Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

I KEDD, 1974. JÚNIUS 25. Konferencia a békéért • London (MTI) Kétnapos értekezletet tartott Londonban a békeerők tavalyi moszkvai világkongresszusán megalakított végrehajtó bizottság állandó összekötó bizottságénak munkacsoportja. A részt vevők, tizenkilenc nemzetközi szervezet képviselői beszámoltak a moszkvai kongreszszuson hozott határozatok teljesítéséről, és az azóta lezajlott nemzetközi események fényében megvitatták a további akciók lehetőségeit. Az európai biztonság brit bizottságának javaslatára külön foglalkoztak az európai biztonsági értekezlet sikere érdekében kifejtendő társadalmi tevékenység fokozásának szükségességével. A vasárnap, késő este véget ért konferencián a bevezető beszámolót Romesh Chandra, a Béke-világtanács fótitkára tartotta. Bejelentette, hogy nyolcvanöt nemzetközi szervezet és tizenkilenc nemzeti békemozgalom közölte hivatalosan: részt kíván venni az állandó összekötő bizottság munkájában. A munkacsoport megvitatta es véleményezésre szétküldte a tagszervezeteknek „A békés egymás mellett élés, a nemzetközi biztonság és együttműködés alapokmány-tervezetét." Elhatározta, hogy támogatja a chilei katonai junta bűneinek kivizsgálására alakult nemzetközi bizottság tevékenységét, a közel-keleti béke előmozdítására meghirdetett októberi olaszországi értekezletet, és az Irakba, novemberre összehívott ázsiai békeés biztonsági értekezletet. A résztvevők úgy döntöttek, hogy a munkacsoport — az ENSZ felhívásának megfelelően — részt vesz az 1975-re meghirdetett nemzetközi nőév megszervezésében, és az 1975 őszére összehívott nemzetközi nőkongresszus előkészítésében. Az állandó összekötő bizottság munkacsoportja felhívásban fordult mindazokhoz a nemzetközi szervezetekhez, amelyek részt vettek a tavalyi moszkvai világkongresszuson, hogy nemzeti tagszervezeteiken keresztül és minden rendelkezésükre álló eszközzel járjanak közben az európai kormányoknál az európai biztonsági értekezlet második szakaszának sikeres befejezése, és a harmadik szakasz legmagasabb szintű megtartása érdekében. Rudolf Kirchschláger Ausztria elnöke • Bécs (MTI) Fontos politikai esemény zajlott le vasárnap Ausztriában: az elhunyt Franz Jónás szövetségi elnök utódját választották meg. A Szocialista Párt jelöltje, dr. Rudolf Kirchschláger kapta a legtöbb szavazatot, és 51,7 százalékkal győzött az ellenzéki Néppárt által indított dr. Alois Lugger innsbrucki polgármesterrel szemben. Az elnökválasztás eredményeit kommentálva a hétfői osztrák lapok egyöntetűen megállapították: Bécs juttatta az elnöki székhez a szocialisták jelöltjét, aki sima győzelmet aratott. Abban is egyetértettek, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező Kirchschláger jól látja majd el az elnöki teendőket és miután 59 éves, lehetőséget látnak arra, hogy akár 1986ig megoldott legyen az elnöki szék betöltése. Dr. Rudolf Kirchschláger, aki 1970 óta a szocialista kormány külügyminisztere, a tervek szerint július 8-án foglalja el elnöki hivatalát. Utódjául bécsi politikai körökben a külügygminisztérium élére a szocialista párti Peter Jankovltsot várják, aki nagyköveti minőségben jelenleg hazája ENSZ-delegációjának vezetője New Yorkban. Brezsnyev és Nixon üdvözlő üzenete 0 Moszkva Leonyid Brezsnyev, az (TASZSZ, dött a Moszkvában hétfőn megnyílt nemzetközi konfeSZKP Központi Bizottságé- Penclához' am®lyetof ne™zet" nak főtitkára üdvözletet kül- kozi »P«*-gazdMágl es tudo•Uloszlciratol HUioszlciraíg 25 hónap a szovjet—amerikai kapcsolatok történetéből 1

A nagy Kreml-palota « Katulln-terme történelmet idéző színhelye volt a II. világháború után legfontosabb szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, mert annak az orosz uralkodónak a nevét Idézi, aki megteremtette a diplomáciai együttműködés első hagyományát Oroszország és az Egyesült Államok között, amidőn megtagadta a támogatást Angliától, a tengeren túli gyarmatok ellen vívott háborújában. A nemzetközi kapcsolatok új rendszerének kialakítása helyileg is éppen ebben, az arannyal és kristállyal gazdagon ékesített fogadóteremben kezdődött, 1970. augusztus 12-én. Koszigin és Brandt itt írták alá a szovjet—nyugatnémet szerződést. Leonyid Brezsnyev és Richárd Nixon moszkvai találkozója alighanem a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi leghosszabb jégkorszakát zárta le. Az 1972 májusi csúcstalálkozó első napjaiban éppen ezért még senki sem tudta, valóban slkerül-e végrehajtani a sokat emlegetett fordulatot az enyhülés felé. Nixon távozásakor a vnukovói kormányrepülőtéren a helyőrségi katonazenekar a „Moszkvában én sietve lépkedek, hová, még magam sem tudom" kezdetű slágerindulóval búcsúztatta a vendéget. pedig akkor már tisztán látható volt, hogy merre tart Nixon, és merre tart a szovjet—amerikai együttműködés. A csúcstalálkozó mérlegében ott voltak a sűlvok: öt kétoldalú megállapodás a tudomány, a technika, a környezetvédelem és a kulturális élet különböző területein való együttműködésről, egy kereskedelmi kormányközi bizottság megalakulása, a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveinek deklarációja és a közös közlemény. Ha fontossági sorrendet keresünk a szovjet—amerikai kapcsolatok további eseményei között, akkor egy másik — amerikai földön lezajlott — csúcstalálkozóval kell kezdenünk: Brezsnyev tavalyi egyesült államokbeli hivatalos látogatásának felidézésével. Amikor e sorok írója legutóbb a Kremlben járt, s4 abban a szerencsében volt része, hogy néhány percet Leonyid Brezsnyev dolgozószobájában tölthetett — az SZKP főtitkára külügyminiszterünket fogadta bemutatkozó látogatáson —, a főtitkár íróasztalán könyvek, dossziék, aláírásra váró okmányok sokaságában az amerikai útról készült színes diasorozatokat is ott látta még, jóllehet akkor már háromnegyed év telt el a találkozó óta. Nos igen: a dolgok természetes rendjéhez tartozik, hogy az ember megkülönböztetett figyelmet szentel élete és pályája legfontosabb állomásainak. Az atomháború elhárításáról aláirt 1973. évi szovjet—amerikai megállapodás minden bizonnyal ezek közé sorolandó Leonyid Brezsnyev korszakos, sikerekben bővelkedő diplomáciai pályafutásában. A június 27-én kezdődő újabb csúcstalálkozót megelőzően és sokszor roppant ellentmondásos jóslatkampány közepette különösen lé? nyeges emlékeztetni arra, hogy az eltelt két év • at enyhülés olyan bizonyítékait szolgáltatta, amelyek aligha törölhetők ki a század történetéből egy esetleges amerikai kormányváltozás, vagy — vegyük a legrosszabb variációt — egy esetleges enyhülési „hullámvölgy" következtében. Szovjet részről ez alatt a két esztendő alatt számos hivatalos és nem hivatalos kívánság hangzott el arról, hogy az ideológiai, kulturális és sok egyéb tekintetben változatlanul és szükségszerűen szembenálló nagyhatalmak továbbra is azt a párhuzamos, s a végtelenben sem található, de egymás és a biztonság érdekeit legalább nem keresztező utat járják, amely a Katalin-teremből indult Bokor Pál mányos-műszaki együttműködés fejlesztése érdekében hívtak össze. A konferencián több mint 30 ország legnagyobb vállalatai képviseltetik magukat. „A Szovjetunió, amely aktívan követi az összes országok közötti gazda-.ági és tudományos-műszaki kapcsolatok kiszélesítésének Irányvonalát, üdvözli az üzleti es a tudományos világ, valamint a közvélemény képviselőinek együttműködési törekvését. A béke alapjainak megszilárdítása, a fordulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése felé kedvező feltételeket teremt az államok közötti üzleti kapcsolatok elmélyítését és fejlesztését célzó erőfeszítések egyesítéséhez, és ezt fel kell használni a béke és a haladás javára, az egész emberiség javára" — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának üzenete. Richárd Ni-ccn, ez Egyesült Államok elnöke a konferencia résztvevőihez intézett üdvözletében hangsúlyozza: „A béke és a virágzás keresésében égető szükség van az összes népek gazdasági együttműködésének megszilárdítására. A kereskedelem nemcsak gazdasági előnyöket nyújt számunkra, hanem ki is szélesíti a népek és a kormányok közötti kontaktusokat." Mongol vendégeink életrajza JumzsagIJn Cedenbal Jumzsagijn Cedenbal 1916ban született, szegény állattenyésztő család gyermekeként, előbb otthon, később a Szovjetunióban a Munkásegyetemen, majd a Pénzügyi-Gazdasági Főiskolán folytatta tanulmányait. Hazatérte után az Ulánbátori Pénzügyi Technikumban tanított, 1931-ben lépett a nacs zov-rend fokozatát kapta. A második világháborút követő években az Állami Tervbizottság elnöke, 1948-tól miniszterelnök-helyettes volt, s 1952ben, Csojbalszan halála után választotta miniszterelnökké a Nagy Népi Hurál. 1954 áprilisában saját kérésére — a Minisztertamunkájának megerőMongol Forradalmi Ifjúsági sítése érdekében — felmenSzövetség tagjai sorába, s 1939-től tagja a Mongol Népi Forradalmi Pártnak. 1939-ben pénzügyminisztették az MNFP KB főtitkári tisztsége alól; négy esztendővel később, 1958 októberében választották meg a ter-helyettessé, majd pénz- Központi Bizottság első titügyminiszterré nevezték ki, kárává, 1974 júniusában a s egyúttal a Mongol Keres- Nagy Népi Hurál — a Közkedelmi és Ipari Bank elnöki ponti Bizpttság javaslatára teendőit is ellátta. A Mongol — felmentette miniszterelnör Népi Forradalmi Párt X. ki tiszte alól, s egyidejűleg kongresszusán, 1940-ben vá- megválasztotta a Nagy Népi lasztották a párt Központi Hurál elnöksége elnökévé. Bizottságának tagjává, a Központi Bizottság elnöksége tagjává, a párt Központi Bizottságának főtitkárává. A második világháború eszten(1940 óta a Nagy Népi Hurál képviselője.) Kimagasló tevékenységének elismeréséül megkapta a Mongol Népköztársaság Hőse deiben a Mongol Népi For- és a Mongoj Népköztársaság radalmi Hadsereg főparancs- MUnka Hőse magas kitüntenok-helyettesi, illetve politi- téseket. A Magyar Népközkai főcsoportfőnöki teendőit társaság Elnöki Tanácsa a is ellátta. 1944-ben Lenin- „. , . , „„„„.,„(„1,1*01 renddel tüntették ki, 1945- Zaszlorend gyémántokká ben, a Japán elleni harcban ékesített első tokozataval való részvételéért a Kutu- tüntette ki. (MTI) Zsambln Batmönh Zsambin Batmönh 1926-ban született, pásztorcsaládban. A Mongol Állami Egyetemen 1951-ben kapta kézhez közgazdász diplomáját, 1958—1961 között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémián tanult, s megszerezte a köz- liusában a gazdaságtudományok kandi- ság tudományos és művelodátusa címet. 1951-ben és désügyi osztályának vezető1952-ben a Mongol Állami jévé nevezték ki, 1974 máEgyetemen, illetve a Peda- jus 8-án lett a Mongol Népgógiai Főiskolán tanított, köztársaság miniszterelnök1952—56 közölt a Mongol helyettese, június 11-én peNépi Forradalmi Párt Köz- dig miniszterelnöke, ponti Bizottsága mellett mű- 1948 óta tagja a Mongol ködő pártfőiskola tanára Népi Forradalmi Pártnak. A volt. 1956—1958 között a párt XVI. kongresszusán vápárttőiskola igazgatóhelyet- lasztották a Központi Biteseként, majd igazgatója- zottság tagjává. 1974 júniusa ként tevékenykedett, 1958— óta tagja az MNFP Politikai 1962 között az MNFP Köz- Bizottságának. A Nagy Népi ponti Bizottságában dolgo- Hurál képviselője. (MTI) . zott. A következő esztendőket ismét a tanításnak szentelte; 1962— 1967 között előbb a közgazdasági főiskola tanszékvezetője. majd igazgatóhelyettese, igazgatója volt. 1967—73 között a Mongol Állami Egyetem rektorhelyettese, majd rektora volt. 1972ben kapla meg a professzort címet. -1973 júKözponti BízottSzocialista nemzeti egységben Kádár János válogatott beszédei és cikkei Az idei könyvhéten rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg egy ízléses borítású könyv iránt: Kádár János Válogatott beszédek és cikkek című kötetét munkások és értelmiségiek, idősebbek és fiatalok, kommunisták és pártonkívüliek vásárolták izgalommal, sokan közülük már az utcán belefogva a Kossuth Kiadónál megjelent 450 oldalas kötet tanulmányozásába. Az ünnepi könyvsátrak előtt, a könyvesboltok pultjainál az emberek szeretettel és bizalommal fogadták a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának jó stílusú, őszinte, ma is időszerű, forradalmi tettekre buzdító sorait. Mi a titka a kötet népszerűségének? Tudja, emlékszik rá minden becsületes dolgozó ember, hogy Kádár János beszédei Csepelen, az országgyűlésben, a Hazafias Népfrontban, a Központi Bizottság ülésein, a pártkongresszusokon stb., milyen nagy hatással voltak rá. illetve milyen felmérhetetlenül sokat segítettek mindig a napi politikai küzdelemben. Egyértelművé tették ezek a beszédek, hogy a párt vezető szerepéről soha, semmilyen körülmények között nem mondhatunk le, különben aláásnánk, kétségessé tennénk egész szocialista jövőnket. És amikor a későbbi években egyesek itt-ott vitatkozni kezdtek arról, hogy érvényesül-e nálunk a párt vezető szeceBe, Kádár elvtárs rámutatott: a Bárt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája, szó sincs tehát arról, hogy minden vezető beosztást párttagoknak kell kapniok. A munkásosztálynak a szocialista építés idején is nélkülözhetetlen szüksége van a pártra, annak vezető és szervező tevékenységére. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlátozza, irányító erejétől fosztja meg a munkásosztályt, a dolgozó népet. Rögtön az ellenforradalom leverése után leszögezte, hogy szüntelenül erősítenünk kell államhatálmunk alapját, a munkás-paraszt szövetséget; erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatalmát, a szocialista demokrácia fejlesztésével; erősítenünk kell a munkásosztály államhatalmát a nép ellenségeinek következetes elnyomásával. S nehogy valaki eltévedjen az osztályfrontokon. félreérthetetlenül kijelentette: „Testvérünk a világ bármely országában élő internacionalista munkásember, de ellenségünk a magyar hazát és népet eláruló magyar ellenforradalmár." Mert akkor különösen nagy szükség volt a párt. az állam és az egész nép éberségére, hiszen „farkasok ólálkodtak a kert alatt". Az egész Kádár-politika lényeges kifejezője ez a mondat: „Nyújtsunk baráti, segítő kezet a tévelygőknek, de legyünk kérlelhetetlenül szigorúak a népi hatalom ellenségeivei szemben." A kötetet olvasva felidéződik bennünk, menynyire óvott bennünket mindig Kádár János az elbizakodottságtól. Amikor arról szólt, hogy az 1956. november 3-i anarchikus viszonyokhoz képest már 1957 tavaszára valóban szép eredményeket értünk el, fontosnak tartotta mindjárt hozzátenni: nem lehetünk megelégedettek, nem lehetünk önteltek. Később, amikor az országos pártértekezleten az 1949 és 1953 közötti időszakot elemezte, szintén arra figyelmeztetett, hogy a hatalom, ha annak képviselői elbizakodottá válnak, veszélyt is rejt magában, mind a párt, mind az egyes kommunisták szempontjából. „Azt hiszem — hangsúlyozta —, túlzás nélkül állapíthatom meg, hogy a mi számunkra ez az egyik legnagyobb tanulság, ami különösen az októberi események során tűnt ki." Abban, hogy a párt politikája kedveltté, szimpatikussá vált a dolgozó tömegek körében, és a bizalom szakadatlanul erősödött, oroszlánrésze van Kádár Jánosnak. Bármikor, bármilyen fórumon szólalt föl, az egész ország, sőt a külföld is odafigyelt. A magyar lakosság túlnyomó többsége szinte vele együtt gondolkodott az ő beszédeire figyelve, s utána a munka is mindig haladósabb. lett az országban. A párt célkitűzéseit évről évre sikeresebben valósítottuk meg, mert a szocialista nemzeti egység jegyében együtt dolgozott azokért a parasztság, az értelmiség, sőt a kispolgárság jó része is. Mert Kádár János felhívta a figyelmet: egységbe kell tömöríteni a kommunistákat és a pártonkívülieket, a rendszer politikailag aktív támogatóit, és a ma még ingadozókat és közömböseket, a materialista világnézet híveit és a vallásos érzületű embereket egyaránt. A szocialista társadalom felépítése az egész nemzet ügye.