Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

a un ájustól májusig — micsoda . végeérhetetlen forgás! Május a teremtés tengelye, nélküle alkatrészeire hullana az év. Május zümmögő működése már minden díszlet, minden drapéria nélkül is gyönyörű ünnep. Közelíthetünk hozzá a történer lem felől, emlékezve és tisztelegve, kioltott életű tüntetőkre és győztes zászlókra emelt szemmel. S közelíthetünk hozzá, mint a teremtés királynőjéhez, kinek sugár hajsátora alatt a természet siet kivirágzani, ragyogni, élni — újjáalkotni önmagát. És közelíthetünk májushoz, mint a kezek ünnepéhez, a világot újjáformáló emberi munka megajándékozó nagyszerűségéhez, jnint kiküzdött, kicsikart böségkosárhoz, amelyből mind többet és többet akarunk-tudunk elvenni — mi, emberek, szocializmust építő magyarok, május szabadcsapatának tagjai. Május nyitánya: harsogó kürtök, trombiták, zászlódísz, színes új tavaszi seregszemle. De mögötlevele ott vonulnak a hétköznapok is, a színes szalagok mögött a gyárfüst szürke pántlikái, fehéres fátylai is föltetszenek. A májusfák mindenkori gyökereit éreztetik. Május öröme: a világot és benne önmagát újjáalkotó emberé. A munka: önmagunkon való munkálkodást is jelent, s minden hozzátartozik: a neheze is, a fáradtság, a megújító kedv, a változtató nekifohászkodás, a nagyotakarás, a helykeresés, önVALLOMÁSOK A MUNKÁRÓL magunk legyőzése is. Mert a munka értelme sokféle kiteljesedés, Nemcsak az, hogy jobb feltéleleket teremtsünk, az is, hogy önmagunkat újjáalkossuk, s a jobbított körülményekkel ma különb magunkat szembesítsük, mint tegnap, s holnap különbek legyünk a mainál. Gyári munkást és téeszparasztot kérdeztünk meg, tanítónőt, kőművest, feltalálót és másokat: mi adja munkájának értelmét, milyen örömöt kínál neki mindennapi tevékenysége. Vallomásukból kicseng a közös üzenet: alkotni minden pályán lehet és kell is, mert csak így érdemes, csak így igazi. S mert csak a jól végzett munkákból, a teremtve töltött esztendőkből áll össze a mű: a jól végzett Élet — önmagunk megvalósítása. Orsovai Emil: A május beszél Ha megremeg a mondhatatlan erdőrengeteg, mely lépteid nyomán kibont, emlék-redves rügyek s háború-mart sebhelyes föld-rögök között, hegyoldal s legmagasabb ág fölé új szél kapaszkodik, s ha kékebb lesz az ég, mint szíved fanyar mélyén őrzött édes íz, — a május beszél. Amikor szádban érzed vásott múlt savát, s egyszerre fogytán- sok-sok régi év, elfúlt lélegzeted, s ha visszafájnak társak jajjai, a tompa ütlegek, s a sárgult újságpapír zárta sok nyomor-betű még most is gyújt, vádolni kezd, és sújt a „vesszen", zúg az „egyesüljetek", — a május beszél. Minden időnket mindig hallani. S ha gondolod, hogy véred pirosát hullatni kezdték rég és hull ma is, akár a gyenge eső tárt mezők fölött, mikor mi bátor élni mind kihajt s egy soha-nem-volt nyárrá érne már, — jól gondolod. A május beszél. A tanítónő SZERDA, MÁJUS t S

zép májusok emlékét idézi mai képsorunk. Leghamarabb talán a képek szereplői és közeli ismerősök veszik észre, melyik kép mikor készülhetett, hiszen a kicsi lányból azóta talán nagylány lett, a tánccsoport fiatal szereplői esetleg éppen gyermekeikkel vonulhak fel a mai ünnepen. Annak bizonyítására kereste telő Somogyi Károlyné régebbi felvételeiből ezeket a képeket, hogy az idő múlik ugyan, de a május öröme, Szépsége, színe, hangulata változatlan. Egy-egy pilla- 1 tiat a nagy ünnepből Szeged pillanatait mutatja, egy- Xmf egy arc az évenként hullámzó, vidám, tavaszi tömegbői nemzedékünk arca, május arca. Boldog emberek fí arca. A traktoros — Ezt inkább bent tessék megkérdezni. Fölösleges kérdezni, tudja mindenki, jól meg szokták nézni, kire bízzanak egy új gépet. — A traktorra vigyázni kell. Hiába dolgozom én nagyon jól, ha egy hónap alatt kidől alólam. Vasból van, de úgy lehet, megérzi, ki ül a nyergén. — A traktoroát is becsülik anynyira, mint ő a gépét? Megint mennem kellene válaszért az irodába. — Bent tessék kérdezni, menynyire becsülnek. — A traktoros is érzi azt. — Pörölés? - — Nem panaszkodhatom. Akármikor megyek az elnökhöz, mindig azt mondja: Jól van Imre, el van intézve. Papp Imre most szabadságon vari. és házat épít Zákányszéken, ennélfogva a kőműves munkájával hasonlítja össze a magáét. — Hiába mennék én kőművesnek, ha nem szeretem. Az a jó, ha mindenki azt csinálja, amit legjobban szeret. Volt úgy, hogy azt gondoltam, jobb lenne talán elmenni gyárba. Biztosan megszoktam volna, mert ott is emberek vannak, és azok is megszokták, de én most úgy érzem, négy fal között nem bírnám ki. Az irodától meg olyan messze szaladnák, hogy meg se találnának. A traktort választottam, amikor még körmös traktor rázta a masinisztát, hogyne szeretném a mostanit. Üj traktorral dolgozik Papp Imre. Miért ő kapta? Nevetés a válasz. — Mifelénk azt mondják, a lepénnyel együtt jár a széle is. Azt is le kell nyelni. Igyekszünk elkerülni, hogy egyik ember ne nagyon östörögjön a másikkal. Traktorossal nem először beszélgetek, inkább csak illendőségből kérdezem, mennyit dolgozik? — Ahogy a munka szorít. Ha kevés a munka, akkor keveset. Öszi szántáskor, aratáskor, csépléskor meg sokszor máskor elfelejtjük megnézni az órát. Én nem mondhatom, hogy lejárt a munkaidőm, de a gabona még kint maradt, Hogy mehetnék haza al.udni, amikor nem végeztem még. Szép házat épít, ahol az új házak nőnek. — Az áldomásnak még az idén meg kell lennie, mert a tévét Szilveszterkor itt szeretném nézni H. 6. — A pályámat? Nagyon szeretem. A falut is megszerettem. Jók a kartársaim, régóta ismerem a szülőket is. — Nem baj, ha keresetlen szavakkal felelek? Pedagógusnak azért jó lenni, mert eleven emberben látom a munkám gyümölcsét. Sok munkának sok gyümölcsét. Engem boldoggá tesz, ha látom, mit miért tettem. Bejön az apró gyerek szeptemberben, sokszor a nevét se meri megmondani, és mire vége az iskolai évi nek, szépen, tisztán olvas, okosan számol. — Más foglalkozással nem nagyon hasonlítom a magamét, mindenkinek azt kell tisztességgel végeznie, amit elvállalt. Néha azért — mondjam így? — egy - .