Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

3 SZOMBAT, 1Q74. AUGUSZTUS 10. Munkatermelékenység a szövetkezetekben Xzt ma már természetesnek fogadjuk, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben jószerivel nincsen, ember, akit aratásra lehetné csábítani. Kézi kaszával. Múzeumba kerültek a kaszák, a fiatalabb szövetkezetiek gépekre ültek, az alapítók, idősebbek pedig nyugdíjba vonultak, elfáradtak a megpróbáló életúton. Üzemgazdasági Drágább lett a termelés, nemcsak modernebb. Egyik jelentós közös gazdaság elnöke panaszkodott; jó, jó, ragyogó gépeink vannak, de még mindig a kézierő a legolcsóbb munkaerő. Mi következik mindebből? Térjünk vissza a régi, embert gyötrő munkához? Képtelenség. A gondolat egyik betegebb fele ez. a másik vezet helyes irányba; a gép a legolcsóbb munkaerő, ha megteremtik hozzá a feltételeket. Napjainkban, méginkább a következő években ezen lesz a hangsúly a mezőgazdasági nagyüzemekben. Nem elég, ha a termelés szerkezetét megváltoztatjuk, csökkentjük a növénytermesztésben fizető kultúrák számát, hanem olyan üzemgazdasági számításokkal kell megalapozni a termelést, ahol a termelékenység, a jövedelmezőség a meghatározó, de nem csupán a termésátlagok függvénye, hanem inkább az egész termelési folyamaté. Ez alapvető törvény, és nem ismer kibúvót. Zári rendszerű termelés Nézzük közelebbről. A magyar kalászos termesztés ma európai élvonalban foglal helyet. Már nemcsak megtermeljük és gazdaságosan, évről évre kenyerünket, hanem exportra is futja. Nem volt ez mindig így. Gondoljunk csak az ötvenes évekre. Menjünk még előrébb, régebben, amikor a Viharsarokban, Bánkúton kitenyésztették a világhírű Bánkúti búzát, sokáig tapsolt a földművelő társadalom, és még a nagyüzemi gazdálkodás kezdetén is, a termelőszövetkezetekben hosszú évekig nem tudták más fajták kiszorítani a köztermesztésböl. A technikai, műszaki feltételek fejlődtek, több műtrágya jutót: a földekre, mégsem növekedtek lényegesen a búzatermésátlagok, mert a fajta felett eljárt az idő, nem felelt meg a nagyobb várakozásoknak. Mondunk egy elképesztő példát; képzeljük el, hogy az idén hazánkban nem intenzív, nagy termőképességű búzafajtákat takarítanak be a forró mezőkről, hanem a régi Bánkútit — meglehet, csupán fele anynyi szem került volna a raktárakba. Vagyis, azt bizonygatjuk, hogy a termelékenység csak akkor hozza formáját, akkor fejti ki hatását, ha valamennyi szükséges feltétel együtt van. Ezért hódítanak a termelési zárt rendszerek, mert a vetőmagtól kezdve a betakarító gépekig mindent garantálnak, s a valamennyi tényező optimális hatásáról csak ragyogó eredmény születhet, és természetes, hogy a jövedelmezőség sem maradhat el. A jobb termelőszövetkezetekben a termelékenységet is pontosan megtervezik, ami igen nagy körültekintést igényel, de maholnap alapvető létszükséglet. Nem tudnak ott gazdálkodni, ahol az adottságok, a lehetőségek pontos leltárával nem rendelkeznek, és az ésszerű hatékonyságot nem tudják megteremteni. Vegyünk másik ágazatból egy példát. Napjaink egyik égeiő gondja és reménye az új, drága és modern sertéstelepek sorsa. Kinek ne fűződne hozzá érdeke, hogy a szóban forgó telepek teljes kapacitással üzemeljenek és produkálják azt a termelékenységet, jövedelmezőséget, amit tőlük elvárnak, részben a közös gazdaságok tagjai, részben pedig a népgazdaság. Csakhogy kell bizonyos átfutási idő, amíg a termelékenységet ki tudják használni, megszokják és élnek vele. És minél tovább nyúlik a „próbaidőszak", annál tovább lehet veszteséges is egy-egy ilyen beruházás. Tény, hogy kisebb-nagyobb gondokkal küszködnek ugyan ezek a sertésgyárak, de kétségtelen, ebben az ágazatban is megteremtődik a korszerű, nagyüzemi termelés alapja, jó szolgálatot tesznek hazánknak és szűkebb pátriánknak is. Ám a termelékenységüket tekintve még csak az út elején járnak, sokszor tapogatóznak, a megszerzett tapasztalatok még csak alapjai lehetnek az iparszerű, magasan szervezett, jövedelmező termelésnek. Ulolérlék az időt Számtalan tényező befolyásolja, a fajtáktól a takarmányozásig, mennyire eredményes a gazdálkodás, a termelés. Szerintünk legfőbb tényező az ember, aki szabályosan megalkothatja, megtervezheti a folyamatot, élhet az eszközökkel, a készségekkel. Ha felnő ezekhez. Tulajdonképpen a mezőgazdasági nagyüzemekben utolérték az időt, mára olyan műszaki-technikai ellátottsággal rendelkeznek a nevesebb gazdaságok, hogy lehet bátran a termelékenységre alapozni. Sőt, kötelező. Amennyire áldás és könynyebbség a mai felszereltség, annyira szigorúbb követelmény is, csak megfelelő hatékonysággal kamatozik. Ne féljünk a kamatoktól! Sz. L. L w Átadás előtt Hamarosan befejeződik Újszegeden, a Gabonatermesztési Kutató Intézet új laboratóriumának építése. A mintegy húszmillió forintos beruházást felszabadulásunk 30. és az intézet alapításának ötvenedik évfordulója tiszteletére határidő előtt befejezikAz új létesítmény földszintjén éttermet, konyhát és könyvtárat, a többi szinten pedig kutatószobákat, laboratóriumokat és irodákat rendeznek be. Ács S. Sándor felvétele Minőség a Minőségi Cipőgyárban Elsősorban a termékek korszerűsítését, a választék bővítését serkenti a Minőségi Cipőgyár dolgozóinak kongresszusi versenye. „Megindulása óta gyártott modellek száma 27 százalékkal nőtt, s ugyanakkor 22 százalékkal csökkentették a sorozatnagyságot. A vállalat hat gyáregysége naponta 22 600 pár lábbelit gyárt, az idén összesen 6 400 000 pár csizmát, cipőt, szandált készítenek. Ezen belül — a kongresszusi munkaversenynek is köszönhetően — jelentősen növelik az igényesebb termékek arányát. Egyre több korszerű, új cikkel jelentkeznek a piacon: sok divatos köztalpas és poliuretán talpú lábbelit gyártanak; ezek aránya az össztermelésben már elérte az 50 százalékot. Növelték a speciális bőrök, a lakk, a velúr, a sevró, és a különféle puha boxok felhasználását is; ezekből a régebbieknél jobb, csinosabb termékek állíthatók elő. A minőség javítását célzó intézkedések hatékonyságáról, és az erre vonatkozó versenyvállalások sikeres teljesítéséről vall az is, hogy míg 1972-ben 92,5, a múlt évben pedig 93,5 százalék volt az első osztályú termékek aránya, az idei első félévben már a termékek 94,6 százaléka vőlt első osztályú áru. Konfekcióparádé a budapesti Gellért-szállóban Ez év második felében összesen mintegy egymillió 100 ezer ruhát, ballont, télikabátot, kosztümöt és gyermekkonfekciót hoz forgalomba a Nörenvé. Öszi-téli kollekciójának 170 válogatott modelljét pénteken vonultatta fel a Gellért-szállóban rendezett divatbemutatón. Szántó Györgyné, az ország mintegy 300 kiskereskedelmi boltját és áruházát ellátó nagyvállalat igazgatója sajtótájékoztatón elmondotta, hogy elsősorban a Gépesített téesziigyvitel Pénteken ü^est tartott a TOT közgazdasági bizottsága és megvitatta a mezőgazdasági szövetkezetek ügyvitel-gépesítésének helyzetét és a továbbfejlesztés koncepcióját. Megállapította, hogy a szövetkezetek ügyviteli munkája elmaradt a gazdálkodás fejlődésétől. A vezetés döntés-előkészítő munkájához, a közös vagyon tulajdonosi védelméhez és az ellenőrzéshez korszerűbb ügyviteli eszközökre van szükség. Az üzemi termelési méretek növekedése szintén hatékonyabb ügyvitelgépesítést igényel. Ezért a bizottság állást foglalt a szövetkezetek ügyvitelének korszerű eszközökkel való továbbfejlesztéséről. Czinege Lajos befejezte finnországi látogatását A hivatalos látogatáson Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és kísérete csütörtökön látogatást tett a pori dandárnál és harcászati bemutatót tekintett meg. Czinege Lajost délután fogadta Kekkonen köztársasági elnök, aki szívélyesen elbeszélgetett a magyar honvédelmi miniszterrel. A látogatáson jelen volt Kristian Gestrin finn honvédelmi miniszter és Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. Rónai Rudolf nagykövet fogadást adott a nagykövetségen Czinege Lajos tiszteletére. A fogadáson megjelent Kristian Gestrin honvédelmi miniszter. Pekka Tarjanne közlekedésügyi miniszter, továbbá a parlament alelnöke, a tábornoki kar számos tagja és a finn politikai-társadalmi élet több ismert személyisége. A magyar delegáció pénteken délelőtt üzemlátogatáson vett részt, és a délutáni órákban hazautazott Helsinkiből. A búcsúztatásnál megjelent a vendéglátó Kristian Gestrin honvédelmi miniszter, és a finn hadsereg több vezető személyisége. vidéki városok kiskereskedelmének szállítanak; az üzletek, áruházak innen kapják konfekcionált árukészletük több mint 50 százalékát. A választék gazdagításáról vall, hogy az új szezonra a hazai vállalatok kor• szerű termékei mellett nagy tételben hoznak forgalomba külföldi árukat. Egyebek mellett olasz műperzsabundát, kanadai műszőrmekabátot; lengyel, osztrák, japán ballonkabátokat szereztek be, továbbá egyiptomi bőrkabátokat, brazil pantallókat, osztrák, lengyel, román és cseh yerseyruhákat importáltak — valamennyi korosztály számára. Mindemellett a Nörenvé árai is kedvezőek: a szövet télikabátok átlagára nem éri el az 1700 forintot. Egyébként a kiskereskedelemnek korábban bemutatott minden modellből volt elegendő készlet, s így minden megrendelésnek eleget tudtak tenni. A 46-ostól az 52-esig terjedő normál konfekció mellett a magasabbak és teltebbek számára külön rendeltek 56—58-as extraméretű árut. Az átlagos konfekcióipari szérianagyság 500—800 darab alatt marad, de a finomkonfekció egyegy modelljéből mindössze 50, illetve 20 darab kerül forgalomba. i A locsoló A tarjáni ember azt mondja, kánikulában a Belváros a legszebb. Furcsa szempontjai vannak a tarjáni embernek, mert a meleg itt is meleg, ott is meleg. A látvány tetszik neki. Ha előbukkan az utcasarkon egy locsolóautó, nem tud mozdulni a gyönyörűségtől. Jön a nagy gép, teli torokkal habzik elő belőle a víz. Ha habzik, hidegnek látszik. Tudván tudja, hogy Szeged vize világrajötte szent pillanatában huszonhét fokos, tehát nem hideg, de most nem a tudomány, hanem a látvány a fontos. Az aszfalt olyan forró, hogy a pék megsüthetné rajta a kenyeret, az autó meg jön, és nyakon önti vízzel. De szép! Föntről nézve a legszebb. Amerre elmegy az autó, ablakok nyílnak, és erkélyek ajtói. Az előbb még a fullasztó meleget akarták kizárni, "most a víz szagából akarnának beengedni annyit, amennyi csak befér. Jó szaga van kánikulában a víznek. Nézi a városlakó erkélyes ember az autót, és azt mondja, tüzes nyárban ennél szebb autó a világon sincs. Három ágon szikrázik belőle a víz. A tarjáni ember nemcsak az autót nézi, hanem az erkélyen álló városlakót is. És nagy kívánsága támad. Azt mondja — ki tudja, miért éppen nekem mondja —, hogy föntről szeretné egyszer ő is látni. Amikor az ő erkélye alatt löttyinti rá az aszfaltra a vizet. Mert — azt mondja — Tarjánban a bennszülöttek is, meg az éltesebb korú bevándorlók is csak hírből ismerik. Házmesterek játszanak néha autósat. Kilógatják a nagy gumicsövet az ablakon, ameddig elér, addig öntözik az utat. Ha ez a betonból tornyozott város — mondja a tarjáni ember — habzó vizes locsolóautót láthatna vagy nappal, vagy éjjel, de sok ablak nyitná rá a szemét! A festék Kelemen balladája — a kőmívesé — már tudta, hogy ilyen a világ. „Akit éjjel raktak, az nappal leomlott; Akit nappal raktak, az éjjel leomlott." Meleg van éjjel, nem lehet aludni. Mit tehet az ember, fogja magát, kikönyököl ablakába. Közel már a reggel, senki nem járja az utcát, csak ketten dolgoznak benne. Húzzák a csíkot az aszfaltra. Szép fehér felezőt a közepére, hófehér terelőket a negyedére. Azt mondják a nyilak, hogy te, autós, te erre menj, te meg, te másik autós, arra menj. Olyan munka ez, hogy lehet szépen is csinálni, csúnyán is. A két ember odaáll saját műve legvégére, és végignéz rajta. „Hallod, Lajos, de szépen megcsináltuk!" — ezt mondja az egyik. Lajos is rámondja, ilyen szépen még nem sikerült. Ha ennyire egyetértenek, mi mást tehetnének, hazamennek aludni. Itt a reggel, éppen ideje. Foroghat Lajos az ágyában egészen délig. Azt hiszi szegény, hogy a meleg bántja, éppen ezért nem könyököl ki az ablakába. Pedig ha most látná éjszakai fehér festését — megütné a guta. Jön a légkalapács, mert ez a szokása. „Akit" Lajos éjjel festett, azt nappal fölássa. Jön egy nagy autó. füstölgő bitumennel tejeönti az ásást. Henger is jön, megtapossa. Lajos meg csak forog, csak forog, azt hiszi, hogy meleg van. Tudom én, nagyobb munkát is fölástak már. Kábel után jött a gáz, gáz után a vízmű, aztán sorban, szépen, egymás után, akinek a föld alatt dolga lehet, ütötte-vágta, rúgta és kaparta az előző munkáját. Itt csak a Lajos festett olyan szépen, meg a társa, hogy maga is megcsodálta. Azt is tudom én, hogy asztal mellől ilyen nagy munkát közös nevezőre hozni emberi ésszel nem lehet. Azért nem csinálják. De ha a betonásó légkalapács rázóskezű fogója, meg a pemzlit húzó Lajos összetanakodna egy pohár sör mellett, ki kezdje hamarabb — legalább a festék megmaradna. Horváth Dweso