Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

Tandi Lajos Önéletrajz Anyám elsőnek engem szült, vérben fürödtem és mesékben. Apám sántán Jött a háborúból, de nevetve Járni tanított. Az anyatejjel szürcsöltem magamba a barackvirágok és ábécé szerelmét, Apám egyetlen pofonja lódított a jólnevclt csavargók közé. A gyanús idegen daságvezetésnek, és ezt mind többen felismerik. Számos he­lyen — ha korábban akadályoz­ták, vagy érdektelenség mutat­kozott a dolgozók szakmai és ál­talános intelligenciáját fejlesztő tanulással szemben — most a gazdaságvezetés kezdeményezi az oktatást, mert tapasztalja, hogy az egyik legjobb befektetés a dolgozók tanulásának segítése. Élénkül ebben a folyamatban a szakszervezetek és a KISZ tevé­kenysége is. A magasabb szak­mai felkészültséghez kötődő Jö­vedelemnövekedés ösztönző ha­tású a munkások tanulási ked­vére. Fejlődésünket szolgáló, a társa­dalomépítő munkák állapotával, eszmeiségével és jövőjével egy­aránt számoló közművelődésre van szükség. Olyanra, amely reá­lisan figyelembe veszi anyagi le­hetőségeinket, előbbre viszi a dol­gozó ember termelési szakértel­mét, növeli általános műveltsé­gét és mindez szocialista tartal­mú legyen. Illeszkedjék a köz­művelődés abba a folyamatba, amelyben a munkások, a dolgo­zó emberek élnek és termelnek, azt tegyék tartalmasabbá, gaz­dagabbá. Lenin mondotta 1020. októberében, hogy „ ... a műve­lődést, a tanítást, a nevelést egyesíteni kell a munkások és pa­rasztok munkájával.,. nem sza­bad kommunista könyvek és bro­súrák olvasására szorítkoznia". Olyan közművelődésről szólunk tehát, amellyel szolgálni, segíte­ni akarjuk a szocialista építő ter­melőmunkát, amely a társadal­mi, a csoport- és az egyéni ér­dekeket egyaránt szolgálja. A termelő ember szakmai intelligenciájának fejlesz­tése befolyásolja a köz­művelődés eddigi szerkezetét, hi­szen a szakmai műveltség mind nagyobb helyet kap, és a mű­szaki. agrárértelmiség nélkül a jővőben sem képzelhető el kor­szerű közművelődés. Ezzel azt is jelezni akarjuk, hogy a jövőben egy kultúrház munkáját nem * táncestéken mérjük — bár ez is fontos —, hanem azon, hogy tanfolyamaival a dolgozó ember termelőmunkáját mennyire teszi hatékonyabbá, mennyire hozza közelebb az embert és a terme­lést. Ezért örvendetes a dolgozó em­ber tanulási kedvének növekedé­se és mind több üzemünk ösztön­zési törekvése. A Tisza Bútor­ipari Vállalat csongrádi gyárá­ban száz forinttal emelik az érettségiző dolgozó fizetését, é6 50 fillérrel a nyolc osztályt el­végzők órabérét. A postánál 500 forint jutalmat kap minden si­keresen vizsgázó. Makón a dol­gozók levelező középiskolájának hallgatói elérték a nappali hall­gatók számát, Csanádpalotán ki­helyezett tagozat működik. Az elmúlt tanévben 2000 felnőtt járt általános iskolába (ez lehetne lé­nyegesen több!), 6000 a dolgozók esti és levelező középiskolájába és 3000 felnőtt az egyetemekre és főiskolákra. Hódmezővásárhelyen arra a kérdésre, hogy szükséges­nek tartja-e a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzését — a meg­kérdezett 1164 dolgozó közül 943 igennel válaszolt. A dolgozók általános és közép­iskolájának tanulói között emel­kedik a nők száma. Történelmi hátrányukat igyekeznek behozni, megértvén, hogy egyenjogúságuk teljes megvalósításához a munka­és a tanuláson keresztül vezet az út. A közművelődés időszerűségét bizonyítja az életmódváltás napi­rendre kerülése is. Történelmileg eldőlt az a kérdés, hogy „miből éljünk". Most arra a kérdésre kell válaszolnunk, „hogyan éljünk?" Kispolgári, polgári vagy szocialis­ta módon? A válasz nem lehet kétséges: csak szocialista módon élhetünk. De vajon milyen úton­módon jutunk el a szocialista élet éléshez, melyek ennek normál mércéi? A szocialista életveze­tés „módszertanát" nehéz lenne röviden megfogalmazni. A szo­cialista életvitelhez ugyanis több kell, mint a műveltség egy bizo­nyos színvonalának megszerzése. A szocialista életmód a társada­lom és az egyén együttes cse­lekvésének és erőfeszítésének eredménye lehet csak. Ebben a folyamatban a műveltség csupán az egyik alapfeltétel. M unkásfiatalok körében vég­zett felmérések bizonyít­ják, hogy akik hivatásuk­nak érzik pályájukat, jól beil­leszkednek a munkahelyi közös­ségbe, azok szabad idejüket is hasznosan töltik, mfg az olyan pályakezdők, akik rossz közér­zettel csak „kényszerűen a ke­resetért" dolgoznak — náluk a szabad időben a szórakozás, az italozás dominál. Az alkotni akaró fiatalok tu­datos, a személyes adottságokra, rátermettséget figyelembe vevő pályaválasztása ebből a szem­pontból ls fontos. A szocialista életmód legfőbb tartalmi jegyei a munka szocia­lista végzése, a közösségi élet, és végül a magán-, a családi élet szo­cialista követelményeinek együt­tes megvalósítására. E mérce mennyiségi és minőségi jegyeinek összefoglalása, megértetése és el­fogadtatása — még nagyrészt előttünk áll. Gyorsan változó vi­szonyok között élünk. Erkölcsi és magatartásnormáink egyrésze még a múltból táplálkozik, más­része már előremutató. A szocia­lista életmód kialakítását ne­künk kell elkezdenünk, és telje­sen megvalósítani az ifjúságnak kell. És — befejezésül — közműve­lődésünk nem független két vi­lágrendszer békés egymás mel­lett élésétől sem, amelyet a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó si­keres befejezése csak tovább erősít. A nemzetközi osztályharc Ilyen feltételek között nemcsak a gazdasági versenyben, hanem a tudományban, a kultúrában is győzni kell a szocializmusnak a kapitalizmus felett. Ehhez pedig jól felkészült, szocialista gondol­kodású emberek növekvő tábora nélkülözhetetlenül szükséges. DR. ÁGOSTON JÖZSEF I smét rendőrkézen az álkul­csos betörő. Eddig már tíz évet ült börtönben, és csak nemrégen szabadult. Mos­tani elfogásáig több tucatnyi be­törést követett el. Egész vagyon lopott holmit foglaltak le a laká­sán. Elfogása egy éber, szolgála­ton kívüli rendőrnek és egy ti­zennégy éves tanulónak köszön­hető. Szombat reggel volt. Kiss Já­nos r. főtörzsőrmester árpádföl­di lakásán töltötte a szabad Ide­jét. Kilenc óra körül munkaruhá­ban indult, hogy füvet szedjen a nyulainak. Amint az utcára lé­pett, a negyedik szomszéd háza előtt egy ismeretlen, jól öltözött férfit pillantott meg, aki nagy aktatáskát szorongatott a kezé­ben. A házat figyelte, s lopva te­kintgetett körül. Amikor Kisst meglátta, gyorsan elindult az el­lenkező irányba. A rendőrnek gyanússá vált a viselkedés, de nem ment az ide­gen után. hanem az egyik üres telken elkezdte szedni a füvet. Félszemmel azonban az idegent figyelte. Az aktatáskás látva, hogy amaz nem törődik vele, visszament az iménti házhoz, és körülnézegetett. Aztán bement Kiss közvetlen szomszédjához. A főtörzsőrmester Is befejezte a fűszedést, betette az udvarba, s gondolta, megnézi, mit ténfereg itt ez az idegen. A szomszéd ka­pujában futottak össze, amint ép­pen kísérte kifelé a Sándor gye­rek. — Mit keresett itt ez az em­ber? — kérdezte a fiútól. — Berta bácsiék iránt érdek­lődött — mondta a fiú, s a jel­zett házra mutatott, ahol előző­leg az idegen ténfergett — Miért keresi a szomszédot? — kérdezte kíváncsian az ide­gentől. — Hirdetésre jöttem. — Miféle hirdetésre? — lepő­dött meg a rendőr, mert jól tud­ta, hogy Bertáéknak semmi olyan ügyük nincs, amit hirdetés útján kellene elintézni. — Az ne érdekelje magát, majd estére visszajövök — válaszolta az idegen és otthagyta őket. A rendőr nem válaszolt a pökhendi kioktatásra, hanem a fiúhoz ha­jolt, és kérte: gyorsan készítse ki a kerékpárját, míg ő átöltözik az egyenruhájába. Mintegy ötszáz méterre az Ist­ráng utcától érte utói az idegent, aki igen meglepődött, hogy az imént látott munkásruhás férfit rendőregyenruhában látja. és kéri az igazolványát. Szó nélkül átadta. A főtörzsőrmester átvizsgálta az igazolványt, s mivel látta, hogy hónapok óta nincs munka­helye, az igazolványt zsebre tet­te. — A munkahelyét majd a XVI. kerületi kapitányságon tisztáz­zuk — mondta az Idegennek. Az­zal a kölcsönkért kerékpárt be. tette az egyik házhoz, és elin­dultak. Cinkota felől jött egy gépkocsi, amit a rendőr leállított, hogy vi­gye be őket a kapitányságra. Az eddig nyugodtnak látszó idegen azonban futásnak eredt a Szilas­patak felé. A rendőr persze nyom­ban utána vetette magát, de lát­ta, hogy már nem tudja beérni, így segítségért kiabált. — Fogják meg! Fogják meg! A földeken, kertekben dolgo­zók közül többen az idegen ül­dözésére keltek. Varró László ta­nuló is felfigyelt a segélykiáltá­sokra, aki barátjával a patak vi­zénél tartózkodott. Felkapaszko­dott a patait partjára, és észre­vette az éppen feléjük futó fér­fit, akit a rendőr üldözött. Nem hubozott... Hátulról elkapta a menekülő gallérját és magával rántotta a földre, mire a szöke­vény feltápászkodhatott volna, mór Kiss főtörzsőrmester izmos keze szorította. Előállította a ka­pitányságra. Perceken belül kiderült, hogy az elfogott férfi nem más, mint Gözsi László, ismert betörőtol­vaj. Aktatáskájából kisbalta, zseblámpa, és ötven darab külön­féle lakáskulcs, a zsebeiből pe­dig zsebórák, aranygyűrűk, zá­log- és patyolatcédulák, vala­mint ötezer forint került elő. Gözsi nyomban beismerte, hogy Árpádföldön is betörési szándék­kal volt terepszemlén, és hogy a mátyásföldi meg a cinkotai be­törést az ő számlájára lehet ír­ni. Csakhogy a nyomozók ezzel nem elégedtek meg. Az állandó dunakeszi és ideiglenes gyáli la­kásán fantasztikus mennyiségű, betörésből származó holmit fog­laltak le. Ezüst evőeszközkészle­tek, táskarádiók, fényképezőgé­pek, aranytárgyak, több mint há­romszáz új zsebkés, egy 15 ezer forintos betétkönyv stb. került a kapitányságra. A kerületi nyomozók — pár i nap alatt 17 — a főváros több kerületében — általa elkövetett betörést tudtak azonosítani, il­letve bizonyítani. De ez még úgy tűnik, csak a kezdet. A szerteágazó nyomozást a bu­dapesti rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya folytatja. Kiss János főtörzsőrmester — szolgálaton kívül is éber maga­tartásáért — kapitányságvezetői dicséretben és pénzjutalomban ré­szesült. A rendőr segítségére sie­tő és bátorságból jelesre vizsgá­zó Varró László tanulót pedig a főkapitányságon dicsérték meg és átadtak neki ajándékul egy karórát. SZILVASI FERENC I 1

Next

/
Thumbnails
Contents