Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1974. AUGUSZTUS £ Óvjuk a társadalmi munka eredményét A szegedi Rózsa Ferenc rós kollégiumi igazgatóhesugárúti űj kollégiumuk lyettes leveléből tudtuk meg, előtt közel 500 méter hosszú járdát építettek az építőipari szakközépiskola tanulói — nagy lelkesedéssel. A járdán azonban nemcsak gyalogosok, hanem — mivel az úttest járhatatlan — gépjárművek ls közlekednek. Személyautók, teher- és daruskocsik egyaránt. A gyalogAzon túl, hogy nagy értékű munka veszik kárba, van még egy éle ennek a lehetetlen állapotnak, pusztításnak. Mit mondjanak ősszel a visszaérkező 220 diáknak, akik igen sok szabad időt áldoztak, hogy a járda elkészüljön nyárra? Amikor a gyerekek ilyesmit tapasztalJárdát a nehéz autók annyi- nak, hogyan adjanak nekik „ , , ... . tanóraik újabb feladatokat? ra tönkreteszik, hogy ősszel Va,amit ^ keU_ hogy talán már nem is lesz hasz- ami a járdából még POSTALADA Csikorog a villamos Több mint két hónapja nincs nyugalma a József Attila sugárút 32. számú ház lakóinak. A ház előtt ugyanis meghibásodott a villamossín, és valahányszor a kocsik áthaladnak rajta, nagyot zökkennek. Ettől azután még a zárt ablakok mögött sem zaj'' De "''kelfernetlenséget 20 tábl«. de reggel 5-től 7-ig járatot innen, legalább nafőképp, de máskor is — le- ponta egyszer, reggel. A kévélirólnk szerint — sok busz rés jogos! a járdából meg megnálható. Mindezt Imre And- menthető, azt mentsük meg! Buszt a fehér-tóiaknak A Fehér-tó környékén la- nem áll meg még akkor kók azért küldtek levelet sem, ha majdnem üres. szerkesztőségünknek, mert Levélíróink azt kérik — szeretnék, ha a Fehér-tó mivel ily módon nem tudmegállóhelyről minden reg- nak mindig pontosan beérni gel megnyugtató módon Sze- a munkahelyükre —, hogy gedre utazhatnának. A meg- vagy álljon meg minden táállóban ugyan kint van a volsógi busz a Fehér-tónál, távolsági buszokra vonatko- vagy indítson a Volán helyi Parkoló a kapu alatt Garázsként, autóparkolóként használják a Somogyi Béla utca 13. számú műemlék jellegű ház kapubejáratát — írja Asztalos István akkor, ha még gyermekkocsit ls vinni kell magukkal. Levélírónk tudja, hogy a tulajdonos máshova nem tudja vinni a kocsiját, mégokoz napközben ls. Egyszer már megjavította Itt a vágányt a közlekedési vállalat, de azóta Ismét elromlott. A ház lakó! kérik: újra javítsák meg, de úgy, hogy többé ne kelljen szenvedni ettől a kattogástól. Szemét az utcán Aradi János (Tarján 118. épület) arról ir, hogy Újszegeden, az Orsóval utcában építési törmelékkel töltötték fel az egyébként kis forgalmi úttestet. Néhány hétig kupacokban díszelegtek a tégladarabok, míg végre kijött egy lánctalpas és megpróbálta a törmelékeket elegyengetni. De közben a kődarabok egy részét az új mellé túrta, sőt még a nemrégen, társadalmi munkában megépített gyalogjárdát is megrongálta. Levélírónk szeretné, ha az utat úgy Javítanák, hogy lakók érdekét szolgálja Ha rendbe Örömmel nyugtázza Kiss tósára, a zöldterületek gonhoznák végre áz úttestet, de Illés (Tarján 357-es épület), dozására. Ugyanakkor agúgy, hogy közben ne okozza- hogy milyen nagy gondot gódva látja, hogy az itt latiak semmiben kárt. fordítanak Tarján parkos!- kók mindezt nem becsülik meg eléggé. Nem figyelnek kellőképpen a gyerekekre, akik több helyütt törtek már ki fákat, és a virágokat is letapossák. Kéri, oldják meg az illetékesek — akár bírságolással — a problémát, és akkor valóban egyre szebb lesz ez az új városrész. olvasónk. — A két autó mi- is azt kéri: oldják meg az il att sokszor csak nehézségek letékesek a problémát, szünárán tudnak bejutni a laká- tessék meg a kapualji autósukba az itt élők, különösen parkolót. „Erős" emberek Nemrégen, az egyik éjsza- keztetni próbálja az erős ka vandál fiatalemberek egy embereket arra, hogy a fátucat fiatal fát kitörtek a kat kis gyermekek, úttörők Radnóti Miklós utcában. Ezt ültették, társadalmi munkámegdöbbenéssel tapasztalta ban. Azt, sajnos nem tudja, Sátori Erzsébet tanárnő hogy kik voltak a „fanyű(Radnótl u. 4.). Felháboro- vők", így 'felelősségre vonni dott hangú levelében emlé- őket nem lehet. Védjük a parkot a tarjáni városrészben Válaszol az illetékes A Nagyállomáson kötelező pályaudvari belépőjegyváltást tettük szóvá a július 21-1, Peronjegyet tessék című glosszánkban. Erre Kiss Károly vasútigazgató válaszolt. Közli, hogy a peronjegyek régi módon történő árusítását megszüntették — a továbbiakban csak az vesz Ilyen jegyet, aki akar. így is csak azért árulnak tovább, mert a vasút veszélyes üzemnek tekinthető. Ha netán az állomáson valakit baleset ér, nem mindegy — balesetbiztosítási szempontból —, hogy volt-e peronjegye, vagy sem. Amennyiben ezután a glosszában leírt módon árulnának Ismét peronjegyet, úgy a vasút igazgatósága felelősségrevonást alkalmaz. A július 25-i Postaládánkban Nem kap kölcsönt címmel Sáringer Mátyásné panaszát közöltük. Ezt megvizsgálta az OTP Csongrád megyei Igazgatósága, és válaszul az ügyviteli szabályzat egy mondatát idézi, amely szerint: „Kisiparosok részére az általános feltételek szerint engedélyezhető kölcsön, ha a tanács pénzügyi osztálya által kiadott igazolás szerint az évi jöve• delemadó alapja a 70 ezer forintot nem haladja meg és az igénylőnek adóhátraléka nincs." Sáringer Mátyás azért nem kapott kölcsönt, mert az adóalapra vonatkozó tanácsi Igazolást nem tudta felmutatni, holott ez elengedhetetlen feltétel. Ilyen igazolójegyet viszont — a sándorfalvl nagyközségi tanács ipari osztályán dolgozó Darázs Sándor véleménye szerint — a kisiparos nem is kért. Ha kér, úgy kiadják neki, és akkor — ha az ügyviteli szabályzatban leírtak vonatkoznak rá — az OTP készséggel áll e panaszos szolgálatára. Felszabadulásunk évfordulója jegyében Magazin Szeged múltjáról, • 1 r f/1 ••• ff* f ffl jelenerol, jovojerol Augusztus 4-től kezdve, tíz vasárnapon át, Magazinrovatunk — az eddigitől eltérő módon — egyetlen, bár színes és sokrétű témával foglalkozik majd: Szeged múltját, jelenét és jövőjét igyekszik bemutatni. A tizedik összeállítás néhány nappal Szeged felszabadulásának 30. évfordulója, október 11. előtt jelenik meg, s ez már egymagában ls világossá teszi: az évfordulóra való felkészülés jegyében adjuk közre ezt a sorozatot, melyből olvasóink tozásalval, megismerkedhetnek a város kialakulásával, egykori és mai lakóival, az ipar születésével, a régi és a mostani várostervezéssel, a közlekedés, a közművek fejlődésével, a hidak történetével, a lakosság szociális helyzetének alakulásával, az oktatás és a tudomány múltjával és jelenével, a lakosság életszínvonalának vála politizáló várossal, s végül Szeged barátaival. Sok mindenről szó esik tehát, de sok minden ki ls marad kényszerűségből: deklődéssel könyv kellene ahhoz, hogy mindaz beleférjen, ami szükséges és fontos volna. Ezért azután bízunk benne, hogy kezdeményezésünk a maga módján elősegíti majd a Szegedről szóló modern, szocialista városdemográfia megszületését. Annál is inkább, mivel munkánk lényeges szempontja volt, hogy a város és lakóinak életét — a régi monográfiák és az újabb résztanulmányok alapján — mai szemlélettel dolgozzuk fel. Hiszen a múltról csak úgy érdemes és szabad beszélni, ha az a jelennek és a jövőnek is szól. Lapunk munkatársain kívül részt vett a sorozat cikkeinek megírásában a város több neves helytörténésze is. Nélkülük vállalkozásunkat nem is kísérhetné siker. Reméljük, hogy. amilyen kedvvel és szeretettel dolgozott valamennyi szerző, olyan érés figyelemmel fogadják majd felszabadulási magazinunkat az olvasók. Tehát augusztus 4-től tíz vasárnapon át: sorozat Szeged múltjáról, jelenéről, Jövőjéről. Vasárnaponként én vagyok a gyermekeimnek pásztora. Így volt ez a legutóbbi pirosbetüs napon is, amikor három kerekű biciklivel és egyéb játékokkal levonultunk a lakásból. De nem ám a ház elé, hanem az a mögötti területre, ahol még teljes a felfordulás. Valahogy itt jobban szeretnek játszani. Fél óra elteltével már vidáman nyargalásztak. Egyiküknek egy néhány méter hosszú kábel, a másiknak egy szőnyegpadlócsík volt a nyakában. így lovacskáztak. Később egy rozsdás konzervdobozt kellett kicsavarnom a kicsi kezéből. Mérgelődtem is magamban, milyenek az itt dolgozó emberek, mindent szétdobálnak. Azért mégis megkérdeztem az apróságot: — Honnan vetted azt a dobozt, fiam? — Itt volt, a virágok között — mondja. Kényelem Gondoltam, csak mint nap lehet hallamegnézem a lelőhe- ni: „Csak egyszer lyet, hátha van ott megkapnám a szép még más érdekes do- új lakásom, kényellog ls. mesen, kulturált Hát volt. Leírni ls környezetben élhetsok, ml mindent ta- nék." láltam az épület Sokan ezt valóban mellett húzódó vi- komolyan is gondolrágágyban. Konzer- ják. Nem úgy azok, ves doboz — tavaszi akik miután tényleg vagdalt hús, marha- új lakásba költöznek, májkrém, libapásté- maguk gondoskodnak tom volt bennük arról, hogy környezeegykor, hogy csak tük ne legyen szép. néhányat említsek. Nekik csak egy doFehér műanyag po- log a fontos: a kéharak — nem tudom nyelem. Mert milyen eldönteni, tejföl, jog- egyszerű úgy enni hurt vagy éppen ke- konzervet, hogy mifir volt-e benne. Az- után elfogyasztottuk, tán citromhéjak, pa- nem hajolunk le a pírdarabok, almahéj szemétkosárhoz, és cigarettacsikk, csak egyszerűen kimegszámlálhatatlan penderítjük az ablamennyiségben. Nem kon az üres dobozt, nehéz kitalálni, ho- Vagy hasonló módon gyan került mindez a citrom-, alma- és oda, mert a kupac krumplihéjat, szépen követte a 615- Csak azt nem tuös, 616-os és így to- dom, miért nem havább — épületek jóinak ki az ablakon, ívét. És akkor eszem- és úgy hámozzák az be jutottak azok a almát? Akkor megfohászok, amiket nap spórolhatnák azt a fáradtságot, hogy fel kell venni az asztalról a héjat, és úgy kidobni. Talán azért, mert félnek, hogy észreveszik őket. Ha így van, attól nem félnek, hogy a szemétdombot észreveszik? Nyilván az sem érdekes, hogy milyen erkölcsi kárt okoznak a szomszédoknak. Mert bizony Ilyenkor nem találgat a szemlélődő. Ha valaki kinéz az ablakon, már nyelvünkön a szó: — Látom, tejfölt reggeliztél, te! Pedig lehet, hogy párizsit evett, és annak a bőrét a szemétládába dobta. Veszélyes időszak következik, itt a szép idő, az ablakok sok helyütt egész nap nyitva vannak. így nagyon egyszerű kiszemetelni. Ha a papírforma bejön, őszintén sajnálom a földszinten lakókat, akik egy szép reggelen nem tudnak majd kinézni az ablakukon. Szirák József Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események 58. Nem is múlhat el esztendő új lap nélkül. Íme: Vendéglősök közlönye. 1890. április 15-én. Lapunk tisztelt közönségéhez. Valahányszor új lap indul meg, mindig fölvetődik a kérdés: „Miért?" Mert minden lapnak kell czéljának, irányéV ENDÉGLŐSÖK KÖZLÖNYE. nak lenni és használni a társadalomnak, különben ' elvesztette létjogosultságát. Lapunk egy régen érzett hiányt kíván pótolni. Lapunk fő-czélja. hogy a szállodások, vendéglősök és kávésok az osztrák—magyar monarchia területén ezen lap által összeköttetésben legyenek, egymással érintkezhessenek, és ezzel úgy anyagilag, mint szellemileg különféle előnyökben részesüljenek. Kóstoló a lapból: A személyzet, mint az üzlet emelője. A személyzet az üzlet főkelléke. Sokszor ezen fordul meg az üzlet jövője, ezáltal virágzik föl. vagy ezáltal megy tönkre. A jó személyzet, a mellett, hogy nyugalmat szerez a főnöknek, megkedvelteti a vendégekkel a helyiséget a pontos kiszolgálás által és azonkívül az üzlet jó hírnevét is emeli. Hogy az üzletnek jó személyzete legyen, az leginkább a főnök uraktól függ. Tessék megadni nekik a kellő fizetést, legalább is annyit, hogy ne a borravalókból legyen kénytelen fönntartani magát, mert ebben az esetben minden alkalmat fölhasznál arra, hogy a saját jövedelmét, a vendégek rovására emelje. Továbbá: adják meg nekik a szükséges pihenési időt, mert csak így lehet a személyzet kiszolgálása eleven, gyors és kifogástalan. Ha személyzet fáradt, akkor nem lehet kívánni, hogy erőt fejtsen ki a tevékenységben. Ha ez a kettő megvan, t. 1. a jó fizetés és a pihenési idő, akkor a személyzet állandó marad. Alig van valami károsabb az üzletekre, mint mikor a személyzet azokat csak állapotnak, de nem állásnak tekinti; midőn csak úgy használja, hogy a jobb hiányában tölti be és a legelső alkalommal az előnyösebb helyre teszi át a táskáját. A villanyos erő a konyhában. Marguery párisi vendégjős gázmotorja mellett egy dynamo villanyos gépét is alkalmazott konyhájában. A gépezet a nagy személyzetet fölöslegessé teszi, mert az végzi a tányér-mosást, kés-tisztítást, üveg-mosást, kávépörkölést és őrlést, sütést, csont-törtést és őrlést, palackdugaszolást, pohármosást, főzelék-reszelést, főzelék-passzírozást; de különös fölemlítést érdemel az üvegmosó-gép, mely 300 fordulatot tesz perczenkint, úgy, hogy 36 másodpercz alatt az üvegnek minden része 180-szor lesz érintve a mosókefe által, mely idő alatt folyton tiszta víz ömlik az üvegbe. Ügyszintén érdekes a tányérmosó-gép is, mely naponta több mint 4000 tányért mos a nélkül, hogy törés fordulna elő. A személyzet csak rakja a vízbe, a kefék elfogják és tisztán kiadogatják a törlő kezébe. A Vendéglősök Közlönye négy alkalommal jelent meg. Ugyanekkor a borzasztóan megírt borzalom: Hogy mulat a Darab Jancsi? Aki a koldusom kat meg szokta nézni, az ismeri Szegeden a Darab Jancsit, ezt a félembert, aki kezetlenül, lábatlanul mászik, mint egy teknős-béka, vagy talylgafogatán tolatja magát végig az utczákon. Elnevezték régen, mert Jancsi nem mai gyerek — Darab Jancsinak. Az egész ember egy darabból áll. Olyan mint egy nagy tömlö. Különben egészséges, vastag nyakú s erős, mint egy hentes s az irgalom alig győzi koszttal. Hát még borral. Mikor az imádsággal készen van, bemászik a korcsmába, ott egyelőre rátelepszik a koldustarisznyára (így őrzi), ez a trónusa s aztán hallani kell csak és látni, milyen legény ő a csárdában. Elkurjantja magát, mint egy bősz baritonista s trágár nótákkal mulattatja a publikumot, miközben sűrűn odaszól hol egyiknek, hol a másiknak: — Tölts már belém, hé! Darab Jancsinak t. 1. nem lévén keze, úgy tölteti magába a bort s többnyire valami vászoncselédet állít a szája elé. Mikor aztán jól meg van töltve, felpuffad s addig ordít, míg föl nem teszik az asztal tetejére. Ott ül aztán az asztal tetején az üvegek közt, mint egy élő kulacs, mely soha sem telik meg. Van aztán mulatság. Jancsi tánczol is. Lábak hiányában ő ezt úgy végzi, hogy elkezd hánykolódni s ordít hozzá nagyokat. Mikor aztán — mint tegnap éjjel is — önkívületi állapotba esik, összehúzódik, mint egy sündisznó és leveti magát az asztal tetejéről. Azt hiszik, hogy megüti magát? Dehogy, mint egy felpüffedt tömlő, ruganyosan vissza ugrik s nótát ordítva mászik ki az utczára. Ma hajnalban az őrijárat olyan rémült ordítást hallott az utczán, mintha valakit gyilkoltak volna. Dehogy gyilkoltak. Darab Jancsi az utczán folytatta a mulatságot. Ott mászott az út közepén és ondított, mint egy megvadult bölömbika. A rendőrök alig bírtak vele: egyedüli védelmi eszközét, nagy fogait használta. Végre ölben beszállították a városház rendőrtanyára s bent a kóterben majdnem egész reggelig dalolt... Ma aztán, mikor kieresztették, megint ott ült az utczasarkon az ájtatos tömlő és zsolozsmákat énekelt... (Folytatjuk.)