Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

4 SZERDA, 1974. JTTNIUS Ift. Mczsgazilasági szakmunkások A magyar mezőgazdaság az «lmúlt két és fél évtizedben hallatlanul nagy változáson ment át. Mindezt különösebben bizonygatnunk nem kell. Az sem számit mar újdonságnak, hogy a valamikori kis parcellák gazdái a nagyüzemet mondják magukénak, dolgoznak érte, szivvel-lélekkel. Nem csak a termelési mód, a termelési szerkezet változott tehát az elmúlt negyedszázad alatt, hanem a hajdani földművelők gondolkodása. szemlélete is. Érthető, és így van rendjén. Igaz, ha napjainkban nincs is nemzedékváltá6i probléma a közös gazdaságokban, egykét intenzivebb növényféle termósztésénél megmutatkozik az a természetes ellentét, hiány, amiről szólni akarunk. * Elég csak a hagyma, a fűszerpaprika termesztéséről szót ejtenünk, s máris magunk elé képzelhetjük az évszázados termesztéstechnikát, amit a kisparaszti gazdaságok családról-családra örököltek. Nyilvánvaló, hogy a felhalmozódott ismeretekkel léptek be a nagyüzembe, s akik mára elöregedtek, ezt az ismeretet nem gyarapították párhuzamosan az új és megújuló termesztési technikákkal. A fiatalabbaknál sokkal könnyebb a helyzet, nemcsak azért, mert jobban feltalálták magukat, könnyebben és hamarabb megbarátkoztak a gépekkel, de azért ls, mert az elődeik — nagyapáik, apáik — munkamódszerével már semmiképpen sem dolgoznának, boldogulnának a földeken. Könnyebben utat találtak a szakmai képzéshez. Napjainkban iparszerű termelési rendszerek honosodtak meg a mezőgazdasági nagyüzemekben. Ez lényegében annyit jelent, hogy a vetestől a betakarításig a legoptimálisabb feltételeket teremtsék meg a termesztéshez, nagy hatású vegyszerek, nagy értékű és nagy teljesítményű gépek állnak a szövetkezeti gazdák rendelkeeésére. Ugyanakkor korszerű feldolgozó berendezések, automatikus húskombinátok, vagy drága hajtató-telepek. Ezekkel bánni ma már nem lehet, alapfokú/ismeretekkel, vagy azok hiánya nélkül. Olyan nagy értékű gépsorok honosodnak a közös gazdaságokban, hogy 1000—1200 hold föld felszántására alkalmasuk, vagy mondjuk egy kombájn óránként 100 mázsa kukoricát betakarít, vagy az nrató-cséplő egyetlen egy kesíelővel egy nap alatt annyit produkál, mint valamikor 40 aratópár és néhány cséplőcsapat. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy egy jó kombájnos a mammut gépével 120—150 ember munkáját végzi el. Az ilyen értékes gépek, berendezések, termesztéstechnikák, s nem utolsó sorbam intenzív kultúrák alkalmazásánál elengedhetetlen a szaktudás. Nyilvánvaló, hogy az agrotechnika korszerűsödése még nem fejeződött be. Az iparszerű termelési rendszerek tovább terjednek, s ha a nagyüzemek valóban megközelítik a termelési és üzemelési maximumukat, akkor kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, kevesebbet, de képzettebbeket. Ma már a képzetlenség, a hozzá nem értés óriási károkat okozhat szinte pillanatok alatt. Vagy milyen megfontolással bízhatná a gazdasági üzem vezetője a mintegy millió forint értékű John Deer óriás traktort olyan szövetkezeti fiatalra, akinek a kellő szakmai ismerete nincs meg? Mindezek után már különösebben bizonygatni nem is" kell, miért szükséges a szakmai ismeretek növelése a mezőgazdaságban. A megye mezőgazdasági üzemeiből az elmúlt esztendőben különböző tanfolyamokon 650-en tanultak. Ez bizony nem sok. Semmiképpen sem lehetünk elégedettek vele. Valahányszor szóba került a szakmunkásképzés, azonnal rávágták: tgen.ánvde nanek tewufiBn^ amikor úgy sem a szakmánkban foglalkoztatnak bennünket? A másik ok: anyagilag a közös gazdaságok nem ösztönzik kellőképpen tagjaikat a tanulásra. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a tanfolyamok egy részén indokolatlanul elhúzódik a képzés ideje. Ojszentivánon, a Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz-ben az elmúlt napokban újra felmérték a szakmunkások helyzetét, s egyben a káderes személyzeti munkát is megtárgyalta a párttaggyűlés. Érdemes foglalkoznunk az újszentivániak munkájával, annál inkább, mert tipikus képet kaphatunk a szövetkezeti szakmunkásképzésről és szakmunkáshelyzetről. A közös gazdaságban 13 függetlenített vezető közül hét rendelkezik egyetemi- vagy főiskolai végzettséggel. A középszintű vezetők szakképzése nagyon hiányos, munkájukat eddig a korábban szerzett, főleg gyakorlati ismeretekre, tapasztalatokra alapozva végezték. A vezetést tekintve megállapították, hogy elsősorban a szakmai ismeretek elsajátítása volt a cél és a politikai képzés háttérbe szorult. A közeljövőben ezen változtatnak. * Legkézenfekvőbb és legáltalánosabb képzési forma a közös gazdasagban a téli előadássorozat. Ezt rendszeresen tartják, a növénytermesztőknek nyilvánvalóan a növénytermesztés problémáiról beszélnek többet, az általános tudnivalók mellett a szövetkezet helyzetét, jövőjét is ecsetelik. Az előadásokat akár politikai vitaköröknek, vitafórumoknak is nevezhetnénk, viszont semmiképpen sem nyújtanak komolyabb szakmai ismereteket. Emellett alapfokú szemináriumot tartanak rendszeresen, A termelőszövetkezet Í95 állandó dolgozót foglalkoztat. Valamennyi szakmunkást beleértve, akik — bár nem rendelkeznek szakmunkás bizonyítvánnyal, de mondjuk érettségijük van, vagy tanfolyamon tanulnak — elfogadható a helyzet, hiszen az összlétszámhoz viszonyítva a szakmunkások aránya 60 százalék. Az előzőekből is következik, hogy a traktor és gépjavító üzemben találjuk a legjobb arányt, itt a szakmunkások aránya 95—96 százalék. Ez ma már Ojszentivánon és más közös gazdaságokban is szinte ipari szintnek, ipari üzemnek, szervezettségnek felel meg. A növénytermesztésben is egyre jobb a helyzet, hiszen évenként 4—5 szövetkezeti gazda szerzett szakmunkás bizonyítványt, munkájával leginkább az állattenyésztést é6 a növénytermesztést segíti. Ez az eredményeknél szinte egyenes arányban kimutatható, hiszen az elmúlt években a növénytermesztés árbevételét 30—40 százalékkal növelték az újszentivániak. Mégis — s igen helyesen, — újra értékelte a vezetés a szakmunkások helyzetét, a továbbképzés lehetőségeit, élve az adottságokkal, anyagiakkal is segíti a tanulókat. Jelenleg 12 szövetkezeti tag tanul szakmunkás tanfolyamon vagy középiskolában, ugyanakkor az adminisztrációban dolgozókat is szakmai ismeretek elsajátítására ösztönzik. Évente 5—6 szakmunkással kívánják javítani az arányt. Ennek érdekében azok a szakmunkások, akik már megfelelő képességgel, képzettséggel rendelkeznek, 10 százalékkal több keresethez jutnak. Vagyis a 10 százalékot „szakmai pluszként" kapják. Ugyanakkor a téesz szerződést is köt azokkal a fiatalokkal, akik valamilyen szakmai képesítést akarnak megszerezni, a közösség ösztöndíjjal támogatja éveken át a vállalkozót, csupán elvárja, hogy a szakmai ismeretek birtokában otthon, Ojszentivánon kamatoztassa az elsajátítottakat. Semmiképpen sem bánják meg az ösztönzést, a támogatást a téesz tagjai. Nemcsak azért, mert elengedhetetlen a szakmai többlet, a megfelelő szakképzettség a termeléshez, az egyre inkább korszerűsödő nagyüzemi módszerekhez, hanem azért sem, mert a képzés mindenképpen több tudást, műveltséget, kitekintést jelent, vagyis fogalmazhatnánk úgy is, hogy a tudás teljesebb demokrácia. így tehát a szövetkezeti mozgalom mindkét oldalát egyformán erősíthetik; a termelést és a szövetkezeti demokráciát is. Ez pedig megéri az anyagi befektetést. Sz. Lakács Imre Iskola életkősóiban Itt a vakáció! Nem szól már az iskolai csengő, s jó ideig nem tárulnak szélesre az iskolák kapui. Az ünnepélyes tanévzárók is befejeződtek, s a sok kis- és középiskolás diák a vakacióját tölti. A vakáció minden diáknak öröm. Nem kell máról-holnapra tanulni a leckét, szabadabb, színesebb a program, több idő jut a szórakozásra, kikapcsolódásra. A szülők többsége is felszabadultnak érzi magát: megszűnnek az iskolai munkának a családi életre is kisugárzó izgalmai, a feladott leckék ellenőrzésének gondjai, és sok más kisebb-nagyobb iskolát érintő munka szemmeltartása sem lesz ott a napi feladatok között. A valóságban azonban — sajnos — ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Találóan jegyzi meg egyik hírlapi cikkében Rehák Ferenc, hogy a vakáció csak az iskolai tanítási munkára vonatkozik, a nevelés folyamatosságában azonban nincs és nem is lehet vakáció. Tanév közben az iskolák, a gyermek- és ifjúsági szervezetek gondoskodnak a kicsi és nagy diákok idejét kitöltő feladatokról, a művelődésükhöz, szórakozásukhoz szükséges szellemi és tárgyi feltételekről. E nevelési tényezők szerepe azonban a nyári szünet idején elhalványul. A tanulóifjúság naponkénti programjának megszervezése és ellenőrzése, a nevelés gondja és felelőssége ilyenkor szinte teljesen a csalódra, a szülőkre hárul. Ezért nem lehet a vakációban a szülőknek is teljes kikapcsolódást látni, s minden felügyelet és ellenőrzés alól felmentve érezni magukat. Hogy milyen legyen az ellenőrzés? Természetesen nem terhes és fojtó légkörű. A gyermekben, a diákokban is bízni kell! Bizalom nélkül nincs nevelés! Az ellenőrzés kérdését is differenciáltan kell kezelni. Az életkor, a kialakult jellemvonások például elég jól meghatározzák, hogy melyik gyermeknél meddig terjedhet a bizalom, illetve milyen skálájú legyen az ellenőrzés mértéke. A legfontosabbak egyike: a nyáron kialakult baráti kör megfigyelése. Diákjaink sokféle módon tölthetik el a vakációt. Ha ezeket szemreveeszük, több olyan lehetőséggel is találkozunk, melyek kiválóan formálják — pozitív módon — tanulóink szemléletét és szocialista erkölcsenek alakulását. Ilyen például a termelőmunkába való bekapcsolódás. A szegedi üzemek közül az idén jóval többen kérték a fiatalok munkábaállításat mint egy-két évvel ezelőtt. Szegeden már alig van olyan nagyobb üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság, ahol a nyári időszakban nem foglalkoztatnak középiskolás fiatalokat. Természetesen, haszna van ebből a vállalatnak is, bizonyos idényjellegű munkáik gyors elvégeztetésével. De haszna van a diáknak is, mert anyagi juttatásban részesül. De mindennél nagyobb haszon: a diáknak a termelőmunkával, a szocialista üzemmel, a munkásosztállyal való találkozása. Az üzemben, a termelőszövetkezetben stb. töltött első benyomásai szinte meghatározó jellegűek. Épp ezért, igen nagy a diákokat foglalkoztató vállalatok, gazdaságok stb. felelőssége. Diákokat termelőmunkára csak olyan helyre szabad vinni, ahol a jó munka feltételei és lehetőségei messzemenően biztosítva vannak. Az üzemi KISZ-szervezeteknek is gondot kell fordítaniok a diákfiatalokra, mert ez egyben jó alkalom és lehetőség is az üzemi és az iskolai KISZszervezetek kapcsolatának megteremtésére. Pozitív nevelőhatást nyújtanak még fiataljainknak a KISZ-építőtáborok. Évenként több tízezerre becsülhető már azoknak a diákoknak a száma, akik két hetet dolgoznak az építőtáborban A közösségben végzett munka, a tábor rendje és fegyelmezett életmódja jó hatással van fiataljainkra. Megyénkben két „helyi" tábor is működik: a Szegedi Állami Gazdaság ásotthalmi tábora, s a régészet iránt érdeklődőknek nyújt élményteli munkát az ásatásokat végző p taszeri építőtábor. Legyen a vakáció az aktív sportélet időszaka is. Evezés. úszás, labdajátéksport bőven belefér a programba, és most van lehetőség igazán kirándulások és kerékpártúrák szervezésére. Kapjon a fiatalok nyári szórakozásában egyre központibb szerepet a sport, a szabadban való tartózkodás, a mozgás. Kezébe vegye-e a diák a könyvet? Erre az a felelet: ki az, aki elmondhatná magáról, hogy a munka és a pihenés mellett nincs szüksége önképzésre? Ilyenkor jut igazán idő szépirodalmi művek olvasására, zenei művek meghallgatására, szakkönyvek tanulmányozására, s nem utolsó sorban az új tanév tanulmányi versenyeihez adatgyűjtésre. A kisiskolásokkal pedig a vakáció utolsó időszakában legalább napi egyegy órát feltétlen foglalkozni kell, hogy „visszazökkenjenek" az írás, az olvasás és a számolás birodalmába. De a nagyobbaknál sem árt, ha pótolják azt, amiből érzik, hogy az év folyamán lemaradtak, még akkor is. ha nem készülnek a javítóvizsgára. A nyári vakáció kellemes, értékes és kultúrált körülmények közötti eltöltésének tehát számos lehetősége van, s mindezek felsorolására nem is vállalkozhatunk. Véleményünk: akkor lesz kellemes és hasznos tanulóink vakációja, ha a tanulás, a szórakozás és a munka helyes aránya biztosítja, hogy a tanuló szellemileg és fizikailag frissen érkezzék vissza a szeptemberi tanévnyitóra. Bánfalvi József Rekordfogások Tavaly 150 000 tonnás rekordfogást értek el a kubai halászok. Az ország halászati iparát a népi hatalom éveiben teremtették meg. Halászati flottája — amelyet szovjet segítséggel, a legmodernebb technikával és hajókkal szereltek fel — az egyik legnagyobb, LatinAmerikában A Kubai Halászati Intézethez — az iparág vezető testületéhez — tartoznak még a konzervgyárak, kikötői hűtőházak, tudományos kutatóközpontok, hajóépítő és karbantartó üzemek is. A szovjet segítséggel felépített havannai halászati kikötő egyedülálló a földrészen. Táth Béla: SZEGEDI rr REGELO Újságok, korok, események OT A Szegedi Híradó vezércikke 1878. auguszLl, tus 24-én. Ki ellen' Üjra jött a parancsolat. Kétszázezer katona fog indulni megint. Magyar fiúk nagyobbrészt, mintha a magyar vér sokkal olcsóbb volna, mintha azt minden lelkiismeretfurdalás nélkül szabad lenne elpotyázni. Alkotmányunk körülnyirbálva, pénzügyileg tönkre vagyunk téve, még csak a vér volt meg azokból a kényes czikkekből, mikre a hatalom vágyakozni szokott: most az is hadd folyjék el. Legyünk egészen semmi. Kétszázezer katona fog elindulni megints De hova? Ki ellen? Szarajevó már be van véve. A bosnyák fölkelők tönkretétele csupán gyerekjáték lehet ezután, mire való tehát a kétszázezernyi hadsereg? Arra, hogy Boszniába menjen? Nem, ez lehetetlen, ha csak nem az az eredeti tréfás gondolata támadt a vitéz Philippovicsnak, hogy minden bosnyák mellé két szál legényt állíttat gondviselőül, hadd legyen az egyik a „silbakja" a másik pedig a száraz dajkája. Ezen kívül csak egy magyarázat bír jogosultne határos, mely a lehetetlenséget demonstrálná, hogy a folyam vize fölfelé folyik. Az a magyarázat bír egyedül jogosultsággal, hogy Ausztria — ami először esik meg rajta — helyes útra tért. A kétszázezer mozgósított katonának azt. kellene jelentenie, hogy háborúra készülünk, boszszuló, véres háborúra Szerbia ellen. Bárcsak úgy lenne, bárcsak szót fogadna Ausztria a tekintélyes külföldi és a helyes érzékű magyar sajtónak, mely e diónyi állam meghódítását javasolja. Sok körülmény támogatja e jó tanácsot. Nem is említjük azt, hogy Ausztria ékes ábrázata még mindig vörös attól a csattanós arczulütéstől, melylyel Szerbország a tavalyi „Die Türkén sind vemichtet"-féle örömeit megédesíté. Ausztria szelid, türelmes, jámbor állam, s nem törődik azzal a fatális örökséggel, vagy tán észre sem veszi: mert olyan furcsa tükröt tart eléje egy sötét fekete kéz, melybe sohase az ő alakja jelen meg, hanem a kamarilléé. A józan észre sem appellálunk. Az osztrák külügyi politika az ilyen mellékes dolgokkal nem számol. Ausztria egészen más szempontokból szokott kiindulni, nem rajong az ideális dolgokért, az állami fönségért s a tekintélyért, hanem olyan, mint a szenteltvíz-tartó: minden kéz bátran belenyúlhat s bepiszkíthatja. Ausztria cselekedeteinek rugói más indokok, kell, hogy legyenek. Az egyszeri pap így ar gumentált a káromkodás ellen: aki szerelmeteskedik, annak meg van a maga gyönyörűsége, aki lop, annak meg van a maga • haszna, de aki káromkodik, annak sem haszna, sem gyönyörűsége. Hát mi is azt mondjuk, hogy ha már valakinek olyan gusztusa van, miszerint az olyan dolgok után nyúlkál, amik nem az övéi, — legalább legyen meg az anyagi haszna is. Mert hogy valaki gyönyörűségből lopjon a maga kárára, az legalább is hasonlít ahhoz a hamis pénzverőhöz, akinek minden pakíon húszas elkészítése két ezüst forintjába került, Vájjon miféle haszna lesz Ausztriának az elfoglalt Boszniából? — Megátkozza azt a keserves órát, amikor a saját tarisznyájába kötötte, mint a mesebeli zsidó, kinek úgy a batyujába rekedt a sárgu szemű lidércz, hogy csak holtan szabadulhatott meg tőle. De ha már hódítani akar vitéz monarchiánk, hódítsa meg Szerbiát is. Bosznia undorító púp lesz a testén, de ha Szerbiát hozzá csatolja, kiegyengeti vele a hézagokat, teste megizmosodik és arányossá válik. Szerbia Boszniával együtt az osztrák—magyar birodalomhoz csatolva, és megfékezve, erős védgátat fogna képezni a jövőben a szláv áramlatok ellen. Egy nagyszabású keleti politika alapköve tétetnék le Szerbia meghódításával, mely monarchiánk tekintélyét és erejét, ha jól fejlesztenénk, gyorsan megnevelné, s a kelet kulcsát játszaná kezébe. Oda tehát azzal a kétszázezer katonával! S akkor semmi kifogásunk a mozgósítás ellen. Nem fog kicsordulni egyetlen könnycsepp sem, nem fog hangzani zúgolódás, nem lehangoló panasz. Hanem amerre el fognak vonulni a Szerbia felé induló birodalmi hadsereg zászlói . . . meghajlanak és vígan fognak integetni feléjük a háromszínű lobogók. És egy haditudósítás: Samacz megszállása A Száva mellett a múlt héten megkezdődött a hadművelet. A táviratok egyértelműen meggyőznek bennünket arról, hogy noha Samacz, talán ezer katonája elhagyván a várost, a lakosság fehér zászlót tűzött a városfalaira, minek ellenére a hadsereg bombázta a városkát, házait felgyújtotta, és a hurráh kiáltás öröme véres jeleneteknek is kíséretül szolgált. A támadást a híres Biemert ezred intézte. Most már Samacz-tó! Dobojig vasgyürűbe szorították az ellenfelet. Napjainkban Dobojnál folynak az ütközetek, ahová a monarchia gőzhajói a Száván zavartalanul hordják a katonákat és a töméntelen muníciót. CFolytatjuk£