Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

2 PÉNTEK, 1974. JÜLIUS «. A 42. ülési B francia kiillfgy­miniszter Moszkvában # Bécs (MTI) Negyvenkettedik plenáris ülését tartotta csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló testület. A tanácsko­zásokon résztvevő 19 állam küldöttségei a Hofburg kon­ferenciatermében zárt ajtók mögött folytatták a munkát. Az ülésről ezúttal nem ad­tak ki hivatalos közleményt. A tudósítókkal közölték, hogy a legközelebbi ülést a jövő héten szerdán tartják. Tájé­kozott körök szerint való­színűleg ez lesz az utolsó plenáris tanácskozás a nyári szünet előtt. Barátsági szerződés # Mogadishu (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és Mohammed Sziad Barre tábornok, a Szomáli Demok­ratikus Köztársaság legfel­sőbb forradalmi tanácsának elnöke csütörtökön Mogadis­huban aláírta a két ország barátsági és együttműködési szerződését. 0 Moszkva (TASZSZ, MTI) Jean Sauvagnargues francia külügyminiszter és felesége csütörtökön Moszkvába érkezett. Képünkön Andrej Gro­miko szovjet külügyminiszter fogadja a seremetyevói re­pülőtérén a francia külügyminisztert — — Összefogással meg kell hiúsítani a reakció mesterkedéseit A Portugál Kommunista Párt nyilatkozata 0 Lisszabon (TASZSZ, MTI) A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön közzétett nyilat­kozatában elemezte a politi­kai válság okait. Mint a nyi­latkozat rámutat, a mostani válság Palma Carlos minisz­terelnök kezdeményezésére robbant ki. A miniszterelnök, anélkül, hogy a kormánnyal konzultált volna, javasolta az államtanácsnak: három napon belül tartsanak elnök­választást, bocsássák népsza­vazásra az űj, ideiglenes al­kotmánytervezetet, 1976 no­vemberére halasszák el az al­kotmányozó nemzetgyűlési választásokat, és biztosítsa­nak szélesebb jogkört a mi­niszterelnöknek. E javaslatok elfogadása azt jelentette volna, hogy alap­vetően eltérnek a fegyveres erők mozgalmának program­jától, amelyet egyidejűleg kormányprogramként is el­fogadtak; felszámolják az elengedhetetlenül szükséges kollektív döntéshozatalt a koalíciós kormányban, és ve­szedelmes módon hátráltat­ják a demokratizálódást. Palma Carlos miniszterel­nök azért mondott le, mert az államtanács nem fogadta el javaslatait. A Portugál Kommunista Párt — folytatja a nyilatko­zat — támogatja az államta­nács döntését, amely megfe­lel a fegyveres erők mozgal­ma programjának és céljai­nak. Amint a nyilatkozat hang­súlyozza, a Portugál Kommu­nista Párt változatlanul úgy véli, hogy x koalíciós kor­mány a legmegfelelőbb esz­köz a politikai élet demok­ratizálódásával összefüggő érdekek biztosítására. A kom­munista párt kész részt ven­ni egy új koalíciós kormány­ban. ha az következetesen megvalósítja a fegyveres erők mozgalmának program­ját, és ha biztosítja a kollek­tív döntéshozatalt. A dokumentumban a kom­munista párt hangsúlyozza: jelenleg olyan politikát kell folytatni, amelynek értelmé­ben törvényesítik a széles kö­rű demokratikus szabadság­jogokat és polgárjogokat, ha­tározott intézkedéseket hoz­nak a fasiszta összeesküvők és a demokratikus rend el­len irányuló mindenfajta provokációkkal szemben. A PKP Központi Bizott­sága rámutat, hogy véget kell vetni a gyarmati hábo­rúnak. tiszteletben tartva a népek önrendelkezési jogát, továbbá sürgős intézkedése­ket kell hozni a súlyos gaz­dasági válság veszélyének el­hárítására. a munkásosztály és a néptömegek érdekeit érintő legfontosabb problé­mák megoldására; és életkö­rülményeik megjavítására. A kommunista párt szük­ségesnek tartja, hogy a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal fenntartott kapcsolatok fejlesztésének ér. dekében aktivizálják a dip­lomáciai tevékenységet. A kommunista párt felszó­lít arra, hogy határozottan meg kell hiúsítani a reak­ció és a fasizmus mesterke­déseit. A jelenlegi válságos hely­zetben komoly veszély fenye­geti a kivívott szabadságot — hangsúlyozza a nyilatko­zat. A dolgozóknak, a nép­tömegeknek és a demokra­táknak meg kell szilárdíta­niuk egységüket, valamint a népi mozgalom és a fegyve­res erők mozgalma egységét. Fokozni kell az éberséget az összeesküvőkkel és a reak­ciós provokátorokkal szem­ben, hogy egyszer s minden­korra megszűnjék a fasizmus veszélye, és szilárd, demok­ratikus rendszer jöhessen lét­re az országban. Feloszlatták a portugál kormányt Q Lisszabon (MTI) tette be Raul Rego, a társa­Spinola elnök csütörtökön dalmi kapcsolatok miniszte­feloszlatta az ideiglenes koa- re. Az államtitkárokat és liciós kormányt, hogy új helyetteseiket is automatiku­kormányt alakítson —, jelen- san felmentik tisztségükből. Chilében újra magánkézben az államosított rézbányák Véget ért a magyar-szovjet gazda­sági kormányközi bizottság ölése Egyezményeket írtak alá 0 Moszkva (MTI) Július 9—11. között Moszkvában meg­tartotta 14. ülésszakát a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizottság. Az ülés­szakon részt vevő magyar küldöttséget Huszár István, a Minisztertanács elnök­helyettese, a szovjet delegációt Mihail Le­szecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese vezette. Az ülésszakon megvizsgálták és jóvá­hagyták a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés 1975 utáni továbbfejlesztésének fő irányait az autóiparban, a vegyi és kőolajipari gép­gyártásban, a híradástechnikai iparban, a nehéz-, energetikai és szállítógépgyártás­ban, valamint a hajóiparban. A bizottság 14. ülésszakán az alábbi kor­mányközi egyezményeket írták alá: — a Dunai Vasműben létesítendő oxi­gén konverteres acélmű felépítésében való együttműködésről szóló egyezményt; — a Vinnyica és Albertirsa közötti, 750 kilovoltos nagyfeszültségű távvezeték épí­tésében való együttműködésről szóló egyez­ményt; — a festőberendezések gyártásszakosítá­sáról és kooperációjáról, valamint kölcsö­nös szállításairól szóló egyezményt. A bizottság ülésszakán lényegében befe­jezték további két kormányközi egyez­mény, a Zsiguli személygépkocsik és al­katrészeik gyártásában való együttműkö­désről és kooperációról, valamint az 1976 —1980 közötti hajógyártási együttműkö­désről és kooperációról szóló egyezmények megtárgyalását. A bizottság megbízta a Szovjetunió és Magyarország illetékes szerveit, hogy a lehető legrövidebb időn belül írják alá ezeket az egyezményeket. A bizottság ülésszaka a kölcsönös meg­értés szellemében, elvtársi, baráti légkör­ben folyt le. Csütörtökön délután Moszkvában, a KGST-palotában Huszár István és Mihail Leszecsko ünnepélyes keretek között alá­írta .a magyar—szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködési kor­mányközi bizottság 14. ülésszakának jegy­zőkönyvét. * A Huszár István vezette küldöttségünk csütörtökön este hazaérkezett MoszkvábóL A burzsoá ideológia korlátairól 0 Moszkva (MTI) A Chilében hatalmon levő fasiszta junta törvénybe üt­köző módon és a nép érde­keit elárulva visszaadta ma­gánkézbe az államosított rézbányákat, és most ismét a külföldi monopóliumok uralják a chilei rézipart — jelentette ki csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén Orlando Millas, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, volt gazdasági és pénzügyminisz­ter. , A Népi Egység kormánya három évvel ezelőtt, 1971. július 11-én államosította az ország rézbányáit, és azóta ezt a napot a nemzeti mél­tóság napjaiként ünnepelte Chilében. Millas hangsúlyoz­ta, a chilei rézkincs kiter­melése, felvásárlása és érté­kesítése ismét az Anaconda és a Kennecot nevű, vala­mint más nemzetközi mono­póliumok vadászterületévé vált A második világháború után a fejlett tőkés orszá­gok többségében bekövetke­ző gazdasági fellendülés, a nyugatnémet vagy akár ja­pán „gazdasági csoda" s a gazdasági fejlődés kisebb­nagyobb visszaesésekkel tar­kított folyamatossága buz­dítást, lendületet adott a burzsoázia ideológiai aposto­lainak. Természetesen a konzervatív „tiszta tőkés­párti" liberális-individualis­ta elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitaliz­mus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kife­jezve — minden lehetséges világok legjobbika, a „Sza­badság", az „Egyéniség", az „örök" emberi értékek egye­düli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusok egészen odáig mentek, hogy egy ideális, sosemvolt — a 19. század tőkés egyéni sza­badságjogai csorbítatlansá­gának alapján álló — kapi­talizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősorban az állami beavatkozás poli­tikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedménye­ket, a — megalkuvó — szak­szervezetek képviselőinek „szociális partnerré" válasz­tását, a békés egymás mel­lett élés politikájának ki­bontakozását. gok és az egyéni szabadság­jogok szorosan összefüggnek a magántulajdon intézmé­nyével, és az embernek az­zal a jogával, hogy abból él­jen, amit saját, kizárólagos birtokában levő tulajdona révén megkeres". raith, a magyarul ls megje­lent „Az új ipari állam" cí­mű könyv szerzője „techno­struktúrának nevezi őket.) m A „kiáltvány" a nyugat­európai és amerikai „moder­nizálódó", központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a legszörnyűbbet mondja, amit egy hithű ka­pitalista csak mondhat: „tá­volodunk az igazi kapitaliz­mustól, sőt szocialista állam fedé haladunk". Holott ezek pont olyan intézkedések és tendenciák, melyek bizonyos eredményekkel éppen a bur­zsoá gazdasági és politikai uralom konzerválását, a vál­tozó körülményekhez való igazítását szolgálták. A meglehetősen abszurd, de a szerzők által igen ko­molyan javasolt megoldás „mindenki (?) tőketulajdona révén vegyen részt a terme­lésben, hogy ily módon a le­hető legkevesebb munkával megfelelő) életszínvonalat él­vezhessen". Igen bölcs szer­zőik — Kelso és Adler — szerint a „vegyes" vagy szocializált" gazdaság he­lyére, sőt a kisbetűs .kapita­lizmus helyére így léphet a nagy kezdőbetűvel írt Kapi­talizmus, amelynek alapelve az, hogy „az igazságosság és a szabadság, a személyi jen Mg, a tudományos-techni­kai forradalom világméretű kibontakozásának időszaká­ban az állammonopolista ka­pitalizmus intézményeinek keretei között sokkai inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az egyé­ni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonyos fokig korlátoz­va, a monopolisták, de egy­általán a nagytőkés burzsoá­zia lehetőségeit viszont meg­sokszorozva — Engels sza­vaival —, mint „eszmei össztőkés" lép fel. A tőkés uralom — a lényeget válto­zatlanul hagyó — formavál­tozásai kapóra jöttek a „mo­dernebb" burzsoá ideológia tőkés rendet burkoltabban védelmező képviselőinek, akik szerint ma Nyugaton már szó sincs holmi kapita­lizmusról, ehelyett megszü­letőben van az osztálykü­lönbségeket feloldó „Nagy Társadalom", a „tömegfo­gyasztás társadalma", a „jó­léti társadalom", a „technet­ronikus társadalom" (techni­ka és elektronika szóelegyí­tése) stb., stb. Ezeknek a lényegét azonban abban foglal­hatjuk össze, hogy a mo­dern ipar, a korszerű tech­nika egységes „modern" tár­sadalmakat hoz létre, ame­lyeket sem kapitalistának, sem szocialistának nem le­het nevezni, mivel — úgy­mond — a mai nyugati tár­sadalmakban a tőke nem hiánycikk, tehát nem is uralkodó tényező. Az igazi hatalom, az igazi döntési jogkör a szakemberek, a me­nedzserek, a technokraták kezében van. (J. K. Galb­Mi az igazság a modern burzsoá társadalomelméletek körül? Mindenképpen el kell is­merni, hogy a fentiekben tárgyalt „modernizált" bur­zsoá gazdaság- és társada­lomelméletek nem egy rész­letben helytálló felismerése­ket is tartalmaznak a mai kapitalista gazdasági auto­matizmusok működéséről. Nem egy helyen és nem egy szerzőnél eléggé bonyolult módon keveredik a tudomá­nyos igazság felismerése vagy részleges felismerése az osztálykorlátoknak meg­felelő félrevezető ideológiá­val. Arról sem szabad megfe­ledkeznünk, hogy amikor a kapitalizmus társadalomtu­dósai már nem merik né­ven nevezni a kapitalizmust, amikor a tervszerűség — persze sajátos funkciójú tervszerűség — uralmáról beszélnek, akarva-akaratla­nul beismerik: a kapitaliz­mus túlélt társadalmi-gaz­dasági berendezkedéssé vá­lik, a termelés társadalma­sulása tendenciájában elke­rülhetetlenül aláássa a ma­gáneltulajdonítás — a kapi­talizmus — rendjét, s a tu­dományos-technikai forrada­lom megteremti a kommu­nizmus anyagi bázisa létre­jöttének lehetőségét. A ka­pitalizmusnak ez a történel­mi funkciója és ennek telje­sítése után értelmetlenné, szükségtelenné, önmagát túl­éltté válik. „Megszűnéséről" azonban helytelen beszélni: a továbbiakban „megszünte­téséért" kell szívós harcot, kemény politikai, ideológiai küzdelmet folytatni. A vi­lágban ugyanúgy, mint az egyes fejekben. G. Márkus György Pályázat! A Csongrád megyei MÉK érettségizett kiskereskedelmi áruforgalmi előadókat vesz lel Jelentkezés: MÉK KÖZPONT, SZEGED. HOR­VÁTH MIHÁLY U. I/B, 303-AS SZOBA.

Next

/
Thumbnails
Contents