Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

SZERDA, 1974. jttLIDS 31. 3 padék éves átlagban nagyjából kiegyenlíti a párolgás okozta veszteséget. A Zala folyó és a beömlő patakok másodpercenként átlag 17 köbméter vízzel táplálják a tavat, és ebből a mennyiségből jut a Sió feltöltésére és öntözésre is. Az idei csapadékmennyiségből megfelelő készletet tároltak a tóban, számítva a főidény szárazabb időszakára. tBda Elemér felvételei A nagyarányú vízforgalomnak köszönhető, hogy a magyar tenger vize a nyár legmelegebb heteiben is friss és üdítő hatású. Mentsük, aki" menthető Kohászatunk erőteljesen fejlődik Tarjáni Város — Szeged szélén. Ez Tarján. A tökéletes város fogalmát azonban mégsem meríti ki, hiszen a lakásokon kívüli összkomfortról egyelőre — tudjuk jól — nem beszélhetünk. Évek nehéz munkája, sok-sok pénz árán lesz csak képes a Belvárostól független, önálló életre ez a városrész. És addig is segítőkészséget, okos ötleteket várunk a hivataloktól és a szakemberektől, hogy a lehetőségekhez képest minél kényelmesebbé váljék a tarjáni élet is. Az ott lakók pedig nem tehetnek mást, mint mindezt megértéssel tudomásul veszik. Ez a megértés azonban csak addig indokolt, amíg a józan ész is belátja, hogy nagy összegekről, sok munkát igénylő tervekről van szó. Jogos a berzenkedés, ha ötletszegénység, szervezetlenség miatt szenvednek hátrányt a tarjániak bármiben is. Nemrég olvasóink is értesülhettek arról lapunkban, hogy 1976-ban Szegeden is „öröm lesz telefonálni". Most — mi tagadás — inkább bosszúság, főként a hivatalokban, ahol bizony percek, vagy órák telnek el „vonalkereséssel", de legalább a remény megvan rá, hogy egyszer majdcsak felbúg a várva várt hang. De mit tegyen a távbeszélő ilyen boszszúságaitól és örömeitől egyaránt megfosztott tarjáni lakos, akinek éjszaka valamelyik hozzátartozója — emberek vagyunk —, rosszul lesz? Villamos, busz ilyenkor nem közlekedik, s nemcsak telefonja, autója sincs sokunknak. Tehát nincs más választás, csak a nyilvános telefon. Az van Tarjánban, nem is egy. A legközelebbi készülék, mint ilyenkor lenni szokott, biztos nem működik. Irány a következő! De mit is tárcsázzon az ember? Taxiállomást, orvosi ügyeletet, a mentőket? Melyik autó jön még oly sürgős esetben is házhoz, a hívó telefonszáma nélkül? Ezzel pedig a fülkéből tárcsázó nem tud szolgálni. Mit tehet tehát az ember? Rábízza magát a szerencsére, s addig ténfereg, amíg egy szabad taxit nem talál, amelyik beviszi a beteget az éjszakai ügyeletre. Ne fessünk sötét képet: mindezek után még idejében. Egy bizonyos: Tarján autóval és telefonnal nem rengondról delkező lakóinak sem szűnhet meg az a lehetősége éjszaka sem, hogy kapcsolatot teremtsen a Belvárossal. Nem kérhetjük azt, hogy azonnal szereljenek minden lakásba telefont, hogy a buszok éjszaka is járjanak, s bár nem lenne világot megrengető tett, azt sem követeljük, hogy a rendelőintézetben valamiképpen szervezzék meg az éjszakai ügyeletet. Azt azonban minden tarjáni köszönettel és megnyugvással fogadná, ha a gyógyszertár éjjel is rendelkezésére állana. Nemcsak azzal, hogy gyorsan gyógyszerhez tudná juttatni a rászorulókat, hanem azzal is, hogy telefonja révén a mentők a tarjániakat is „menthetnék", ha szükséges, hát éjszaka. Ch. A. A kiemelt vas- és villamosenergia-ipari vállalatok helyzetéről és a soron levő feladatokról, valamint a negyedik ötéves terv vállalati munkavédelmi, szociális és kulturális terveinek végrehajtásáról tanácskozik a Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, a szakszervezet székházában. Az ülésen részt vett Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes, aki egyebek között elmondotta: a kohászati és gépipari kiemelt vállalatok termelésnövekedési üteme az elmúlt évben 9 százalék volt, ez megegyezik az ágazati átlagnövekedéssel. Az elnökségi ülésre készült beszámolókból kitűnt: az elmúlt három év során a munkavédelmi fejlesztés a vállalatok többségénél eredményes volt. Harkányban: Termelőszövetkezeti gyógyüdülő épül Európai hírű fürdőhelyün- ténik, a társulás tehát nem kön, Harkányban épül fel az lesz — nem lehet — nyereország első termelőszövetke- séges. zeti gyógy- és pihenőüdülő- A beruházás útjából elháje. A kétszáz ágyas üdülő- rult minden akadály, az enépületben első osztályú szál- gedély szerint 1975. január lodai ellátásnak megfelelő 1-én megkezdődhet az építelhelyezést és étkezést kap- kezés. A társulás négyezer nak majd a beutalt mező- négyszögöl nagyságú telket gazdasági dolgozók. A Ba- vásárolt Harkány üdülőneranya és Fejér megyei ter- gyedében, az épülethez park melőszövetkezetek társulá- is csatlakozik majd. A terv sos alapon — közös erővel szerint 1976-ban fogadja az — hozzák létre a harkányi első vendégeket a termelőüdülőt. A közös vállalko- szövetkezeti üdülő. Minden záshoz több mint száz szö- szobának külön erkélye, fürvetkezeti gazdaság, illetve dőszobája lesz, emeletenként szövetkezeti szerv csatlako- klubszoba, tv-terem, könyvzott már. tár áll a vendégek rendelkeAz üdülő „részvénytársa- zésére. Az épületben orvosi sági alapon" épül fel. A kö- rendelő működik majd, a zös vállalkozásba való be- beutalt szövetkezeti tagok lépés ugyanis részjegyek ingyenesen vehetik igenybe jegyzésével történik. Egy a szakorvosi ellátást. ^ részjegy ára kétszázezer fo- A „reumasok Mekkája" rint. ennek ellenében az il- amint Harkanyt emlegetik — lető termelőszövetkezet elsosorban a szabadban dolévente 340 üdülőnapra kap Sózó s emiatt jobbára reubeutalási jogot. A nagyobb matikus bantalmakban szenközös gazdaságok több rész- vedo ldos szóvetkezeti gazjegyet is váltottak, míg a ki- dáknak nyújt majd gyogyu7. . i- •' n last, felüdülést. Telen-nyaron sebb termelőszövetkezetek rendelkezésükre áll /hires ketten jegyeztek egyet. Az gyógyítóerejű radioaktív üdülés önköltségi áron tör- termálvíz. Tisza-parti építkezés A szegedi Móra parkban, elreteszelt munkahelyen, javában folyik az új mellvédfal építése. Hosszú sávban elkészült a szögtámfal betontömbje, s már az előregyártott betonzsaluzatot kezdik felrakni. Ezzel a módszerrel nemcsak a betonozás gyorsabb, hanem egyúttal az építmény esztétikuma is garantált: ezek a zsaluzatok adják a támfal végső képét. Felvételeinken az ATIVIZIG nagy vállalkozásának két látványos mozzanatát mutatjuk be, a múzeum mögötti térségben. A betonzsaluzatot a DÉLÉP szegedi házgyára készíti az új partfalhoz. rfmunkci és aktivitás A

politizálás a párttagok mindennapi életének fontos tartozéka. Persze napjainkban a politizálás nem annyira látványos, nincs annyira szem előtt, mint az a munkáshatalomért folyó harcban, az osztályok nyílt összeütközésének idején volt, amikor tüntetés, jelszófestés, röplapragasztás, házi agitáció mindennapos tevékenységünk volt. De az élet ma nem is kíván ilyen eszközöket, hiszen a társadalom élete sem annyira lázas, stabilitás van, amikor a gazdasági építőmunka — igaz csendesebb, de korántsem könnyebb — feladatait kell megoldanunk. Ez is harc. A pártmunkának ez a más jellege abból is következik, hogy politikánk elfogadtatásának, megértetésének és a végrehajtására való mozgósításának ma fő módszere: a meggyőzés. Valamikor elég volt, ha a párttitkár kiadta az „ukázt", aztán azt végre kellett hajtani. Ez a módszer ma már elfogadhatatlan! Éppen ebben rejlik a politikai munkának egyik nehézsége. Mert könnyebb parancsokat osztogatni, mint valamiről meggyőzni a tömegeket. De ez utóbbi módszer hatása sokkal tartósabb, mert utána a tett már a meggyőződésből fakad. V

ilágosan látnia kell minden elvtársunknak, pártunk minden tagjának, valamint politikailag aktív pártonkívüli barátainknak is, hogy nem elegendő a helyes politika kialakítása, ezt meg is kell ismertetni mindenkivel, meg kell magyarázni, el kell fogadtatni és mozgósítani a végrehajtásra. A jó politikának is kell „cégér", a jó politika is csak akkor válik a tömegek ügyévé, ha megismerik a tömegek. Egyesek úgy vélik, hogy elegendő, ha „fent" — a pártkongresszuson, a legfelsőbb pártszerv ülésein, vagy az országgyűlésben — beszélnek erről, vagy ha az újságoknak ez a témája, hiszen éppen eddigi társadalmi gyakorlatunk bizonyítja, hogy nincs különösebb probléma, a tömegek értik a párt és a kormány elgondolását, ezeket helyeslik és követik is. Ilyen automatizmus azonban társadalmi méretekben nem létezik! Hiszen nem elég csak meghirdetni a jó politikát, hanem azt az életben realizálni is kell! Azt mondja a párt és a kormány, hogy csak abban az esetben emelhetjük az életszínvonalat, ha előbbre jutunk a termelékenység emelésében, a munkafegyelem megszilárdításában, a gazdaságosabb termelésben, ha jobban takarékoskodunk az anyaggal, eszközeinkkel és így tovább. De ezt a legkisebb termelő egységig meg kell valósítani. A problémát az okozza, hogy sok helyen és számos elvtársunk noha világosan ismeri a párt és a kormány álláspontját az adott kérdésekben, elfelejtkezik ennek szüntelen és ismételt magyarázásáról, a téves nézetekkel szembeni védelméről. Ezért a politikai harckészség fejlesztése ma minden pártszervezetünk egyik fontos feladata! Ma még számos helyen sem a munkában, sem a magatartásban nem lehet megkülönböztetni a párttagot a pártonkívülitől. Pedig a párttagot nem a pártonkívülivel szembeni kiváltsága — hiszen ez elveinkkel nem fér össze! —, hanem a politikai aktivitás, a munkában, a termelésben, a közéleti tennivalókban való kitűnés kell, hogy megkülönböztesse azoktól, akik nem tagjai a pártnak. A párt a munkásosztály élcsapata, de a párthoz tartozók szilárd elviségében, a közért vállalt pluszmunkájában, példamutatásában, aktív politizálásában összegeződik ez az élcsapatjelleg! És hányszor előfordul, hogy emberi közösségekben némák maradnak a kommunisták, még akkor is, ha hibás álláspontok hangzanak el. Pedig vita nélkül nincs politika, s vita nélkül nincs szövetség sem! A munkásosztály széles társadalmi szövetségben vezeti a harcot a szocializmus építéséért, s e szövetség tagjai — noha az alapvető kérdésekben, a szocializmus építésében, és a béke védelmében — egyetértenek ugyan, de az építés számos részletkérdésében eltérők a vélemények, sőt a marxista világnézettel ellentétes gondolkodás hatja át tudatukat. Éppen ezért e szövetséget erősíteni, kovácsolni csak elvi vitában, a hibás nézetek elleni harcban lehetséges! Van egy félreértés is, amely gátolja az elevenebb, aktívabb pártmunkát. Akadnak, akik úgy gondolják, hogyha jól elvégzik szakmai munkájukat, ez egyben azt is jelenti, hogy pártmunkát végeztek. Kétségtelen, hogy az eredményes és hiteles politikai munkának ez az előfeltétele, mintegy fedezete, de ez önmagában még nem pártmunka, mert akkor minek nevezzük annak a sok százezer pártonkívülinek a szocializmus építésében tanúsított legalább ilyen, vagy még odaadóbb szakmai munkáját? P

ártunk tagjai politikai harcosok is, akik akkor is szüntelenül politizálnak, hirdetik és harcolnak a párt igazáért, ha pártszervezetüktől esetleg nem kaptak pártmegbízatást. De kétségtelen, hogy sok esetben ebben a tekintetben is mulasztás történik. Amíg tagjelölt valaki, addig adnak neki pártmegbízatást, ellenőrzik és beszámoltatják. De miután felveszik a pártba, erről már néha elfeledkeznek. Pedig a termelés, a sokrétű társadalmi és politikai élet a politikai munka ezernyi lehetőségét kínálja. S a kommunistáktól nemcsak a termelésben szükséges jobban megkövetelni a példamutatást, de a társadalmipolitikai aktivitás tekintetében is. RÁCZ LAJOS Munkában az „égi szivattyú Naponta 3-4 millió köbméter víz párolog el a Balatonból Az ismét visszatért káni- a napi átlag06 párolgás eléri kula tetemes vízmennyiség- a 3 millió köbmétert, s van gel apasztja a Balatont. A szakemberek szerint nyáron olyan nap, amikor több mint négymillió köbméterrel apad a Balaton vize. A mostanihoz hasonló időjárásban naponta csaknem egy centiméterrel csökken a majdnem hatszáz négyzetkilométer területű tó vízszintje. Az évi párolgás három évtizedes átlagban eléri a 360 millió köbmétert, ami annyit jelent. hogy az „égi szivattyú" évenkint mintegy hatvan centiméterrel apasztja a tó vízszintjét. A levegőbe szálló hatalmas víztömeg ellenére nem keletkezik nagyobb zavar a tó vízháztartásában. A csa-