Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. AUGUSZTUS 29. 3 NYÁRI VIHAR Somogyi Károlyne felvétele A közélet hírei GASPAR SÁNDOR LÁTOGATÁSA A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Pest megye országgyűlési képviselője szerdán a Csepel Autógyárba látogatott. A gyár életéről, munkájáról, terveiről Nóvák Géza vezérigazgató adott tájékoztatást. Délután a járműgyáregységben aktívagyűlést tartottak, amelyen Gáspár Sándor időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a dolgozókat NYERS REZSŐ KOMAROM MEGYEBEN Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán Komárom megyébe látogatott. A délelőtti órákban felkereste a dorogi szénbányákat, ahol Kroszner László, a szénbányák igazgatója tájékoztatta a szénmedence fejlődéséről, speciális gondjairól. Dorog után Nyers Rezső Tatabányára látogatott, itt felkereste a július elseje óta működő Magyar Szénbányászati Trösztöt. A látogatás következő állomása a bábolnai mezőgazdasági kombinát volt. Luxemburgi pártdelegáció hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szerdán Budapestre érkezett a Luxemburgi Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége, Dominique Ur_ bany pártelnök vezetésével. A küldöttséget érkezésekor Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta. A magas szintű egészségügyi ellátásért Szerdán ülést tartott az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Egyebek között megvitatták a gyógyító-megelőző hálózat országos szakmai intézeteinek tevékenységét és munkájuk továbbfejlesztésének feladatait. A tanácskozáson — melyen részt vett dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes — hangsúlyozták, hogy a szakmai intézetekre a jövőben az eddigieknél is nagyobb feladat hárul a hazai egészségügyi ellátás szükségleteinek felmérésében és színvonalának továbbfejlesztésében. Ennek érdekében az országos szakTcan&icsííBess Kisteleken Ülést tartott tegnap, szerdán a kisteleki nagyközségi tanács. Beszámoló hangzott el a nagyközség közrendjének. közbiztonságának helyzetéről és a tanács szakigazgatási szervének munkájáról. Kistelek nagyközséggé válása óta jelentősen javult a szakigazgatási munka. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy az itt dolgozók folyamatos politikai és szakmai továbbképzésen vesznek részt. Eredményként tartják számon, hogy gyorsult az ügyintézés, 30 napon belül lezárnak minden aktát. Az idén emelkedett a szakigazgatási szervhez érkezett szabálysértési feljelentések száma. Ennek az oka: tavaly júniustól ismét a tanácsi szabálysértési hatóság feladata, hogy elbírálja az önkiszolgáló boltokban észrevett lopásokat. A tűzrendészeti szabálysértésekről is itt döntenek. Az igazgatási csoport tevékenysége könnyebbé vált a szülőotthon megszűnése miatt, az anyakönyvezés kiesett a munkaköréből, 0j feladatot ró azonban a csoportra az állami népességnyilvántartás bevezetése. Gondot okoznak még az iparhatósági feladatok: sok a kisiparos Kisteleken, jelenleg 138. Működésükkel kapcsolatban évente 50—60 változást kell nyilvántartania a tanácsnak. Az utóbbi években súlyos bűncselekmény nem történt Kisteleken, amely befolyásolhatta volna a lakosság nyugalmát. Csökkent a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények száma is. A községen áthaladó E5-ÖS úton az idegenforgalmi idényben sikerült fenntartani a közlekedési rendet. Örömmel állapítható meg, hogy Kisteleken szilárdabb lett a közlekedési fegyelem, és a balesetek száma is csökkent. A tanácsülésen dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb titkára öt tanácstagnak: Tukacs Istvánnak, dr. Forgách Tibornak, dr. Pálinkás Pálnak, Gera Sándornak és Tóth Lászlónak adott át emlékérmet 20 évi tanácsi munkájukért. mai központnak olyan a legkülönbözőbb orvosszakmákra kiterjedő egységes szervezeti és szakmai módszereket kell kidolgozniuk, amelyek alapján az ország egész területén biztosítható a legújabb gyógyító-megelőző eljárások rendszeres, széles körű elterjesztése, s ezen keresztül az egész lakosság azonosan magas szintű egészségügyi ellátása. Megállapították: egyes intézetek már eddig is kiemelkedő munkát végeztek ezen a területen. Közülük az Országos Kardiológiai Intézet például már korábban bekapcsolódott az Egészszégügyi Világszervezet által javasolt nemzetközi infarktusregiszter programba: egyebek között megvizsgálták az infarktus gyakoriságát a délpesti lakosság körében. A Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet viszont a tüdőkárosodások területén végzett hasonló felmérést, a főváros VII. kerületének röntgenszűrő-állomásán pedig — kísérleti jelleggel — a tüdőszűréshez kapcsolva újszerű, komplex szűrővizsgálatot vezettek be. Á környezet agitatív ereje M

agas épületről messzire virít a felirás: „Hajrá Fradi!" Szép dolog a klubhűség, a futballsztárok iránti rajongás, de az ilyen felírás szerintem inkább sportpályára való. Ha a város fölé messzire kiemelkedő építményre kell valamit írni egyáltalán, akkor oda más szöveg kívánkozik. De hát ez jelenség nálunk. Egyik, korszerűen gépesített, korszerű termékeket gyártó üzemünkben a vendégek megkérdezték a gazdasági vezetőt: „Milyen üzemben vagyunk most?" Értetlenséget tükröztek a tekintetek, pedig a kérdés jogos volt. Külsőségben ugyanis semmi sem utalt arra, hogy Csongrád megye egyik szocialista üzemével ismerkednek a látogatók. Mondják: a technikának nincs ideológiai tartalma. De, akik a technikát alkalmazzák, azoknak van politikai és ideológiai nézetük, s ennek a gépeken, a műhelyek dekorációján is tükröződnie kell. Az utóbbi időben mintha fogyóban lenne üzemeinkben a szemléltető agitáció. Akad, aki vitatja, hogy egyáltalán van-e ma erre szükség. Hadd mondjuk meg mindjárt: igenis van! A szemléltető agitáció állásfoglalást jelent azzal a környezettel és rendszerrel kapcsolatban, ahol élünk. Az végül is tényleg a munkás magánügye, hogy öltözőszekrénye belső oldalát szép nők vagy kedvenc labdarúgósztárok fényképeivel aggatja-e tele. Az azonban nem magánügy, ami az öltözőszekrényen kívül, az egész üzemben, a gazdaságban látható. Mégse gondolunk mindenütt erre. Pedig a nagyobb gyárakban vannak dekoratőrök, akiket azért fizetnek, hogy a munkahely külsőségében is tükrözze: itt szocialista munka folyik. Vannak ezekben a gyárakban, intézményekben a pártszervezeteknek propaganda- és művelődési felelősei, akik tényleg felelősek lennének azért, hogy egy-egy gyár, üzem, termelési közösség külsőségében is — jelszavakban, feliratokban, zászlókban, grafikonokban stb. — kifejezésre juttassa: itt szocialista szellemű a munka. A szemléltető agitáció léte vagy elhanyagolása sok mindent tükröz: fontosnak tartják-e az adott helyen? Rendszeresen „felújítják-e"? (Olyanképpen, hogy mindig aktualitást fejezzen ki, és a szocializmus soron levő feladataira utaljon, hogy a jól megválasztott politikai jelszavak nap mint nap lelkesítsék a dolgozókat, szinte kifejezésre juttassák munkájuk célját és értelmét.) Ugyanezt jelenthetik a termelési grafikonok is, amelyekre szép példákat említhetünk. De ott volna ezeknek és a politikai jelszavaknak a helye már nagy építkezéseken, vagy a nagy mezőgazdasági termelőszövetkezetek korszerű telepein, és így tovább. Sőt, városaink centrumaiban, nagyobb terein is; de ott feltétlenül, ahol emberek nagyobb csoportjai mindennap megfordulnak. Erre néhány helyen az országban van szép példa. Sőt! Egy tapasztalatot is hadd mondjak el. A szovjetunióbeli odesszai területen egy kolhozban jártunk. Ott azt láttuk, hogy még az egyes táblák, nagyobb mezei útkereszteződések is dekorációval vannak ellátva, nap mint nap figyelmeztetve: miből menynyit kell termelni, melyek a kolhoz ez évi termelési célkitűzései. Bár ha elérnénk, hogy legalább minden nagyobb, zárt telepítésű üzemünkben találkoznánk ilyen jelenségekkel! S ha a futballsztárok képe ott lehet egy-egy munkás öltözőszekrényén, menynyivel inkább ott lehetnének a legkiválóbb szocialista brigádok képei, a legjobb munkások és műszakiak portréi az üzemi előcsarnokokban. Le kell számolnunk egy téves politikai nézettel. Némely helyen, mikor ezt az igényt szóvá tesszük, azt mondják: „Azért nincs ilyen dekorációnk, mert nem akarunk az ötvenes évek hibás formalizmusába esni." Az ötvenes években sem volt minden rossz. A politika időnként hibás volt, s ebből fakadóan sokszor a politikai gyakorlat is, amikor külsőséggel, néha csinadrattával, külsőségekkel akartuk szépíteni a valóságos helyzetet. A hibát azonban dekorációval nem lehet eltakarni. Lelkesedésre, lelkesítésre azonban helyes politika esetén százszorosan szükség van. Hiszen ma a dekoráció, a jelszavak, a lel- j kesítő feliratok egybevágnak a helyes politikával, azzal, amit a dolgozó milliók e 1 politikáról gondolnak. Ma ilyen a párl politikája, s nincs ok semmiféle szégyellőségre vagy aggályra, hogy a „formalizmus hibájába esünk". Sokszor persze az ilyen nézet kényelmességet takar. Ez pedig valódi formalizmus! A szemléltető dekorációnak természetesen politikai és esztétikai követelményei vannak. Csak e követelmények betartása esetén van értelmük. Melyek ezek a követelmények? Legyenek politikailag helyesek, frissek, aktuálisak. A legfontosabb i feladatot éppúgy fogalmazzák meg mini t távolabbi és össznépi célokat. Legyenek Ízlésesek, s ne szegényesek, de mégis mértéktartóak. A tépett, fakult zászló a múzeumban harci relikviaként tiszteletet éb- | reszt, de elhanyagoltságot és felelőtlensé- I get árul el, ha az utcákon, üzemekben | ilyeneket látunk. E

zek a követelmények szakértelmet és politikai műveltséget tételeznek fel. Ma azonban ezek a feltételek szinte kivétel nélkül mindenütt rendelkezésre állanak. Csak fel kell használni őket, csak jobban kell élni velük. Számos üzemben díszes albumban foglalták össze, hogy csatlakoztak a XI. pártkongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére indult szocialista versenyhez. Ez helyes — amint a verseny összefogására és értékelésére hivatott megyei operatív bizottság is megállapította. A szemléltető agitációnak azonban építő hétköznapjaink, mindennapos politikai munkánk szoros részévé is kell válnia. Minden munkahelyen, minden közösségben. RACZ LAJOS Felkészültek a szüretre A Szeged környéki homokföldek kincsének nagy piaca van, a könnyű, zamatos és olcsó alföldi boroknak nagy a kereslete, az olasz rizling, a rizling, a rizling szilváni, a piros tramini és a kevés velteléni iránt változatlanul élénk az érdeklődés,. míg a kövidinka háttérbe szorult. Nyilvánvaló, hogy ez meghatározza az elkövetkezendő időkben a rekonstrukció és az új telepítések fajtaarányát is. A Délalföldi Pincegazdaság a termelőüzemekkei igen jó kapcsolatot alakított ki, amire az is példa, hogy rendszeresen visszatérít a nyereségből, és igen jó formáját találta meg a hoszszú távú együttműködésnek. Az együttműködés érdekében és a táj hírnevének megtartásáért, közel ezer hektár új telepítéshez nyújt beruházási támogatást. A hektáronkénti 50 ezer forintig terjedő állami dotáción és a meliorációs ártámogatáson felül a telepítési kiadások jó részét vállalja magáw Életmentők kitüntetése Tegnap, szerdán délelőtt a Csongrád megyei tanács vbtermében ünnepélyes keretek között életmentőket tüntettek ki. Lapunkban annak idején beszámoltunk olvasóinknak, hogy július 1-én tragikus üzemi baleset történt Tiszaszigeten, a Búzakalász Termelőszövetkezet sertéstelepén. Munka közben egy ember a derítőaknába esett. Társai, öten siettek segítségére. A hat bajbajutott ember közül öt életét vesztette, pillanatok alatt megölte őket a derítő aknában képződött kénhidrogén. A mentésben bátor és önfeláldozó magatartást tanúsított Ábrahám László műszerész, Bodó Jenő karbantartó-lakatos, Ross Jenő villanyszerelő és Salamon Mihályné sertésgondozó: a tűzoltóság, valamint a mentők kiérkezése előtt a derítőaknából felszínre hozták balesetet szenvedett társaikat. A mentés következtében súlyos egészségromlást szenvedett Ross Jenő is, akinek élete 48 óráig válságos állapotban volt. A Minisztertanács mind a négyüket Életmentő Emlékérem kitüntetésben részesítette. A kitüntetéseket Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének nevében dr. Perjési László, a Csongrád megyei tanács elnöke nyújtotta át. Méltatta mindannyiuk példamutató magatartását, ugyanakkor kegyelettel szólt a téesznek azon dolgozóiról, akik a tragikus üzemi balesetnek áldozatul estek. ra. Ennek fejében természetes, hogy az üzemek a vállalatnak adják el évről évre szőlőtermésüket. Az eddigi gyakorlat szerint öt-tíz évre szóló felvásárlási szerződést kötött a pincegazdaság a termelőszövetkezetekkel. Az idén az átvételi feltételek hasonlóak a tavalyihoz, a pincegazdaság már korábban megkezdte a szüretre a felkészülést, műszaki, technikai előkészületekkel. Rendbe hozták a gépi feldolgozó berendezéseket, a tárolóhelyeket, és megállapodtak a szövetkezetekkel a termésátvétel sorrendjében. A Délalföldi Pincegazdaság ezen az őszön tizenegy pincészetén kívül ugyancsak tizenegy ideiglenes átvevőhelyet is üzemeltet. Három közös gazdaság, a korábbi évekhez hasonlóan — a forráskúti Haladás, a pusztaszeri Hét Vezér Tsz és a balástyai Móra Ferenc Tsz — bizományi szőlővásárlásra is vállalkozott. Vagyis a háztájiban megtermett szőlőt és a kistermelők szőlőjét is átveszi a saját telepén, úgy adja tovább a pincegazdaságnak. A vállalat lehetőséget nyújt a háztáji termelőknek is legalább ötéves időtartanara szóló szerződés kötéséra,