Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
CSÜTÖRTÖK, MI AOORANWT Vezetékes gáz újabb lakások ezreiben Szaporodnak a gázpalackok Gázvezetékek korszerűsítése Aligha volt az elmúlt években olyan vállalkozása a városnak, amely ennyi embert érintett volna, mint a földgázprogram. A DÉGÁZ tevékenységéből ízelítőt kaptak azok, akik egyszerűen csak közlekedtek Szeged utcáin, és azok még inkább, akiknek újjáfestett lakásában a vezetékekben már földgáz áramlik a városigáz helyett. A DÉGÁZ három megyét — Csongrád, Bács és Békés megyét — felölelő munkájáról dr. Varga János igazgató tájékoztatta az újságírókat tegnap, szerdán délelőtt. Az összesítés szerint 282 ezer családban propán-bután gázzal, 47 ezerben vezetékes gázzal főznek, melegítenek vizet a fürdőszobában, vagy az utóbbival fűtenek is a téli hónapokban. A Dél-Alföldön tehát több mint 1 millió embert érint a vállalat tevékenysége. Az igazgató elmondta, hogy elkészült a vállalat féléves mérlege, amely azt bizonyítja, hogy a terveket minden tekintetben sikerült teljesíteniük. Erre az évre 296 millió köbméter gáz értékesítését irányozták elő, s eddig már meghaladták a 150 millió köbmétert. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a második félév a „főidény" a vállalatnál, feltételezhető, hogy év végéig jóval túllépik a 300 millió köbmétert. A féléves tevékenység másik mutatója a fogyasztók számának alakulása. A vállalat úgy tervezte, hogy 1974-ben 4805 lakásba juttatja be a vezetékes gázt, s ebből 2448ban már ez meg is valósult. A Szegedre ígért 1350-ből 715-öt teljesített a DÉGÁZ. Sajnos nem növelik ezeket a számokat az ipari és mezőgazdasági üzemek, csupán Csongrád megyében, Hódmezővásárhelyen helyeztek üzembe olyan gyárat — az Alföldi Porcelángyár burkolólap-gyáregységét —, amely vezetékes gázt használ. Hogyan alakult a propánbután gázszolgáltatás? Eddig 9 ezer család igényét elégítette ki a gyár, az egész évre tervezett 21 ezerből. Ha az ígéretet sikerül teljesíteniük, a következő évben csupán 4—5 ezer háztartásba keli a palackos gázt eljuttatniuk. Ezek a számok egyelőre csak a főzésre alkalmas gázelátást jelzik. Más a helyzet a vízmelegítők esetében: az éves keret csupán 750, tizenkét literes és 600 darab ötliteres vízmelegítő, ennél többet nem tud az idén a DÉGÁZ üzembe helyezni. Ajánlatos — mondta az igazgató —, hogy az igénylők a beszerelés feltételeit tisztázzák a vállalattal, szerezzék be az elvi engedélyt, s csak azután vásárolják meg a berendezést. A DÉGÁZ egyébként — a tanyai lakosság életkörülményeinek javítása érdekében — előnyben részesíti a külterületeken lakókat. Ez azt jelenti, hogy azok a városban, községben lakók, akik 1973. október 31-ig adták be propán-bután gázigényüket, és azok a tanyán élők, akik 1974. június 30-ig kérték írásban a palackot, év végéig egyaránt használatba is vehetik a főzésre alkalmas készüléküket. A februári sajtótájékoztatón elhangzott az az ígéret, hogy hamarosan megoldja a vállalat a turistapalackok cseréjét is. Most a DÉGÁZ igazgatója elmondta, hogy a gyár valóban felkészült a fél kilogrammos palackok töltésére, de népszerűbb lett időközben a két kilogrammos: sok helyen a lakásban is ezt használják főzésre. Ezt a gondot úgy igyekeznek megoldani, hogy 30 kilogrammos palackokból lefejtő készülékeket csinálnak, s így lehetővé válik az üres palackok cseréje. Ilyen töltő egyelőre csak Szegeden működik, jövőre valószínű Békéscsabán, Maiión, Kecskeméten és Baján is eleget tesznek a turisták igényeinek. A tervekről szólva az igazgató elmondta: az év hátralevő részében nem fordulhat elő a három megye tizenegy városában, hogy — pénz hiánya miatt — új lakás nem kap gázt. Erre biztosíték a rendelkezésükre álló 90 millió forint. A DÉGÁZ élen jár az országban a gázvezetékek modernizálásában. A szegedi szakemberek kísérletezik ki a polietilén gázcsövek alkalmazását. Eddig másfél kilométer hosszúságban fektettek le Szegeden ilyen műanyag csöveket. Emlékezetes évszám lesz a gyár életében az 1974-es: október 11-ére, Szeged felszabadulásának évfordulójára — és a vállalat fennállásának 110. esztendejében —, ünnepélyes keretek között lezárják a régi berendezéseket, s befejeződik a városigáz gyártása. Addig azonban még 477 lakásba kell eljuttatni Szegeden a földgázt. Ch. A. Emlékezés Petőfire A segesvári csatában 125 éve hősi halált halt forradalmár költőre emlékeztek szerdán a Petőfi-emlékeket őrző kiskunsági településeken. Többek között szülővárosában, Kiskőrösön, mint minden évben, most is koszorúkat, virágokat helyeztek el a köl1ö szobrán, valamint a Petőfi-ház emléktábláján. A szülőváros küldöttsége ott volt a napokban megtartott budapesti központi ünnepségen is. A költő gyermekéveinek színhelyén, Kiskunfélegyházán ugyancsak a Petőfi-szobornál került sor a hagyományos megemlékezésre, koszorúzásra, a helyi népfrontbizottság és a tanács művelődésügyi osztályának rendezésében. A Borsod megyei Sajószentpéter községben is szerdán emlékeztek meg nagy költőnk halálának 125. évfordulójáról. A Petőfi Sándor művelődési házban ünnepi műsort adtak, a költő műveiből és a róla készült képzőművészeti alkotások reprodukcióiból pedig kiállítást nyitottak. • • rr rr rr Hoeromu Bükkábrány térségében hőerőművet létesítenek, amelynek teljesítménye a tervek szerint 2000 megawatt lesz. Tüzelőanyagul a helyben kitermelt lignitet használják fel. Az első blokkcgységet várhatóan 1982-ben helyezik üzembe. A harmadik követelmény MTI-fotó: Csikós Gábor felvétele A Fővárosi Vízművek dolgozói a Szentendre szigetén csöveket fektetnek. A nagy teljesítményű munkagépek mellett új technikai eszköz, a lézerberendezés is segíti az építők munkáját. A lézersugár „hajszálpontosan" kijelöli a csövek helyét. Képünkön: A cső belsejében dolgozó lézerberendezés sugarával az előtérben látható céltáblát kell eltalálni, bogy a csö a pontos hclycrc kerüljön. F riss diplomás üzemmérnök leintett egy hevesen vitatkozó, maholnap nyugdíjas szerelőt: semmit sem ért maga ehhez, szakikám... Jó ötvenes gyárigazgató taggyűlésen így válaszolt az egyik fölszólalónak, akivel régebben egy műhelyben dolgozott: nem én változtam, hidd el, ti nem jöttök hozzám úgy, mint azelőtt Egy intézeti tanácskozáson arra biztatta hallgatóságát az elnökségben ülő tudós főnök: kérem, itt mondják el, amit akarnak, szívesen meghallgatom, és segítek, ha módomban álL A vezetőknek a beosztottakhoz való normális viszonya nem a kortól függ tehát. Korántsem igaz, hogy a fiatalok kivétel nélkül rugalmasabbak és demokratikusabbak, a hajlottabb korúak pedig valamennyien a rideg parancskiadás hívei. Az öregség valószínűleg ott kezdődik, amikor a „kiemelt káder" — lehet csupán harmincesztendős — viszolyogni kezd munkatársainak észrevételei, javaslatai, netán jogos kifogásai miatt, vagyis a vezetőkkel szemben támasztott, úgynevezett, hármas követelmény közül az emberekkel való rendes bánásmódot úgyszólván fölöslegesnek érzi. A hatalom birtokában mennyi elégedetlenség és zúgolódás táplálója az ilyen ember! A fiatalságnak meg az a csalhatatlan ismertető jegye, ha az „öreg" — lehet akár huszonöt esztendős vezetői múlt is mögötte — rögtön fölismeri az új, a korszerűbb módszerek előnyeit, és örül tehetséges beosztottjai sikereinek. Hogy tud lelkesíteni, alkotó jókedvet fakasztani, bizalmat erősíteni, aki ilyen egyéniség. Kétség aligha fér hozzá, szocialista rendünk nemcsak az egyre fokozódó igények kielégítésével emeli föl a dolgozó embert, hanem azzal is, hogy gondoskodik a gyümölcsöző munkához nélkülözhetetlen jó közérzet lehetőségéről. A munkás hiába birtokol egyre nagyobb mennyiséget az anyagi javakból, ha közben állandóan bosszantja valami, s azt tapasztalja, hogy csak tessék-lássék számítanak rá fontos kérdések eldöntésekor. Az pedig, hogy egy közösség tagjai milyen ambícióval „állnak hozzá" a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmi ügyek elintézéséhez, jelentős részben a vezetők szemléletétől és magatartásától függ. Attól, hogy milyen a viszonyuk a beosztottjaikhoz, értik-e. tudják-e, mily sokat nyerhetnek azzal, ha képesek szót érteni az emberekkel. Bizony, egyre gyakoribb téma ez manapság. Magas pártfórumokon, tudományos előadásokban, taggyűléseken, termelési tanácskozásokon hangsúlyozzák és bizonygatják, hogy a vezetői kinevezések aláírásakor nemcsak az eszmei fölkészültséget és politikai szilárdságot, illetve a szakmai hozzáértést kell nézni, hanem ugyanolyan szigorúsággal a harmadik követelményt is: van-e az illetőnek vezetői rátermettsége, azaz képes-e kontaktust teremteni, termékenyen együttműködni a hatáskörébe tartozó emberekkel, meggyőződéses híve-e a demokratizmus kibontakoztatásának, vagy csak beszélni szokott annak szükségességéről. Ez nagyon lényeges dolog. Az élet sürgeti annak a pártkongresszusi határozatnak gyakorlati alkalmazását, mely szerint „a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata". Nem árt hangsúlyozni: egyik központi feladata. Nemrég azt igyekezett fölmérni a Szeged városi pártbizottság, hogy miként valósul meg az MSZMP politikájának néhány főbb célkitűzése a szegedi értelmiség körében. A beszélgetésekből és az írásban beküldött alapos válaszokból kétségtelenné vált, hogy sok helyen nem érvényesül a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény. Csak az arányok érzékeltetése végett: a politikai követelményekkel van baj 33 válasz szerint, a szakmai követelmény szenved csorbát 56 válasz szerint, az emberi követelmény nem érvényesül 140 válasz szerint. Figyelmeztetnek ezek az észrevételek, nyilvánvalóan jelzik kádermunkánk fogyatékosságait. Azt például, hogy olykor felületes, vagy legalábbis nem elég körültekintő egy-egy műhelyfőnök, osztályvezető, esetleg igazgató kiválasztása. A nagy számú rosszalló válasz különösen azt látszik meggyőzően bizonyítani, hogy a vezetők szimpatikus magatartását, megnyerő, bizalmat keltő egyéniségét több helyen — a munkások és alkalmazottak kivételével — nem tartják különösebben fontosnak. És mintha a társadalmi ellenőrzés is elnézőbb lenne e harmadik követelmény iránt, hiszen ma még fehér hollószámba megy az olyan példa, hogy a dolgozók lebecsülése, a „közdolgozókat" minduntalan megalázó viselkedés miatt váltanának le valakit. Valahogy úgy alakult nálunk a közszellem, hogy ha valaki sokat hivatkozik a szocializmusra, szeret radikális jelszavakat hangoztatni, s emellett a szakmát is jól érti, akkor általában elégedettek vele. Amint a legutóbbi városi pártbizottsági ülésen elhangzott: néha csak azt nézik, az illető hány kiló tudományt tett az asztalra, ez igen imponáló, s már ki is nevezik vezetőnek. Mindegy, pöffeszkedő-e, vagy annyira hiú, hogy lehetetlen kezdeményezni, produkálni mellette. Pedig ez is politikai kérdés. Nyugodtan leszögezhetjük: hosszú évek óta sok olyan főmérnök, szövetkezeti elnök, igazgató dolgozik Szegeden, aki lényegében mindenfajta nehézségen képes úrrá lenni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az emberek mindig segítik, támogatják. És természetes, hogy a többség ilyen, bírja a közösség bizalmát. Nem azért bírja elsősorban, mert ő is meg tudja csinálni azt, amit a többiek, hanem mert érti. érzi. mit akar a kollektíva. Nyitva áll az ajtaja mindenki előtt, őszintén beszél kedvező és kedvezőtlen körülményekről, jól érzi magát, nemcsak az irodájában, hanem a kevésbé zavartalan műhelyi környezetben is. Ugyanakkor miért tagadnánk: olyan vezetőket is ismerünk, akik csak hátráltatják a lendületes munkát, s akik nemcsak a szűkebb munkaközösségnek okoznak gondot, esetleg anyagi kárt, hanem az egész társadalomnak. Ismételten aláhúzandó, nem az életkortól, hanem a szemlélettől függ, ki az eszményi, szocialista vezető. Aki féltékeny tettrekész szaktársai, kollégái eredményes munkájára, lehet csak néhány éves is a kinevezése, az adja át olyannak a „marsallbotot", aki tudja, mit vár tőle a mind igényesebb, mind öntudatosabb társadalom. Ákinek köszönet, anyagi és erkölcsi megbecsülés jár eddig végzett munkájáért. vagy szilárd helytállásáért, annak adjuk meg szívesen; aki pedig képtelen \tolt érdemeket szerezni, mert többnyire csak önmaga presztízsével törődött, annak nagyon udvariasan, de félreérthetetlenül mondjuk meg az igazat. A harmadik követelmény szerves része a másik kettőnek, tehát semmiképp sem hanyagolhatjuk el. Nem szabad félni a friss szellemű, igazságszerető fiataloktól. „Nagyobb bátorságot kell tanúsítani abban — hangsúlyozza a X. pártkongresszus határozata —, hogy a tehetségükkel, eszmei és erkölcsi szilárdságukkal. jó emberi tulajdonságaikkal kiemelkedő fiatalokat vezető tisztségek ellátásával is megbízzák". A rátermett dolgozó nőkre ugyanez vonatkozik. Jó lenne, ha egy következő fölmérés alkalmával a megkérdezettek túlnyomó többsége már azt válaszolná a pártbizottságnak: munkahelyemen érvényesül a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény, ezért jól érzem magam, s szeretek itt dolgozni. F. NAGY ISTVÁN Felmentések, kinevezések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lőrinc Imre nehézipari minisztériumi államtitkárt tisztségéből — érdemeinek elismerése mellett — felmentette, egyidejűleg Gór Nagy Sándort nehézipari minisztériumi államtitkárrá kinevezte. A Minisztertanács Menyhárt László nehézipari miniszterhelyettest e tisztsége alól — más fontos állami megbízatása miatt — felmentette, dr. Halász Tibort, a Mátraaljai Szénbányák igazgatóját nehézipari miniszterhelyettessé kinevezte. A kormány Havrán Istvánt, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökét — érdemeinek elismerése mellett — e tisztségéből, valamint miniszterhelyettesi rangja alól felmentette, és egyidejűleg Menyhárt Lászlót az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökévé, miniszterhelyettesi rangban kinevezte. (MTI) Rábakamionok Néhány éve kezdték meg Győrött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a nagy teherbírású kamionok gyártását. Az idén 300 kamion készül. 1974-ben a Rába-kamionok eljutnak Equadorba, Szudánba és Kuwaitba is. A győri kamionok legnagyobb vásárlója Jugoszlávia és a Hungarocamion. A Hungarocamion erre az évre 50 nyergesvontatós kamiont rendelt, amelyből az utolsó tízet szerdán vették át. A most átadott kocsikhoz háromtengelyes hütöpólkocsikat is kapcsoltait. A jármű pótkocsival 22 tonna árut tud szállítani. A nagy teherbírású kamionokba 256 lóerős motorokat építettek be. I i