Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

é VASÁRNAP, 1914. JÜLIUS tt Gondolatok a közművelődés időszerűségéről sáról, az 50 évnél fiatalabb lakosság körében. Akkor még nem tudhatta a világ, hogy ezzel a szovjet hatalom az első lépéseket tette meg a kulturális forradalom útján. Hazánkban is csak a felszabadulást követően beszélhetünk arról, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép, a politika, a gazdaság birtoklásával együtt szélesedő mértékben birtokolja a szocialista, a haladó kultúra és a tudomány mind több értékét is. Ebben a folyamatban a közművelődés napirendre tűzését napjainkban hazánkban számos tényező indokolja, amelyek közül e helyen utalunk néhányra. A közművelődés napirendre tűzésének egyik fontos tényezője mindenképpen az, hogy a társadalom aktív műveltségi állapota előrehaladásunk következménye és előfeltétele egyidejűleg. Társadalmunk közműveltsége mérhetően sokat fejlődött az 1958-as művelődéspolitikai irány• elvek óta. Az eltelt időszak azonban olyan űj fejlődési tényezőket is produkált, mint gazdaságirányításunk mechanizmusának továbbfejlesztése, a szocialista társadalmi demokrácia szélesítése, tudománypolitikánk, állami oktatáspolitikánk továbbfejlesztése — hogy csak néhány döntő fontosságú tényezőt említsünk. E fontos társadalompolitikai hatású tényezők új igényeket, követelményeket fogalmaznak meg a közművelődéssel szemben. A termelés hatékonysága és a szakműveltség kapcsolata egyértelmű; a reális szocialista demokrácia kibontakozásának — többi között az állampolgári műveltség színvonala is feltétel; a tudomány termelőerővé válásának egyik fontos terepe nz állami oktatás; a közművelődést pedig mind eme tényezők éppúgy feltételezik, mint szükségessé teszik. Hangsúlyozottan utalni kell 'a közoktatás és a közművelődés egymáshoz való viszonyának sajátosságaira és egymáshoz kötődésére egyaránt. Ez azt is jelenti, hogy az iskolarendszerünk által nyújtott alapműveltség folytonos szinten tartása a közművelődés egyik fontos feladata. Ily módon a közművelődés ugyanolyan szerves tartozéka lesz életünknek, mint az iskola. Az iskolára épülő közművelődés révén kapott képzési, továbbképzési lehetőségek teszik az embert alkalmassá arra, hogy a munkakörök* gyorsan változó követelményeinek megfeleljen. A szocializmus építésének menetében felgyorsult társadalmi, tudományos, technikai fejlődés, a munkában eltöltött mintegy negyven év alatt többször igényli a korábbi ismeretek sokoldalú, sőt, esetenként „teljes felújítását". Erre tudatosan fel kell készülni, különben u társadalmi fejlődés terhet jelenthet az egyén számára. Ha a gyors változás terhet jelent, akkor az egyén szembe kerülhet azzal a fejlődéssel, amelyben aktívan részt venni személyes érdeke is. A

közművelődés napirendre tűzésének időszerűségét az is befolyásolja, hogy a X. kongresszus határozatainak következetes végrehajtása közben, tovább erősödött politikánk munkásjellege. Munkánk szerves részévé lett a munkások politikai, anyagi, szociális, kulturális helyzetének folyamatos napirenden tartása. A X. kongresszus óta szélesedett a munkások társadalmi közéleti tevékenysége, emelkedett számarányuk a párton belül és aktivitásuk a párt-, állami és tömegszervezetek és mozgalmak vezető testületeiben. Az 1973 márciusi bérrendezés 53 ezer munkást érintett megyénkben, havonta 2—300 forintos béremeléssel. A munkások lakásgondjai»ak megoldása érdekében tett erőfeszítések, a szakmai bértáblázat kidolgozása együttesen olyan tényezők, amelyek pozitívan befolyásolják a munkások társadalmi közérzetét, és serkentik aktivitásukat. A növekvő munkásaktivitást jelzi a szocialista brigádmozgalom. a XI. pártkongresszus és a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére hirdetett munkaverseny szélesedése, tartalmi gazdagodása. Ebben a folyamatban is mérhetően növekszik a munkások szakmai, politikai tanulási kedve, amely fontos feltétele a közművelődési határozat eredményes megvalósításának. A munkások művelődési kedvének — átmeneti visszaesése utáni — megelevenedése nagyon lényeges tényező közművelődési politikánk megvalósításában. A munkásművelődésnek fontos politikai, társadalmi és életmódbeli konzekvenciái is vannak, hiszen a tanuló munkás számára nemcsak a termelés lesz köny_ nyebb. hanem gyarapodó ismereteiből adódóan, összetettebben képes látnj és megvalósítani a hatalom helyes gyakorlását, magabiztosabban mond véleményt, bátrabban lép fel jogai és kötelességei érdekében egyaránt. Vagyis a művelődés mindenképpen növekvő termelési aktivitást is eredményez a munkások körében. Művelődéspolitikánk a figyelmet különös súllyal kívánja a munkások és az ifjúság szakmai és általános műveltségének növe. lésére fordítani. A munkásokra azért, mert meghatározott szere, pük van a szocializmus építésének anyagi, társadalmi, politikai feltételei biztosításában. A munkásműveltség és magatartás a szocialista kultúra egyik legfontosabb alkotó eleme. Ifjúságunk műveltségének gyarapítása pedig azért különösen fontos, mert a most felnövekvő nemzedéknek kel tovább folytatni a szocializmus építésének elért eredményeit, és mind magasabb szinten, megfelelni az állandóan növekvő követelményeknek. De ifjúságunk nevelésénél tudnunk kell azt is. hogy nekik már nincs személyes tapasztalatuk a múltról, a kizsákmányolásról, a háborúról, amelyek a világban még jelen vannak, s amely ellen állandóan harcolnunk kell. A közművelődés munkás- és ifjúságcentrikussága nem jelenti más társadalmi tényezők, így például a parasztság és az értelmiség művelődésének elhanyagolását, csupán figyelmünk koncentrálását akarjuk hangsúlyozni. Amikor a munkások művelődésének fontosságát aláhúzzuk, egyben a dolgozó nők szakmai és általános műveltségének mind gyorsabb növelésére is gondolunk, amelynek jelentőségét — többi között — az is mutatja, hogy megyénkben az összes foglalkoztatottak 53 százaléka a nők közül kerül ki. N

apjainkban az önművelődés, mint szélesedő osztályigény jelentkezik, amely megnöveli a közművelődési határozat realitását, időszerűségét. Így lesz az olvasó-tanuló munkás a közművelődés központi alakja, személyisége. A termelés, az anyagi javak előállításának követeiményel, mozgató törvényei is új sürgető igényeket támasztanak minden dolgozó és vezetővel szemben. Az elmúlt tíz évben Csongrád megye gyorsan fejlődő mezőgazdasággal rendelkező ipari megyévé lett Ebben a helyzetben felismerésre és megfogalmazásra került az az ellentmondás, amely a termelés technikai színvonalának növekedése és a dolgozók általános és szakmai felkészültsége között., keletkezett. így például 1970-ben a munkások 41 százaléka nem végezte el a nyolc általános iskolát. Azóta e számarány csökkenő tendenciát jelez. A jól szervezett termelés, a gazdaságosság, a termelékenység növelése súlyos parancs a gazA

gavék, pálmák, pineák, cédrusok — fantázianévnek tűnnek vulnmennylen. Oly ismeretlenek hétköznapjaink számára, mint a balladák vagy a görög hősköltemények világa. S mégis valóságosak, nemcsak a füvészkertek üvegházaiban, hanem tőlünk néhány száz kilométerre délre, az Adria partjain. Számunkra többnyire csupán nevek. Dallamos, vonzó szavak. Magunk sem tudjuk, honnan, de nevük hallatán emlékek sejlenok föl bennünk, nemrégen volt birodalmak emlékei, a Mare Medlterraneum világa, ahol közö.s civilizációnk bölcsője ringott. Azé a tengeré, amely valóban földközi volt, a sző legszorosabb értelmében, hiszen az ismert világ földjei határolták, s amelyhez valamennyien tartozunk. Talán ezért is oly vonzóak számunkra a déli tengerek, s az Adria. Aligha köszönhetjük egyszerűen olvasmányélményeinknek, hogy a délszaki növények neve hallatán felsejlik előttünk a táj: valószínűtlenül kék égbolt feszül a napfényben fehéren izzó, kopár sziklák fölé, a sok harcot látott erődök fölé. Fölsejlenek az ékszernyi városkák keskeny utcái, utak, amelyeken római légiók, Batu tatárjai, velencei kalmárok, uszkók, kalózok, török janicsárok, Napóleon ezredei, osztrák vértesek és német, tankok egyaránt Jártak, s amelyeket most a turisták hada önt el. S a kopár sziklák közt megkapaszkodva, növények küszködnek az életért, viharoktól, tűző naptól, szárazságtól és hideg telektől alakítva. Alkalmazkodva, s felülkerekedve, mint az omerisóg. amely itt hozta létre egyik legfontosabb civilizációját. Holt, fehér égbe nyúlnak az agavék, pálmák, pineák, cédrusok és kaktuszok Ács S. Sándor fotóin. De ha e képek nem ls képesek visszaadni az izzó-fehér sziklák, s a vakító-kék égbolt, a tenger végtelenségének feszültségét, a formák jntékn, a növények megtépett, szárazságtól és viharoktól gyötört sziluettje, vagy éppen kínai tusrajzhoz haeonló szépsége önmagáért beszél. Mesél egy szélsőségekkel, ellentétekkel teli világról, ahol múltunk alussza álmát, s ahonnan az ember elindult új világok felé. Sz. L A

nép műveltségének emelése, a „kiművelt emberfők" számának gyarapítása évszázadok óta a haladó politikusok és költők programjában szerepel. Petőfi Sándor boldog jövőnek álmodja a kort, amikor „... majd a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán ..." Ugyanakkor a múltban az uralkodó osztályok számára nem kívánatos, sőt, veszedelmes volt az elnyomott tömegek műveltsége. A kizsákmányoltakat csak az uralkodó osztály kényszerű érdekei szerint engedték a műveltség alapelemeinek birtokába jutni. A forradalmi gondolatokat nyújtó könyvet pedig a reakció évszázadok során éppúgy üldözte, mint alkotóját. Az egész dolgozó nép műveltségének állandó gazdagítása a munkásosztály hatalomra kerülésével válik a forradalmi program részére. Elegendő talán arra a történelmi példára utalni, hogy Szovjet-Oroszországban az intervencióval és a belső ellenforradalommal szemben vívott élethalálharc időszakában — 1919. évben — Lenin kezdeményezésére a Népbiztosok Tanácsa rendeletet alkotott az analfabétizmus intézményes felszámolá-