Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

SEKKlHfc IWt Jt?tltS?l. Hozzáértés, hűség A 24. vasutasnap alkalmá- káért kitüntetés ezüst foko- kozatát kapta 1962-ben, 6 ból országszerte megjutal- zatát kapta, 1964-ben Érde- is birtokosa a Felszabadulási mázták, kitüntették a mun- mes Vasutas lett, négy éve Jubileumi Emlékéremnek, kában élen járó vasutasokat, pedig a Felszabadulási Jubi- kétszeres kiváló dolgozó. Közülük kerestünk föl kettőt leumi Emlékérem tulajdo- Egész családja vasutas, apa MÁV Szegedi Igazgatósá- nosa. gán. Geiger Jánost és Varga Ferencet. Mindketten régi dolgozói a MÁV-nak, munkájukat nagy szakértelemmel, sok-sok tapasztalat birtokában végzik, így érdeAZ EGÉSZ CSALÁD meri a MÁV telefont? Nem olyan, mint a Ki isja, nagyapja is az volt, most két fia dolgozik a MÁV-nál. BEFELÉ NÉZNI Azt mondja Varga Ferenc, melték ki a magas kitünte- többi. Szolgálati, távközlés hogy aki a vasúthoz jön doltést. Geiger János a közle- céljából született, egy perc gozni, legyen igazán vaskedés- es postaugyi minisz- alatt az ország bármelyik utas. Mindig befelé nézzen, tertol vette át a Kiváló Vas- pontjával összeköttetést te- ne kifelé, szeresse azt a hautas címet Budapesten, Var- remt, persze csak azzal, talmas szervezetet, amelyga Ferencnek pedig a sze- amelyiket bekötötték a há- nek egyik láncszeme, még gedi vasutigazgato nyújtotta lózatba. A telefonközpont ha a legkisebb is. Szép munat az Érdemes Vasutas meg- művezetője Varga Ferenc, ka Ma már különösen az, tisztelő elismerést a vasutas- Érdemes Vasutas. Eredeti megváltoztak a körülménapon. szakmája műszerész, de nyek. A felszabadulás után amikor megkapta a szak- szinte a semmiből kellett SOKOLDALÚ EMBER t,11111,wi :i. ,,....- c anwitc a atriiiuuuui AimjiL g munkás-bizonyítványát, nem vasutat építeni, de akarták, János a várt rá rózsás élet. Segéd- hogy legyen, és lett. Most munka- munkás volt Budapesten, az szívesen adják át a fiatalokügyi és akkori Landlerben. nak életük munkáját, hozzászocialis ellatasi osztály cso- _ 1941-ben nagy nehezen értésüket, hűségüket. Geiger portvezetője, bér- és munka- bejutottam Szegeden a vas- János is a „régi szép időkerő-gazdálkodással foglal- úthoz, salakos, majd szenes- re' kőzik. Feladata igen bonyo- iegény lettem a fűtőházban. Közbejött a háború, be kellett vonulnia katonának, munkából. tereli még nem ség, nem a szót, amikor volt elégedetlenlátszottak ki a lult, nagy gond a megfelelő munkaerő biztosítása a vasútnál is. Se ünnep, se vasárnap. az utas mer.ni akar, a teherárut is szállítani kell éjjel-nappal, nehéz a szolgálat, kevés a jelentkező. Valamikor pedig rangot jelentelt a vasútnál dolgozni, központjába. ÖJsmifdig ta- kétSkÍtüntet£ éiet" pályája is a legjobb példa A felszabadulás évében jött vissza a vasúthoz, műszerész lett végre a távközlő feol— Az a baj, hogy a hibát a lóhoz akarjuk hasonlítani — mondja —, és csodálkogálatnál. Dolgozott Kiskun- ZUnk, hogy az utóbbi a nafélegyházán is, majd 1957- gyobb. ben került az igazgatóság Ig befelé kell nézni A „ , —— központjába. O is mindig taorult, aki oda kerülhetett. nult Távközlőmesteri vizs— Én pályamunkásKént gát tett továbbképző tanfo- ... . kezdtem - emlékezik Gei- fyamokra járt, munkaköré- arra> h°gy meg lenet találni ger János — 1946-ban. Ké- bez szükség is volt erre. A a munkában az örömöt, a sőbb pályamesteri „segéd- technika állandóan fejlődik, megelégedést, csak ott kell erő" lettem, majd bekerül- lépést kell tartani vele. tem az igazgatóságra. Több keresni, ahol van, tenni is tem az igazgatosagra. lobb Varga Ferenc is párttag, a , , ' .. . , átszervezést megértem azóta, szakszervezetben is hosszú erte . va'amit' erőnkhöz, kede lényegében ugyanaz volt ideig vállalt munkát. A a munkám, ami most. Rengeteg tanfolyamot végzett, különböző szakmai vizsgákat tett, tanulás tanulást követett életében. Képesített könyvelő és normatechnológus, társadalombiztosítási ügyintéző és munkaidőelemző. sorolhatnánk még tovább, hányféle munkakörben állná meg a helyét. A vasutas szakszervezet területi bizottságának tagja. Az egyik legrégebbi társadalmi munkása a testületnek, 1957ben választották meg, azóta töretlenül, változatlan lelkesedéssel tevékenykedik, a társadalombiztosítási bizottság vezetője. Megalakította és vezeti a Béke nevű szocialista brigádot, a tavalyi eredmények alapján zöldkoszorús jelvényt kaptak. A pártnak is tagja 29 éve. Hogy van ideje minderre? A válasz egyszerű: ha vállalta, el kell végeznie. — Most volna jó húszévesnek lenni — jegyzi meg —, a fiatalok előtt nyitva az út ök már meg se tudják érteni a régi világot, és ez így jó. Az nem árt ugyan, ha az alapfoknál kezdi az ember, végigjárja az összes lépcsőfokot, jobban át tudja fogni munkahelyének minden zegét-zugát. Feltétlenül hasznos volt az a régi módszer, csak olyan formában nem elfogadható. Elmondja Geiger János azt is, hogy várják a fiatalokat a vasúihoz, nagy szeretettel. A lelkiismeretes munkát megbecsüli az igazgatóság, ezt tükrözik az ő kitüntetései is: kétszer nyerte el a Kivéló Dolgozó Munka Érdemrend ezüst fopességeinkhez illően. Bálint Ibolya Közgazdászok segítik a vállalatok szervezettebb munkáját Közgazdászaink nagy mun. rület vezető kutatói szinte kában vannak, „a szocialista vállalat" országosan kiemelt kutatási főirány megvalósításán dolgoznak. Ennek keretében „a vállalati szervezés és vezetés" kutatási irány közvetlen koordi. kivétel nélkül részt vállaltak a program végrehajtásából. — Elsődleges cél, hogy feltárjuk annak okait: miért áll viszonylag alacsony fokom vállalataink szervezettsége? Választ is kell találnunk arnációját a Marx Károly ra, hogy milyen módon. miKözgazdaságtudományi lyen feltételek között változEgyetem ipari üzemszerve, tathatunk a jelenlegi helyzezési tanszéke végzi. A nagy ten. s milyen szervezési mód_ jelentőségű — s 1975-ben szerek és technikák ajánlha. befejeződő — munkáról dr. tök elsősorban vállalati al_ Varga Sándor tanszékveze- kalmazásra. Azt is szerettő egyetemi tanár közölte: nénk kideríteni, hogy meny— Gyakorlati tapasztalatok nyiben és hogyan hasznosítés tények bizonyítják, hogy hatók a kibernetika és a a vállalatok akkor működ- technika eszközei a vállalati hetnek a leghatékonyabban, szervezésben, ha munkájuk szilárd elmé- _________________ leti alapokon nyugszik, amelyek megfelelnek a szocialista termelési viszonyok nyújtotta lehetőségeknek. Ezeket az elméleti alapokat kell megteremtenünk a középtávú kutatási terv végrehajtásával. Csaknem hetven téma fogja át a tudományterületi elméleti és gyakorlati szempontból fontos problémát. A közös munkába 24 kutatóhely Szövetség káderpolitikában |agy visszhangot keltett társadalmunkban annak idején a Központi Bizottság 1973 novemberi ülésén a káder- és személyzeti munkáról hozott határozat. Ennek elveit ma már — mondhatni többségében — egységes módon ítéli meg a pártközvélemény, hiszen nemcsak a pártszervek testületi ülésein, de a pártalapszervezetek taggyűlésein is megtárgyalták a határozatot, és az ebből fakadó helyi tennivalókat. De amint lenni szokott, a nehézség mindig a végrehajtás során jelentkezik. Pedig e határozat következetes végrehajtása azt jelenti, hogy tovább erősödik szocialista rendünk, hiszen parancsnoki posztjait, kisebb-nagyobb vezetői tisztségeit megerősítjük. Joggal mondhatjuk úgyis, társadalmunk előrehaladása most nagyrészt attól függ, hogy a különböző irányító posztokon hogyan segítik elő a párt politikájának érvényesülését. Mint azt a határozat megállapította: a káderek döntő többsége a szocializmus odaadó híve, a reá bízott jogkörrel és hatalommal helyesen él, aktív a közéletben, magatartása, életmódja megfelel erkölcsi követelményeinknek. Jól tudjuk viszont, hogy egy kisebb része viszont nem felel meg ezeknek a normáknak. Pedig az említett határozat nemcsak megerősítette eddigi elveinket, de meg is emelte a követelményeket a régi és új vezetőkkel szemben, előmozdította a káderek tervszerűbb utánpótlását és cserélődését, képzését és továbbképzését, fellépett a káderek szubjektivista megítélése ellen, a kádermunka demokratizmusa érdekében, s megerősített több, alapvető elvet. Az egyik ilyen, bevált elvünk, hogy társadalmunkban — a pártfunkciót kivéve — ma minden tisztséget párttag és pártonkívüli egyáránt betölthet, ha arra politikailag, szakmailag alkalmas, és rendelkezik a tisztséghez feltétlen szükséges vezetői tulajdonságokkal. Tehát azt is lehetne mondani: önmagában az, hogy valaki párttag, egyet jelenthet ugyan a politikai megbízhatósággal, de nem biztos, hogy egyet jelent a politikai alkalmassággal is. A politikai alkalmasságot úgyis a fentebb említett hármas elv egysége jelenti. A vezetői tisztségnek pedig ez a kritériuma! Éppen ezért helyes pártunknak az az elve, hogy a vezetői munkakörök betöltésekor több szempont együttes mérlegelése szükséges. Mert igaz, hogy a kádernevelés egyik kohója maga a pártélet. De ha ezt egyedüli forrásnak tekintenénk, ez azt is jelentené, hogy akkor minden tisztségre párttagot kellene kinevezni. Ez viszont nagyon leszűkítené a kiválasztás lehetőségét; ellentmondana magának a gyakorlati életnek, s az ebből leszűrt elvi álláspontunknak is, amelynek lényege, hogy a szocialista építés egész területe jelenti azt a kohót, amely kinemesíti a vezetői értékeket. Szocialista rendszerünk terepe a közéletnek, de egyben feltételeket is teremt a szakmai művelődésre, valamint kifejleszti azokat a nemes tulajdonságokat, amelyek egy embert vezetői tisztségre alkalmassá tehetnek. Nyilvánvaló azonban, hogy e kiválasztódást nem lehet a véletlenre bízni. Ez ismét ellent mondana igazi törekvéseinknek, lebecsülné a tervszerű káderképzést, magát az emberformálás lehetőségét vonná kétségbe, s a káderutánpótlást a véletlenre bízná. Márpedig az ilyen véletlenszerűség igazi melegágya a szubjektivizmusnak. a sógor-komaságnak, az elvtelen kádermunkának. Sokan mégis azt tartják, hogyha lehet is tervezni a káderképzést, de lehetetlen pontosan megtervezni a káderutánpótlást, hiszen a vezetői cseréket annyi minden befolyásolhatja. Kiszemelnek valakit, valamilyen tisztségre, elkezdik tanítani, képezni, továbbképezni, s közben jön egy újabb szükség, s azt a kádert, akit „maguknak" neveltek, elviszik más tisztségre, s kezdhetik az egészet elölről. Hajszálpontosan természetesen a kádermozgást nem lehet megtervezni, de ha elfogadnánk a fenti nézetet, ez azt jelentené, hogy mindenki — értve alatta minden társadalmi vagy gazdasági szervezetet — csak „magának" nevelné a kádereket, afféle „beltenyészetet" valósítana meg, nem törődve sem a káderek tervszerű előléptetésével, sem tervszerű cserélődésével. A káderek nem egy csapásra lesznek alkalmasak a vezetői tisztségekre, hanem — társadalmi segítséggel, és a személy egyéni adottságaival — azzá válhatnak. Nincs a társadalmi-gazdasági életnek egyetlen kivétele sem, ahol lemondhatnánk a kádernevelésről, az utánpótlásról, mert csak e közös tevékenység során lehetséges, hogy kellő számban és kellő felkészültségben álljanak rendelkezésre emberek, a különböző vezetői posztokra. S csak így válhat lehetségessé, hogy mindenütt a legoptimálisabb döntés születhessék: minden ember képességének és adottságainak megfelelő helyen dolgozzék. Ezt követeli a társadalmi érdek. Ilyen értelemben is közös feladat a káderutánpótlásról való tervszerű gondoskodás, a kádernevelés. Mióta munkáshatalom létezik, fontos politikai, hatalmi kérdés volt, hogy a legfontosabb tisztségekben a munkásosztály fiai és lányai kellő számszerű képviseletet kapjanak. Ez most is hatalmi kérdés! Mert igaz, hogy a káderutánpótlás fő forrását ma a szocialista rendszer által nevelt, főiskolát, egyetemet végzett fiatalok jelentik, de fejlesztjük a régi, bevált formát is, amikor a fizikai dolgozók legtehetségesebb egyedeit tesszük — képzéssel, továbbképzéssel — alkalmassá különböző vezetői tisztségekre. De azt is tegyük Jiozzá: mjóta munkáshatalom létezik, a munkásosztály szövetségesei, mindenekelőtt a dolgozó parasztság és értelmiség soraiból is kinevelte és kiemelte a vezetői tisztségre legalkalmasabbakat. Káderpolitikánkban mindig érvényesült a munkús-pí^as/.t szövetség követelménye, és ez így lesz a jövőben is. Ha népi rendszerünk politikai alapját, a munkás-paraszt szövetség jelenti, akkor ennek a vezetői tisztségekben is tükröznie kell, s tükröződik is! A szövetségről osztályértelemben szóltunk, de szólnunk kell más értelemben vett „szövetségeseinkről": a dolgozó nőkről és fiatalokról, akik gazdag tartalékát jelentik a káderutánpótlásnak, ha jobban leküzdjük a velük kapcsolatos előítéleteket, s többet törődünk vezetői tisztségre felkészítésükkel. A vezetői gárda népi rendszerünkben három generáció szüntelenül megújuló és széles dolgozó rétegekből feltöltődő egységét jelenti: a tapasztalt idősebbekét, a középidejűekét és a fiatalokét. Épp ezért nem lehet szó semmiféle „őrségváltásról", ellenben szó van a párt határozatának végrehajtásáról. Ennek pedig a lényege: a vezetői állomány egészséges fejlődése, és összetételének kedvező irányú változása. Azaz: érvényesíteni az ésszerű és folyamatos minőségi cserélődést. Ehhez viszont a jelenleginél nagyobb számú — azt is mondhatnánk: választékú! — káderre van szükség: olyan vezetőjelöltekre, akikben megvan a tisztség betöltéséhez szükséges politikai alkalmasság: a politikai megbízhatóság, a szakértelem és a vezetői készség. A párthatározat^ végrehajtása érdekében a párt- és állami szervek máris sokféle intézkedést hoztak. Ezek mindenekelőtt a képzést és továbbképzést hivatottak előmozdítani, hiszen a vezetőkkel szemben — minden szinten — szüntelenül nőnek a követelmények, s ezeknek meg kell felelnünk. RÁCZ LAJOS • • Ötletes kiképzési Tervezték: magyar hadmérnökök A Magyar hadmérnökei szakemberei 1 ben több új, rendkívül hatékony segédeszközt konstruáltak. Közülük különösen jól körben omeva szakszenaagfr awPr-yaaBCsatoriott oe» szakte^ae Bweta Meaqgaadaaagi-KtL. -eredményeit* Együttműködés Kedden Martonvásáron tató Intézet képviselői. Alap_ együttműködési megállapo- .ián a két intézet kölcsönödást írtak alá a Magyar Tu- sen egymás rendelkezésére dományos Akadémia Mar- bocsátja a kukoricatermes ztonvásári Kutató Intézete és téssel kapcsolatos kutatasaík Néphadsereg bevált az elektromos lőszi- alkalmazása széles s kiképzési mulátor, az elektromos cél- elterjedt, múlt evek- ^ eUenőrz6 készülék és az A kedvező tapasztalatok egyetemes lövészirányzó be- alapján megkezdődött az rendezés. Ezek lehetővé te- említett berendezések exszik a pontos íélzás és lövés: portja. Elsőként több közeimegtanulását — lőszerfel- keleti ország vásároit beió_ használás nélkül. Jól szol- lük nagy mennyiséget. A magálják a célzási hibák érté- gyar tervezésű és gyártmákelését, feltárását és meg- nyú kiképzési segédeszközök szüntetését, sőt versenyek; iránti érdeklődés és kereslet lebonyolítására is alkalma- most tovább növekszik. A | s>ah. berendezésekből nehan.v péL Az ötletes és hasznos M- dánv mar Mongoliaba ts el• kezesi segedeszfcösök hazai jutott. I *