Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

6 VASÁRNAP. r»71. JÚNIUS 23. Munkás volt, költő és vértanú Kovács Péter születésének 80. évfordulóiára Kiss Dénes Arany „Vadat üxni fetjövének" szólt a magyar Vcjnemttjncn ösl nyolcas ütemére dúdolják hány ezer éve? Engem Is visz ez a vágta 'ködbevesző ingoványba Sok J6 lovam-szavam hátán - járok álmok héthatárán „Hős fiai szép Enéhnek" Napkeletről száll az ének s ha visszazeng napnyugatról Oka Káma belesajdul Nincs még vége a galoppnak from Juvan sesztalovnak ki szivében kölyök-sámán rokon forrás gyöngye száján Regebeli messzi tájon ahol csak az ég a sátram n Tejút-öltés idő-férce feszül át a múlt ködébe „Vadat űzni reljövének" el ne múljon ez az ének Szivünk mélyl tág időben születik új Vejncmöjnen. Azon az emlékezetes véres vásárhelyi vasárnapon, amikor a befogott Szántó Kovács János kiszabadításáért a föllázadt szegénység megostromolta az új városházát, a tömegben ott szorongott egy húszéves fiatalasszony is, Kovács Péterné Csorba Mária. A csendőrsortűz eldördülésekor futva menekült a veszedelmes helyről, annál is inkább, mert héthónapos állapotos volt. LÖ Két hónap múltán, 1894. június 25-én, megszülte elsőszülött fiát, ifjabb Kovács Pétert. Anya és fia: a magyar munkásmozgalom kiemelkedő hősei. . Idősebb Kovács Péter, a feleségénél másfél évtizeddel idősebb cipészmester a vásárhelyi munkásmozgalom úttörői közé tartozott. ö és sógora, a szintén Csorba-lányt feleségül vett Héger Mihály. az Aradról jött Neumann József, majd Forgács József szervezte meg 1891-ben a cipész szakegyletet, az első vásárhelyi szocialista szervezetet. Ide hívták meg a földmunkásokat, köztük Szántó Kovács Jánost is: ők nevelték szocialistává a később híressé, vezető alakká nőtt kubikost. Utóbb a házaspár családi élete megromlott, elváltak; id. Kovács Péter nagyobbik fiával Szegedre költözött. Csorba Mária később kisebbik fiával a fővárosba ment. Péter fiával majd csak a forradalmakban találkozott ismét. [H Ifjabb Kovács Péter 1907-ben kárpitosinas lett. 1908. május 1-én az újszegedi ligetben négy társával — közülük már csak az emlékező Varga János él — megalakította az első szegedi ifjúmunkás szervezetet. Bejáratosak lettek a Laudon, később Mikszáth Kálmán u. 22. alatti Munkásotthonba. A könyvtár lett Kovács Péter igazi iskolája: képezte magát, olvasott, tanult. 1910-ben fölszabadult, belépett a famunkások szakszervezetébe, s egy év múlva már vezetőségi tag lett. Rövid külföldi vándorút után hazatért, s ő képviselte szakszervezetét a Munkásotthon szakmaközi bizottságában. A fiatalon elhunyt nyomdász párttitkár. Varga Ferenc megkedvelte őt az 1913-ban rendezett „agitátoriskolán" tanúsított fogékonysága miatt. Kovács Péter rendszeres előadója lett a rókusi és a felsővárosi pártszervezeteknek, tehetséges m un ká&színjátszó hírében állott. Jelentős szerepe volt Szegeden a tízes évek elején az általános, egyenlő és titkos választójogért folytatott küzdelmekben. A világháború kitörése után kevéssel. 1914. október 26-án behívták katonának. Barátjához, Horváth Józsefhez és ennek feleségéhez írott tucatnyi tábori levelezőlapja ad némi fogódzót háborús éveinek ismeretéhez. 1915 januárjában került ki a frontra. Sebesülése után Zalaegerszegen gyógyult; 1916. február 18-án azt írja: „újra alkalmasnak találtak a harctérre". Már a februári orosz forradalom hatása érződik 1917. március 30-i lapjának befejező sorain: ,,a rügyek fakadnak, a tavasz jön, érzem, jönni kell neki." Június 13-án írja: „most olyan szelek fújnak, hogy ... egyszer csak a nyakunkba dobják az üdvöt hozó, régen szomjazott békét.'' Júliusban egy hétre hazakerült Szegedre, de a hónap végén ismét vissza kellett mennie csapatához, a 8. honvéd gyalogezred menetszázadához. Október 17-én Írja Szegedre: „végtelenül jól esik tudni arról, hogy otthon az emberek kezdenek emberré válva gondolkozni és cselekedni, hogy emberiesebb életet biztosítsanak magoknak. Bár csak már én is ott lehetnék közöttük, mert a tétlenség és a haszontalan munka már egészen beteggé tesznek." 1918. június 10-én ismét Szegedről ír fronton levő barátjának: „Itt statárium van, és igy elég szűk a nyakravalóm, de bővitek rajta. 18-án jelentkezni fogok, azután jön újra, ami 4 év óta mindig újra jön: megyek Lúgosra a 8-as h. gy. e.hez, onnan talán kórházba, talán fogdába, talán fogságba, majd ahogy alakul a helyzet, pedig, hidd el, nagyon nehéz most az egyszer hazulról elmenni, mert hát... stb." A befejezetlen mondat a nyílt tábori lapon alig burkoltan céloz a kialakult forradalmi helyzetre: éppen most hagyni itt a várost, amikor végre remény van, hogy bekövetkezik a várva várt változás, a béke, a demokratikus átalakulás, talán a titkon remélt forradalom! Kortársai úgy mondják, hogy nem is ment már vissza alakulatához, hanem két derék tiszt segítségével a szegedi utászlaktanyában húzta ki a háború végét. f3] A háború vége — a forradalmak kezdete! Kovács Péter a szociáldemokrata párt helyi vezetője, a Friss Hírek publicistája lett. Költői hajlamai as «asásóid. Kovács Fétw <1MR<<MST) zsás forradalom levegőjébenmegérlelődtek. A Népszava 1918. november 17-én közölte Rabszolga ébredő című versét: Rabszolga volt az ösaptkm. ne én utódja nem vagyok. UUIncsemból fegyvert verve. Imádság helyett: lázadok. A Friss Hírek 1919. március 2-án közölte Ébred a föld című költeményét: Nézzetek szét az életnek szemével, Es lássátok, hogy szent tavasz (lesz itt, Melengessétek lelketek tüzével A forradalom gyenge rilgyelt! A Tanácsköztársaság kikiáltása benne is föloldotta u két munkáspárt szegedi torzsalkodásának tragikus ellentmondásaiból fakadó gátlást. Fönntartás nélkül állott a forradalmi szocializmus oldalára: a forradalmi intéző bizottság katonai parancsnokságának tagja Tabódy Zsolt, Zarecsnlk János, Walter Árpád, Stéhli István és Deli Károly társaságéban. Március 27-én hajnalban a direktóriummal ő is eltávozott a városból, s április 7-én Félegyházán ott volt azon az ülésen, amelyen a Szegedre való visszatérés lehetőségeit vitatták meg. O megfogadta Kun Béla tanácsát, s április 19-én vissza is tért a városba. Szabó Jánossal együtt a francia demarkációs vonalon rendszeresen átjárt a Tanácsköztársaság területére: röpcédulákat, Vörös Újságot, pénzt hozott a szegedi munkásságnak az ellenforradalmi szervezkedések elleni harcai támogatására. A júniusi nagy politikai sztrájk kitörésében kettejüknek, valamint a tanácskormány által melléjük adott Kondász Ferencnek volt kezdeményező szerepük: ők készítették elő és szervezték meg a szegedi munkásság emlékezetes nagy harcát. Június 1-én, a Szeged-Külváros munkás-, katonaés paraszttanácsának megválasztásakor őt is N megválasztották tanácstaggá. Június 16-án három vöröskatona kétmillió koronát hozott Budapestről a sztrájkoló vas- és őénMnunkhsok résaóne. A péniíH&ta nm-nii) nek a városba csempészésében Szabó János és Kovács Péter segédkezett. Kovács Pétert, meg mielőtt a három vöröskatona visszajutását biztosíthatta volna, letartóztatták, s mint kémet átadták a francia hadosztály bíróságnak. Kovács Péter két hónappal előbb, április 26-án kötött házasságot Fábián Etelka dohánygyári munkásnővel. Június 24-én a francia hadbíróság Kovács Pétert ötévi kényszermunkára ítélte. Nem tudták ugyan rábizonyítani, hogy kapcsolatban állott a tanácskormánnyal, de megtalálták nála Wallisch Kálmánnak, az akkor már Felsőtanyán — a mai Balástyán — működő direktórium tagjának névjegyét, amelyen az állott, hogy világosítsa föl a szegedi munkásokat a kialakult sajátos helyzetről. „Kovács Péter soha többet nem látta viszont a feleségét" — írta visszaemlékezésében Andor ka Sándor, aki szintén francia rabságba került. A letartóztatottak egy részének, igy Hoffmann Ödönnek és Dobos Jenőnek még Szegeden sikerült megszöknie; mások, mint Zarecsnik János is, Bulgáriában a vonatról leugorva menekültek meg. Többen azonban lábukat törték, volt, aki belehalt az ugrásba, négy szökevényt ismét elfogtak a franciák Szófiában, ahol a francia kémszolgálat balkáni központja volt. Andorka, Kovács Péter, a kecskeméti Bodor Sándor és az algyői Fátyol József rab maradt. Pfj André Marty (1886—1956), az 1919 áprilisában a Szovjetoroszország védelmében kitört feketetengeri matrózlázadás legendás vezetője, húsz évi kényszermunkára ítélve találkozott a magyar kommunista foglyokkal, öt honfitársainak tiltakozása 1923-ban kiszabadította rabszolgaságából, s ö a Párisi Munkás 1925. június 28-i számában Magyarok a guayanai pokolban című cikkével mozgalmat indított a szegedi kommunisták kiszabadítására. ElVfros tíázcsopoft Nagyváros (részlet) -