Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

4 mtmmmmm SZOMBAT, J9TL JÚNIUS t, Nyár a télben, tél a nyárban Könyvekről-sorokban Ősmeteorológiai" feljegyzésekből n Neheztelünk az időjárásra: csöpept sem tiszteli az évszakokat; a hőmérő higanyszála hol mélyen alatta, hol magasan fölötte jár a meteorológusok kimutatta sokévi átlagnak. Az idei esztendő is jócskán hozott már Időjárási kilengéseket —ám a sárguló annalesek megerősítik a régi igazságot: nincs új a Nap alatt... Idézzünk meg tanúként néhány följegyzést a letűnt korok „időjárás-jelentéseiből". A legrégibb „meteorológiai" feljegyzés 1288—89-ből való: „Karácsonykor virágzottak a fák. februárban érett eper volt kapható, wgyanabban a hónapban kihajtott és áprilisban virágzott a szőlő. A szőlő január 13-án kezdett már fakadni." Réthly Antal, a régi időjárási észlelések tudós gyűjtője-rendszerezője; megjegyzi: lehet, hogy az eredeti feljegyzés Ausztriából ered, de ha ott ilyen korai enyheséget tapasztaltak, akkor nálunk még inkább ÍRy volt. 1420: A fák kétszer virágoztak és termettek gyümölcsöt. A gabonának április 7-én már kifejlett kalásza volt. A cseresznye áprilisban. a szőlő májusban kezdett érni. Sopron, 1473: Februárban a mezők oly zöldek voltak, a fák annyira virágoztak, mint Védjük a békát és a denevért Embertársaink jő re sze meg sem ütközik, ha agyontaposott békát, siklót vagy elpusztított denevért lát Kevesen gondolnak ilyenkor arra, hogy ezek az állatok életbenmaradásuk esetén hány ezer káros rovart pusztítottak volna el, segítve ezzel a mezőgazdasági munkát, végső soron kenyerünk termelését. Vajon ki emelt szót azoknak a denevéreknek érdekében. melyeket (száznál is többet) egyik intézményben, nagytakarítás során pusztítottak el? A vadon élő gernices állatok egy csoportjának védetté nyilvánítása történt meg az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 290,1974. számú határozatával. Megtalálható a Tanácsok Közlönye 1974. évi március 14-i számában.) A rendelet értelmében védelem alá került 96 gerinces allatfaj, halak. kétéltűek, hüllők, emlősök egyaránt. „A védettség kiterjed a fajok egyedeinek minden fejlődési alakjára (kifejlett állat. fióka, tojás, ikra stb.), azok élő vagy élettelen állapotára (preparátumára)". A határozatban felsorolt allatokat (pl. barna varangy, kecskebéka, fürge gyík, homoki gyík, erdei sikló, vízi sikló, mocsári teknŐ6, minden denevérfaj, vakondok, sün, földikutya, mókus, vadmacska, menyét stb.) tilos elejteni, elfogni, gyűjteni, tartani, értékesíteni, külföldre juttatni. A tilalom alól felmentést csak az Országos Természetvédelmi Hivatal, illetőleg a megyei természetvédelmi hatóság adhat. Ilyen felmentést kérhetnek kutatóintezetek és múzeumok, ha a védett fa.iok gyűjtése munkájukhoz feltétlenül szükséges. Egyes fajok engedély nélkül is elejthetők, illetve befoghatok, bizonyos meghatározott területeken. (Pl. menyét baromfitenyésztő telepen, vagy a kecskebéka mesterséges halastavakon.) A védelem alá helyezett fajok kipusztulása nemcsak kulturális szempontból lenne veszteség. Gazdasági oka is van a kíméletnek: mezőgazdasági területeken kipusztulásuk a biológiai egyensúly felbomlásához és a kártevő rovarok, rágcsálók fölszaporodásához vezetne. Fontos rendelkezése a határozatnak az állatok értékesítésének megakadályozása. Mióta sok európai országban a gerinces állatfajokat védetté nyilvánították, fokozottan igyekeznek » külföldi állatkereskedők tanszerkészítés, állatkerti és terráriumi tartás céljára azokat hazank területéről beszerezni. Az ilyen üzletek megakadályozására mondja ki a határozat: „a felsorolt fajokhoz tartozó állatokat tilos külföldre szállítani." És mi történik azokkal, kik a rendelet életbelépése után is pusztítják Magyarország védett gerinces állatait? „A határozatban foglalat rendelkezések megszegőivel szemben a vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárni." Ez a kár és a büntetés együttes összegének megfizetését jelenti, ami sok ezer forintra is rúghat. Bízzunk benne, hogy nem a pénzbírság kifizetésétől való félelem fogja a védett állatok pusztításától visszatartani az embereket, hanem kis országunk természeti értékeinek megbecsülése és megóvása. Marián Orsolya máskor májusban. 1478—79: Magyarországon olyan enyhe volt a tél, hogy karácsonytól vízkeresztig minden éjjel mennydörgések voltak bő esővel, és nagyon meleg; széllel; igen korai volt a tavasz és az ősz. A XVI. század elején a Dél-Dunántúlon jegyezték fel 1524-ben: A karácsony jég helyett ibolyát, hó helyett százszorszép virágot hozott. 1556-ban Erdélyben március végétől április 27ig olyan hőség volt, hogy aa időjárás júniushoz volt hasonlatos. A későbbi századokban, sem voltak ritkák a télben kezdődő tavaszok. A soproni krónikások szerint rendkívül szép. derült és meleg március volt 1686-ban, ami mindent korán érlelt. Április 4-én szőlőszemek voltak láthatók. 1696. januárjában Szaniszló Zsigmond Torda város jegyzője észlelte: „hallatlan tavaszi idők jártak ügy. hogy szántottak és vetettek egynéhány helyt". 1728-ban Magyarpolyánon jegyezték fel: „Szentpálkor (január 25.) olyan szép idő volt, hogy a méhek csapatostól hordták a mézet az erdőben és a réteken." Miskolcon — kétszáz évvel ezelőtt — Benkő Sámuel orvos készített időjárási feljegyzéseket. 1783. márciusából származó jelentése szerint mérsékelten meleg éa nedves idő volt. A hernyók petéi a fákon, a cserebogarak a földben kikeltek. 1786. március: „Enyheség. A cserebogarak bábjai kifejlődtek." 1792. március „Enyhe idő, a lepkék röpdöstek" — írja Benkő Miskolcon. Egy érdekes feljegyzés a Dunántúlról 1781-ből: Somogy megyében a délj szél a havat eloszlatta. A Dráva az idén nem állót be. csak a felsőbb folyása mentén. 1791. január 20.: enyhe idő, a bodza virágzik. helyenként végzik a tavaszi szántási — jegyezte fel Dömsödön egy amatőr meteorológus. ÍZLÉS ÉS KULTÚRA. A közízlés sajátosságainak vizsgálatával olyan fórumok is foglalkoztak, mint az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközössége és a Magyar Tudományos Akadémia. A kötet ennek a tízéves vitasorozatnak alapvető dokumentumait tartalmazza. A rangos szerzőgárda a különböző nézőpontokból elemzi a problémát. Mesterházi Lajos az ízlés általános meghatározóit kutatja; Szabolcsi Miklós elsősorban a szocialista tudatformák és a közízlés kapcsolatáról ír; Zoltai Dénes a műalkotások befogadásának ízlésbeli feltételeit boncolgatja; mások (Szabó György. Bényei József stb.) az ízlés és a világnézet összefüggéseiről írnak. A kötetben szóhoz jutnak szociológusok, pszichológusok, népművelők, könyvtárosok is, az egész vitát átfogja, értelmezi és a további teendők irányát is kijelöli a kötet bevezető tanulmánya — Szerdahelyi István tollából. (Kossuth Kiadó.) APULEIUS: A MÁGIÁRÓL. Apuleius két művét tartalmazza a kötet. Mindkettő elsősorban szónoki mű. Érdekesebb, izgalmasabb a Virágoskert, amely tulajdonképpen miniatűr antológiája legszebb beszédeinek. A retorika minden eszközével mesterien bánó szerző ma is lebilincsel, mivel maga is elsősorban érdeklődést, feszültséget akar kiváltani az olvasóból. A mágiáról című hoszszú védőbeszéde elsősorban művelődéstörténeti szempontból érdekes. A filozófiai, költészeti, biológiai, orvostudományi célzások és utalások tömegét hasznosítja, érvei erősen személyeskedők, az ellenfelet éppen nem kíméli, előadásmódja feszített, minden mondata hatásos és megsemmisítő. (Helikon Kiadó.) KAHANA MÓZES: KÉT Nö EGY KÉPEN. Több évtized írói termését öleli fel a gyűjtemény. Az elkötelezett író munkásmozgalmi életének eseményszintű rögzítése és visszaemlékezései szolgáltatnak keretet témaválasztásában. A kötetet indító írás (A féltékeny vasutas) mogorva, családja fölött zsarnokoskodó vasutashőse akkor változtat magánéletének merev kapcsolatformáig amikor végre munkahelyén is hangot mert adni igazának. Úgy talál társakra egy másik elbeszélés magányos katonája is (Édesanyám, ha bejön ...), hogy elkeseredettsége szülte öncsonkító kísérletét az embertelen viszonyokkal szembeni közös tiltakozás szintjére emeli. A címadó elbeszélés alaphelyzete a börtönbe került kommunista objektív ítélőképességének próbája: nehéz szétválasztania emlékezetében két nőalakot. Ugyanilyen oldalról vizsgálja az új társadalmi rend építésének nehézségeit — és ugyanilyen optimizmussal is. (Szépirodalmi Kiadó.) NEMES DEZSŐ: A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ. A szerző — maga is a munkásmozgalom aktív résztvevője — művének 1. kötetében visszatekint a hazai munkásság harcának kezdeteire. A gazdasági és hatalmi tényezők összefüggéseibe ágyazva mutatja be az eseményeket, s a nemzetközi összefüggéseket is megvilágítja. Nagy figyelmet szentel a párt politikai mechanizmusának, a vezető személyiségek törekvéseinek. Plasztikusan mutatja be az egyes irányzatokat (kitér gróf Batthyány Ervin anarchizmusára, s hoszszabb teret szentel Szabó Ervin ellentmondásos szereplésének stb). Néhány részkérdéssel behatóbban foglalkozik. Így az 1905—1906-os kormányzati válság kapcsán rámutat az MSZDP vezetőségének eszmei és taktikai hibáira. Részletesen szól az I. világháborúval kapcsolatos megalkuvó taktikáról. ' Az utolsó, két fejezet az oroszországi februári forradalom, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyarországi hatását elemzi. Ismerteti a forradalmi szocialisták fellépését, s érzékelteti, milyen belső és külső tényezők érlelték a polgári demokratikus forradalmat. (Kossuth Kiadó.) FURMANOV: CSAPAJEV. A regény írója egyben könyvének egyik szereplője is: Furmanov saját élményei és hiteles feljegyzések alapjan dolgozott. Az írói tehetség, az általánosítás képessége, a társadalmi folyamatok kitűnő ismerete azonban igazi regénnyé, a szovjet irodalom máig is élő alkotásává teszi a művet. A főhős alakjában Furmanov a forradalmat ösztönös lázadással támogató, ragyogó képességű, de képzetlen parasztvezérek szükségszerű útját, látókörüknek gyors kiszélesülését, s ezzel az anarchiáról a forradalmi rendre való átállásuk folyamatát ábrázolja Klicsov alakja azt példázza, hogy miképpen válik a munkásmozgalomban kiképzett, elméletileg tisztán látó politikai biztos a közös harcban e fejlődés erjesztőjévé, a forradalmi hadsereg kialakulásának részesévé, a munkásparaszt szövetség kovácsolójává. (Európa Kiadó.) IRÓSZEMMEL. Az évenként megjelenő gyűjtemény új kötete huszonhét írónak egy-egy — már lapokban megjelent — irodalmi értékű riportját, illetve szociográfiai írását tartalmazza. A szerkesztő úgy igyekezett válogatni, hogy az összeállítás tükrözze az 1973-as év Magyarországának valóságát. (Kossuth Kiadó.) Keményebb a tölgynél Érdekes fenyőfajtát termelnek ki a kamcsatkai erdőkből. A különleges fa minősége jobb a tölgyfáénál, alakja, szilárdsága a vízben sem változik. Évente mintegy félmillió köbmétert termelnek ki belőle. (MTI) Tóth Béla: SZEGEDI rr REGELO Újságok, korok, események 19. A Darázs című, 1869-ben megjelent élclap igen előkelő nyomdai kiállításban mutatkozott be az olvasók előtt. Bába nyomdájában készült, Lévai Ferenc és Benke Ferenc tanárok szerkesztésében. A lap létrejötte a nyomdai felkészültségen tűi (szép illusztrációkkal jelentkezett) feltételezte a városban létező ide való szellemi energiák megDARAZS. létét is. De fontos feltétele volt a lap életének az is. hogy a városban felnövekedett az az igényesebb olvasói réteg, amely megkívánta heti élclap megjelentetését. Annak dacára, hogy jó nyomdában, kifogástalanul állították elő. hogy szellemes írásokat tálalt az olvasók elé, csak két évig élt. A tömegek népszerűségére igényt nem tarthatott, mert tartalma, utalásai, eseményleírásai és a szereplő személyek, kívülállóknak ismeretlenek voltak, kulisszatitkoknak tűntek. Szeged első élclapja azért nyomot hagyott a későbbi irodalmakban és vicclapokban is. írásaiból nagy írók is mertek meríteni. Kóstoló a Darázsból. Interpellácijó az október 16-án mögnyitattdb országgyűleshó. Nemzetos országgyűlési A mögcsalt, a kifosztott szögény adódzó nép érdökében szent kötelességöm a fönttisztőt országgyűlést interpellálni a felü, hogy Mikor műnk mögtöttük a magyar miniszteréji jomot, akkor: 1. ígérve voltak nékünk magyar honvédők. Hát hun vannak ezök? Mert nem nevezöm magyarnak a mostani honvédot, a ki némötü is ért és nem röstel a kutyával — rpég pedig a mint a beszédnyibü kiértöttem, mondván „Milor kum her!" — némöt kutyával járni az utcán? 2. Azt ígérték, hogy most mán egyenlőség lösz. Hát egyenlőség-e az, mikor Andrássy Gyula gróf és miniszterelnök, én pedig csak szögény polgárembör vagyok? — Nekülönben 3. A vöt akkor mondva, hogy mögadatik az iparszabadság is. Hát létözik-e iparszabadság most. mikor agyon lütték Macsvanszkit és becsuktak a szögedi várba vagy kétszáz polgárt csak azért, mert mestörségöket szabadon akarták űzni és nem mönlek kuduni, hanem életmód után néztek? — Végre 4. Hát az igért magyar pénz hun van? — Miért nem járhat má a Kossuth-bankó. amikor néköm is van belüle még mintögy másfél tarisznyával a mit 49-ben az utcán szödögettem öszsze? — Es egészen végül 5. Mikor fizeti mán vissza a kormány azt a sok pénzt, mit eddig adóba beadtunk és mikor osztódnak föl a fődek? Mindezökre rövid idő alatt feleletöt várva, vagyok a nemzetös országgyűlésnek jóakarója Nömös Vakmerő Antal m. k. képviselő és kocsmáros ur. A Böngészetek rovata: a „Tiszavidéki Újság" szini-birálataiból. (Ajánlva Gyulai Pálnak, akire ráfér, hogy tanuljon valamit.) A föntcimzett nemzetgazdászati kóc-ujság f. évi okt. 28-iki száma nagy gyászba bori tá Szegedváros tudománytszomjazó közönségét annálfogvást, mert hiányzott belőle a színi-rovat. Pedig, hogy ez mily kész szellemi károsodás az olvasókra nézve, kitűnik az alábbi klasszikus böngészetekből. miket a „Darázs" komolyabb olvasóinak lelki hizlalása végett szóról szóra kicsipegettünk: Nro 1. Fodorné szerep nem tudása által sokban ártott a hangsúly kellő elhelyezésében. Nro 2. Komáromi (Gerő) nála megszokott jeles felfogás és kivitellel játszó végig szerepét, melyben az atyai akarat ellen tiltakozó gyermeki ellenszegülés, de testvéri szeretet által lecsillapított kedélyi mozzanat jelenésben a közönség elismerő tapsait arató. (Ugye nagyszerű?) Van még ott több is, de egyelőre nem adunk többet a „Darázs" olvasóinak, tudván azt, hogy — a jóból Is megárthat a sok. Cselekedte pedig ezeket „Bakay derék lapja" a „Tiszav. Újság" Apropó Tiszavidéki Újság! A Bába nyomda közművelődési és nemzetgazdálkodási lapja volt. Bakai Nándor kötélgyáros szerkesztésében. Mivel nagyon sok fogódzót hagyott magán úgy a nyelvi, mint egyéb tekintetekben, ezért másfél évi jelentkezése után megszűnt. Hanem, továbbra is a Darázsnál maradva: Reformjavaslatok az országgyűlés figyelmébe ajánlva. — A halálbüntetés eltörlése nemünk civilizálódásának egyik leghumánusabb követelménye, s amellett a büntetés céljának sem felel meg, mert általa a bűnös gonoszságáért csak pillanatnyi szenvedéssel lakol. Indítványozom tehát, hogy a gonosztevő a halálbüntetés megszűntével küldessék ki vagy két hónapra községi néptanítónak. Nyomorú Lázár magyar népnevelő — Irányi urnák a botbüntetés eltörlésére vonatkozó indítványát teljesen osztom már azért is. mert mint szakember saját tapasztalataim utján meggyőződtem, hogy a bot a büntetésnél csak ritkán idézi elő a kivánt hatást, ezért igen üdvösnek látnám, ha helyette ezután dorong alkalmaztatnék. Az Apróságok rovata: — A szegedi közgyűlés Bunfordy Tamás, megyei esküdt. elhatározta, köveztetni. hogy a Miért? kálvária-utcát nem fogja Azért, mert ezen az utcán viszik a halottakat a temetőbe, már pedig meg vagyon írva, hogy — „a mennyország utjai göröngyösök". — Egy különc angol, ugyanaz, aki megszámlálta, hogy egy szőke és egy barna hölgynek hány hajszála van s a bibliában hány betű foglaltatik — utóbb feladatul tűzte ki magának, hogy Hasli Mózes cikkeiben megkeresi az élceket. A példátlan türelmű vállalkozó ezen sikertelen munkájában már harmadnapon hihetőleg meg fog tébolyodni. — Szegeden egy csuda-lovat mutogatnak, amely keresztülgázolt a kálvária-utcán és nem fulladt bele a pocsolyába. (Folytatjuk}