Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

6 VASÁRNAP, 1974. JÜNIUS 38. Bölcsész alkotók, alkotó bölcsészek Petrőcz Éva Játék az éjszakával Azt a sötét, sugárcirmos üveggolyót reggelre összetöri mindig nyugtalan kezem, s hiábavaló szilánkjaitól véresek nappalaim. Ostoba gyermek vagyok, a büntetést megérdemeltem, holnaptól mélyen alszom, s mások játszanak, ügyesebben. Bristol, 1974. február Állandósága fájdalmát a tenger kagylók rekedt torkából kiáltja szét. sirályok sebzett csőrében lebeg a palaszürke ég. Könyvoszlopok sorsa E

válogatással a József Attila Tudományegyetem bölcsészkarának allotólcöre mutatkozik be a Délmagyarország olvasóinak. Néhányuknál nem először találkozik az olvasó; írásaik jelentek meg országos és helyi fórumokon, többek között a Tiszatájban, a Forrásban, a Szegedi Egyetemben és a Délmagyarországban is. Mégis a „bemutatkozás" a helyénvaló szó, mivel igen fontosnak tartjuk, hogy együtt jelentkezünk, és hisszük, hogy együvé tartozásunk nem esetleges, hanem lényeges, meghatározó. Az alkotókört célszerűbb lenne alkotóműhelynek neveznünk, és nemcsak azért, mert kezdő, fiatal alkotókról van szó. Munkánkat nyíltan, változó látszámú és összetételű, értő vagy érdeklődő közösségek, közönség bevonásával végezzük. Az alkotókör nem tartja kizárólagos feladatának, hogy csak a tagok műveit vitassa meg, javasolja közlésre, vagy szervezze műsorba, előadóestbe. Ennél jóval többre vállalkoztunk: úgy érezzük, hogy választott hivatásunk okán a legtöbbet akkor tehetjük, ha részt vállalunk az irodalom, a művészet közkinccsé, értékelő vita tárgyává tételének, társadalmasításának feladatából. E munkában az itt bemutatásra nem kerülő „kritikusaink" komoly szerepet vállalnak. Érdeklődésük sokirányú, foglalkoznak képzőművészeti kritikával, drámaelmélettel, klasszikus és modern irodalom elemzésével. Az alkotókör jelenlegi formájában egy éve létezik, de Hagyományai többévesek, s tényleges indulása dr. Merényi Lászlónak köszönhető, aki mindmáig figyelemmel kiséri tevékenységünket. Számunkra megnyugtató, hogy a kari vezetés, a magyar tanszékek és a kari KISZ-szervezet támogatása is biztosított. Első közös szereplésünk a Tűzpróba című bemutatkozó műsor volt, a JATE KISZ-klubjában. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy a Tűzpróba — tűzpróhaját előzőleg a textilművek KISZklubjában tartottuk, ahol legalább annyira otthon érezzük magunkat, mint a saját klubunkban. A velük való kapcsolatnak is folytatódó hagyományai vannak: korábban Kertész Ákos Makra cimű regényéről, a közelmúltban pedig Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényének színpadi változatáról szerveztünk közös vitát. Idén tavasszal a hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola és a gödöllői Agrártudományi Egyetem vendégei voltunk. Alkotóink közül többen vettek részt író-olvasó találkozókon. könyvnapi ünnepségeken, néhányan külön is bemutatkoztak az ifjú művészek klubjában és az egyetem kollégiumaiban. F.py^npnkiánt u:'illallin|f EÚ&Zt az egyetemi fórumok (Szegedi Egyetem, Bölcsész) szerkesztésének és írásának munkájából. A közeljövőben közöl válogatást az alkotókörösök munkáiból a Magyar Ifjúság. Szintén a közeljövő terve a szeptemberre tervezett előadóestünk a Bartók Művelődési Központban. Inkább műhely, mint kör — mondjuk. Amiért az alkotőkör nevet mégis meg kívántuk őrizni, annak oka a tisztelet, amelylyel e szóösszetétel szegedi hagyományainak adózunk. A körben benne van a közönség is: mi közöttük és velük akarunk lenni. A bölcsész alkotók vágya, hogy minél nagyobb legyen az alkotó bölcsészek, az elkötelezett, tudatos népművelők száma. SZILASSY ZOLTÁN E

gy szép, verőfényes májusi nap délelőttjén Tokodi Elemér, napjaink egyetemi hallgatóinak gyöngye, lihegve kapaszkodik fel a harmadik emeletre. Vállát fájdalmasan húzza a hátán púposodó hatalmas hátizsák, arca fénylik az Izzadtságtól, haja csapzottan lóg homlokába. Az utca felületesen szemlélődő, járó-kelő emberei, akik kellőképpen megbámulták Elemér hosszúhajú-farmernadrágostornacipős-hátizsákos alakját, biztosan arra gondoltak, hogy több napos hegyi túráról térhetett vissza; ezt gondolta a lépcsőház aljában söprögető házmesternéni is. De mi ne dőljünk be a felületes benyomásoknak, kövessük inkább Elemérünket, aki épp most csukja be maga után szobája ajtaját. Körül sem pillantva a sok-sok plakáttal, köcsöggel, faragott néger totemmel, s egyéb haszontalan lim-lomokkal díszített szobában. ejti le hátáról a zsákot, s roskad az egyik ágyra. Fúj még egyet-kettőt, töröl homlokán, aztán kioldja a hátizsák zsinórját, belenyúlt, s — egy könyvet húz elő. Aztán még egyet, még egyet, még egyet... A könyvek egyre nagyobb kupacban magasodnak a földön. Elemér lassan eltűnik mögöttük, csak fel-felnyúló karja jelzi, hogy a hátizsák alighanem feneketlen, még mindig nem ürült ki. Nagysokára mégis előbukkan Elemérünk borzas feje a könyvhalom mögül, diadalmasan felkapaszkodik a tetejére, ott leül, s gondterhelt arccal egy naptárt vesz elő. Számolni kezd, közben rá-rápillant a másik kezében levő gépelt papírokra is. Az alatta domborodó könyvhalom bibliográfiai adatai vannak ezeken, melyeket a professzor úr munkás élete során mind-mind elolvasott, s most tanítványai okulására, jó pedagógusként, mint kötelező olvasmányokat kér számon. Elemérünk gondosan számol, a biztonság kedvéért papirral-ceruzávaL A vizsgáig tehát x nap van, a kötelező olvasmányok száma y, akkor x osztva y-nal, egyenlő z darab könyvet kell naponta kivégeznie. Megkönnyebbülten felsóhajt: végre tisztán látja az előtte álló feladatot. A szorgos munka hétköznapjai következnek ezután. Elemérünk mindennap gondosan a feje tetejére helyez z számú könyvet. Eleinte könnyedén megy ez, majd egyre nehezebben. A folyamatosan növekvő könyvoszlop ugyanis napról napra erősebben ingadozik, az alsók állandóan kicsúszkálnak, bal kezével ezekre vigyáz, míg jobbjával óvatosan újabb könyvekért nyúl... Az éjszakái is egyre nyugtalanabbul telnek. A könyvoszlopot ilyenkor áttolja homlokára, s hanyatt fekve szundikál, de a tudás borzasztó súllyal nehezedik agydúcaira, alig-alig hagyja aludni. S egyszercsak itt a vizsga nap- . ja. Elemér hideglelősen ébred, nyaka zsibbadt, ujjai remegnek, nehezen tudja megkötni a sötét nyakkendőt. Elindul kritikus útjára, az egyetem felé. Fején billeg a könyvoszlop, egy-egy teherautó keltette szélvihar majdnem katasztrófát okoz. De Elemérünk ügyes, sohasem veszíti el a lélekjelenlétét, s eléri az egyetem épületét. A folyosón már szélcsend van, sorstársai szintén kisebb-nagyobb könyvoszlopokkal fejükön, lélegzetvisszafojtva álldogálnak. Végre Elemérre kerül a sor. Belép a prof. szobájába; a könyvoszlop azonnal vészesen ingadozni kezd. Kis ventillátorok, hatalmas légkondicionálók kavarják a levegőt, középen pedig, íróasztala mögött ott ül a prof., s hatalmasra kikerekedett képpel fúj maga is. Elemérnek minden ügyességét össze kell szednie, szinte cirkuszi balerinaként egyensúlyoz, szemét csípi az izzadtság, levegő után kapkod, s már-már feladja, amikor ... Amikor váratlanul csend lesz, a ventillátorok állnak, s a prof. barátságosan mosolyog rá. — Hát ez igazán kitűnő volt, Tokodi kolléga! Hiába, nekem is csak a jelest beírni a legnagyobb öröm... Aztán keményen, férfiasan kezet ráz Elemérrel, aki elhomályosuló szemmel is megtalálja az ajtót, kilép a folyosóra — s egyetlen, megkönnyebbült, elegáns fejmozdulattal a szemétkosárba billenti a verítékes munkával felépített könyvoszlopot. Még a kezét is leporolja utánuk, majd vidáman elsiet. — Pfuj! — gondolhatná valaki —, könyvet a szemétkosárba hajigálni! Valóban nem szép dolog, de azért ne Ítéljünk elhamarkodottan Elemérünkről; neki tíz nap múlva ismét vizsgáznia kell. Hová építené föl az újabb könyvoszlopot? SZAJBELY MIHÁLY N

agy vizek Jöttek idén ismét a nyárra: megduzzadtak a folyók, csatornák, az esőzés összc-összrszaladt a mélyebb területeken, és sok munkát adott, sok anyagot és energiát fölemésztett. Nem voltak olyan drámai fejezetei a védekezésnek, mint 1970-ben, a kár sincs akkora, de a védekezés költségei most is igen tetemesek. A vízzel való vissza-visszatérő küzdelem az Alföldön már szinte megszokott. Ugyanakkor igen szép és látványos ls ez a munka. Az Alsótiszavidéki Vizügyi Igazgatóságtól kapott képriportunk a védekezés egy-egy érdekes epizódját mutatja be. AZ árvízvédelmi műszaki osztag nagy apparátussal és sok géppel vonult fel a veszélyeztetett helyekre. Hullámverés ellen erősítette a partokat, szivattyúkat állított munkába a belvizek ellen, átfolyásokat akadályozott meg pátrialemczekUl Ennek a munkának az egyes mozzanatai sorakoznak Vida Elemér felvételein.