Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-08 / 105. szám

V SZERDA, rím. MAJTJS t Kicsik és nagyok Nem kell mentegetőznünk gazdaságról álmodni sem le- tervvel rendelkezik, többet amiatt, hogy vannak nagy bet. Van még mindig szövet- kap most elképzelései valóra — erős, biztos gazdusági kezeli vezető, aki meginog, váltására, de később ezt a alappal rendelkező, jól gépe- ha nala képzettebb szakem- választ kapja: élj meg a ma­sitett — szövetkezetek, és bert kínálnak munkatárs- gad lábán! vannak kicsik is, amelyek nak. Pozícióját félti, pedig Az új támogatási rend­néhuny lépcsövei alacso- előrelépést nyerhetne. Egy szer első éve a tavalyi volt, mondat legalább az igazság de lényeges változást, na­másik felének is kijár: a gyobb összeget az idei esz­gyenge szövetkezetet félve keresik a jó szakemberek. nyabban állnak. Kiss István. a területi téeszszövetség tit­kára mondta a minap egy beszámolóban: „A szegedi járásban eszközellátottság­ban kilencszeres. termelé­kenységben nyolcszoros kü­lönbségek is vannak", a skála két szélén állók kö­zött. Az említett beszámolóból az is kiderült, hogy a sok­szoros különbségek a szemé­lyes jövedelmekben ennyire nem érződnek. Az állam gondoskodása, árkiegészítő támogatása igyekszik vi­szonylagos egyensúlyi álla­homok potot teremteni. Feltétlenül arany- szükségünk van arra a ter­mésre is, amit a gyengébb földek adnak. De ha Itt aránytalanul kevesebbet ke­resne egy traktoros, nyilván Nem egyforma a föld — ez a/ első magyarázat. Alig négykoronás posza az egyik, és 18—20 koronás, jó föld a másik Ha nem lenne lényeges kü­lönbség a két terület szö­vetkezete között, a jobbik földön feltétlenül hibát kel­lene keresni. De mindent a földre fogni mégsem lehet. Két szomszédos téesz között akkor is lehet szembetűnő azonban, hogy különbség, ha az adottságok egyrészről jó szinte hajszálra egyeznek. Említhetnénk a dolgozó ta­gok lelkiismeretes, vagy itt­ott szellős munkáját, de ez a feltételezés rossz űtra visz bennünket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a terme­lőszövetkezetek mostani tag­jai mindenütt vállalják a tendő jelent. Az új koncep­ció értelmében fogott hozzá a pusztaszeri szövetkezet hí­zómarhatelepének építésé­hez, a balástyai téesz juh­tenyésztése fejlesztéséhez, a kisteleki Oj Élet Termelő­szövetkezet az ültetvénytele­pítéshez és szarvasmarhate­lep építéséhez, vagy a for­ráskút! szövetkezet a homo­ki kertészet biztos alapjai­nak a lerakásához. Szigorú követelményekhez kötik az újfajta támogatást, ebből kidobott pénz egy fil­lér sem lehet. Természetes, tisztességes munkát, mert előbbre visz az ösztönző tá ezért tisztességes bért kap- mogatás. nak. Huszonhárom. termöhe­Az egyik szövetkezet bele- lyileg gyenge kategóriában vág egy nagy építkezésbe, és gyöz vele. A másik hasonló­ba kezd, és majdnem tönk­remegy. Sok ága-boga van dományos támogatással ennek, ha csak egyet-kettőt említenénk, még nem a tel- fejlesztési tervek. Az állami jes igazat mondanánk, de az támogatás új rendszere e biztos, hogy a következetes, tervek megvalósítását igyek­céltudatos. hozzáértő, szak- szik szolgálni. Ha apránként mailag képzett, és tudását adná, évről évre az állam a állandóan frissen tartó veze- támogatást, soha ki nem lés nélkül az egészséges vál- fogyhatnánk belőle. Ame­lalkozókedv hiányában jó lyik gazdaság céltudatos átugrana a munkára a job- hogy személyi garanciáról is ban fizető szövetkezetbe. A szó van. Ha azt akarjuk, mechanizmus útját kezdő hogy több zöldség, több hús. emberként járó is tudja több tej legyen, nem elég a ez a segítés föld, nem elég a pénz, a ki­ugyan, de nos erőlködés is kevés, hoz­másrészről javítani kell. záértés, szakértelem feltét­Könnyen akadhatna vezető, lenül kell. mellé. Több jó aki azt mondaná: pardon, szakemberre is szükség van majd az állam! Majd kise- tehát gít bennünket. Ahelyett, ^ ^^^^^^ hogy keresné azokat az ága­zatokat. amelyek a legtöbb jövedelmet biztosítják. Az általános támogatásnál Kicsik és nagyok várható­an később is lesznek. A mostani nagyok biztosan to­vább nőnek, de a kicsik várhatóan kevésbé kicsik, egy kicsit nagyobbak lesz­nek. Az a célja a mostani számontartott szövTtkezTte támogatási rendszernek, van a szegedi járásnak. Ti- bogy m'nde" termeloszovet­zenkilencben megfelelő tu- kezet adottságainak legjob­ással el megfelelő, eredmenyes készültek már a középtávú gazdálkodást tudjon folytat­ni. Homokteruleteken a szo­lő-gyümölcs, illetve a szán­tóföldi növénytermesztés, és a mellé erősödő állattartás egyensúlya minden bizony­nyal az egyenletes, biztos fejlődés alapját is jelenti. Horváth Dezső Névsorolvasás a virágvilágban Botunikusok én néprajzo­sok kutatják fel és rend­szerezik az ország különböző vidékein használatos nö­vényneveket. Gyors feltáró munkájuknak köszönhető, hogy míg a század elején „csak" mintegy hatezer honi növényt ismertünk, addig ma már közel húszezernél tartunk. Főként a népi nö­vényelnevezéseket szeret­nék mielőbb összeterelni, mi­vel azok jelentős része ki­halóban van. Számtalan nö­vénynév lassan feledésbe tnenő falusi-tanyai foglal­kozásokhoz, a nép régi — Szintén változóban levő — érzelem-, szokás- és hiede­lemvilágához kötődik, s ezért órái meg vannak számlálva. A legújabb gyűjtések a nep gazdag képzeletvilágát es kifogyhatatlan fantáziáját mutatják. Olyan növényi névelkeresztelések tanúsít­ják ezt. mint „gyászoló dá­ma", „lustakisasázony", „győ­zedelmes fű", „hovatovább­annáljobb", „minden zárt feltörő". Nemrégiben került elő a „pletykakata" elneve­zés, amely a hajdani Csong­rád megyei hírharang falu­ezépe emlékét őrzi. Jellemző, hogy a biblikus hangzású növények többsé­gükben a volt egyházi nagy­birtokok és papi települések körzetéből származnak. Az „istenat kozta-tüske", az „is­tenekvirága", az „istenke­gyelme", az „istennyila", az „istenostora", a „Jézus szi­ve", a „Máriaülte-fü", a „püspöksüveg-gomba", a „Jú­dás ezüstje", az „imádság­bokor", az „istenlova-farka" rs a ^Piialus-Iu'j Vas, He-, ves és Veszprém megye „szü­löttei". A „kálomistagyökér" viszont jellemzően hajdúsá­gi talajban terem. A begyűjtött anyag azt is igazolja, hogy a nép kép­zeletét az ördög is ugyan­ilyen mértékben foglalkoz­tatta: több mint húsz növény emlékeztet rá: „ördöbocs­kor", „ördöglova", „ördög­bordája" és hasonlóak. A növények nagyjaink nevét is megőrizték: „Kossuth-fű", „Széchenyi-gyökér", „Lehel­kürtje". Gyűjtőink az egyes nö­vénynevek szinonimáit is „feltérképezték". Ebből ki­derül, hogy van. ahol az ibolyát imolyának hívják, a fodormentát vénasszonyvi­rágnak, a nebáncsvirágot „hozzámnenyúlj"-nak. A burgonya elnevezésének ilyen változatai vannak: bolyóka, grulya, bandurka, piskó, pi­tyóka, tojórépa, svábtök, ku­kulyó stb. A feltérképezés szerint a paprika elnevezés se egységes: csileibors, ma­gyarbors, pogány paprika, veresbors a neve. Oláh Béla Istkola élet­közelben de gol A pedagógustársadalom a tananyagcsökkentéssel kap­csolatos rendeletet úgy te­kintette, mint az MSZMP Központi Bizottsága határo­zatából adódó feladatok vég­rehajtásának határozott és bátor lépéseit. Egyetértéssel fogadta, de ugyanakkor tisz­tában volt azzal is, hogy ez a megoldás a túlterhelést még nem számolja fel, s az ilyen módon kivitelezett tananyagcsökkentés egy-egy tantárgyon belül gondokkal is jár. A végrehajtás során kiderült, hogy egyik tan­tárgyban több volt a prob­léma, a másikban kevesebb. A kémikusok például elég sokat panaszkodtak, de az orosz nyelv és irodalom frontján a tananyagcsökken­tést illetően még ma ls leg­teljesebb yz egyetértés. Bálint Istvánnal, az orosz nyelv és irodalom megyei szakfelügyelőjével beszél­gettünk erről. A beszélge­tésből, és több megkérdezett pedagógus véleményéből ki­derült, hogy szerencsések és jók ' voltak a változások, s valóban sikerült elérni e tantárgyban „a kevesebbet, de jól" elvének a megvaló­sítását. Hogy mi tette ezt lehető­vé? Mindenekelőtt az óra­szám ügyes elosztása., Eddig a gimnázium mind a négy évfolyamában heti 3 órá­ban tanították az orosz nyelvet. Most az első osz­tályban 4, a második és harmadik osztályban 3—3, a negyedikben pedig 2 az óra­szám. Ez a megoldás azért jó, mert az első osztályban még nagy az érdeklődés a nyelvek iránt, ezenkívül két­ségtelen, hogy több időt vesz igénybe a különbözS isko­lákból jött tanulók egy szintre hozása, a hiányok, a gyengeségek pótlása. A IV. osztályoknál pedig érthető, hogy figyelmük már a vá­lasztott pálya, illetve a fel­vételi tárgyak felé irányul. Ideális tehát az óraszámok elosztása. Kedvezően érintette az orosz nyelv tanulását a na­gyobb létszámú osztályok; két csoportra való bontásá­nak a lehetősége. Több he­lyen éltek is vele a legtelje­sebb mértékben. Például Makón a József Attila Gim­náziumban és Szentesen a Horváth Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában. (Sze­geden is több helyen, ahol elsősorban a tantermek szá­ma és a tanári létszám le­hetővé tette.) A megváltozott óraszám mellett igen pozitív a taná­rok véleménye az orosz nyelvi tananyagcsökkentés­ről is. Jelentősen kisebb ugyanis a tanulók túlterhe­lése azáltal, hogy az olvas­mányok száma, illetve azok. szóanyaga kevesebb lett. A nyelvtani anyagban — na­gyon helyesen — nem csök­kentették a tanulnivalókat. (A nyelvtan szerepe tehát jelentősebb lett a nyelvokta­tásban.) Az eredmény: az el­ső osztályokban máris emel­kedett a színvonal. A házi feladattal kapcso­latos intézkedésekkel is egyetértettek a pedagógusok. A smaragdzöld táblójú út­mutató könyvecskében ol. talános tagozaton mintha né­mileg emelkedne a számuk. Megfigyelhető, hogy a ta­nítási órák egyre korszerűb­bek az orosz nyelv és iro­dalomból is. Az oktatáshoz szükséges segédanyaggal is jól ellátták az iskolákat. A nyelvtani programozott, anyag már mind a négy év­folyam számára elkészült, a pedagógusok rendelkezésérc áll. Az audiovizuális oktatás megvalósulása érdekében pedig szorgalmazzák a „mini-laborok" építéséi. Egy­te jobb színvonalú tehát az oktatás, de ott azért még nem tartunk — s ezt szeret­ném a szülök figyelmébe is vasható: „Altalánosságban ar,ajánlani —, hogy a tanuló mentesüljön az otthoni ta­nulás alól. A tantárgy jövőjéről szól­va elmondhatjuk: biztató. (Ennek az óraszám síkeres elrendezése, és a tananyag­csökkentés az alapja.) Lét­rehozták az új tantervi bi­zottságot. melynek javasla­tai alapján a Művelődésügyi Minisztérium és az Orszá­gos Pedagógiai Intézet ré­vén megkezdődnek az 1980 táján megjelenő új orosz nyelv és irodalom tanköny­vek előmunkálatai. Minden jel arra mutat, hogy a jö­vőben is fontos szerepet kap a nyelvtan tudása, valamint a köznapi témájú beszéd­készség fejlesztése. Bánfalvi József kötelező írásbeli házi feladat egyik óráról g másikra nem lehet több 5—10 mondatnál." Tehát nem adhatnak fel so­kat, de mindig van lehető­ség házi feladat íratására. A megoldás így nagyon jó. Elő­nye még. hogy az ilyen mennyiségű házi feladat az órán is könnyen ellenőriz­hető. Érdekes hír az orosz ta­gozatba járó tanulók számá­ra: érettségi vizsgán ugyan­azt a feladatot kapják, mint az általános tagozatos osztá­lyok. (Eddig külön tételt küldtek nekik!) A jelentke­zések arányát nézve az idén sem lesz kevesebb az orosz nyelvből érettségizők száma, mint a múltban. Sőt. az ál­Vadonból — ipari központ A messzi szibériai tajgá­ban, ahol a szépséges An­gara folyik, városka szüle­tett, s Angarszk lett a neve. Ezen a tájon évente 160— 180 napon át 0 fok alá süly­lyed a hőmérő higanyszála. Nyáron viszont akkora a hő­ség, hogy csak a Kara-Kum sivatag forrósága vetekszik vele. A tajgai vadon sokáig ke­ményen ellenállt a Szovjet­unió minden részéből oda­érkezett sok-sok fiatal építő erőfeszítésének. Kegyetlen harc volt ez, szűnni nem akaró hóviharokkal, a jár­hatatlan ingovánnyal. de vé­gülis az ember győzött. Fel­épült az első kombinát, majd a város, amelyet ugyancsak fiatal tervezők álmodtak pausz-papírra. Az erdők és a láp helyén magasba emel­kedtek az ipari vállalatok épületei, a lakóházak tömb­jei, szállodák, éttermek, mű­velődési házak. Az első terv 35 000 la­kossal számolt. De bővül­tek az iparvállalatok, újab­bak épültek, s az élet meg­követelte a tervek felülvizs­gálatát. Tavaly már 225 ezer munkás, mérnök, jogász, pe­dagógus, diák és kisdiák élt Angarszkbun, 85 nemzetiség gyermekei, akik ma büszkén vallják magukat szibériaiak­nak. Angarszk jelentős ipari központ. Itt van a világ egyik legnagyobb petrolké­miai kombinátja, ezen kívül elektromechanikai, kerá­mia- és cementgyár, auto­matizálási kísérleti tervező iroda, kazánipari .segédbe­rendezési gyár működik, és sorolhatnánk tovább az ipari létesítményeket. Gyártmá­nyaikat 35 ország vásárolja, s azok sok nemzetközi ki­állítás aranyérmét érdemel­ték ki. I Hegedűs András: Móra 1 hétköz Ferenc napjai M A szegény ember életé-t ennek a biztató érté. • kelésnek a hatására Kiss Lajos 1934-ben be­fejezte, de a könyv csak öt év múlva jelent meg, Ortutay Gyula szívós közreműködésével. Ezt már Móra nem érhette meg, de Kiss Lajos azzal fe­jette ki iránta tisztelő háláját, hogy A szegény ember életé.t neki, emlékének ajánlotta. Az írói dicsőség fényében Móra Ferenc — regényeivel, publicisztikai írá­saival — különösen a Magyar Hírlapban megje­lent tárcáival, rajzaival, elbeszéléseivel nemcsak az országban, hanem a határainkon túli magyar anyanyelvűek körében is az egyik legolvasottabb író lett. A Magyar Hírlapban megjelent írásait az olvasók „ünnepi kalács"-ként ízlelték. 1927­ben, írói munkásságának 25. évfordulóján, ki­adója hat kötetbe gyűjtötte írásai egy részét. Kosztolányi, amikor esszét írt e kötetekről. Móra művészétének a „varázsát; kutatta és mulatta fel. Tamási Áron is úgy látta, hogy „Móra Fe­renc igazi otthona, bölcsességének és tudásának ! legügyesebb kicsiholója. népi derűjének és írás­tudásának legigazibb kőtáblája a vasárnapi .Ma­gyar Hírlap* harmadik oldala volt." Írónk univerzális és intenzív kíváncsiságával hatalmas területet fogott át, s művészete világá­ba emelte a történelem, a kultúrhistórla, a nép­rajz, a szociológia, a pedagógia, az irodalom, a nyelvészet, a természetrajz, a fizika, a filozófia jelenségeit, problémáit. A Fele sem tudomány, a Sokféle, az Egy cár, akit várnak, a Napok, hol­dak, elmúlt csillagok, az Elkallódott riportok stb. című köteteibe gyűjtött tárcákban, rajzokban apróságok vannak, mindennapi szürke tények, de ezek írónk művészete varázsával arannyá változnak, emberi jelentőséget, fontosságot kap­nak. Mórának külön „csevegői tehetsége" volt, „nádi hegedűjén" kedvesen és természetesen tu­dott játszani. Látszólag kötetlenül, fesztelenül csevegett, meg-megállt, kitérőket csinált, mert éppen eszébe jutott valami, zárójeleket nyitott, s hirtelen egy szívre ütő. elgondolkodtató ref­lexiót mutatott fel. Mégis célba értek írásai, egy­ségük és tartásuk volt, mint a népmeséknek, népdaloknak. „Noha nyomtatva van. amit olva­sok — írta Móra alkotásairól Kosztolányi —, hallom a hangzóit, ahogy parasztjaink ejtik, hal­lom a szöveg ólombetűin túl a beszéd komoly, lassú muzsikáját, hallom a hangsúlyt, melyet az író fölemel vagy leenged, s azt is, amint írás közben lélegzetet vesz." Móra, a polihisztori in­tellektusú író úgy beszélt, mint a tápéi paraszt. Közben mindenki érezte, hogy a szavak mögött szeretetre méltó, nagyszívű ember áll, aki mély­ségesen szenved, mert illúziótlanul látja sivár­nak a világot, s akit ugyanakkor emberszeretete meg is vigasztal, mert hiszi, hogy szebbé is tehe­tő az élet. Humorának ebben volt a titka és va­rázsa. / Az 1920-as évek közepétől méltán tartották nagy és rangos írónak. S ő minél magasabbra ju­tott az írói dicsőség fényes ormain, szeme annál mélyebrre fúrt a faluszéli, tanyai nép nehéz vi­lágába. Most mutatta meg, hogy a hűség írója, a Daru utca küldöttje, hogy a „semper idem" em­bere. a jóság és a humánum elkötelezettje! 1927-ben ünnepelték írói munkássága 23. év­fordulóját, az üdvözlésekre válaszoló beszédé­ben Móra felmutatta szülei, a „szegény embe­rek" arcát is. 1931-ben választották a Kisfaludy Társaság tagjává, s a székfoglaló előadás után a Göröngykeresés című elbeszélését olvasta fel. A Göröngykeresés arról szólott, hogy Szántai Vecsernyés Pált, az egykóri deszki kubikost a haza kilökte magából, mint hullócsillagot az ég. Nem volt más bűne, mint az, hogy földet kért magának, de a haza se földet, se munkát nem adott neki. Mit tehetett, nyakába vette a világot, hányódott-vetődött benne, míg elért az ötödik világrészbe, aminek a nevét se hallotta soha. Az alföldi kubikos megverekedett az ausztráliai sivataggal, szerzett házat, földet, nyájat, csak abba nem tudott beletörődni, hogy haragban van hazájával, és nincs magyar földje. Halálos ágyán ez volt az utolsó szava: „Szerezzelek egy kis magyar földet a síromba." A leánya Mórá­nak küldött egy megcímzett papírzacskót ezzel a kéréssel: „Egy boldog magyar göröngyöt eb­be a borítékba az óhazából, uram, hogy boldog legyen az apám álma." íFolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents