Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-26 / 147. szám

SZERDA, 1971. JÜNIUS 38. 5 Meghalt Griinvald Béla Június 23-án, vasárnap, 71 éves korában, hosszú be­tegseg után Szegeden meg­halt Grünvald Béla elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa. Grünvald Béla 1903-ban született Bártfán. Szülei ko­rán meghaltak, így legidő­sebb testvére nevelte. Már 12 éves korában, a 6 elemi elvégzése után kőműves mellett segédmunkásként dol­gozott. 1917-ben felkerült Budapestre, itt alkalmi mun­kás volt, majd a Felvidéken vállalt munkát. 1930-ban be­kapcsolódott a munkásmoz­galomba, s ekkor lett tagja a pártnak. A Horthy-rendszer­ben több tüntetés és sztrájk szervezésében részt vett, ezért többször letartóztatták. A felszabadulás után 1945 -1949-ig mint pártvezetőségi tag tevékenykedett, 1949-53­ig a Földalatti Vasút párt­bizottsága fegyelmi bizottsá­gának tagja, 1956-ban a bu­dapesti első munkás kar­hatalmi zászlóaljnak volt az alapító tagja. Társadalmi tevékenységé­ért 1965-ben a Közbiztonsá­gi Érem ezüst fokozata, 1967­ben a Szocialista Hazáért Ér­demrend, 1970-ben a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érem és 1971-ben a Tízéves önkéntes rendőri szolgálatért kitüntetést kapta. Grünvald Béla temetése június 27-én, csütörtökön délután 3 órakor lesz az új­szegedi temetőben. Az MSZMP Szeged városi bizottsága Ujabb 65 ezer szakmunkás Kedden, szerdán Székesfe­hérvárott ülésezik a KISZ Központi Bizottságának ifjú­munkástanácsa. Megvitatja, milyen nevelőmunkát végez­nek az üzemi KlSZ-szerveze­tek a szakmunkástanulók kö­rében, továbbá az üzemi de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek KISZ-szervezeti felada­tait, és ajánlásokat dolgoz ki az üzemi KISZ-szervezetek környezetvédelmi tevékeny­ségére. A tanácskozáson elmon­dották, hogy az Idén hatvan­ötezer végzett szakmunkás lép munkába, ezért az ifjú­munkástanács kiemelten fog. lalkozott az üzemi közössé­gekbe való beilleszkedés kér­déseivel és helyi sajátossá­gaival. DM POSTA­LADA Sár a megállóban A ruhagyár dolgozói arról írnak, hogy a gyártól a Cu­ki presszó elé áthelyezett villamosmegállót esős idő­ben jóformán lehetetlen meg­közelíteni. Az ott parkírozó autók ugyanis felhordják a sarat a gyalogjárdára. A ru­hagyáriak azt kérik, hogy a parkírozó helyet lánccal vagy egyéb módon válasszák el a járdától. Ez nem is ke­rülne sok pénzbe. Ha a kérésük teljesülne, nem kellene a kétezernyi dolgozónak sárban járni és az autóktól félni. Válaszol az illetékes Arról irtunk lapunkban bíráló cikket, hogy a szegedi piacok tisztaságával nem le­hetünk megelégedve, de a Marx téren árusító egyik virágkereskedő is ezt vetet­te fel a kiskereskedők fó­rumán. Javasoltuk, hogy he­lyezzenek el több szeméttá­rolót. A városi tanács szolgálta­tó üzemének vezetője, Ba­binszki László, válaszleve­lében leírja, hogy szerző­dés szerint a Szegedi Város­gazdálkodási Vállalat gon­doskodik a piacok takarítá­sáról, s leszögezi, hogy „a szerződés teljesítésével meg vagyunk elégedve." Csak hely hiánya miatt nem tud­juk válaszát szó szerint kö­zölni, pedig abból kiderül­ne, nem biztos, hogy nem kellene szigorúbban ellen­őrizni, sőt: büntetni a sze­metelőket is, akár közületi, akár kiskereskedő. Mert ab­ba nem nyugodhatunk be­le: „előfordulhat, hogy a piaci nyitvalartás idején sze­mét található egyes helye­ken." A főszakács sem felelheti, hogy csak akkor rossz a konyhája, amikor főznek benne, egyébként ragyogó. Kitört ablakok Jónéhány ablak törött a Zsinagóga felső homlokza­tán. Ezt vette észre Heisler Lászlóné budapesti levél­írónk is, midőn itteni ki­rándulásakor városnéző kör­útra indult. A kitört abla­kok — amelyek valószínűleg csúzligolyók áldozatai lettek — meglehetősen csúf lát­ványt nyújtanak. Mivel a Zsinagóga műem­lékjellegű épület, feltétlenül gondoskodni kellene a ka­tedráiüvegek pótlásáról. Le­vélírónk azt javasolja, hogy miután az ablakokat meg­javították, külső dróthálóval meg kellene védeni az eset­leges további veszélyektől. Veszélyes út A Napos út és a Tapol­csányi utca felújítását kéri szerkesztőségünkbe küldött levelében Balázs Imre kör­zeti Népfronttitkár. A telep lakói már második éve ké­rik az útjavítást, de eddig még nem intézkedett senki. Véleménye szerint a közel­múltban az itt történt há­rom súlyos balesetnek is az volt az oka, hogy ezen az úton nem lehet biztonságo­san közlekedni. A burkolat egyre romlik az itt járó autóbuszok és a nehéz teherautók miatt, így a balesetveszély tovább fo­kozódik. Balázs Imre azt írja, hogy még eddig választ sem kap­tak a többszöri kérelmükre. Igaz, nem is választ várnak, hanem az út megjavítását. Szemetelők Dr. Tihanyi Béla (Kos­suth u. 18.7 arról ír, hogy sok szemetet lehet látni az utcákon, busz- és villamos­megállókban, valamint szó­rakozóhelyeken. A város tisz­tán tartása nagy munkát kí­ván. De nem lehet akkor ren­det tartani, ha az emberek felelőtlenül szemetelnek. Mindenkinek kötelessége len­ne vigyázni a rendre és tisz­taságra. Sokan vannak, akik ezt komolyan is veszik, de még nagy azoknak a száma, akik két-három lépést sem tesznek meg a hulladékgyűj­tő tartályig, hanem a sze­metet a földre dobják. Jó­néhányszor találkozott már ilyen felelőtlen emberrel. Véleménye szerint hasz­nos lenne, ha úttörőcsapatok egy-egy teret, vagy utcát rendszeresen gondoznának, tisztítanának. Így sokan már gyermekkorukban megtanul­nák, hogyan kell" a tisztaság­ra vigyázni. Helyesnek tartaná, ha fo­koznák a propagandát is. Ja­vasolja. hogy az utcákon, te­reken állítsanak fel figyel­meztető táblákat. Takarmánypdok Csengelén Sok állattartó nevében írta levelét T. M. csengelei ol­vasónk. Arról panaszkodik, hogy sokan vásárolnának ta­karmányt azok közül, akik sertéshizialásra kötöttek szerződést, de az ellátás aka­dozik, bizonytalan. Vélemé­nye szerint az ellátási zavar nem sújtja azokat, akik egy­egy alkalommal hosszú idő­re elegendő tartalékot meg tudnak vásárolni, de aki tar­taléktőkével nem rendelke­zik, súlyos kellemetlenségek érik. A tápokra szoktatott jó­szág ugyanis nem eszi meg a hagyományos takarmányt, vagy ha mégis rákényszerül, súlya hirtelen csökkenni kezd. Levélírónk szerint a táptakarmányok forgalmazó­ja nem is tudja megmonda­ni, mikor érkezik újabb szál­lítmány, és lesz-e annyi, hogy bátorsággal ígérhessen minden igénylőnek. Nem egyedül Csengelén hallani hasonló panaszokat, minden­képpen érdemes lenne az il­letékeseknek felfigyelni rá: a hizlalási szerződéseket enélkül nem lehet betartani. / Szerkesztői üzenetek Balázs Sándornénak: (Le­nin körút 21.) igaza van ab­ban, hogy az emberek nem egyformák. Arra már való­ban nem sok remény van, hogy a tacsi előkerül. Taba Sándornak: (Hódme­zővásárhely, Oldalkosár u. 5.) levele tanúsága szerint igaza van. Meg kellett volna írnia azonban, hogy melyik boftban volt ez a kellemet­Nagy Ferenccel (Londoni krt. 1.) egyetértünk abban, hogy a lakók nyugalmát mindig szem előtt kell tar­tani. örvendetes, hogy ez­után nyugodt éjszakái lesz­nek. Bús Ferenc (Tarján 308): kifogásait jogosnak tartjuk. A hibák kijavításának lehe­tőségeiről érdeklődtünk az iöetékeseknéL Szer romjai Ásóval, lapáttal, csákány­nyal, kaparókkal és finom ecsetekkel tovább kutatják Pusztaszer múltját. Anony­mus határozottan állította: azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástör­vényét, meg valamennyi jo­gát is ... Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a ma­gyarok a maguk nyelvén Sze­ri-nek nevezték él azért, mert ott ejtették meg a sze­rét az ország egész dolgá­nak". Az állításból a törté­nészek száján vissza-vissza­térő kérdés lett, és rá se ha­tározott igent, se határozott nemet nem mondtak. Lehet, hogy az ásatások segítenek választ adni? Nem tudni. De az biztos, hogy az ásatások nyomán egyre többet tudunk Szerről. A honfoglalók első rajából való harcosokat ta­karó sírokat is találtak — ló­val, íjjal, nyillal eltemetett harcosokról van szó. Most ástak ki egy kemencét. Azok tüzelhettek benne, akiket a honfoglalók itt találtak. Azt a NYOLC templo­TEMPLOM m°t akar­ták romjaiból megismerni, amelyiknek egyik falát kö­zel száz évvel ezelőtt még le­rajzolták a sarkára rakott gólyafészekkel együtt, és amelynek utolsó látható da­rabját 1953-ban lökték el a helyéről. Egy templomot ke­restek és nyolcat találtak. Akkora falu azért nem volt „nagy szer városa", hogy egyszerre nyolc tornyában harangoztak volna, de egyet­len templom négy tornyáról már tudunk. A nyolc temp­lom egymás után, az előző romjaira, részben romjaiból épült. Nemsokára bejuthat­nak a templom romjaihoz a turisták is, rövid idegenve­zetői sétára kértük föl most Horváth Ferencet, az ásatás egyik irányítóját. István király korában épült az első templom, akkor ta­lán, amikor törvénybe iktat­ták, hogy minden tíz falu építsen egyházat. István ko­rát mondják a régészek, de hozzáteszik: lehet, hogy Gé­za idején már állott. Darázs­kőből rakták, mert ez volt kéznél. Templomokhoz • nem szo­kott őseinknek ez is nagy­nak tűnhetett. Fényétől vagy árnyékától féltek jobban, nem tudni, de gyanítják, hogy a Vata-lázadás adta ezen a területen az első templomromot. Nekimentek, lerombolták. A szentély kül­ső fala mellett érdekes sírt találtak tavaly. Az nem szenzáció, hogy sírok vannak itt, a régi templomok körül mindig vannak. A szeri ro­mok tele vannak koponyák­kal, csontvázakkal. Tudomá­nyos szenzációt egy botnak elefántcsontból faragott vége jelentett, bizonyságául, hogy a sírban görög apát feküdt. Ez azért szenzáció, mert az­előtt csak írások beszéltek görögökről — Ajtony is, Gyula is délre ment megkeresztel­kedni —, de nyomuk nem ma­radt. Ha pedig itt görög apát nyugszik, annak nemcsak egyháztörténeti, de politikai jelentősége is volt. Ez a te­rület Bizánchoz húzhatott. Az elpusztult templomot nem építették újjá, ráépítet­tek egy nagyobbat. Olyat, aminek mostanáig nem talál­ták nálunk párját. Miért lett ez nagyobb? Gazdagabb a kegyúr, erősebb a vallás. Négy tornya volt és két szen­télye. Bencések voltak már a görögök helyett, a bazilika is nyugatról hozott minta szerint készülhetett. Alapjai­ból ítélve olyan volt, mint a Szent Gallen-i. Nálunk a ba­zilikák falai is könnyen om­lottak, ennek a vége is az lett, hogy Kalán püspöknek, III. Béla kancellárjának újat kellett építenie. Még nagyobb lett, háromhajós. Előcsarnok­kal is megtoldják és díszes kaput is faragtatnak rá. Sze­rencséjük van a régészek­nek, találtak egy sírt a sok között, föltehetően a francia építőmesterét. Nevéből eny­nyit árul el a csatja: ... ois de Villemont. Gazdag lehe­tett a templom, padlója, lép­csője, oszlopa márvány. (Pusztaszerre járnak most az olajosok, kutat fúrnak a tu­ristáknak társadalmi mun­kában. Geológusaik mond­ják, hogy a márvány Pécs környékéről való. Sokat sze­kerezhetett, amíg ideért, de Kalán püspöknek ott is vol­tak birtokai.) Jöttek a VILÁGI tatárok, ÉPÍTMÉNY elpuszti­tották. A nyomába lépő negyedik templom szerényebb lett, el­maradt az előcsarnok, a szobrok törmelékét pedig kö­zönséges kő gyanánt beépí­tették a kolostor kerengőjé­nek a falába. Ez a templom lehetett a leghosszabb életű, megérte a törököt. Szerzetest nem talált már itt a muzul­mánok hada, időközben any­nyira elszegényedett a kegy­úri család, hogy gazdátlan maradt a monostor. Mit te­hetett volna a török, török szokás szerint? Körülérkolta, és a kéttornyú szeri temp­lomból erősséget épített ma­gának. Ne kísérjük tovább a fa­lak nyomvonalát, mert még építők dolgoznak rajta. Mai kővel, téglával pótolják a ré­git. hogy mindenki láthassa, melyik tartozott az egyik templomhoz, melyik a má­sikhoz. Idén a diákok a ko­lostort ássák, a sírokat bont­ják. Szenzációt is találtak megint. A kolostor egyik ko­rai időszakához tartozó vi­lági építményt. Szegények vagyunk ehhez hasonló épü­letekben. Ha tovább mennek dél felé, arra számítanak,. a gazdasági udvar tartozékalt, épületdarabjait ls megtalál­ják majd. Jól megszerkesztett rejt­vény kockái a szeri romok. Sokat tudunk már belőle, de a sorokat még mindig nem lehet összeolvasni. Az egy­kori apát sírja mellett most egy másik koponyát ásnak elő. Régebbi, mint a többi szomszéd. Hátha kulcsot ad az első templom idejének meghatározására. Néhány be­tűt a rejtvény egyik sorához. Lehet, hogy méltat­lan visz­szalépésnek tartják sokan, ha a díszes, márványos bazilika meg a négy torony után ke­nyérsütő kemencékről is be­szélünk, de ne kerüljük el őket. Az egyiket most ássák, kőből van rakva földi ma­radványa. Rétegtani követ­keztetések alapján mondják, minden templomot megelőz­ve már tüzeltek benne. A honfoglalás előtti szeri em­bernek sülhetett benne a ke­nyér. Mellette van egy tég­lakemence romja. Ez is a templom korához adhat ada­tot. Honfoglalás kori cserép­edényt találtak benne. Egé­szen fiatul, múlt századi ke­mencék is adódnak, beszédes bizonyítékául annak, hogy ezeket a romokat nálunk jobban talán senki sem őriz­te. Ezekben nem kenyeret sütöttek, a falak köveiből meszet égettek. Mészbe oltot­ták Pusztaszer történetének egy részét. Ha idén nem, jövőre talán befejeződnek a monostori ásatások. Arrébb léphetnek a régészek, Szer falai közé. A falu, a mezőváros egykori utcáit már most ki lehetne rajzolni. Jobbágyházak régi kemencéi mutatják az utat. Az égett föld jó sorvezető. Ha itt ásnak, rekonstruált középkori házzal kezdődhet a szabadtéri múzeum. Föl is szisszen az idegenvezetőnk, amikor ide ér. A pusztaszeri átoknak még nincsen vége. A falu központi helyén volt a köznép temploma. Körü­lötte is temető. A templom földből kilátszó nyoma még tavaly is megvolt. Érthetet­len, miért nem tudták kike­rülni: erős gépekkel elhúzat­ták. Az a védettség, amiről az emlékbizottság a napok­ban beszélt, valóban nagyon kellene. Horváth Dezső COOPTOURIST! Jugoszláviába utazók figyelmébe! Július 1-től, érvényes ki utazási engedéllyel rendel­kezők részére a dináreladást megkezdjük COOPTOURIST, SZEGED, KELEMEN U. 2. (Hági étteremmel szemben).

Next

/
Thumbnails
Contents