Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

SZERDA, 1974. MÁJUS l 7 lyen BélenyűRk a zsíros fekete^. földbe, lent matat, szippant, a „pokol" közelében. Megállunk az úgynevezett 507-es fúrási pont. nál, ahol a napokban rekordnak számító munkasiker születetti Leginszki István főfúrómester és Brigádja ÍZ nap alatt kereken 2000 méter mélységig haladt a fúrófejjel. Ilyen még nem volt a szegedi szénhidrogén-medencében. A mester erős testalkatú ember, szemét összehúzza és figy-*li társait, hogyan szerelik a fúrótornyot az új helyen. Mindenki mozog. valamit arrébb tesz, valamit igazít. Olyan a torony, mint amikor nagyító alatt figyelhetünk meg egy óraszerkezetet, működés közben. A főfúrómester önmagáról mondja: — Tótkomlósi parasztcsaládból származom, huszonhét éves koromig magam is földműves voltam. Amikor mifelénk jöttek* a kutatók, beálltam közéjük, hogy megpróbálom. Megszerettem, itt ragadtam, azóta 20 év telt el. Két nagy fiam van, az egyik az olajosoknál műszerész, a másik agrárszakember. A feleségem velem vándorol, mivel a kutatók vándoremberek. — A rekord? Mi a titka, hogyan sikerült? — Szervezés, összeszokottság és a hajtás, hogy rekord legyen. Ennyi, és semmi több. Pénz nélkül is megtettük volna, van az emberekben valami csak azért is hajlam, majd mi megmutatjuk, hogy az élre törünk, mint a sportversenyeken, a győzelemért kell futni, az ember győzni szeretne a természet fölött is, meg a feladaton is. — Mi a szeretni való a szakmájában? — Minden. Mivel nem látom, hogy hol a fúrófej és milyen kőzeten halad át, állandó feszültség tölti meg az embert, s az érzéke finomodik. Az esztergályos látja a megmunkálandó tárgyat, de a föld mélyen eltakarja, elrejti tartalmát. Az eredmény itt igen érdekes, örömmel tölti el a kutatót, ha van valami: olaj, vagy földgáz. Ha meddő a fúrás, akkor lógatjuk az orrunkat, és megyünk tovább, bár a meddő fúrás is eredmény, azt mutatja, hogy ott nincs szénhidrogén a föld mélyében. — Milyen típusú embereket szeret a fúrótoronynál? — Azokat, akik pillanatok alatt dönteni tudnak a tennivalókról, akik rugalmasak, ismerik szakmájukat és vígkedélyűek, akik nem irigyek és szeretik az embereket. Itt nem lehet ellenségesen viselkedni egymással. Azt vallom, hogy munkatársaim barátok is legyenek. ne csak szaktársak. Munkaterületemen különben legnehezebb, . legkomolyabb feladatnak nem a technikát és a szakmai kérdést tartom, hanem az emberekkel való foglalkozást. Egyébként mind kettőt nagyon tisztelem és szeretem. G. I. A mérnök Azt mondja, mindig szerette a munkát, sose sajnálta tőle az energiát, kedvvel dolgozott. Most, hogy elismerték, jutalmazták, még nagyobb örömmel csinálja. Neki kell ez a megbecsülés, abból merít újabb erőt. A Kiválóak tábláján ott a fényképe — ez is ambicionálja. Otthon is ég a keze alatt a munka. Szereti a célszerű tevékenységet, azt hiszem, lételeme a szorgalom. Néha elgondolja: lehet, hogy ebben a szövetben vagy abban az anyagban benne futnak azok a szálak is, amiket ő segített tovább az alkotó folyamatban. . Ilyenkor boldog elégedettség tölti el. S. M. Szegedi Tervező Vállalatnál dolgozom, víz-gáz és csatornatervezéssel foglalkozom. Munkámban sokat segít, hogy a kivitelező tevékenységet is ismerem, de a tervezést ennél érdekesebbnek, izgalmasabbnak látom, mert itt lehetőségem van az újításra is. Igaz, gyakran rutinjellegű munkát végzünk, de szívesen vállalom a nehezebb, több elmélyülést igénylő feladatokat is, igazán ezekkel bizonyíthatom felkészültségemet. Igazi örömöt egyA békés Tisza menti táj napfényben fürdik, vízsugarak öntözik a lucernát, egy picinyke tanya körül korcs kutya zavarászsza a tyúkokat. A komp is csendesen ingázik egyik partról a másikra, korlátján a felirat: közlekedik napkeltétől napnyugtáig. Legalább nincs vita. hogy kinek hogyan jár az órája. A töltésről jól látszanak a fúrótornyok, mim az óriás szúnyogok, csápjuk mékis irigység fog el, ha látom, hogy más jobban ráér. Ha a saját gyermekeivel többet foglalkozhat, mint én. Igaz, sokan meg akkor Irigykednek, ha engem látnak. Azt mondják, én már háromkor otthon lehetek. Fél hatkor indulok Szegedről, háromig túl is léptem a nyolc órát. De én mindig füzettel jövök, az iskola gondját hozom magammal. — Mi . a legnagyobb örömöm? Van minden évben két-három olyan elsős, aki nehezen indul. Régi szokás szerint visszahagynánk még egy évig elsőbe, hegy megtanuljon mindent. Látszólag könnyebb a dolgunk, most automatikusan tovább mehet mindegyik. Most lesz igazán pedagógus a tanítónő. Ha úgy lesz valaki másodikos, hogy az elsős anyagot sem tudja, mi lesz abból? Nem tehetünk mást, ha kell kétszer annyi munkával, ha kell, háromszorossal, de megtanítunk mindenkit úgy, hogy tovább mehessen. Sokszor azt hiszi a gyermek, hogy játszunk, és vele többet játszom. Második osztályban nagy öröm, ha megállják a helyüket. Sokszor semmi különbség nincs köztük és a többi között. Ha megalapozatlanul tovább engednénk, sokat árthatnék vele. — A tanítónőnek nincs oka panaszra. A hála? A kicsi gyermek mindenért hálás. Ragaszkodik hozzám, amíg ide jár, felsőbb osztályból meg visszajön beszámolni. Később pedig? Ezt már mindnyájan tudjuk. Első tanító néninkre felnőtt fejjel is szeretettel gondolunk viszsza. Rózsa Dczsoné bordányi iskolában lanif". H. D, Sztankovics Jánosné pamutfonalak között dolgozik a Szegedi Textilművekben,. a szövő előkészítőben. A terem egyik szárnyát lánccsévélőnek hívják, az azonos nevű gépekről. Pontos beosztása: orsózónő. Pörögnek az orsók, szemfárasztó gyorsasággal szaladnak a szálak, a fiatalasszony keze azonban ezt az iramot is követni tudja. Sort köt, csévét cserél, céduláz, végzi a dolgát, ha szakad a fonal, visszamegy, megköti. Ujjai boszorkányos gyorsasággal mozognak. Zongoravirtuózt juttatnak eszembe: olyan művészettel zongorázik ő is a lánccsévélőgépen. ötven orsó hosszát hányszor végigjárja — nem lehet megszámolni. Csak úgy, becsiilömre mondhatjuk: naponta 20— 24 kilométert gyalogol föl-alá az ismerős masina mellett. — Mikor először beléptem ebbe a terembe — emlékezik — csak ámultam, hogy lehet ezt ilyen gyorsan csinálni? Zádori Jánosné tanított. Én még csak a fonal végét kerestem, ő már megcsinálta a kötést. Büszke vagyok rá, hogy most már ugyanúgy csinálom, mint akiket annak idején megcsodáltam. Finom, könnyű s mégis erős ujjaira pillant. Szeretettel. Százharminc százalék van bennük. Az orsózó egy komolyabb téma Kidolgozása jelent számomra, legutóbb a gépi csőfektetési eljárás problémáival szakdolgozatban foglalkoztam — ezért Kiváló Ifjú Mérnök kitüntetést is kaptam. Állandóan böngészem a szakirodalmi kiadványokat, s ha egy-egy probléma különösen izgat, akkor németül tudó nagybátyám segítségével az idegen nyelvű folyóiratokat is fellapozom, az MTESZ rendezvényein is rendszeresen részt veszek. — Munkahelyemet szeretem, a fizetésemmel is elégedett vagyok. Kollégáimmal szívesen dolgozom együtt, szocialista brigádunk évek óta birtokolja az aranykoszorús címet. Jelenlegi munkám kielégít, de régi vágyam, hogy a szakma más területeivel is behatóbban foglalkozhassam, a fűtés- és szellőztetés problémája érdekel legjobban. — Ennyi munka és szakmai elfoglaltság mellett marad-e szabad ideje? — Most, hogy az egyetemet elvégeztem, már sportolásra is, szórakozásra is jut időm: imádok teniszezni, vagy felpattanok a robogómra és kirándulni megyek. De a szakmától sosem tudok elszakadni, ha a családban, vagy ismerőseimnél elromlik a bojler vagy konvektor, azt is szívesen magjavítom. L. Zs. Az olajbányász Hletődötten vette át néhány héttel ezelőtt a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A brigádjuk is elnyerte az aranyfokozatot. Sztankovicsné csak a kislánya születéséhez meg az otthon elkészüléséhez tudja hasonlítani azt az örömöt, ami akkor átjárta, könnyekig meghatotta. Filigrán termet, rövidre vágott „sportos frizura", kedves, mosolygós arc — Bertényi Mária gépésztervezőt komoly hangzású szakmája ellenére bárki diáknak gondolhatná, pedig már majdnem tíz éve dolgozik. — Műszaki érdeklődésemet a családomtól örököltem — mondja — édesapám vízvezeték-szerelő volt, nagybátyám gépésztervező, a nővérem is ezt a szakmát választotta, 6 általános gépész. Mielőtt egyetemre mentem volna, apám mellett inaskodtam, tőle lestem el a szakma gyakorlati titkait. Az egyetemet levelezőn végeztem, miközben a DÉLÉP-nél dolgoztam, így bőséges tapasztalat birtokában sajátíthattam el az elméleti tudnivalókat. Jelenleg a