Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. AUGUSZTUS 29. Diplomácia 9 ígéret és végzett munka Autósok figyelem! Vegye még az is hibás volt. Ezek: Igénybe szolgáltatásainkat, után kapta meg a harmamelyet rövid határidőre vál- dik számlát, amelyet már lalunk — olvashattuk né- jónak talált, hány hete a gépjárműjavító A szövetkezet vezetői a szövetkezet Délmagyaror- javítandó kocsik rossz álszágban megjelent hirdeté- lapotával és munkaerősét. A szerkesztőségünkbe gondokkal magyarázzák a küldött panaszos levelek; hibákat. A karosszériajavíazonban arra engednek kö- tó részlegnél a korábbi vetkeztetni, hogy a bátor ny0lcas létszám helyett vállalasok végrehajtása nem mindössze ketten dolgoznak, ugy sikerül, ahogy az el- £z persze nem kielégítő vóvárható lenne. Íme néhány ia8Zi hiszen ennek arányápélda: Vári László tavaly ban kellene munkát vállaloktóberben vitte be a Moszk- niuk Lehet hogy azért vicsát a Cserzy Mihály ut- ígérnek mégis rövid határ. cal szervizbe és kérte, hogy id6re, mert nem akarják készítsék elő a decemberi őszintén bevallani, mikorra műszaki vizsgára. A telepve- tudnak egy javítást elvézetö átvette az autót és meg- geznl — úgy gondolják ez— ígérte: az év végére megja- zel megijesztenék, talán elvítva átadják. Am a kocsi ijesztenék ügvfeleiket. Félő nem készült el az ígért idő- azonban, hogy a most járt pontra, sőt, a következőre úton még többen elpártolnak — amely az idén júniusban, mellőlük. Különösen akkor volt — sem. A tulajdonos a ha még a díjak elszámolása javításért járó !) ezer forin- js pontatlan, tot már előre kifizette. Valamit tenn, ke„ a szö_ A május elsejei Postalá- vetkezet dolgozóinak, vezedánkban Autójavítás — esi- tőinek, hogy a kiábrándult ga módra címmel egy másik ügyfeleket visszahódítsák és JE^E" még újakat is szerezzenek. A akinek kocsiját 51 napi Ja- • ' , vitás után akar Iák átadni, létszámgondon ugy próbáidé amikor a tulajdonos meg. nak enyhíteni, hogy a moJelent a szervizben, klde- torszerelő részleg dolgozóit ímtVh°£r. Tégv? kl,H6n8« bevonják az autók javitá1s kevésnek bizonyult a J * munka elvégzésére. Ezek sóba. Ezzel remélhetőleg után már szinte nem ls meg- hatékonyabbá válik a munlepő egy másik ügyfél. Tóth kójuk. Ha nem így lesz, vaLajos esete aki február 5-én lószíl,aleg hlába hirdetik, adta le n Trabantját, de meg • , nem készült el, holott a hét- ho8y Autósok, figyelem! ezer forintnyi munkadíjat ő nem figyel oda senki. ls kifizette. Fodor József február elsején adta be személyautóját a szervizbe, ahol ígéretet kapott: április 24-én gu. rulhat a kocsi. Nem így történt. A szövetkezet elnöke ezután a május utolsó napját jelölte meg újabb határidóként. A csorba kiküszöbölésere minőségi munkát ígért. (Ez egyébként ls elvárható egy szolgáltató szövetkezettől.) Az ügyfél valóban átvette az autót a megbeszélt Időpontban, de egy hét múlva már vihette is vissza, mert a főtengelyt elfelejtették megjavítani. A mulasztást gyorsan pótolták, de 400 kilométer megtétele után a lábfék hibája miatt majdnem karambolozott. Né. hány nappal később a kézifék szorult be. Ezután Fodor József még két alkalommal ment haza gyalogosan Tarjánból, miután az autója lerobbant. Ez lett a „minőségi munka" eredménye. Az összes javítás, a számla tanúsága szerint közel 12 ezer forintba került. Az ügyfél azonban rájött, hogy olyan munkákat is ki akarnak vele fizettetni, amelyet el sem végeztek. így például szerepelt a számlán a pótkerék festése, holott az a lakásán volt. Neki számolták fel egy másik autó hengerfejének tömítését is. Miután reklamált. újabb listát kapott. Ezt is átböngészte. most már a KPM által kiadott árjegyzék segítségével és kiderült, hogy Szirák József 0 munkásmozgalom lapjairól 1904. augusztus 30-án jelentős munkásmegmozdulás kezdődött Szegeden: megindult az építőmunkások magas színvonalú, mintegy öt hétig tartó harca, a munkáltatók ellen. A szegedi építőmunkások 1902-ben alakult szocialista szakegylete 1903 júliusában csatlakozott a MÉMOSZhoz. A csoport taglétszáma 1904. január elején — amint Popovics János szegedi küldött elmondotta, az ekkor tartott MÉMOSZ-kongresszuson — 130 fő; a mintegy 1200 főre becsült helyi építőipari szak- és segédmunkásságnak kb. 11 százaléka volt csoporttag. Ez meglehetősen szerény szintet képviselt más, jelentős vidéki építőipari központok építőmunkásainak szervezettségéhez képest — ugyanekkor pl. Debrecenben 600, Pécsett 460 tagja volt a helyi MÉMOSZcsoportnak. A szegedi építők szocialista szervezését nagymértékben nehezítette a Szegedi Kőműves és Ács íparossegédek önképző Egylete, amely 1078-ban alakult. Az egylet pallérok és munkacsapat-vezetők irányítása, mesterek befolyása alatt állott. Erőteljesen harcolt a szocialista nézetek ellen, elutasította az osztályharcot, és sorsukba való beletörődésre tanította tagjait. A MÉMOSZ-csoportnak kitartó, szívós agitációval 1904 közepéig sikerült mintegy 300-ra növelnie taglétszámát. E szervezeti erő birtokában a csoport vezetői hozzákezdtek egy mozgalom előkészítéséhez. A legfontosabb lépés az ún. szabadszervezet megalakítása volt, a csoporton belül. Mivel a magyarországi munkások szakmai szervezetei — hatóságilag jóváhagyott alapszabályaik értelmében — a dualizmus korában gazdasági harcok vezetésével, sztrájkolók segélyezésével, szocialista agitációval nem foglalkozhattak, e célok megvalósításóra a szervezeteken belül, a tagok önkéntes belépése alapján létrehozták a hatósági jóváhagyás nélkül működő szabadszervezeteket. E szervezetek a tagok befizetéseiből sztrájkalapot gyűjtöttek. Szegeden szabadszervezetük már 1901-ben volt a szabónaunkásoknak, 1903-ban a nyomdai munkásoknak. 1904-ben az építőmunkások is létrehozták. Erre utal az, hogy a MÉMOSZ-tagok mór hónapokkal a sztrájkmozgalom megkezdése előtt a heti 20 fillér szakszervezeti tagsági járulék mellett szabadszervezeti járulékként heti 10 fillért is befizettek. Az 1904. évi sztrójkmozgalom megindítását indokolta az, hogy a helyi építőipari órabérek meglehetősen alacsonyak voltak, 22—34 fillér között mozogtak. (A budapesti minimális órabér 1904 elején 36 fillér.) Az 1904. évi rossz termés következtében az élelmiszerárak jelentősen emelkedtek: Szegeden pl. a barna kenyér ára az 1903. évi kg-ként 18—20 íill.-ről 1904 augusztusára 20—26 fill.-re. A ledolgozott napi munkaidő 10 óránál magasabb. A MÉMOSZ-csoport augusztus 15-én memorandumban nyújtotta át követeléseit a munkáltatóknak. Főbb követelések: a napi munkaidő 10 óra legyen. (A munka reggel 6-tól este 6-ig, szombaton 5-ig tartson, de ezen belül reggelizésre fél óra, ebédeAz 1904. évi szegedi építőmunkássztrájk hetvenedik évfordulójára lésre másfél óra szünet biztosítandó.) A minimális órabér 40 fillér legyen. Követelték az akkord- és csoportmunka eltörlését. E gazdasági jellegű követelések mellett politikai követelésként a szakszervezeti munkaközvetítés elfogadását, a csak szakegylet által közvetített, tehát csak szervezett munkás alkalmazását, a május 1-i munkaszünet elismerését fogalmazták meg. A szegedi építési vállalkozók: Erdélyi, Robelly és Szilágyi építőmesterek vezetésével már ezekben a napokban és a mozgalom idején mindvégig kapcsolatban állottak a budapesti vállalkozókkal. A fővárosi munkáltatók 1904 tavaszától harcban álltak munkásaikkal, és augusztus 26-ón kihirdették, hogy amennyiben segédeik aug. 31-ig nem állnak el a bérek és munkaviszonyok kollektív szerződésben történő szabályozósának, a 44 —46 filléres minimális órabérnek a követelésétől, kizárják őket. Az aug. 15-i memorandumra e helyzet ismeretében adtak elutasító választ a szegedi mesterek. A MÉMOSZ-csoport erre azonnal kimondotta a sztrájkot, amely aug. 30-án megkezdődött. Az öntudatos építőmunkások működésének eredményeként valamennyi építkezésen leállt a munka: a sztrájk 3 építőmestert és 20 vállalkozót, mintegy 600 szak- és legalább annyi segédmunkást érintett. Kibontakozásában a MÉMOSZ-központ is szerepet játszott, amely igyekezett mozgósítani a fővárosi munkások támogatására a vidéket. A már országosan szervezkedő munkáltatókra gyakorolt eme nyomással is a fenyegető fővárosi kizárást igyekezett elhárítani, illetve, amikor az szeptember 3-án mégis bekövetkezett (több mint 10 000 budapesti építőmunkást érintett), akkor a kizárás megszüntetéséért folyó harcot kívánta vele támogatni. A szegedi építőipari munkáltatók a fővárosi példát követve, az ottani munkazárlat kihirdetése utáni napokban szintén elbocsátották munkásaikat. Az eredetileg támadó jellegű szegedi sztrájk tehát kizárásba fordult, és a munkások védekezésre kényszerültek. Mozgalmuk, amely az országos építőmunkás-mozgalom részeként gazdasági és politikai követeléseket összekapcsoló, ennél fogva önmagában is jelentős akcióként indult, a MÉMOSZ-központ közreműködése nyomán a politikai mozzanatokat előtérbe helyező, a budapesti harccal szolidáris küzdelemmé vált, az osztályharc magas fokára emelkedett. A szegedi és budapesti építőmunkások szoros kapcsolatára utal az a taggyűlés ls, amelyet a szegedi csoport aug. 31-én tartott. A MÉMOSZ alapszabályát csak 1904. május 18-án hagyta jóvá a Belügyminisztérium. Az országos szakegylethez már korábban csatlakozott, meglevő csoportok ettől kezdve egymás után tartották a most már törvényesen dolgozó szakszervezet helyi csoportjaként való működést kimondó taggyűléseket. Az augusztus 31-i szegedi taggyűlésen a központ titkára, Gyuriás József volt az előadó. Feltehetően 6 hangolta össze a fővárosi és a szegedi harcot. A mozgalom vezetésében fő szerepet vitt Popovics János ismert szociáldemokrata kőműves, akit az 1904 januári országos kongresszus egyhangúlag beválasztott a MÉMOSZ központi vezetőségébe. A harcot a helyi szociáldemokrata szervezet, a szabómunkások és sütőmunkások szakcsoportja erkölcsileg segítette. Jelentős anyagi támogatás érkezett az ausztriai és az amerikai épitőmunkásoktól. (600, 111. 800 K.) Segítette a MÉMOSZ-központ is. A harc idején a szervezett munkások tanúsították a legnagyobb kitartást. A kizárás sem tudta őket megfélemliteni. A munkáltatók az 1902ben elért, az 1904-es követeléseknél jóval kedvezőtlenebb feltételek melletti munkára igyekeztek szorítani segédeiket. E feltételeket elfogadó munkások számára mór szeptember közepén feloldották a munkazórlatot. A hosszan elhúzódó harc anyagilag fokozatosan kimerítette a szakszervezetet. Szegeden a kevésbé öntudatos munkások kezdték elfogadni a munkáltatók feltételeit, és számosan felvették a munkát. A sztrájkbizottság ereje azonban e munkásokat rá tudta kényszeríteni, hogy heti keresetükből 25 százalékot befizessenek a sztrájkpénztárba. A bizottság az így összegyűlő pénzt is a még harcolók segélyezésére fordította. A 25 százalék beszedését használta fel ürügyül a rendőrség arra, hogy a sztrájkbizottság, a bizalmi férfiak és a szabadszervezet ellen vizsgálatot indítson. Ez a hatósági támadás játszotta a főszerepet abban, hogy a harc nem hozta meg a kívánt eredményt, a munkások nem tudták kivívni eredeti követeléseiket. Szeptember 29-én a budapesti építőipari vállalkozók feloldották a kizárást. Ennek nyomán a szegedi munkáltatók is valamennyien, a szervezett munkások irányában is megszüntették a zárlatot. Így szeptember 30. és október 6. között Szegeden is fokozatosan megindult a munka. A munkások a mesterekkel egyénileg kötöttek szerződést, kollektív szerződést nem sikerült biztosítani. A mozgalom kimeneteléről a források eltérően szólnak; a Szegedi Napló c. burzsoá lapnak a harc befejezése utáni sztrájk- és szakszervezetellenes cikke teljesen eredménytelennek mondja, a rendőrség 1904-ről szóló nyomtatott Jelentése' szerint a munkáltatók a munkások valamennyi követelését teljesítették, más forrás 34 filléres órabérminimum biztosítását említi. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a harcolók egy része az egyéni szerződések során elérte a 34 filléres órabért; 1905 tavaszán ugyanis elsősorban a 34 fillér, 38 fillérre emeléséért indult sztrájkba a kőművesek egy része. Az 1904 kora őszi harc tehát gazdaságilag részleges sikert hozott. Az anyagi eredménynél azonban fontosabb volt a MÉMOSZ-csoport erősödése, a munkások öntudatának növekedése, harci tapasztalataik gyarapodása. Ezzel a mozgalom előkészítette az 1905. évi, sikeres szegedi építőmunkássztrájkokat. DR. GAAL ENDRE Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események A magyarországi szociáldemokrata párt prog- átadta a gyárat, akkor 660 frt alap volt benne, ramja tehát a proletórsóg szervezése, hogy hely- Az most eltűnt, hogy hová csak a hatóság kérzetének, feladatónak tudatóra ébressze, azt szel- dezhetné meg és a beteg pénztár csak Wimmer lemileg képessé tenni arra, hogy világtörténelmi úr zsebét dagasztja, mert a beteg munkás, ha feladatának megfeleljen I" odamegy az orvoshoz, s az azt mondja, hogy a A lap élén egy fölhívás: Figyelem! Felhívjuk munkás nem beteg, az akkor nem beteg. S ha Csongrád megye minden községének és városa- ennek ellenére annyira beteg, hogy nem tud dóinak munkanéikül maradt dolgozóit, hogy írják gozni, akkor megbírságolják, akár több forint össze a kereset nélkülieket, küldjék el szerkesz- összegig is! tőségünkbe. Mi továbbítjuk a miniszterelnöknek, győződjön meg, milyen boldog a magyar! Szegvárról vettük a hírt, hogy a megyei, útépítésen dolgozó munkások köbméterenként 90 Egy másik fölhívás így szól: Minden szegény krajcárt keresnek a nehéz kőtörő munkával, embernek Ingyen ügyvédet adunk akármilyen Panasszal éltek a számvevőségen, de kirugdalpörös ügyekben. Akinek bármilyen baja keresse meg szerkesztőségünket. Egy munkáslevél Wimmer úrhoz: van, ták őket azzal, ha rögvest el nem hallgatnak, 60 krajcáros munkásokat állítanak a helyükre. Deszken az uradalom fölbontja az aratási szer77. Az erdőnyl sűrűségű laprengetegből 1898. május 18-án váratlanul megjelenik a „Munkáslap"; a Csongrád megyei szociáldemokrata földművelő és ipari munkások politikai havi közlönye. Szerkesztette Sima Lajos és Pollók igazgató _úr. Béla, Szegeden, a Szabadkai sugárút 46. alatt. Az első szám Szentesen a Nyomda RT. műhelyében készült, később Szegeden nyomták. Bemutatkozáskor a Mit akarunk című vezércikkében világosan beszél: „A magyarországi szociáldemokrata párt arra Wimmer úr, az első szegedi kendergyór Rt ződéseket, mert egy ausztriai cégtől hitelre kaigazgatója oda nyilatkozott, hogy az országban pott olyan lóvonatú arató gépeket, amelyek nincs sehol olyan jólét, mint az ő gyárában. Pe- mindegyikével 12 arató napi munkáját ei lehet dig hát Wimmer úr, önnél a legnehezebb kóc- végezni. töréssel hajszolt lányok heti bére, 12 órás napi munkával soha el nem érheti a 3 frt-ot. Hatvan krajcárt is lehet önnél keresni! De még ebből ..„,„. _,„,, u _„„_ „„„,-,.„„, rendszeresem büntetéspénzeket is levonatja az ^^^ A vásárhelyi népgyűlésre elígérkezett a Kossuth pórt képviselő nagyságos ura is, dehát mélEz a munkásnyúzás, Wimmer úr. A jólét a nek hirhedetten erőszakos elöljárósága van, s garasos burzsuj újságja is ehhez igazodik. Ebben az igazodásban többször is megvedlettek a munkája. (Több százezer munkanélküli van az utcán!) A munkásnak 1 kgr kenyérre van szüksége, ami 18 krajcár. 4 krajcár ára szalonnóra, törekszik, hogy az összes népet nemzetiségi-, fa- „•* » TOÚST^„ ,TF O ÍKRKI ji-, vallási- és nemi különbség nélkül a gazda- kraícárra rug A lakas' a ruházat, a tobbl csa sági függés WUncseiból^Wsrabtóitsa, annak po- sem keresi dolgozó? A húsfélét csak a S boltokban látunk. Kukoricakenyeret rágunk vögos hatalmat. Voltak azok népboldogító függetlenségiek, demokraták és 48-asok. Ennyi vedlés után most kormánypártiak. Egyél Vásárhely éhező népe, ha ezt be tudod venni. írja egy vöaz ebéd, a vacsora csak ilyen szolid áron is 74 krajcárra rúg. A lakás, a ruházat, a többi csa- . . _ „, . , . , ládtag miből él, Wimmer úr, mikor a kosztját Bácstopolya. Gróf Zichy János, ki mesterséM„CR » 'A RCNIR . gere nézve semmi egyéb, mint a szegény munságot a szellemi elsatnyulásból kivezesse. A technika fejlődése, a termelési erők óriási növekedése nemcsak, hogy fölöslegessé teszik a tulajdon mai alakját, hanem megteremtik a közös tulajdonhoz szükséges szellemi és anyagi föltételeket. Ennek a fejlődésnek nem lehet más a képviselője, mint a munkásosztály, az osztálytudatos és pórtként szervezett proletárság. röshagymával! kások munkája utón élősködő semmittevő, május 6-án életepórjóval a városba érkezett, mire a járásbiró elrendelte, hogy a lakosok a fő És ideje volna a hatóságnak belenézni a gyá- * ^ ,lu*f 'f^T , ri betegpénztár ügyeibe. Amikor Bakai Nándor gcrfnhta^Wg* ^ BIUNKÁSLAP nem már rózsával hinti be ennek a semmirekellőnek az útjait? De azt is a maga zsebére! A lapot a 10. szám után hatóságilag megszüntették. (Folytatjuk.)