Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

SZERDA, 1974. JÚNIUS 2® Közhasznú célokért A szegedi körzeti népfrontbizottságok munkájáról & lakóközösségek sokszor nem ls tudják fölmérni, mekkora a felelősségük kör­nyezetük iránt. Érdekes mó­don a közelmúltban döb­benhettek rá egy utcának tisztes lakói, hogy milyen bonyodalmak származhatnak abból, ha a csatornát el­használt gyerekkocsival, vagy ócska kacatokkal tö­mik tele. Akkor fedezték fel a csínytevést, mikor a víz teljesen elborította az utat. Az Ilyen jellegű epizódok ar­ra mindenesetre alkalma­sak, hogy felébresszék a fi­gyelmet egy-egy lakótömb közösségében a nemtörődöm­ség, felelőtlenség ellen, vagy a kollektív teendők Iránt. Amióta a várospolitikába a körzeti népfrontbizottságok erőteljesen bekapcsolódtak, felélesztették az önkéntes, városszépítő, társadalmi ak­ciókat. Szegeden jelenleg huszonegy körzeti népfront­bizottság van, s a választott aktivisták száma megköze­líti a kilencszázat. A kör­zeti elnökségek tudatosan, munkaterv alapján végzik a lakóterületi munkát. így a népfront helyi szervei akti­van rész! vesznek a város fejlesztésének, távolabbi cél­jainak. illetve a közelebbi tennivalóknak kimunkálásá­ban. Biztosítják a tümeg­reszvetell. tehát minden társadalmi réteg, csoport be­vonását, a közös feladatok megoldásához. A lakóterületi munka ma­gába foglalja az alkotmány­Jogi, várospolitikai feladatok és a párthatározatok vég­rehajtásának segítését, atö­megpolltikai kulturális mun­kát, a kapcsolatteremtést a társadalmi szervekkel. A körzeti népfrontbizottságok szerteágazó, sokszínű prog­ramjában a sorrendiség ter­mészetesen az adott helyzet körülményeitől függ. A város- és küzségpollti­ka a társadalmi munkaak­cióktól kezdve a kommuná­lis viszonyokon keresztül az ellátottság színvonaláig sok mindent magában foglal. De nem is a tipizálás a fontos, hanem az a lényeg, hogy le­gyen egy olyan fórum, ahol az emberek elmondhatják véleményüket, megismerhe­tik városuk fejlődésének út­ját, felismerik a közös fel­adatokat, hogy azután vég­rehajtsák azt. Sok körzetben helyi bizottságok meghatá­rozott napokon lehetővé te­szik a közös beszélgetéseket, amelyek néha tanácskozá­soknak is beillenek. Egyéb­ként a közelmúltban nagy sikert arattak a tanácskozási központok, amelyek meg­szervezésében a népfront­bizottságok is ré6Zt vettek. Nem könnyű a huszonegy körzetet értékelni. Mindenütt mások a problémák és a fel­adatok. Mégis, az eredmé­nyeket mérni lehet, és az Ön­magától kínálja az összeha­sonlítást. A társadalmi mun­kaakciókban legtöbbet a pe­remkerületekben. és a Sze­gedhez kapcsolt községekben vállalják. Talán ez azért is van, mert itt a feltételek nem azonosak a Belvároséval. Mindenesetre dicséret ille­ti a dorozsmaiakat, mert egy­millió forint értékű játszó­Patika a földeken Hazánk gyógynövény-nagy­hatalom — áhítják a szak­emberek, nem minden alap nélkül. A vadon termo me­dicinákból ugyanis tekinté­lyes mennyiséget exportá­lunk a világ különböző ré­szeibe. Előkelő posztunk el­vesztésétől egyelőre nem kell tartanunk: adottságaink ki­emelkedően jók. s az írvd­laazték ls rendkívül gazdag. Dr. Tétényi Péter, a Gyógy­növény Kutató Intézet igaz­gatója igy beszél erről: — Hazánk klímája, a sok napsütés, a viszonylag rö­vid tél és a talajadottságok változatossága nagyon ked­vez a nem minden ország­ban honos gyógynövénykul­túrának. Nálunk a vadon élő gyógynövények mintegy 200­féle faja terem meg, s 30 kö­rül van azok száma, ame­lyeket különböző termelőszö­vetkezetek és állami gaz­daságok termelnek körül­belül 15 ezer hektáron. A magyar gyógynövények között még mindig a ka­milla a sztár kitűnő minő­sége miatt A második hely­re a csipkebogyó sorolható, harmadikra pedig a hárs­virág. Népszerű és keresett azonban sok, másféle nö­vény, így például a maszlag es a többfajta csalán is — A felhasználás skálája rendkívül változatos. Gyógy­növényekkel „él" — hogy csak néhányat említsek —az élelmiszeripar, a konzerv­ipar. az édesipar, a bőripar, a likőripar és a kozmetikai ipar. A bodzából nyert ki­vonat egyenesen a gépek egészségét őrzi: a finomme­chanikában használatos pre­cíz fémalkatrészek zsírta­lanitására szolgál. A csa­lánkivonatot az élelmiszer­iparban „zöld-dúsító" (zöld színező) tulajdonságáért tart­fák nagy becsben. fe A mar említett éllo­vasok közül a csipkebogyó C-vilamin-lartalma tízszer annyi, mint a citromnak. Rá­adásul található benne A-, B-, K-, P-vitamin és külön­böző ásványi sók. A csipke­bogyóból készült, és magné­ziummal dúsított Viroma a magas vérnyomás, és vér­keringési zavarban szenve­dők orvosságai. L. A. teret, építettek, vagy a sző­regieket, a nagyszabású Jár­dafelújításért. A béketelepl­ek is értékes munkát végez­tek, az úthálózat megjavítá­sában. Móravárosban az al­kotmányjogi feladatokat ol­dottak meg kitűnően — gya­koriak lettek az országgyű­lési képviselők, a tanács­tagok és a lakók találkozá­sai. Turjánban is a hasonló kezdeményezések váltak nép­szerűvé. A várospolitikai kér­dések alakításában a lakos­ság beleszólási lehetősége adott, és nem egy helyen ezt kitűnően kihasználják. A körzeti népfrontbizott­ságok a közművelődés fej­lesztését is szorgalmazzák. Különösen jó formát keres­tek és találtak Móraváros­ban, ahol könyvtárklubot hoztak létre. Jónéhány he­lyen, mint Rókuson és Új­szegeden, Dorozsmán, Szőre­gen felismerték, hogy a szülők iskolája az ismeret­terjesztés jó kerete lehet. Mivel az ifjúságnak nin­csenek területi szervei, így a helyi népfrontbizottságok so­kat tehetnek a fiatalok szó­rakozási, művelődési lehe­tőségeinek keresésével és megteremtésével. A párthatározatok végre­hajtásának segítése nem kampányszerű feladat. Még­is nyomon követhető egy­egy időszakban, hogy milyen területen kellett többet ten­ni. Legutóbb a nőpolitikái és ifjúságpolitikai határozat ke­rült előtérbe. Ugyancsak er­re voltak tekintettel, ami­kor a nóbizottságok, az óvo­dai és napközi otthoni fel­vételnél képviseltették ma­gukat Az Iskolák, óvodák megsegítése is a törekvés szellemében indult. Sorjáztatni lehetne a sta­tisztikát, eredményeket. A rubrikába beírt számok leg­följebb arról tanúskodnak, hogy mennyiben sokszoroz­ta meg a lakosság segítsége a tanács pénzügyi lehetőségeit. Azt már nehezebb lemérni, hogy a feladatok megoldása közben, hányan szerették meg jobban, „fedezték fel" lakóhelyüket. Mert hiszen a népfront lakóterületi mun­kájának ez az egyik fő cél­ja. Halász Miklós s x i s: Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Igaz, igaz, ahogyan Eötvös József sok évtizede megfo­galmazta, „a demokráciát nem kimondani, hanem or­ganizálnl kell". Persze, azért kimondása, szükségességének hangsúlyozása sem fölösleges. Legalábbis jó néhány mun­kahelyen. Mert tart és egyre élénkebbé válik róla a vita. Azt, hogy kell-e, inkább csak gondolják a tamásko­dók, szükségességét kétségbe­vonni — annyiféle hangos ösztökélés közepette — alig­ha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen áll valójában a disputa. De nem­csak disputa kell. Tett isi Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demok­rácia, s nem akármilyen, ha­nem a szocialista demokrá­cia. Magunk választjuk tár­sadalmi életünk legkülönbö­zőbb területeire képviselőin­ket, mi birtokoljuk a terme­lőeszközöket, jogunk és lehe­tőségünk, hogy közvetve és közvetlenül is mind jobban „belebeszéljünk" közös dol­gainkba. Gazdasági terveink kialakításába, az életszínvo­nalhoz kapcsolódó intézkedé­sek meghozatalába, a törvé­nyek kidolgozásába. Ez ed­dig rendben van. A munka­hely azonban nem cserélhető fel a népfront-vitaklubbal, a falugyűléssel, a tanácsüléssel. Ki akarja összecserélni? Termelési fegyelem és mun­kahelyi dekmokratizmus, egy­személyi vezetés és kollektív gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészítője a másik­nak. A munkásosztály ha­talma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlásá­nak közvetlen, minden nap bejárható terepe a munka­helyi demokratizmus. Léte, vagy nem léte politikai kér­dés tehát. Elsősorban. Ám rögtön utána gazdasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dolgozni. Napjainkban az üzemi, munkahelyi demokrácia nem­csak a kívánalmaktól, köve­telményektől marad el, ha­nem a lehetőségektói ls. A tulajdonosok — s a gyárban, a vállalatnál mindenki egy­formán az! — különböző csoportjai nem ritkán csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük je­lenében, jövőjében döntő té­nyező, s kellő információk híján nem tudnak arról ér­demi véleményt alkotni, mon­dani. Azaz a demokratizmus mindennapi gyakorlásának Intézményesített rendszere kell, hogy legyen. Ez az első. alapvető követelmény. A má­sodik, s előbbinél alig kisebb:, az információ-, a vélemény­csere minél több „csatornán" bonyolódjék le. Tehát lehe­tőleg ne kész, megmásítha­tatlan tényeket közöljenek az emberekkel, hanem döntési változatokat, egyaránt bemu­tatva ezek előnyelt, hátrá­nyait. Ha ez megtörtént, ak­kor kerülnek előtérbe a le­hetőségek. A vélemény nyilvánításra, javaslattételre lehetőség egye­bek mellett a munkásgyűlés, a termelési tanácskozás, in­tézményekben a munkaérte­kezlet, a brigádgyűlés, s ter­mészetesen a közvetett fóru­mok szintén, a pártbizottság! üléstől a szákszervezeti és KISZ taggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, akkor ismét a kö­vetelmények szabják meg a teendőket. Mérlegelni, ele­mezni kell az elhangzottakat, mihamarabb választ adni ér­demben, meghozni és végre­hajtani az intézkedéseket. Elvi sémaként egyszerű, könnyen áttekinthető hálózat a munkahelyi demokratizmus szervezete. A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hi­szen például a demokratiz­musra joga nemcsak a mun­kásoknak, a beosztottaknak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély kátyú ez, benne reked meg sokszor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányítóknak — az üzemvezetőnek, műveze­tőnek például — nincs meg­felelő hatásköre, tájékozott­sága, ha maguk sem vesznek részt a gyár, a vállalat te­endőinek kialakításában, gondjainak megvitatásában, akkor „lefelé" ugyanezt gya­korolják. Pusztán postások lesznek: továbbítják az utasí­tásokat, s mivel az önálló cselekvésre módjuk kevés, vagy nincsen, nem igénylik beosztottjaik véleményét. Lényeges Jellemzője tehát a munkahelyi demokratiz­musnak a jogok egyenlősége. Ahogy a fegyelmezett munka kötelezettsége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fe­gyelmezett a végrehajtás. És mindenki részéről az! A de­mokratizmus, mint jog, köte­lességekkel párosul. A közös­ségben érvényesülő munka­megosztás méri kisebbre, vagy nagyobbra ezeket a kö­telességeket, de: mindenki­nek vállalnia kell a maga ré­szét! Napjainkban ezt még nem mindig és nem minden­kivel sikerül elfogadtatni. Ez is a haladás akadályainak egyike. Sokféle formája van a munkahelyi demokratizmus közvetlen és közvetett gya­korlásának. Az adott munka­helyen alkalmazható legjobb formák meglelése közös fel­adat. Nem a sémák babonás tisztelete teszi élővé a de­mokráciát, hanem a formák­ba csorgó — némelykor ma még csak csepegő — tarta­lom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy-egy kö­zösség érettségét, a demok­ratizmusra való alkalmassá­gát. Mert vannak, akiket „semmi nem érdekel". Tehát a demokratizmus gyakorlását is tanulni kell. Tanítani. Példaadással. Fokozatos­sággal. Egyebek között azzal, hogy a közvetett demokrácia fórumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Társadalmi rendszerünk alapja a munka. Ebből egye­nesen következik, hogy ha­zánkban a társadalmi elisme­rés megszerzésének legfőbb színtere a munkahely. A társa­dalmi aktivitás felkeltésének ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csínálja" a munkahelyi de­mbkráclát, az a gyár, a vál­lalat kapuján kívül is szíve­sen vállal közéleti szereplést. Aki belekóstolt a közös gon­dolkodás örömébe, az lakó­helyén sem csukja be az aj­tót, a hívó szó előtt. Ahol él a munkahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle mó­don— a szocialista brigádok társadalmi munkájától a dol­gozók odahaza elmondott vé­leményéig — sugárzik ki a tágabb közösségre, a község­re, városra, járásra. Részből egész, forrásokból folyam így lesz. Ezért a szo­cialista demokrácia fejleszté­se végett a részek tökéletesí­tése kap napjainkban élesebb megvilágítást. Ebben kell előbbre lépni. A fogalmak, teendők tisztázásával. A for­mák jobbításával. Ha szük­séges, újak keresésével. Mindenekelőtt azonban szán­dékaink és tetteink egy útra terelésével m. o. Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események úú Az 1879-es esztendő nem termett új lapot, de a város dicsőségére év elején az 1878. évi párizsi nemzetközi kiállítás szegedi kitünte­tettjeinek névsorát közölhettük. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­nisztérium közli, hogy Sziráky József késesmes­ter Szegeden azt a szép összeget, melyet a párisi kiállítási bizottság az ő kitűnő késes áruiért be­vett, átveheti. Egyszersmind hivatalos lajstromot is megkap­tuk a következő urak neveivel, a kiknek szeren­cséje volt az 1878. évi párisi kiállításon kitünte­téssel szerepelni. Ezüstérmet nyertek: Pálfy testvérek kitűnő paprikáért. Nevezettek csász. és kir. udvarokhoz ls szállítanak paprikát. Bronz-érmet nyertek: Rlchter C. W. m. kir. szab. ruganyos keménységű acél szemüvegfogla­lataiért a melyek rendkívül ruganyosságuk és finomságuk által tűnnek ki. Ezek egyedüli készí­tője Magyarországon Richter C. W. Brauszwetter János újtalálmányú és szaba­dalmazott ingaórakészülékéért* mely abból áü, hogy az órát kívülről könnyen föl lehet húzni és a mutatókat is igazítani. Elismerő-okmányt nyertek: Golyósy Gusztáv újszerkezetű és szabadalmazott kitűnő petróle­um-mérőiért. Auer József újszerkezetű szabadalmazott in­gaóra-készülékéért, mely abból áll, hogy az órát kívülről lehet fölhúzni. Brauswetter Vilmos kitűnő chronosmester­órájáért. a mely pontossága és finom kivitele ál­tal föltűnést okozott, s a melynek kiállításáért bizonyára még nagyobb kitüntetést nyert volna, ha az ára nem lett volna oly magasra szabva. Tóth Sándor rendkívül finom és jókészítésű ruganyos hangszer- és géphúrjaiért. Szegedi Híradó, 1879. február 10. Modern közlekedés. A lóvonatú vasút ügyében megtartott a la­punkban jelzett értekezlet, a melyen a város ál­tal kijelölt bizottság s Paget Ede vállalkozó telj­hatalmú megbízottja Dr. Löw Tivadar a legna­gyobb részletességgel megállapították a vasút irányait. A pálya fővonala az alföldi (Rókus) vasút in­dóházától kiindulva a budai országúton (Kossuth L. sgt.) végig vezet s a takarékpénztár épületé­től a Széchenyi térre fordul, a Kárász utcán, Du­gonics-téren és Szentháromság-utcán keresztül az államvasút (Nagyállomás) indóházához vezet. A fővonalból két mellék vonal ágazik ki, egyik a tiszaparton keresztül az államvasút teher-pálya­udvarához visz, a másik mellékvonal pedig a ta­karékpénztári épületnél kiválva, a tápéi ország­úton, a rácpiac után és a kistisza-parton át a gyártelephez (Fürész gyár) vezet. Ezenkívül só­szállításra szolgáló szárnyvonal terveztetik és egy mellékvonal a Dugonics-utcán és gyevi-ka­pun át a makkos erdőbe. Az engedélyokmány 50 év tartamára szól s annak leteltével a lóvonatú vasút az alépítményekkel és összes fölszereléssel a város tulajdonába száll át. A vállalkozó az en­gedély-okmány keltétől számítva hat hónap alatt tartozik, a pályát kiépíteni s a forgalomnak át­adni, s kötelezettségei biztosítékéul 5000 frt. ova­dékot tesz le. Mióta Magyarországon a képviselőválasztási mozgalmak súlypontja nem a főváros többé. ha. nem Debrecen, azóta, „komoly" (értsd: kormány­párti) körökben mindinkább kezd meggyökerez­ni az a nézet, hogy ha már Debreczen Budapest miatt Magyarország első városa nem lehet, úgy annál bizonyosabb, hogy Budapest után, Debre­czen az ország első vidéki fővárosa. Hogy e nézet mennyire nem igazságos, azt legjobban bebizonyítja az, hogy Magyarország, nak egy bizonyos Szeged nevű városa is vagyon, melynek lakossága meghaladja a Debreczenét » melyben a magyarság és műveltség bizonyosan áll olyan fokon, mint Debreczenben. De hát nem csoda, hogy a „komoly" körök e statisztikai tények dacára mégis Debreczennek adják az elsőséget. Nem csoda, mert hát Debreczen Tisza-párti. Szeged pedig csak Tisza-parti. így mindkét városnak van Tiszája. Debreczen diadalkaput emel Tiszának. Szeged pedig védő­gátakat emel ellene. Debreczen mindent elkövet, hogy Tiszája árad­jon. Szeged pedig mindent elkövet, hogy nya­kát szegje a Tiszának. Debreczen minden szabálytalanságot elnéz a Tiszának, Szeged pedig erős kezekkel szabályoz­za. Debreczenben olyan Révésze van a Tiszának, aki bánja, ha az egész ország bele fúl is a Ti­szába. olyan Molnárja van, aki szárazon örül, míg á lisztet elviszi a víz, Szeged pedig éber sze­mekkel ellenőrzi Tiszáját, és minden berzenke­désnél — a nyakóra hág. Ezért adják a ..komoly" körök Debreczennek az elsőséget, ami fölött azonban Szeged ne bú­soljon. hanem ügyeljen tovább is csak arra, hogy a Tisza át ne hágja medrét, mert ha a Tiszának egyszer Szegedet is sikerülne elöntenie, akkor igazán Debreczen volna az első vidéki váró®! fFoLutatjuki

Next

/
Thumbnails
Contents