Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
6 VASARNAP, 1974. JÍJNIÜS W. Bemutatom Tombola Bélát T ombola Béla egy istenverte, rosszindulatú, kötekedő alak. Hogy mást ne mondjak — a boltosok rettegnek tőle. Ha meglátják az üzletben, új kötetet fűznek a panaszkönyvhöz, mert tudják, hogy Tombola mindenben hibái talál, s fáradhatatlanul körmöli panaszos sorait. Ráadásul Béla barátom kiabál is a boltvezetőkkel. Kárörömmel pillantottam meg Bélát a forgalmas önkiszolgáló élelmiszerüzletben. No, most tanúja leszek egy kis balhénak! — Szevasz, Tombola, mi új— Üdv, semmi. — Mondd, csapsz egy kis balhét? Nekem is nagyon ellenszenves a ... ' — Milyen balhét? — Hát tudod! Panaszkönyv, parezsvita a/, üzletvezetővel... — Panasz? Vita? örült vagy te? Biztos régen találkoztunk már. — Na és? Attól még te nagyon fe panaszkodhatsz! — Tévedsz, hapsikám, én megváltoztam, semmi panasz, nuku perpatvar! — Ezt nem hiszem, hogy te...? — Acsi! Mesélek: mióta önkiszolgáló van, azóta én egy sort sem írtam a panaszkönyvbe, még azt is elfelejtettem, hogy mi az. No, nem azért, mintha itt semmi kifogást nem lelnék! Nem! Én változtam mag, okosabb lettem. Figyelj, mondok egy példát! Sületlen kenyeret ad nekem a kenyerespultnál az eladó? Jó! Nem kiabálok, nem fenyegetek senkit, nem írok semmit a panaszkönyvbe. Nem bizony, apuskám, hanem viszem a kenyeret a polcok között, és eldugom — mondjuk — a borok mögé. Aztán beállok ismét a sorba, újabb kenyeret kérek, ha ez sem tetszik... Szóval sejted? Addig rejtegetem a kapott árut, amíg olyat nem kapok, ami nekem tetszik! Zseniális ötlet, mi? — Most is el akarsz dugni valamit? — ViH» — Te, mutass valami j6 helyet, nem tetszik nekem ez a felvágott! —- Frászt, kispofám, nem eiég, hogy elfecsegtem a szakmai titkot, a negyvennégy karátos ötletet? A többit intézd egyedül! Ezzel Tombola Béla besurrant a konzervektől roskadozó polcok közé. Még nem értem el a pénztérig. amikor arra lettem figyelmes. hogy egy vevő az üzletvezelővel ciyakodik, fonnyadt virsliket mutogatva. Már megörültem, hátha mégis lesz egy kis krimi, ám feltűnt Tombola Béla. Sugdosni kezdett az ideges vevő fülébe, majd kaján mosollyal elindultak a mosószeres polcokhoz ... A boltvezető megkönnyebbülten legyezni kezdte verejtékes homlokát a vadonat új panaszkönyvvel. Szegény, ha tudná, hogy Tombola milyen áron mentet (e meg egv panasztól... POUTZER TAMÁS 1 Szeged és a szabadtéri játékok N apjainkban egyre több szó esik környezetünk esztétikájáról, mind több hesználeti tárgyunkat készítik ipari formatervezők, egyre inkább közÜgy lesz vizuális kultúránk terjesztése. Egyre inkább polgárjogot nyer a művészetek sorában a belső építészet. Az a művészed tevékenység, mely közvetlen környezetünket igyekszik széppé, hangulatossá, esztétikussá, tehát emberivé formálni. Belsőépítészek tervej alapján készülnek új epületeink falburkolatai, dekorációi, lámpatestei, ők tervezik meg a belső terek kialakítását, a bútorokat, a lámpatesteket, a függönyöket. Az elmúlt években néhány jól sikerült produkció dicséri a szegedi belsőépítészek, tervezők felkészültségét, ötletgazdagságát. Acs S. Sándor a Legsikerültebb resz}eteket kapta lencsevégre ez újszegedi biológiai központban, a Technika Házában, az Égő Arany preszszóban, a Tisza-szálló éttermében és a Royal bárjában. PATAKI FERENC FALIKÉPE A TECHNIKA HÁZÁBAN SZEKERES MIHÁLY FALBURKOLÓ PLASZTIKÁJA A TECHNIKA HÁZÁBAN Illyés Gyula nyilatkozata toztk? Ha ilyen népünnepélyeket tudna a magyarság megújítani, vagy teremteni, ez azt jelentené, hogy a közösségi élet egészségesebb, melegebb, az emberek ismét találkoznak. Európában nagyon kevés igazi város van. Nekem a sors azt adta, hogy igazi városokban élhettem, szóval fiatalságomat Párizsban, Bordeaux-ban, a francia déli megyékben töltöttem, meg olasz kisvárosokban is jártam eleget. Nem kell hatalmasnak lenni ahhoz, hogy egy város igazi város legyen. Társas lények vagyunk, az ember csoportban jobban érzi magét, mint küiön. Tehát ebből következik, hogy olyan csoportokat kell alakítani, ahol jól érezzük magunkat. A nyugati városok külsőleg szépek. Amikor idehaza idegent vezetek, s nagyon udvariasan dicsérik Pestet, azt válaszolom, hogy igen, valóban szép város, de inkább csak messziről és éjszaka. Közelről piszkos, az épületek csúnyák. Nem is csoda, hiszen a „fölszabadító" osztrák csapatok szétverték, ami itten középkori magyar érték volt. II. József, azt hiszem, 295 várat és magyar erődítményt robbantott föl, II. József, a felvilágosodott császár. Az igazi város tehát külsejében is szép, vagy legalábbis tisztán tartják, az emberek udvariasak, Ha egy magyar vidéki városban sikerül jó szellemet kialakítani, ott az emberek szivesebben fognak élni, Az igazi város, a civitás azt jelenti, hogy az együvé tartozók nemcsak a nyelvet, a szokást, mindent megosztanak egymással, ós boldogok, akik oda mehetnek, Azt hiszem, a szegediek meg tudnék ezt könnyen csinálni, mert a túl nagy város már szintén nem vonzó város. A városnak is van optimális nagysága, ahogy voltaképpen mindennek. A Szegedi Szabadtéri Játékokon 1971 -ben bemutatták Illyés Gyula Dózsa György című drámáját is. Ebből az alkalomból — pár héttel a premier előtt — a Délmagyar ország munkatársai fölkeresték otthonában a szerzőt, hogy nyilatkozzék a drámtt születésének körülményeiről. Illyés Gyula szívesen eleget tett kérésünknek, s nyilatkozatát akkor közöltük is. A beszélgetés közben természetesen Szegedről és a szabadtéri játékokról is szólt. Ezúttal ezt ismertetjük. S zeged történelmét majdnem jobban ismerem, mint a jelenét talán. És éppen még a török időkben való szerepét tudom nagyon jói. És azt a tragédiát az úrvizzel, utána a lalpraállósát. Annak idején Ortutay, Radnóti, Tolnai révén is jártam ott, akkor ismertem meg. A vidéki városokat provinciálisoknak szokták nevezni. Pedig több vidéki városban mindig tudott olyan kultúráiét kialakulni, mint Pesten, már az arányokat megőrizve. Szeged olyan igazi kulturális központot tudott létrehozni — a Tömörkény-, Móra-korszakra gondolok —, teremteni ott egypár ember, ami üditő volt. Mikszáth ott indult el, ott tanulta meg az egész mesterséget, szóval, én nagyon fontosnak láttam mindig Szegednek a szerepét. Ilyen szabadtéri játékot kettőt láttam. Láttam egyet Salzburgban és Avignonban. Ezeket egy városban, egy nép csinálta, de éppen ezért, mert nyáron voltak, szabadtéren voltak, rengeteg embert oda befogadtak, mind nemzetközi manifesztációkká váltak. Salzburgba a világ minden részéről odamennek az emberek, mert már nagyjából tudják, hogy mikor van ez nyáron. Ugyanez vonatkozik Avignonra is, ahol a pápai palota előtt és a pápai udvaron csinálnak előadást, olyan óriási tömeg számára, hogy az majdnem népünnepély. Szóval, a színházi előadás olyasféle, mint egy istentisztelet, amihez áhítat kell. Meg vagyok győződve arról, hogy minél többször ismétlődnek Szegeden a szabadtéri játékok, és mindig sikeresebbek, nívósabbak lesznek, annál nagyobb tradíciót fognak kialakitani, ami Magyarországon igen szükséges, mert mi minden tradíciónkat szétromboltunk. Valahogy olyan tragikusan alakult a magyar népi műveltség, hogy a természetes ünnepélyeink, amik megvoltak, azokat mindig eldobtok, mert szégyelltük a paraszti és népi voltunkat. Franciaországban, Angliában, szóval a legnyugatibb országokban is, több a népviselet, több a népi ténc a piacon, a főtéren. Mindezekkel tele volt az én gyerekkorom, mivel falun éltem, s faluhelyen élni élvezetek sorozata volt. Legalább tíz alkalom volt, hogy mi, fiatal gyerekek, mentünk a lányos házakhoz, locsolni, korbácsolni, nem tudom még mi mindent kívánni, s ennek megvolt a rítusa, hogy hogyan fogadták az embert. Ezek összekapcsoltak minket. Hozzánk akárki bejöhetett betlehemezni, azokat nem illet kiküldeni. Disznóvágáskor például az ablakokba ennivalót kellett kitenni, a gyerekeknek. Ezeket a talajtalan kis-, ilietve középpolgárság elvetette, mint nem tudom miiyen puraszti dolgokat. Nyugaton és Keleten ezek mind megvannak. például a skandináv államokban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, mert ezek közösséget összefogó, egészséges ünnepek. Miért ne érezné Jól magát az ember abban a közösségben, ahová tarCsemniczky Zoltán rajza