Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

2 SZERDA, 1974. MÁJUS 1 A tanácsi dolgozó A lakatos A villamosvezető A feltaláló Gregus Ákos, a Paprikafeldolgozó Vállalat gyártmányfejlesztési osztály vezetője: — Találmányom lényege maga az eljárás, melynek segítségével elkészítjük a szárított, granulált húst, köznyelven: a levesport. A találmányt a szükség, a vevők igénye „szülte". A hazai, de a külföldi vevők is állandóan panaszkodtak, reklamáltak, hogy az előző levesporunk élvezhetetlen, a benne levő húsgombócokat lehetetlen puhára főzni, rágós marad, és két-három hónap alatt, tárolás közben dohosodik. Engem pedig személyesen is izgatott és ma is izgat a modern táplálkozás kérdése. Meg egy kicsit „szakmám" is, bár vegyészmérnök vagyok, mégis. Na, meg munkaköri kötelességem is — állandóan jobb és jobb ételek készítése. — Igaz, a találmány nem lehet munkaköri kötelesség. De a panaszok, mivel jogosak voltak, arra késztettek, hogy lépjünk egyet. A fővároba utaztam, és végigtanulmányoztam minden létező, ide vágó szakirodalmat: talán találok valami támpontot. Hiszen óriási világcégek .foglalkoznak a levesporkészítéssel. Nem találtam semmit. Hazajöttem, és elkezdtem tovább gondolkodni. Ismét végigtanulmányoztam a saját eljárásunkat, s közben arra gondoltam: mi lenne, ha a szárrított marhahúst — mert ezzel dolgozunk — nem darabokra, hanem porrá őrölnénk? Megpróbáltuk. A húst másfél-két milliméter nagyságra őröljük, majd hozzáadjuk a „körítést", de egészen más, új összetételben. A megőrölt húst maszszává keverjük, hozzáadjuk a vöröshagymaport, a tojáslevet, a konyhasót, az őrölt borsot és a nátriumglutamátot. Az így kapott masszát vákuum működtetetése mellett homogenizáljuk, granulátumot készítünk belőle, és, a KERMÍ vizsgálatai alapján is Magas, víg kedélyű ember Soós Ernő. a DÉLÉP épületlakatos'föD" gádvezetője. A lakatosműhelyben, a darabológép mellett találok rá — eppen egy fiatal dolgozóval beszélget. Még egy szó, majd néhány lépés, és máris kívül vagyunk a zajos műhelyen. Megmutogatja az elkészült szerkezeteket, elmondja, hány ember munkája kellett egy-egy ilyen vasváz öszszeállításához. Megtudom, hogy ók készítik az erkélykorlátokat és az ablakszerkezeteket a lakóházakhoz. és kirakatok vázát az üzletekhez. Sok épület tetőtartó szerkezetét csinálták meg Tarján és Odessza lakótelepen, sőt a megye többi városában is. Ök állították össze a házgyár és az új vágóhíd tetőszerkezetét is. Soós Ernő 1949 óta dolgozik a vállalatnál, a DÉLÉP egyik alapító tagja. Itt lett párttag, és itt tanulta meg a szakmát. 1967-ben az Építőipar Kiváló Dolgozója lett. két éve pedig kiemelkedő munkájával elnyerte a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Brigádja az utóbbi kilenc évben mindig kiérdemelte a szocialista brigád címet, és ebben nagy része van neki is. A brigádban sok fiatal dolgozó van, róluk szívesen beszél. — Szeretek a fiatalokkal dolgozni. Gyorsak, megbízhatóak, lef. het rájuk számítani. Ha valami sürgős munkát kell elvégezni, mindig megcsinálják időben. Ezért jó a légkör köztünk és a vállalat vezetősége között. Örülök, hogy velem együtt ők is szeretik a munkájukat Van egy másik közösség, amiről szintén örömmel beszél: ez a családja. — A feleségem otthon dolgozik; Újszegeden építettem családi házat, vállalati segítséggel. Két lányom van, mindketten iskolások még. Hobbim a vadászat. A Tisza —Maros Vadásztársaság tagja vagyok. Jártam már külföldön is. Szeretem a focit, de most, hogy jön a jó idő, inkább kijárok hét végén a családommal a kunfehértói kis vityillómba. Hétfőnként nyugodtan, frissen kezdhetem a munkát. Most hétfőn persze nem így lesz, mert ünnepségre készülünk. A brigádom elpyerte az aranykoszorús címet. Most kapjuk meg a kitüntetést. Nem szívesen beszél magáról. Bármiről kérdezem, rövidesen a brigád, a családja kerül szóba. Ez egyszer pedig ő a főszereplő. Sz. J. igazolom, hogy kitűnő marhahúslevest főzhetünk belőle. — Ezzel nemcsak az eddigi panaszokat szüntettük meg, hanem olyan új ételt adtunk az embereknek, mely eddig ismeretlen a világon. Az eljárást pedig e hó 7én a Magyar Találmányi Hivatal találmányként bejegyezte. — Talán nehezen hihető, hogy boldoggá tesz a tudat, miszerint olyan levesport készítettem, amely öt perc alatt finomra főzhető. a zsír helyett két-három százalékkal magasabb a fehérjetartalma, és egy éve sem külföldről. sem a hazai piacról nem érkezett ellene kifogás. Igaz, az üzletekben ma sem tudják a vevők, hogy ez a levespor már nem a régi. hogy ez, áp-, rilis 7_e óta a Kiváló Áruk Fóruma jelvényt is jogos viselni. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pedig Kiváló Dolgozó címmel tüntette ki érte. B. Gy. Először Tápén találkoztam vele. Azt hittem, született tápéi. Mindenki ismerte, az emberek úgy fordultak hozzá, mintha kislány korában a szomszéd udvarban játszadozott volna Csejtei Istvánná, a tanácselnök.'TPedig Domaszéken született. Mi a magyarázat arra, hogy az emberek kinyíltak előtte, mi a magyarázata az idegennek nehezen kijáró bizalomnak? A csöndes emberség, a munka és az emberek szeretete? Vagy talán az életút is? Alighanem igen. Parasztcsalád gyermeke, 23 éves koráig a földdel dolgozott. Szegedre 1947-ben került, amikor férjhez ment. A paprikabeváltóban dolgozott, ott ismerkedett meg az üzemi munkások szervezeti életével, s kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Párttag 1951-ben lett, iskolára küldték, aztán a MNDSZ megyei titkárságának oktatási felelőse lett. Amikor 1954-ben megszületett lánya, visszament az üzembe. Onnan kerüli Tápéra a tanács vb titkárának, később megválasztották tanácselnöknek. Az emberismeret és emberszeretet eredménye? Minden bizonnyal. — Kezdetben nehéz volt. Nagyon nehezen fogadtak be a tá— Akkoriban gyakorta megtörtént, hogy odafagyott az ember keze a lánchoz. Dorozsmára jártunk a nyitott pótkocsival, s széfmeg össze kellett kapcsolni a villamos motorkocsiját azzal. Horváth Ferenc kocsivezetőről, miközben emlékeit keresgéli öszsze, azt is illik megtudnia az embernek. (amivel ő maga úgysem dicsekedne), hogy kétszer volt Kiváló dolgozó, hogy a Kossuth Lajos szocialista brigád vezetője, s hogy a pályát, mely most kettős jelentésű — munkát is, viljamosvonalat is jelöl — szinte fantasztikusan szereti. Ez a rajongás gyerekkoromból ered. Szegedi születésű vagyok, s amióta a szemem a világra nyílott, mindig bámultam a villamost, amikor lehetett, utaztam is rajta, s meg kell mondanom, sokat potyáztam is. A paprikabeváltóban kezdtem dolgozni, amikor egyszer csak olvasom, hogy lehet jelentkezni villamosvezetőnek, -kalauznak. A mai tizennyolc évesek el sem tudják képzelni, milyen öröm volt, hogy a 22 ember között, akit a 30 jelentkezőből fölvettek, én is ott lehettem. — Voltam kalauz, dolgoztam a műhelyben, s 11 éve lettem kocsivezető. Szeretem a forgalmat, az embereket, még ha vannak is apróbb vitáink néha az utasokkal. A feleségem is itt dolgozik a vállalatnál, mindketten az l-es vonalon vagyunk. A munkán kívül két szerelmünk van: a motorozás — be is jártuk már a fél országot —, s a csend, a vízpart Másra nemigen van idő. Ha délelőttösek vagyunk, háromnegyed háromkor csörög a vekker, ha délutánosok. éjjel 1-kor kerülünk ágyba. S mégsem tudnám elképzelni másképp az életemet, mint itt, a télen hideg, nyáron forró ülésben, a pálya fölött. V. M. péiak. A Tápén született elnök szobája előtt hosszú sorok álltak, hozzám nem jött senki. Aztán lassan fordult a kerék. — Igyekeztem az emberekben magamat látni, minden ügyben tanácsot adni, bár ez nagyon igénybe veszi az embert. De ha az emberek tanácsi Vezetőhöz mennek el, segítséget várnak. Ha erre nincs mód, legalább jó szót, tanácsot kapjanak, s úgy érzik, emberként fogadták őket. Ez is hozzátartozik ehhez a munkához, s aki lelkiismeretesen, úgy végzi a dolgát ahogyan elvárják tőle, azt megszeretik. Sikerült áttörni az idegen köré gyűlő bizalmatlanságot. Amikor az új ügyfélszolgálati irodában beszélgettünk, amelynek most vezetője, három tápéi érkezett éppen nagy csokor virággal. A szeretet és a bizalom virágaival, viszonozva egy másik szeretetet: a munka és az emberek szeretetét. A bizalmat. Sz. L