Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

4 SZERDA, 1074. JÚLIUS 31. SORSOK HOLTPONTON Az a városi ember, aki csupán a vonatablakból is­meri a tanyavilágot, igen­csak elcsodálkozik, amikor véletlenül belecsöppen, és közelebbről tekintheti meg a tanyákon élő emberek életét. Már a bekötőutakon ráfeled­kezik egy-egy személygépko­csira, amelyet fejkendős né­ni vezet,- a tanyaközpontban az épülő házakra figyel fel, s megnézi a fiatalok új di­vat szerint készült jersey nadrágjait. Meggyőződhet ró­la, hogy a fészerekben a mo­tor helyére egyre inkább autó kerül, s ahol villany van, ott nem hiányzik a te­levízió, a mosógép, a porszí­vó, a hűtőgép sem. Sajnos, a tanyai emberek gondolko­dásmódja nem mindenben tartott lépést életszínvona­luk emelkedésével. És ennek sokszor a gyerekek isszák meg a levét. Salamoni döntés A Balogh családdal mun­ka közben ismerkedtem meg. Dél volt, rekkenő hőség. Ba­logh József kaszált, a fele­sége és a három lánya pe­dig kukoricát kapált. Tíz, a nagyszülőkét is hozzászámít­va tizenöt hold földet kell megművelniük, s ez nagyon sok munkát igényel. Emel­lett az állatokat is el kell látni, a kilenc tehenet, a jó néhány sertést, háziszárnyast. A két nagyobb lány nem sze­reti ezt az életmódot, de ott­hon kellett maradniuk, mert szüleik, anyagi körülmé­nyeikre hivatkozva, nem egyeztek bele abba, hogy tovább tanuljanak. Pedig An­na igen szeretett volna élel­miszeripari szakközépiskolá­ba jelentkezni, de Piri kije­lentette, hogy akkor ő ls tanulni akar A szülők úgy tettek igazságot, salamoni módra, hogy mindkettőt ott­hon tartották. Napszámosnak. Félő, hogy hasonló lesz a sorsa a harmadik kislány­nak, aki hetedik osztályba lép most ősszel, s eddig leg­többször tiszta jeles bizonyít­ványt vitt haza. Annának osztálytársa volt Horváth Kata, akit az édesanyja ugyancsak azért nem enged el otthonról, mert akkor Ifi műveli a földet, ki segít a gyümölcsösben és a háziál­latok gondozásában! Ne legyen kivétel ? K. A. Mórahalmon fejezte be az általános iskolát. öt testvére van. Négy már el­került otthonról, az egyik kisebb nála. Édesapja iszik, ilyenkor szétkergeti a csalá­dot. Édesanyjának néhány évvel ezelőtt idegösszeroppa­nása volt, beteg asszony ma is. Vele tudtam csak beszél­ni. — Hol találkozhatnék A­val? — Ne találkozzon vele, ne szítsa fel ismét a családi vi­szályt! — Volt? — Nem volt. De ha maga telebeszéli a lány fejét min­denfélével, akkor lesz. — A. nővérei és bátyjai nem támogatják a továbbta­nulás gondolatát? — Nem. — Ellenzik? — Nem. De évek múlva ne tegyenek nekem szemrehá­nyást, hogy hat gyerekem közül egyet taníttattam, ötöt pedig nem. Látom én, ho­gyan van a többi családnál. A testvérek kimarják ma­guk közül azt, amelyikből úr lett — Szakmunkás sem lehet? — Majd a saját erejéből! Mi már döntöttünk. Kár erősködniük! El úgysem ve­hetik! Valóban nem vehetik el, s nem is ez a megoldás. Ténx, hogy höltponton van azoknak a gyerekeknek a sorsa, aki­ket a szülők nem engedtek továbbtanulni azért, mert a munkaerőre szükségük van, vagy azért, mert a nagyob­bakat nem tudták taníttatni, s most a kisebbel sem tesz­nek kivételt, vagy mert egy­szerűen nem akarják, hogy tanult ember legyen a gye­rekükből. Ide sorolhatjuk azokat a fiatalokat is, akik­nél a szó szoros értelmében véve nem beszélhetünk szü­lői tilalomról, csak motor, gépkocsi, ház ígéretével tar­tották őket otthon, és azo­kat is, akiket elengednek ta­nulni, de minden anyagi tá­mogatást megvonnak tőlük. Tény, hogy ezeknek a fia­taloknak az érdekében a hivatalos szervek semmit sem tehetnek. Miért nem? Mert a családjogi törvény — amennyiben a szülők a gye­rek gondozását, nevelését, testi, értelmi és erkölcsi fej­lődését biztosítják — csak a tizenhatodik életévét betöl­tött gyermeknek ad lehető­séget arra, hogy gyámható­sági engedéllyel a szülők be­leegyezése nélkül is elhagy­hassa a számára kijelölt tar­tózkodási helyet. Segíteni kellene Vajon két év elteltével mi­lyen esélyekkel kezdheti új­ra a tanulást az a fiatal, aki a nyolcadik osztály elvégzé­se után munkába áll, s két éven át nehéz fizikai munkát végez? Nem valószínű, hogy képes lesz ugyanolyan ered­ményt elérni, mint amit a folyamatos tanulás esetén mutatna fel, s az is kérdéses, hogy bejuthat-e két év múl­va abba az iskolába, ahová most valószínűleg minden to­vábbi nélkül felvennék. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a gyerekek igyekeznek szabadulni a szülők által rá­juk kényszerített életformá­tól. Legtöbbjük úgy képzeli el a jövőjét, hogy tizenhat­éves korában városba, gyár­ba megy dolgozni, és ott fog valamilyen szakmát tanulni. A szóban forgó gyerekek iskolájukban az élgárdához tartoztak, ha átlagot számol­nánk. eredményük négy egé­szen felül lenne. Az osztály­főnöki jellemzések alapján sok közülük középiskolában is megállná a helyét. Eszes, tehetséges, érdeklődő gye­rekek. És az illetékesek te­hetetlenek. Főleg lányok ese­tében makacsolják meg ma­gukat a szülők, mert arra számítanak, hogy két év alatt vőlegényt talál magá­nak a lányuk, és akkor már 6 sem akar elmenni otthon­ról. Továbbtanuló fiatalokban nincs hiány. Otthon, a ta­nyán is szükség van a mun­káskézre. De nem szabad te­hetséges, jó fejű gyerekekre erőszakkal rákényszeríteni ezt az életformát. Nem ment­ség az, hogy nem túl gyako­ri az ilyen eset, hogy kevés gyereknek ilyen a sora. Min­denképpen el kell érni, hogy ha a tehetséges gyermek ra­gaszkodik a továbbtanulás­hoz, a szülők ehhez hozzá­járuljanak, és kötelesek le­gyenek a tanulás feltételeit — tőlük telhetően — biztosí­tani. Haulis Ágnes Kezdeményező brigádok Kistelekiek munkaversenye Lermontov emlékére Skanzent létesítenek Pja­tyigorszkban, abban a kerü­letben, ahol egykor Lermon­tov lakott. A Masuk-hegy lábánál elterülő város e ke­rületének arculata ismét olyan lesz, mint a múlt század első felében. Restau­rálják azokat a házakat, amelyekben Lermontov meg­fordult, védelem alá kerül­nek a kaukázusi Mineralnije Vodi más nevezetes helyei is. Gondoskodnak róla, hogy a szél által lecsupaszított Kolco-hegy épp olyan le­gyen, amilyennek a költő le­írta. Üjra megszólal a szél­hárfa a költő kedvelt pihe­nőhelyén, a sziklapadkára épült kioszkban. Lermontov végzetes párbajának színhe­lyén 70 hektáros természet­védelmi parkot alakítanak ki Az MSZMP szegedi járási bizottsága 1974. május 16-i határozatában úgy intézke­dett, hogy a XI. pártkong­resszus tiszteletére kibonta­kozó versenymozgalmat tá­mogatni és segíteni kell. En­nek érdekében a községek­ben össze kell hívni a szo­cialista brigádok vezetőit, valamint a szocialista cí­mért küzdő brigádok veze­tőinek értekezletét, s meg­tárgyalni a munkaversenyt, a közösségekre háruló fel­adatokat, a segítségnyújtást, a verseny értékelését, nyil­vánosságát, valamint az anyagi- és erkölcsi megbe­csülést. A szocialista munkaver­seny elterjedésének mind a vállalatoknál, mind a mező­gazdasági nagyüzemekben a gazdasági eredmények mel­lett elsősorban politikai je­lentősége van. A szocialista munkaverseny legfejlettebb formája a szocialista brigád­mozgalom. A legnagyobb ereje kétségtelenül a külön­böző termelési feladatok megvalósításában mérhető, de nem tulajdoníthatnak kisebb jelentőséget a kultu­rális, művelődési, a közössé­gi élet területén kifejtett hatásának. Kisteleken a gazdaságpo­litikai munkabizottság kap­ta feladatául, hogy a külön­böző gazdasági egységeknél vizsgálja meg a kongresz­szus tiszteletére indított SZOL. cialista munkaversenyt, tájé­koztassa a párt végrehajtó bizottságát, hívja össze a szocialista brigádok vezetőit. A nagyközségben 92 szocia­lista brigád működik 778 dolgozóval. Kitűnt, hogy a különböző brigádok vállalá­sai méltóan tükrözik a kong­resszus jelentőségét. A fel­ajánlások a pártszervezetek, szakszervezetek. KlSZ-bi­zottságok egybehangolt és egyértelmű állásfoglalásával születtek. Az elmúlt évek­ben passzivitás volt tapasz­talható Kisteleken ezen a téren, tavaly, de különösen az idén komoly lendületet vett a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom. A mezőgazdasági üzemekben is jelentős létszámmal ala­kultak a szocialista címért versenyző szocialista brigá­dok. A Kisteleken üzemelő gaz­dasági egységek versenyvál­lalásai a többlettermelésre, gazdaságosságra, vagyonvé­delemre, társadalmi mun­kára, szociális, kulturális, sportrendezvényekre vonat, koznak. Sikeres valóra vál­tásuk jelentős eredmény lesz mind az üzemek, mind a nagyközség számára. Forint­ban értékelni, meghatározni a felajánlásokat, elég nehéz, hiszen termelőegységenként a vállalás eltérő az adottsá­gokhoz viszonyítva, de két­ségtelen. hogy a munkaver­senyben rejlő hatalmas er­kölcsi és politikai erő fel­mérhetetlen jelentőségű, amit nem lehet csak pénz­ben kifejezni. A Kézműipari Vállalat ter­melési tervét 1 millió fo­rinttal akarja túlteljesíteni, a2 ÁFÉSZ évi áruforgalmi tervét 12 millió forinttal, s gazdálkodási eredményét 3,4 százalékkal. A HÖDGÉP gyáregysége nyereségtervét 200 ezer forinttal szeretné túlteljesíteni. A Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben a szántóföldi növénytermesz­tés, zöldségtermesztés, szőlő­termesztés és sertéstenyész­tés eredményeit javítják. Társadalmi munkára is tettek felajánlásokat az üze­mekben. (gy a tejipari vál­lalatnál működő szocialista brigád 560 társadalmi órát ajánlott fel az üzem javítá­sára, karbantartására. a HÓDGÉP gyáregységében 900 óra társadalmi munkát szánnak a brigádok tagjaik lakásépítési munkáira és a gyáregység karbantartására. Ugyancsak társadalmi mun­kában csinosítják üzemüket a pincegazdaság dolgozói és az ÁFÉSZ dolgozói is jelen­tős társadalmi munkát aján­lottak fel. A kibontakozó munkaver­senyt a gazdasági vezetők támogatják, kisebb üzemek­nél a versenyfelelős posztot is ellátják, nagyobb egysé­gekben viszont megbízott versenyfelelősök serényked­nek. Már most tapasztalható, hogy növekszik a brigádok erkölcsi és anyagi megbe­csülése. Jellemző, hogy a több és jobb munkáért nem marad el az anyagi elisme­rés. A Kézműipari Vállalat­nál brigádonként 5-től 15 ezer forint jutalmat adnak, s Kiváló Dolgozó oklevelet és jelvényt. Az ÁFÉSZ-nél kolektív szerződésben rögzí­tették, a munkaversenyben kiváló címet elért brigádta­gok 300-tól 900 forintig va­ló többlet-nyereségrészesedé­sét. ezen túlmenően Kivá­ló Dolgozó kitüntetést, ju­talomszabadságot. A kongresszusi versenyben még van idő. Lehetőség a tervszerűbb, jobb munkára. A kistelekiek élnek e lehe­tőséggel. Űj régészeti leletek a Hanságban A hegyeshalmi templom tatarozása során koponyák kerültek elő a földből. Pusz­tai Rezső, a Hanság Múzeum régésze tovább kutatott a helyszínen, s a templom fa­lában talált két románkori ablakot, két gótikus ablakot, s kiderült, hogy a gótikus szentély mellett románkori templomhajó maradványai is állnak. Néhány falfest­ményt is feltártak. Megálla­pították, hogy a templom hajóját még a tatárjárás előtt készítették. A moson­szentpéteri katolikus temp­lom környékén is kutattak a régészek, s arra a következ­tetésre jutottak, hogy a templom alapja még az Ár­pád-korban épült. (MTI) Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események C7 A Szegedi Napló heti mellékleteként megje­® * • lent a Hüvelyk Matyi c. illusztrált élclap. Az alig egyéves Szögedi Paprika összeolvadt a Hü­velyk Matyival, amelynek szerkesztését a ked­ves, szelíd humorú Tömörkény István látta el, 1917-ben bekövetkezett haláláig. Vele a Matyi is sírba szállt. Hiteles vlsszaemlékezők szerint, Tömörkény féleszméletű agóniája között is a Matyinak szánt írnivalókkal bíbelődött. A Matyi hangvételéből, ízelítőnek, hadd kö­vetkezzenek az alább megidézett írások: A „boldog" Szegedből. — 1889 — Odahajlik paprikatörő Pap Adány az any­jukhoz. HÜVELYK MATYI. — Anyjuk, viszöm a malaczot be a piaczra, mert itt jártak a porczióért. És a mint búsan hajtja kifelé a mangaliczát az apjuk, sír a jó anyjuk. Mönnek, möndögélnek, hátul Adány gazda, elől a malacz, vígan ficzánkolva a réten, hát egy­szöribe elibök áll a városi csősz. — Fizessék kend fűbért, mert a város füvit őszi a kend malacza. Adány gazda a strimfli-szárból kigurít egy húszast. Mönnek. möndögélnek, hátul Adány gazda, elől a malacz, s egyszer csak a vámházhoz ér­nek. Előlép a vámos. — Hej, át ne szöktesse kend azt a sonkást. A vámot ide! Nyílik a strimfliszár, kigurul a húszas, ümm­get Adány gazda. — Hányan vagytok he? — Én, mög a malacz. — Kend kétlábú, 4 krt, a négylábú 2o krt fizet. Nyílik a strimfliszár, stb. A városi flaszteren vígan ugrik a kövérke mangalicza. — Hej, atyámfia, nem lehet ám a drága flasz­tert koptatni potyára. Kövezet-vámdíjat fizet kend. Nyílik a strimfli, stb. No, végre a piaczra érnek. — Helypénzt fizessék kend a Jószágért. Nyílik a strimfli, stb. Másfél forintocska oda a vámon, míg végre a révre akad egy vevő, s mikor belevág Pap Adány markába, odaszól a piaczbiztos. — A. jószágot a városi mázsára vigyék kend­tek. Visít a malacz a mázsa tetején. Adány gazda mázsapénzül kifizeti az utolsó garasát. A vevő, maga előtt hajtva malaczot, mennek — áldo­másra. Nyílik a strimfli-szár és se pénz, se malacz, se porczió. Szegedi specialitások. — Vendégeink figyelmébe. — Egy szegedi élelmes kereskedő piros czédulá­kon hirdeti, hogy nála kitűnő „Szalon bocskorok" kaphatók. Mi is fölhívjuk a vidékiek figyelmét a következő szalonczikkekre: Szalon — suba. Szalon — fejsze. Szalon — juhászkutya. Szalon — paprika. Szalon — tarhonya. , Szalon — szalonna. Szalon — bunkósbot. Szalon — betyár. Ugyanakorr: Rakpart-komédia. Szomorú történet. (A he­lyi lapok nyomán.) Szegedi Napló, szeptember 2. Szomorú ébredés! A rekonstrukczió bűnei most kerülnek felszínre. Íme, a milliókba került rakodópart. Szeged büszkesége, bomlásnak in­dult. Ma a mérnöki hivatal a közúti híd mellett levő falszakaszon 25 cm. szakadást konstatált, stb., stb. Szegedi Napló, szeptember 3. Amitől tartottunk, bekövetkezett. Ma reggel villámként hatotta át városunkat a rémes hír, hogy a rakodópart 90 méternyi vonalszakasza le­dőlt, maga alá temetve a milliókat, miket a vál­lalat efnberei e műbe beleöltek. Hová jut Sze­ged? Fog-e valahára véget vetni a sors szenve­déseinek?, stb., stb. ' Szegedi Napló, szeptember 4. Rakpartunk helyét, városunk büszkeségét, ro­mok jelölik. Ezernyi néptömeg hullámzik a Ti­szaparton. Nagy az elkeseredés a kormány s a rekonstrukczió közegei ellen. A körünkbe érke­zett miniszterek az iszonyú pusztulás láttára han­gos zokogásba törtek ki. Még egy ily csapás s végkép veszve van Szeged, stb., stb. Szegedi Híradó, szeptember 4. Láttuk a szakadást. Semmi az egész. Bagatell! Nem is a rakodópart, hanem a talaj süppedt. Már pedig mindenki tudja, hogy ez a vizek s tengerek mellékén rendes jelenség. Örökké sem­mi sem tarthat ugyan, de mi jótállunk e rakodó­partért. Ha lesüppedt a talaj, majd egyszer fel is emelkedik. Ez geológiai törvény. És ebből ön­ként következik, hogy a rakodópart látszólagos romlása nem ad aggodalomra okot. Nyugodtan alhatunk, stb., stb. (A komédia még tovább folyik.) Rakparti dal. Márványkővel, kőhányással Támasztják a rakpartot. Hajdanába Tisza Lajos Sok mérnöke kapart ott. Kaparnak ott jó czimborák Ezután is eleget. Nem csoda, hogy minden évben Bedűléssel fenyeget. ÍFolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents