyobb helyi szervezet hozzávetőleg 1,2 millió lakásból szállít el 4 millió ember „termelt" hulladékot. 1965-ben 3 millió köbméter szemetet szállítottak el az országban. 1972-ben ez a mennyiség 4,3 millió, 1973ban pedig már 5,3 millió köbméterre nőtt, a felmérések szerint pedig 1975-ben 6—6,5 millió köbméter hulladékot kell elszállítani. Tavaly a szemétszállítás költségei országosan 313, ebből a fővárosban közel 180 milliót tettek kl. (Az utak tisztaságára ugyanebben az időszakban 198 milliót, Budapesten pedig 90 milliót fordítottak). A hulladékszállítás terén nincs „egyedül üdvözítő" módszer. Ezek kiválasztása, • továbbfejlesztése, egy-egy új gép, technológia bevezetése az adott város szerkezetétől, beépítési fokától, útviszonyaitól és nem utolsósorban a helyi tanácsok anyagi lehetőségeitől függ. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ehhez a döntéshez úgy kíván segítséget nyújtani, hogy kidolgozzák: milyen adottságokhoz, milyen módszerek a legcélszerűbbek, és ezt a módszertani útmutatót az ötödik ötéves tervidőszakban a tanácsok már fel tudják használni. A szemétgyűjtési és -szállítási módszerek állandóan fejlődnek: a régi szemetes kocsikat kiszorította a kuka-rendszer. Ennek továbbfejlesztett változata, a tömörítő szemétgyűjtő-gépkocsi összepréseli a fellazult szemetet és igy két és fél—háromszor annyi térfogatú hulladék elszállítására képes, mint elődei. Az országban már Budapesten kívül Pécsett, Miskolcon és más városokban is üzembe helyeztek hasonló gépeket. Korszerű és viszonylag egyszerű módszer a konténeres szállítás. A négy köbméter űrtartalmú konténerek nagyobb befogadóképességüek, és kevesebb munkaerőt igényelnek, mint a kukák: négy-öt ember helyett elég egy gépkocsivezető és egy speciális gépkocsi. Általában olyan helyen használják, ahol koncentráltan nagy mennyiségű hulladék képződik. A Balaton déli partján már kipróbálták a zsákos szemétgyűjtést, amelynek során a lezárt műanyag zsákokat szállítják el a szemétlerakó helyre. Egyik legkorszerűbb és leghigiénikusabb megoldás a csatornahálózathoz hasonA tanyavilág a mai társadalomban Szeged a hazai lapokban 1974/37 RONA Katalin: Két vidéki új közüti híd beruhAzáal progPop-fcsitlvai. Színház, szeptem- ramja.) brr. [Krltlkí a színház Képzelt Opuaztaszcr 1974. Képes ÜJság, riport egy amerikai pop-foszti- szept. 14. [Az Arpád-emlékünválról című előadásáról. Fény- népségről. Fényképekkel.] képpel.) ló csővezetékes szemétszállítás. A szemétledobó aknából itt emberi kéz érintése nélkül pneumatikus csőrendszer továbbítja a hulladékot a lakótelepek központi gyűjtőhelyére. Ez a módszer sikerrel vizsgázott a müncheni olimpiai faluban és hasonló hálózat kiépítését tervezik a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is. Nálunk az ötödik ötéves tervidőszak során előreláthatóan Miskolc vagy Győr egyik új lakónegyedében próbálják ki, és a kísérletek nyomán döntenek bevezetéséről, amelynek egyelőre gátat szab viszonylag magas ára. Mindezekkel a szállítási módszerekkel a szemét a lerakóhelyre jut. Ezeknek a gyűjtőkörzettől számított átlagos távolságától függ a további kezelési módszer kiválasztása. A legtöbb településen ugyanis a centrumhoz közeli lerakóhelyek betelnek — pl. a 80-as évektől kezdve már a fővárosból is a jelenlegi 11 kilométer hehelyett 35—40 kilométert kell majd utaznia a szemétnek a legközelebbi lerakóhelyhez — és így megnő a szállítási távolság. Ilyenkor két megoldási lehetőség kínálkozik. Az egyik: szemétégető, vagy valamilyen más ártalmatlanító berendezés építése, a másik pedig: a város szélén kijelölt átrakóállomások létesítése. Ez utóbbi módszerrel elválik egymástól a gyűjtés és a szállítás folyamata: a kisebb gyűjtőkocsikon érkező szemetet az átrakóállomásokon tömöritik, és óriás — 40—50 köbméteres — nyergesvontatós járműveken szállítják tovább. E módszerrel a szállítás jóval gazdaságosabb. A hulladékban sok olyan nyersanyag található, amely újból felhasználható, és ez nem közömbös a népgazdaság számára. Ezért hasznos lenne, ha a papírt, üveget, szerves hulladékot a háztartásokban külön gyűjtenék, illetve a szeméttelepeken szétválasztanák, s így a hasznos anyagok visszakerülnének a termelés vérkeringésébe. A telepeken történő szétválasztás csak részben és nehezen gépesíthető munka, embert pedig nemigen lehetne találni rá. Ezért inkább javasolható a háztartásokban való szelektálás. Ez egyszerűbb dolog, viszont megkívánja a lakosság nagyobb gondosságát e téren ugyanúgy, mint az egész köztisztaság vonatkozásában. V. Zs. 3. Az urbanizáció hatásai A termelőerők fejlődésének egyik jellegzetessége a területi koncentrálódás. A termelőerők koncentrációjának folyamata viszont átalakítja a településszerkezetet is. Az urbanizáció nemcsak azt jelenti, hogy mind több település éri el kulturális, egészségügyi, szociális és kommunális ellátottságban a városi színvonalat, hanem kiváltja a népesség állandó városokba (nagyobb községekbe) áramlását is. Nálunk ez az áramlás különösen meggyorsult az utóbbi évtizedben. 1960 és 1970 között az 500-nál kisebb létszámú községekben a népesség 12,3 százalékkal csökkent, a megyei jogú városokban viszont 21,4 százalékkal nőtt. (Budapesten céltudatos gazdaságpolitikai intézkedések fékezték a növekedést.) E hatás alól a tanyai-külterületi települések sem tudják tartósan kivonni magukat. A tanyák esetében másik, ugyancsak a csökkenés irányába mutató hatás is érvényesül. A tanyák kialakulásának és létezésének alapvető okát a gazdaság] tényezők (a kis-magántulajdon) indokolták. Logikus tehát a következtetés, hogy gazdasági alapjuknak eltűnését a ta_ nyák gyors megszűnése követi. Az ország iparosodása, s különösen a termelőszövet, kezetek létrejötte után a tanyák elvesztették gazdasági alapjukat, mégis nehezen apad a tanyalakók száma. Fennmaradásukban olyan szívósságot árultak el. amely olykor türelmetlenséget vagy meg nem értést váltott ki az irányítószerveik részéről is. A túlzott türelmetlenség pedig káros, nagy ára van, mert bizonyítható, hogy a mintegy 130—150 ezer tanya megszüntetése legszerényebb számítás , szerint is 35—40 milliárd forint kiadással járna. ami az állami lakásépítési beruházás 3,5—4 évi teljes összegét venné igénybe. A termelőszövetkezetek létrejötte elsősorban perspektivikusan szemlélve rendítette meg a tanyán élés gazdasági alapját. A szocialista nagyüzemi termelés megtagadja a kisüzemi termelés lényegét, de ez a megtagadás a gazdasági és táráti. dalmi adottságok miatt csak olyan mértékű lehet, hogy annak bizonyos elemeit, formáit még egy ideig megtartja és a lehetőségek felhalmozásának birtokában folyamatosan átalakítja. A termelőszövetkezetek örökölték, és gazdasági-technikai felszereltségük elégtelensége folytán még hosszabb időn keresztül őrzik is a kisüzemi munkaszervezet olyan elemeit, mint a részesművelés és a háztáji termelés. Ezen túlmenően a külterü. leti-tanyai lakott helyek nemcsak gátjai a nagyüzemi táblák kialakításának, sokszor hasznosan beilleszthetők a nagyüzemi szervezetbe is. Űj állattenyésztő vagy feldolgozótelepek létesítésénél a' lakhatási környezet és feltétel (talajviszonyok, vízviszonyok, levegőáramlás, fertőzési gócok stb.) ismerete sok előnnyel jár. A mezőgazdasági termelés figyelőszolgálatának megszervezése is könnyebb és az üzemnek nagy előnyt jelent, ebben a tanyák „élő jelentőszolgálatként" hasznosíthatók. A gépek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagok, alkatrészek, továbbá a munkagépek tárolása is biztonságosabban oldható meg a tanya; létesítmények igénybevételével. Nem elhanyagolható érv a tanyák mellett, hogy létezésük generációkon keresztül sajátos élet- és szemléletmódot alakított ki, ami gazdaságilag, társadalmilag és érzelmileg is köti a tanyán lakókat. Mindezek mérséklik a tanyák-külterületek felbomlási folyamatát. A maradás igényét juttatják kifejezésre a tanyán lakók is, amikor a jövőt illető kérdésekről nyilatkoznak. A dél-alföldi megyékben végzett, és 1580 tanyára vonatkozó felmérés adatai szerint a megkérdezetteknek 30 Százaléka a tanyáját bővíteni vagy javítani akarja. A tanyák több mint felében — 55 százalékában — változatlanul akarnak tovább élni és mindössze 15 százalékát akarják lebontani vagy eladni. Ezek a vélemények nagyjából egybeesnek a tényleges változásokkal, vagyis arra utalnak, hogy a tanyai népesség realisztikusan gondolkodik. Az 1949 óta tapasztalt fogyás évtizedről évtizedre tekintélyes volt. A csökkenést azonban alapvetően nem az elvándorlás, hanem a nagyobb telepek önálló közigazgatási egységekké válása vagy a belterülettel valóösz. szeépüíés okozta. Ez egyben jelz,- is a külterületek fejlesztését, felszereltségének növelését, másrészt a fejlesz, tésre alkalmatlanok megszüntetését. Azokon a külterületi-tanyal lakott helyeken, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemi vagy helyzeti fekvésük miatt beilleszthetők a távlati települési szervezetbe. célszerű utakkal, villannyal, különböző szolgálta. tási intézményekkel való ellátásra törekedni. Az utak kiépítése, a villanyhálózat elvezetése a termelés helyéig nemcsak a tanyán-külterületen élők érdekeit, hanem a korszerűsítést, a technikai megalapozottságot is szolgálja. A fejlődésnek ez a folyamata a külterületeket még közelebb hozza a központi intézményekhez. Különösen az olyan külterületitanyai lakott helyeket kell felszerelni a népesség társadalmi fejlődését meggyorsító és azzal összekapcsolódó eszközökkel, ahol azt a növekvő, az idősebbeket felváltó generáció is igényli. Ezen települések magasabb szintre emelése távlatilag megtérülő befektetés, mert növeli a társadalom kultúregységeinek, „kultúrsejtjeinek" számát, növeli a társadalom kvalifikáltabb elemeinek sokaságát. Ezzel szemben azokat a tanyákat, amelyek ma már emberi szükségtelepeknek. az ott élők fejlődését, sőt fenntartását is veszélyeztető gazdasági zátonyoknak tekinthetők, mielőbb célszerű megszüntetni. Az előrebecslésnél az elmúlt évtizedekben végbement csökkenés mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a korábbi időszak szükségszerű és indokolt társadalmi átrétegződése most már a megnyugvás, a megszilárdulás állapotába került. Ez feltehetően a tanyai népességnél is éreztetni fogja hatását, és sem volumenében. sem ütemében nem számolhatunk az 1960 "előtti és utáni csökkenéssel. Már csak azért sem, mert az eddigi apadás nagy részét adó közepes és nagy népességkapacitású külterületi telelek időközben a felére csökkentek. A kulturáltabb és rendezettebb viszonyokkal rendelkező városi és falusi környezet, továbbá a munkahely jellegének és távolságának változása továbbra is nagy vonzást fog gyakorolni a külterületek-tanyák népességére. Ennek hatása különösen az űj generációnál lesz nagy. Mindezeket az egymással ellentétes hatásokat figyelembe véve, becslésünk szeriéit az ezredfordulókor még csaknem 300 ezres külterületi. ezen belül mintegy 100 ezres tanyai népességgel kell számolnunk. Ekkorra azonban a végbemenő fejlődés eredményeként a külterületi és a belterületi lakott helyek között nem lesz olyan különbség, mint amilyen ma még tapasztalható. Dr. Takács József TARNAi Láazló: Sikeres n.várl fesztivál Szegeden. — neMzélgetés Papp Gyulával, Szeged megyei Jogú város tanácselnökével. Petőfi Népe, szept. 5. Orvoskongresszus Szegeden, Szolnok megyei Néplap, szept. 5. (A VI. magyar hacmalológial napok rendezvényeiről.) ACS Sándor: Gokart — szegedem. Autó-Motor, szept. 6. (Fénykép a versenyről.) [ROZSA Györgyi —ergyé—: EB — a Tiszán. Autő-Motor, szept. «. (Motoresönak Európa-bajnok, sag Szegeden. Fényképekkel.) Két és fél ezérnyl bedolgozó a Tápéi Háziipari Szövetkezetben. Békés megyei Népújság, szept. 7. [Fényképekkel.] TÓTH nélá: Árvízvédelmi fal. Népszóvá, szept. 7. (Fénykép a partfal építéséről.) Kiosztották a pusztaszeri nemzeti emlékpark tervpályázatának dijait. Magyar Nemzet, szept. B. Tudományos ülés szegeden. — Eredményes a kőolajipari együttműködés. Magyar Hírlap, Népszabadság, szept. 12. (A magyar --szovjet műszaki együttműködés keretében.) űj hld épül a Tisza lelett. Népszava, szept. 13. [Elkészült g Üldögélek a szobában együtt Lomb Katóval. Az ő fejében 16 nyelv szókincse és grammatikája, az enyémben összevisszaság, ö teremtette a hirtelen háborúságot, amikor azt találta mondani, hogy nemcsak tehetség kérdése a nyelvtudás. No lám — teszek szemrehányást magamnak —, ha antitalentum vagy is, ez csak arra jó, hogy takargasd a lustaságodat. íme, itt az élő példa arra, hogy megfelelő motivációval és szorgalommal mire képes az ember. Hát lássuk csak! Először is végy valamiféle hajtóerőt, ami nem hagy nyugodni, s arra késztet, hogy éjjel-nappal, minden szabad percedben közelebb juss ama bizonyos keresztrejtvény megoldásához. Na, de mi légyen az, ami képes arra, hogy ébren tartsa érdeklődésemet, sőt szenvedélyemmé tegye a szavak közismerten unalmas magolását? Lebegjen szemem előtt nagybetűs életcélként, hogy tolmács leszek? Szépen hangzik, de hát ilyen korban már egy érett embernek illik túl lennie a pályaválasztáson. Keressek egy kedves, intelligens, Jó megjelenésű, szórakoztató levelezőpartnert, akinek a kedvéért úgy találom, érdemes szajkózni? Vagy abban a reményben bújjam az idegennyelvű könyveket, hogy hátha egyszer-egyszer befizetek egy IBUSZ-útra, és akkor az életemben 10 napig más ajkúak között is tudok köszönni? És azon a 10 napon tudok kenyeret, tejet kérni az üzletben, és nem tévedek el az idegen városban? Nem! Érdemes azért a néhány napért hónapokat, éveket feláldozni? Tegyük fel, hogy igen. Hát ez az első feltétel meg ls lenne. Már nem is kell más, csak a szorgalom. Ezt meg szinte fel is tételezi a már meglelt hajtóerő, mert hogy ez már nem hagy lankadni egy pillanatig sem. Mit is mondott Lomb Kató? Hogy nincs szerinte egy ember sem, akinek napi 1—2 szabad órája ne lenne arra, hogy nyelveket tanuljon. Hát nézzük csak! Reggel hétkor kelek, mosdás, reggelikészítés, reggeliztetés, olykor reggelizés, gyereketetés, tisztábatevés, öltözés, öltöztetés. Babakocsi le a lépcsőn, gyerekért föl, gyerekkel le. 20 perc séta a nagymamához. Es következik a rendes na pi munkaidő. Ezt általában illik a társadalmi munkaosztás által rám mért feladatok elvégzésével kitölteni, öt után vásárlás, irány a nagymama, majd ismét gyalogszerrel az otthon. Fürösztés, vacsorakészités, etetés, evés. Ebből természetszerűen következik: a mosogatás, fél óra játék, gyerekaltatás, és fél tíz. A házasfelek üdvözlik egymást, félszemmel a tévét lesve, és átfutó pillantást vetve az aznapi újság hasábjaira. A családi takarodó után éjfélig van még némi idő, akkor, akkor lehet aztán végre elővenni a könyvet, a szótárt, és duruzsolni a szavakat! És ilyenkor akár az alvatanulás módszerét is kipróbálhatom. Hacsak, hacsak nem ébreszt íel a gyerek: akkor sem kell kétségbe esni, a hagyományos módszer még mindig szóba jöhet. Hosszú az éjszaka! Hogy sírás mellett nem tudok koncentrálni? Hát igen, be kell látnom, nem vagyok Lomb Kató, akinek az égből potyogó bombák sem vonták el a figyelmét szenvedélyétől, a tanulástól. Sajnos, nincs recept arra, miként lehet tizenhat nyelvet elsajátítani. S ha lenne is, vajmi kevesen tudnánk megfelelően adagolni az előírt „hozzávalókat". Mert csak valami kivételes tehetség kényszerítheti az embert arra, hogy érvényrejutásért akár az egész világot megszüntesse maga körül. Ilyen képesség híján nagyon szép életprogram az is, ha valaki egy-két n> elvben szerez némi jártasságot. Egyszerűen a tudás kedvéért. Bárcsak az ehhez szükséges akarat lenne meg minél többünkben, és akkor a hét 168 órájából bizonyára ki tudnánk szorítani néhányat a nyelvtanulásra is. Ch. A.