Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

2 SZERDA, 1974. MÁJUS 1 Az elmúlt napok közön- kellemes időtöltés helyett kell tanulni. Az embereket ségfilmje, a Némó kapitány aktívan-kellemes órákért úl meg kell tanítani rá. ' csoda tudja hányadik váltó- be a páholyokba. Ám a —__ \ zatával is beszippantotta a szellemileg friss és érdeklőFáklya moziba a romanti- dő mellől luxus kifelejteni a kus-kalandos fantéziajáté- „csak szórakozót". Annak tukok szerelmeseit. Mögöttem datosításával, hogy bármenyegy karcsú fiatalember nagy nyire. is fáj. a színházi pubügyekhez méttó buzgalom- likurb jelentős része nem kér mai ecsetelte a várható fej- az előadásokon fölkínált leményeket. A cselek- szellemi többletből, jegyével ményt aprólékpsan beha- szórakozást, és nem töprenrangozó tudósításán túl kom- gést vált meg magának Tisztázzuk a határokat. Értékes művészeti alkotásnak nemcsak azokat tartjuk,. amelyek szórakoztatnak is, sőt akadnak kifejezetten a szórakozási kedvünket megtámadó, igényeinket kikerü<=— - - - , , , ... ,, . ., lő művek; a tömegekig vamentálta, értékelte is a tör- ugy lehet iranyitamt az elo- lószínűleg sohasem jutnak el, ténteket, jelképes mozzana- adasokat, hogy ez a közönség de talán uk sem akar: tokra hívta föl a szomszédja is, mindenki, megkapja a iák Másfelől Dedig- amj figyelmét, láthatóan élvezte magáét bennük. a helyzetet. Kikívánkozott Az emlék jelene A Tisza sem végezhet alaposabb bontást, ha nekimegy a városnak, mint maga az ember. Csakhogy, míg az előbbi, miként a természeti erők mindegyike, tudattalan pusztít és épít: töröl el házakat, városokat, erdőket, emel máshol kavicsés homokhegyeket, váj medret és tölt síkságot, az emberi munka arra való, hogy tudatos alakítást végezzen. Tervezzen, bontson, építsen, tudván, hogy magának emel emléket alkotásaival: gyárakkal, házakkal, középületekkel, még ha elsősorban praktikus célok is vezetik. A víz ereje és az ember keze, kemény küzdelemben és nyugodt munkában alakította ki azt a várost, melyet — bármennyire is különbözzön a hajdanitól — Szegednek nevezünk. GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG Hiába, nagy úr volt hajdanában a Tisza. Mintha tudta volna, hogy mindent neki köszönhet a város, olyan szeszélyes haraggal vette vissza tBle a gazdagságot egyetlen nap alatt. Hiszen a város születésének a folyó volt a dajkája: általa jöhetett létre a halásztanya, de még a sóház is, mert a Maroson szállított kősót innen lehetett a legkönnyebben tovaszállítani szerte az országba. S mikor aztán elsöpörte a várost, ezért a hajdani ringatásért szedett kései adót. Az újjáépítők lelkes nemzedéke ezek után nem tehetett mást, mint hogy olyan nagyvonalú tervet dolgozzon ki, amely párizsi szemmel nézve is a jövőnek szólt. Az árvíz után új életet kezdő Szegednek tulajdonképpen ez a legértékesebb műemléke: a körutak és sugárutak kirajzolódó ábrája — madártávlatból. Mert odáig, hogy ezek a körutak és sugárutak a nagyvárosi koncepcióhoz méltóak is legyenek építészetileg, még ma sem jutott cl a város. A másik fontos emlék, amely háromnegyed századon át a szegcdi gondolkodásmódot is meghatározta volt, a körtöltés. A hajdani, védvonal úgy lett részévé a mának, hogy elfoglalta a kirándulók és napozók serege, olyan természetességgel lett része a tarjáni (s leSz majd az újabb felsővárosi és északi lakónegyednek, mint a dunántúli városokban egy-egy természeti képződmény: hegy vagy domb. Pedig, ha a sétálók és kutyasétáltatók, kocogók és biciklisták nem is gondolnak erre: műemlék ez is a maga nemében. Néhány év múlva azonban — viták elültetésével — lassan azt is elfeledjük, hogy milyen volt a belvárosi Tisza-part, lépcsőkön ereszkedvén le egészen a vízig. Hegyi és dombi városoknak — melyek ráadásul kőből épültek már kezdetben is — nincs arra szükségük, amire az ilyen mocsárba, szigetekre települt, s ráadásul a téglát is csak a vályoggal felesben ismerő városnak. Az előbbiek emlékeit, múltját maguk az épen maradt utcák őrzik, Szeged viszont azt a korszakát éli, melynek végeztével a töppedt vályogházakból nem is marad semmi, marad legföljebb a védett városmag sok száz szobrával, emléktáblájával, de a hajdanira nem is igen emlékeztető utcasoraival. Nem is az emlék jelene, hanem a múlt jövője kívánná, hogy valamely jellegzetes épületben létesüljön várostörténeti múzeum, ahol a fejlődés különböző időszakait ismerhetnék meg Szeged polgárai: a jellegzetes házakat, városrészeket. bát beolvasztották a Somogyi könyvtárba, akkor nem volt belőle, csak két kötet.) A többit, mondjuk úgy, elvitte a víz, ámbár, ha néma víz vitte volna el, az is csak azt bizonyítaná, hogy akkor is voltak már Szegeden könyvkedvelő emberek.) A korabeli újsághírekből az is kitűnik, hogy Somogyinak az elképzelése túlmutatott az akkori kétségbeesett éveken. „Szegednek nemcsak gazdag városnak kell lennie, hanem művelt városnak is, mert az Alföld porából csak ezzel lehet európai magasságra emelkedni. Liverpoolt tíz, Hamburgot tizenkét nagy könyvtára legalábbis annyival vitte előre, mint népe szorgalma. Szegednek kultúrát kell adni addig is, míg egyetemet kap. belőle a tájékozottság többlete. A film neki szólt, aki készségesen tárulkozott föl előtte, mert szórakoztatta. Naiv kérdps: miért csak a Némó kapitany? Egyfelől: korántsem leheA szórakozás és a művészet fogalmi disszharmóniája épp oly csökönyös tévedése gondolkodásunknak, mint a művészeti műfajok „súlycsoportosítása". megkettőzése: könnyűre és nehézre. Nincs könnyű és neszórakoztat, nem biztos, hogy művészet, sok a kulturális szórakoztatásban az áruszerű, az ocsú, a giccs, a felszínes álművészet. Nekünk a két véglet között kell utat törni a művészetektől a közönségig. A párt Központi Bizottságának márciusi ülésén hozott határozata a közművelődés fejlesztéséről, mely jó időre ellátja munkával a kultúra társadalmi tett meggyőződve arról, hogy héz műfaj csak jó mű és hálózatát, a művészetek szeNAPSUGÁR — REMÉNY AZ ALFÖLD PORÁBÓL Erre a kultúrpalota nemigen lenne alkalmas, hiszen már Móra is azon kesergett, hogy kevés a hely könyvtárnak, s múzeumnak. Az utóbbinak 180 ezernyi gyűjteménytárgyából csak igen keveset láthatnak a látogatók, a hajdani szegedi ipar és élet rekvizítumai raktárakban vannak. Talán ha annak idején a katonai kincstár birtokába telekkönyvezett, s az árvíz után Szeged városnak visszaszolgáltatott várat nem bontják le, annak kazamatáiban több hely jutott volna a muzeális értékeknek, mint a vár helyén kialakított sétányon, és a kultúrpalotában! Néhai gazdagsága helyébe Szeged az árvíz után némi kulturális gazdagságot kapott. Ennek legbecsesebb emléké az a most már szilárdabb födémek után sóhajtozó könyvtár, amely ha nem is soha, de mindenesetre később lett volna meg, ha nem jár 1880-ban Szegeden Somogyi Károly esztergomi kanonok, akinek látogatásáról Móra így számolt be: április 27-én járt Szegeden életében először ... s ittléte első napján felajánlotta 43 ezer kötetnyi, akkor körülbelül félmillió forintra becsült könyvtárát az idegen várcenak, amelyet sohasem látott, s amely addig nyilván sohase hallotta a Somogyi Károly nevet. (A Kelemen-családdal való közeli atyafiság volt minden szegedi vonatkozása.) Ilyesmit itt 1880-ig csak az Ezeregy éjszakában olvastak, amelynek mind a tizennyolc kötete meg volt a régi „Szegedvárosi közkönyvtárban" a víz előtt, de amikor ezt a 3000 kötetes kis könyves szo-4 Meglett aztán az is. Igaz, _ az egyetemek jórésze még mindig a hajdani középületekben szorong, de javában tart az új szegedi egyetemi város építése is, újabb és újabb orvosegyetemi létesítmények fogják körül a híres parkot. Az árvíz emlékére épített Dóm és a tér nemcsak a szabadtérit adta a városnak, hanem visszaadta a legrégebbi műemléket is, a Dömötörtornyot. I (Az is igaz, hogy kis híja, le nem bontották.) Amiről a századfordulóra tekintgető ősök csak ábrándoztak, mindene meglett a városnak: nagyipara, egyeteme, kis- és nagykörútja. S amit az elődök nem is gondolhattak: kisvárosnyi Szegedeket gyártó házgyára. A jelen a múlt! nélkül azonban elértéktelenedne. Ezért fontosak a naphomlokúak, az alsóvárosi napsugaras házak, hogy ne pusztuljanak tovább, hanem működő fnuzeummá váljanak, ezért határozott, úgy a tanács, hogy a Kis-Tisza utcai halászgazda házakat a híd építésekor megkíméli: legyenek a dolgos múlt emlékei. Mert az ember, nem mint a víz. tudatosan bont és épít: őrzi létének örökségét. Veress Miklós neki a romantikus filmek, nél kezdődik és végződik a szórakozás, amit a kulturális javakból igényel magának. Másfelől: vajon nem követünk-e el hibát, amikor művészeti alkotások megítélésénél — talán ösztönösen, mert a fazont keressük, esztétikai normák keménygallérját — elmellőzzük azok szórakoztató jellegét, kikapcsoló szerepét, felüdítő szándékát. Kihallgatjuk, megrossz mű. Könnyebben befogadható és lassabban föltáruló. Honegger V. szimfóniája „nehezebb műfaj" Beethoven V. szimfóniájánál, holott a Csárdáskirálynő felől mindkettő „nehéz műfaj" — vagyis Honegger elfogadásáig messzebb kell begyalogolni a művészetértés sűrűjébe, Beethovenhez rövidebb út vezet, Kálmán Imre pedig itt van a közelben. Vargha Balázs magyarázta kérdezzük hogy mire taníta- frappansan egyik tévéóráján nak — s elfelejtjük hogy tanítványának, aki a modern közben szórakoztatnak is zene értelmetlenségéről pa(már amikor). A kettő nem naszkodott. Tudsz angolul? faggatta a fiút. Nem — szükségképpen azonos, mégsem választható szét egy- . ... , , mástól. Művészettörténeti lgy a vaIasz' AKKOr neKea az vizsgálódások mutatják ki, mikor és miért bomlott föl az ősi harmónia, tény: ma a köztudatbán művészet és szórakozás gyakran egymást kizáró, feleselő, ellentmondó fogalmak. A szórakozást kisajátító szolgáltatóipar ritkán tart számot művészi igényességre, de a művészetek sem perelnek a szolgáltatóiparért, szívesen engedik át a tömegszórakoztatás devalválódott cégjelét, pedig legfeljebb annak leértékelése miatt támadhatnak aggályok, a tömegekre szükség van. Az optimális mérce m-a sem lehet más. mint a művészetekkei fölkínált szórakoztatás, és viszont, ha a kettő együtt, közösen fejti ki hatását. A szórakoztató jelleg biztosítja a művészetek közönségtömegét. a művészetekpedig a szórakoztatás minőségét. Vagyis, át kell értékelni a szórakoztatás jelentéstartalmát. Ha finoman lehántjuk róla a szolgáltatásokkal forgalmazott műsoráru fogalmát. tisztább képet kapunk. A közönség szélesebb rétegeiben erősen él a kikapcsolódás igénye, ha ezt sikerülne felhajtóerőnek használni a művészetekhez, ha kamatjaival megtanulunk gazdálkodni. kölcsönösen nyer a közönség és a művészet. Persze a színház- és mozijegyekkel megvásárolt szórakozás akkor válik teljesebbé, tartalmasabbá, ha a néző nem mond le a fölajánlott szellemi torna izgalmairól, ha nyitott szemmél. füllel, értelemmel érkezik, ha többet kér és vár a puszta szórakoztatásnál, ha passzívanangol is értelmetlen? A fiú elhallgatott. repét a közművelődés szempontjából vizsgálta. Rövid, idevonatkozó prográmjával sem véletlenül szorgalmazza: „A művészet, művészeti szövetségek. alkotóműhelyek és a művészeti alkotásokat terjesztő intézmények feladata megteremteni a társadalom különböző rétegeivel azt a kapcsolatot, amely közelebb hozza a művészetet a társadalomhoz és a társadalmat a műveszethez." Ennek csak egyik módja a művészetekben rejlő szórakoztatási lehetőségek kiaknázása. Olyan kitűnő eszközeink vannak rá, mint a televízió, vagy a Szegedi Szabadtéri Játékok. A maga csatornáján mindkettő a művészetek tömegkapcsolai A művészet értését is meg tát keresi, szorgalmazza (a közművelődési határozat is megkülönböztetett figyelmet szentel nekik). De remek esélye van a filmnek, bizonyos szervezési formában a képzőművészetnek is (köztéri szobrok, parktárlatok, üzemek, intézmények falainak díszítése, iparművészeti tárgyak esztétikus és praktikus elhelyezése stb.). Csak fel kell kutatni bennük a tömeghatás lehetőségeit, és időt. enetgiát nem sajnálva — kihasználni. Nikolényí István Áfcadfák a SZOT-díjakat Kedden délelőtt a SZOT szerű és haladó. Ebben a székházában ünnepélyesen nehéz munkában az írók, kiosztották az 1974. évi művészek nemcsak alkotáSZOT-díjakat. saikkal, hanem gyakran Az ünnepségen részt vett közvetlen ismeretterjesztő Aczél György, az MSZMP tevékenységükkel is nagy Politikai Bizottságának tag- segítségét nyújtanak. A ja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, munkások nemcsak passzív szemlélői, hanem igényeket támasztó átélői a műalkotásoknak, a könyveknek, műsoroknak. A beszéd titán, Gáspár Kisházi Ödön, a Népköztár- Sándor, az MSZMR Politikai saság Elnöki Tanacsának- he- Bizottságának tagja, a SZOT lyettes elnöke. Orbán László főtitkára adta át a SZOTművelődésügyi minisztériu- díjakat. mi államtitkár és Dobozy SZOT-díjjal tüntették ki: Imre, a Magyar írók Szö- Bárányi Ferenc költőt, vetségének főtitkára. Dolgos János szerkesztő-ri... . , . „., , „ orri-ve portért, Fábián Zoltán írót, Vmzlay Gyula, a SZOT Finömkerámiaipari Műtitkara mondott beszedet. yek tervezőkollektíváját — A szocialista társadal- (tagjai: Ambrus Éva, Minya munkban a művészet em- Mária, Szekeres Károly), a berformáló tevékenység, s ez Gyarmathy Lívia — Böszöra művészekre nagy felelős- ményi Géza filmrendező-háséget, kötelezettséget ró. Az zaspárt, Györgyfalvai KataMSZMP Központi Bizottsá- lin koreográfust, Hézső Fegának a közelmúltban elfő- renc festőművészt, Horváth ülésezett a népfront járási elnöksége A Hazafias Népfront járá- fronttitkár előterjesztése si bizottságának kedden dél- alapján az elnökség elfogadután tartott elnökségi' ülé- ta a májusi békehónap esesén Lakatos Lajos, a járá- ményeinek járási programsí tanácsi hivatal csoportve- ke & barátságj h6_ zetoje a tavalyi telepules- J .- T „ fejlesztési verseny eredmé- naP Jarasl megnyitóját Banyeiről adott tájékoztatót. lástyán tartják május 10-én 1 ba " tariatokra, és érezzék tőművészt, Takács Erzsébet Kalló Antal járási nép- este 1 órakor, iát mindazt, ami szép, kor- szobrászművészt. Sándor színművészt, Jókai Anna írót, Komlós János színházigazgatót, LászióBencsik Sándor szociográfust. Lóránd István zenegadott közművelődési határozata az eddigieknél is jóval magasabb mércét állít mindannyiunk elé — mondotta többek között. — A szakszervezeti mozgalom szerzőt, Pákolitz István kölfontos feladatának tekinti, tőt, Pásztor János színműhogy tagsága körében egyre vészt, Préda Tibor filmrentöbben vegyenek a kezükbe dezőt, Sapszon Ferenc karkönyvet, járjanak színház- nagyot. Somogyi János fes\