Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

PÉNTEK1, I9H. JÚLIUS IS. 3 NEHÉZ MUNKA Zakatolnak a kártológépek, a sárga színű por finoman letelepszik minden zeg-zugba, az emberek ruhájára, hajába, fülébe, s ha nem kötnének védőkendőt a szájuk elé, beszippantanák a tüdőbe is. A kenderfeldolgozó üzemek sohasem vetekedtek a patikával, bár az elmúlt esztendők során oly nagy változások történtek, hogy a szegedi kenderfonógyár hajdani és jelenlegi színvonalának a különbségét csak „zongorázni" lehet. Most a kongresszusi munkaverseny nyomába szegődtünk, kíváncsian arra, hogy az első vonalban vajon miképpen értékelik a vállalásokat. Közismert már tudósításainkból, hogy pártunk XI. kongresszusának tiszteletére és hazánk felszabadulása 30. évfordullójának köszöntésére széles körű verseny bontakozott ki, a gyárak dolgozói külön is összesítették felajánlásaikat. Az üzemenként csokorba kötött vállalások nagy számokban beszélnek: millió forintos többletekről, nagyobb menynyiségről, száz és ezer órában meghatározott társadalmi munkáról. E nagy számok mögött aztán ott találjuk az egyes embert, aki a gépnél munkálkodik; ott találjuk a kisebb csoportokat, a szocialista brigádokat. A fonodái üzemben dolgozik a szegedi kenderfonógyár Zalka Máté nevét viselő brigádja. Itt már hátat fordítottak a hajdani elavult masináknak, hiszen a Gill-fonógépek a legújabb technikát képviselik. A kenderfonatok kényelmesen futnak ki a tartályból, és a nagy testű gépek hirtelen elnyelik, hogy felpörögjenek az orsók, magukra tekerve az egyenletes, szép fonalat. Azok az asszonyok, akik ebben a brigádban dolgoznak, azzal is eldicsekedhetnek, hogy megszerezték a Vállalat kiváló brigádja címet, amelyet a szegedi kenderfonóban egyedül ők birtokolnak. Büszkék is a magas kitüntetésre, mert — amint mondják — nehezen dolgoztak meg érte, amíg a zöldkoszorús jelvénytől idáig eljutottak. A kollektíva vezetője Péter Ferencné, helyettese Balogh Lászlóné. Régi dolgozói a gyárnak, kislánykorukban ismerkedtek meg a fonógépekkel. A brigádvezető a napokban tért vissza munkatársaihoz, mivel féléves pártiskolán tanult. Így inkább Baloghné számol be a kongresszusi munkaverseny során tett vállalásaikról. — ügy határozott a brigád, hogy 2 százalékkal túlteljesíti a korábbi felajánlást, a mennyiségi tervet — mondja. — Bár nehéz munkát végzünk, de eddig minden szépen sikerült, megtetéztük a E százalékot is. Ez persze csak az egyik oldala a vállalásnak. A közvetlen termelési feladatok mellett sok mindent feljegyezhet a látogató: patronálják az ipari tanulókat, s azokat, akik most szerezték meg a szakmunkás-bizonyítványukat, bevezetik a mindennapos termelőmunka fogásaiba, betanítják az új dolgozókat. De adjuk vissza a szót Baloghnénak: — Segítjük a gedói szociális otthonban gondozottakat, van itt gyakran fóliahuliadék, abból is adunk a gyerekeknek. Vállaltuk, hogy 100 óra társadalmi munkát végzünk. Itt a vállalatnál is dolgoztunk, a szociális otthonban is, s szeretnénk aktívan részt venni a város csinosításában. Azt is megtudtuk az üzemvezetőtől, hogy a Zalka Máté nevét viselő kollektíva nagyszerűen teljesíti a minőségi előírásokat, és igen jó kapcsolatban van az üzem többi brigádjával. járunk hozzájuk, szívesen segítünk a gyermekotthonban, mindannyian tagjai vagyunk az üzemi könyvtárnak. Az üzemvezető mondja Bagi Ilona brigádjáról: — A legjobb csoportunk az Ilonkáéké, csak dicsérni lehet őket. „VILÁGCSÚCS" A CÉRNÁZÓBAN KÜLÖN MŰSZAKOKKAL A fonó III. üzemrészben Bagi Ilona vezeti a „Cél" brigádot. Ilonkáról egy regényt lehetne írni, életéről, küzdelmeiről, szorgalmáról és testvérszerető meleg szívéről. Ö maga és kis húga állami intézetben nevelkedett, s talán nála jobban kevesen értik és érzik. milyen nemes cselekedet segíteni, támogatni az otthonokban élő és nevelkedő elhagyott gyermekeket. Kollektívája elsőként csatlakozott ahhoz a felhíváshoz is, hogy a szegedi gyárak és üzemek munkásai adjanak „egy napot a gyerekeknek". Ilonka a nemrégiben nyugdíjba ment Kardosnétól vette át a brigádvezetői posztot. Kérdeztem az üzemvezetőt, hogy a kollektíva választotta, vagy zóban, kinevezték. Elnézően lyogtak. — Munkatársaim A cérnázó üzemben Temesvári Istvánné kollektívája a József Attila nevet viseli, s legutóbb szerezték meg az aranyjelvényt. Régen összeszokott munkásnők, évtizedek óta a cérnázóban dolgoznak. S mivel a zsinegeket nagyon keresik idehaza is és külföldön is, elsőrendű kötelességüknek azt tartják, hogy minden vevő elégedett legyen gyártmányaikkal. A kongresszusi versenyben is a minőség megtartása a célkitűzésük. Azért a megtartása, mert a múlt évben egyetlenegy reklamációt sem kaptak. Temesváriné mondja: — A spárgára mindenütt szükség van, az idén például 1800 tonna kis gombolyagokat szállítunk külföldre. Kényesek is vagyunk minden spulnira. Az eltelt hat hónap során senki sem szidott meg bennünket. A brigádban heten vagyunk, és éppen hét éve versenyben a szocialista címért. Nem magát emlegeti, hanem munkatársát, Tóth Gyulánét, aki 14 százalékkal többet termelt a múlt hónapban is. A művezető megjegyzi mellettünk, hogy ez világcsúcsnak számít gombolyításban. Az is igaz. hogy Tóthné a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést is megkapta igen szorgalmas munkájáért, hozzáértéséért. Pedig az a legnehezebb munka a céroámagyarázzák többen indennapok riminkája K

ét egymástól különböző gyakorlatról hadd idézzek példát: úgy adódott, hogy egy napon négy vállalatnál érdeklődtem KISZ-tisztségviselők sorsáról. Mi történt a két évvel ezelőtti KlSZ-titkárral, hogyan esett a választás a mostanira, ki törődik képzésükkel — nemcsak a politikaival, hanem a szakmaival stb. Három üzemben „kapásból" mondta a párttitkár az adatokat, mintha készült volna a beszélgetésre, pedig nem készülhetett, nem tudta előre a témát. Egyikük még háborgott is, hogy talán csak nem tételezem fel róla. hogy a tehetséges káderekről tájékozatlan? Természetesen nem tételeztem fel. Csak ugye most éppen „holtidény" van, nincsenek választások, aki tisztjét ellátja, arra még jó néhány hónapig számíthatunk. Valójában az érdekelt, hogy e „csendes" időszakban törődünk-e eléggé a kádermunkával. Észrevesszük-e az alkalmas embereket, oktatjuk, neveljük-e őket, hogy egy-két év múlva ne legyen gond a megfáradt vagy előbbre lépő tisztségviselők pótlása. A negyedik üzem — s ezt nem örvendezve közlöm — igazolta aggodalmamat. Mert nemigen akarták érteni a kérdést. A jelenlegi KISZ-titkár nyilván tanul valamit, ahogy a felsőbb KISZ-szerv megkívánja, és a régiek? Ki ezt, ki azt. Ez a mostani titkár tetszik a gyerekeknek, bár elég nehezen sikerült rátalálni. Tavaly még visszahúzódó, szótlan ifjúnak ismerték, valami kiránduláson vétette észre magát. Ha ügyesebb, beszédesebb, előbb is bizalmat adnak neki, hiszen „oly nehéz igazán áldozatkész fiatalt találni". És jött a panaszáradat, hogy sokasodik a munka. Beszélgettünk tovább a szakszervezeti teendőkről, a pártmunkáról, a művezetők növekvő felelősségéről, s mindegyikből az derült ki, hogy nincs nagyobb csapás, mint a jól bevált emberek távozása. Milyen nehéz máról holnapra új embert találni. Mert a mostani KISZ-titkár a katonaságtól leszerelt ugyan, de most esti iskolás, hátha utána jobb helyet talál magának? Nincs okom kisebbíteni a gondot, karikírozni sem kívánom a panaszkodót. Nemegyszer megesik, hogy nehéz pótolni a hirtelen távozó gazdasági szakembert, a vezető beosztásban dolgozó mérnököt, a művezetőt, vagy a társadalmi tisztségviselőt. De azért akad arra példa, hogy a nélkülözhetetlennek tartott ember utódját is sikerül megtalálni viszonylag rövid idő alatt. Ha a kádermunkában nem ismerik a holt szezont. A gazdasági vezető, a párttitkár, a szakszervezeti titkár noteszába rendszeresen neveket jegyez föl. A nevek viselői hamarosan megbízatásokat kapnak, esetenként tanulásra biztatják őket. S közlik velük azt is, hogy belátható időn belül miféle új munkakör, társadalmi funkció ellátását remélik tőlük. Időrabló tevékenység? Látszólag az, bár úgy véljük, hogy a jó vezető mindenképpen kíváncsi beosztottjai képességeire. Nem is a notesz a legfőbb kellék, hanem a tájékozottság, és annak tudata, hogy a legjobban össze^okott gárda sem dolgozhat együtt az iSok végtelenségéig. A kiválasztás természetesen csak a munka egyik fele. A másik a tapasztalatok átadása. Aminek lehet iskolai formája, rendszeres beszélgetés, de lehet egy-egy feladat közös megoldása is. Nincs egyedüli üdvözítő módszer. Általánosságban és kategorikusan csak azt mondhatjuk, hogy melyik a rossz módszer — a kampányszerű kiválasztás. S ilyenkor hiába hivatkoznak a közösségre, hiába mondják, hogy a kollektívának is tetszett, ők is elfogadták. Feltehetőleg jóhiszeműen adták rá szavazataikat, hiszen hamarjában ők sem tudtak jobbat. De tudtak volna korábban ajánlani, képzésre, felkészítésre alkalmas embert, többet is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a közösség nem tarthatja fontosnak azt a tisztséget, amelyet ötletszerűen megnevezett társuk elláthat. Hiszen, ha érne valamit, nyilván jobban vigyáznának rá ... A

négy vállalatnál három—egyes arányt hozott a válaszadás. Feltehetőleg ennél jobban állunk. Hiszen a különböző iskolákban, politikai körökben tanulók nagy többsége tudja, hogy miért képezi magát. Nem véletlenül került oda. A mai munkájához elegendő volt tudása, a holnapi teendők mérlegelése után a jövőre készülni küldték. Ez a jó, ez a megnyugtató. Ezt érdemes követni mindenütt. Hogy az arány — lehetőleg — négyből négy legyen. A mindennapok kádermunkájában ugyanis az optimális megközelítése elvárható. M. D. tak és megválasztottak —feleli Bagi Ilona. A vállalásuk, amely a mennyiségre vonatkozik, megegyezik a többi brigád 2 százalékos felajánlásával. A teljesítés viszont már előbbre jár: januárban 5, februárban 5,5, márciusban 4, áprilisban 7, májusban 6,5, júniusban 5,8 százalékkal termeltek többet, mint amenynyit a terv megkövetel. A jó minőségű fonalból lehet korlátlan mennyiséget gyártani, várják a szövödék. Halljuk Ilonkát a versenyről: moso- is. Tóth Gyuláné a „kötözőlányával", aki különben időjavasol- sebb nála, műszakonként 1000 kilogramm anyagot emelget és export minőségben kerül ki kezük alól a gombolyag. Környezetük is példásan rendes, náluk nem írott malaszt a Dolgozz hibátlanulmozgalom. Ilyen szövegű feliratot tettek a faliújságra: „Minden dolgozó maga viseli a teljes felelősséget saját munkájáért." Emlegetik a másik világcsúcsot is. Németh Vendelné érte el 135 százalékos teljesítésével. Az üzemvezető szavaival zárom utamat, amelyet elöl, a gépek között jártam meg: Elutazott az Iraki KP küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 2—11. között látogatást tett hazánkban az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége. A delegációnak, amelyet Szelim Izmail, a Központi Bizottság tagja vezetett, tagja volt Fateh Raosul KB-tag és Mohamed Hasszan Mubarak, a közép-eufráteszi Központi Bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. Az iraki vendégek elutaztak hazánkból. Reklamációnk szinte alig öröm nézni, ahogyan itt dolakad, az újszegedi szövődé goznak, és valóban többet tőlünk csak kiváló minőséget akarnak tenni a kongresszus kap. A termelésen felül azt tiszteletére. Gazdagh István Tudományos konferencia A Magyar Tudományos Akadémia történettudományi intézetében csütörtökön kétnapos NDK—magyar gazdaságtörténeti konferencia kezdődött. A tanácskozást Pach Zsigmond Pál akadémikus, az intézet igazgatója nyitotta meg. Titkárválasztás a Vöröskeresztnél Elbúcsúztatták a Budapestre távozó Győri Émrénét Acs S. Sándor felvétele A kép jobb oldalán Győri Imréné, bal oldalán Vecsernyét Béláné, dr. Koncz János társaságában. is vállaltuk, hogy két szabad szombaton kommunista műszakon veszünk részt, és a keresetünket odaadjuk a városi tanácsnak bölcsőde- és óvodaépítkezésekre. De mi szívesen végzünk más társadalmi munkát is: virágot ültetünk a gyár körül és mi Zalaegerszegen gyárat épít a Magyar Optikai Műgondozzuk a szovjet hősi vek. 1975-től az új részlegben számítástechnikai berendehalottak szegedi sírjait is. A,, zésekhez szükséges alkatrészeket készítenek. Az építkezés brigádból ketten betegek, é^jó ütemben- halad. (MTR Tegnap délelőtt Szegeden a Vöröskereszt megyei vezetősége személyi kérdésekben döntött. Saját kérésére felmentette a Budapestre távozó Győri Imrénét, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkári tisztsége alól, egyben megválasztotta Vecsernyés Bélánét, az újszegedi védőnőképző iskola igazgatóhelyettesét megyei titkárrá. Az ülésen részt vett dr. Németh Lajos, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Koncz János. a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Gyűszű Miklós orvosezredes, a Magyar Vöröskereszt főtitíkárhelyettese. Dr. Vetró János főorvos és dr. Gyűszű Miklós méltatta Győri Imréné munkásságát, aki 1967 óta a Vöröskereszt megyei titkári tisztét töltötte be. Dr. Gyűszű Miklós a Magyar Vöröskereszt nevében elismerésképpen ajándékot nyújtott át. Dr. Németh Lajos felszólalásában köszönetet mondott Győri Imrénének a megyei szervezetben kifejtett eredményes tevékenységéért, sok sikert kívánt neki. és az újonnan megválasztott Vecsernyés Bélánénak az új feladatokhoz.