Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 5. 7 A várospolitikai vita összefoglalása • A várospolitikai vita összefoglalása nek, egy •árosrekonstrukciónak a fák rekonstrukciója is része. A szemetelő és a madarakat tömegesen vonzó faíajták. vagy a laza szövésű, a vezetéket, a közlekedést veszélyeztető jegenyék nem tűrhetők meg nagyvárosban. A Kossuth Lajos sugárúton a faállományt jórészt meg tudjuk tartani. majd folyamatos cserével oldjuk meg a rekonstrukciót a Lenin körúton ugyanúgy, de ott még szaporulattal is számolunk a végleges kiépülésig. Fákat, fasorokat, parkokat bizonyos idő után éppen úgy fel kell újítani, mint épületeket vagy városrészeket. A ..fairtó", fanyüvő" várospolitika bélyege igazságtalan és hamis. Súlyos milliókat áldozunk a faállomány megvédésére, az ésszerűség határáig. Az E5_ös bejövő szakaszán például pár százezer forintból meg tudtuk volna oldani a közvilágítást, ha fákat áldozunk. Vállaltuk inkább a többszörös költséget. Igen erőteljes szervező munkát vállalt a tanács a faállomány megvédésére és gyarapítására. Tavaly 2000 fát ültettünk — az idén már eddig 3400at. Ennek a gyarapításnak a méltányolását valahogyan elkerüli a közfigyelem. A Móra-park szegényülése viszont nagyon fájdalmas veszteség. Több levélírónk szerint bármilyen anyagi áldozatot megért volna az a 121 fa, annak a környezetnek a megóvása. Mi volt a legfőbb nyomaték a partfal ilyen kiképzésében? Az ATIVIZIO igazgatója szinte minden kérdésre tájékoztató választ adott a vitában megjelent írásában. Mi. akik a tervezést is végigkísértük, láttuk, tapasztaltuk a tervezők gondjait és felelősségérzetét. A szakemberek így fogalmaztak: „Ha a partfal ismerné a statikát, már régen nem állna!" Különleges szerencse, hogy még nem omlott le. Sürgős, azonnali beavatkozásra van szükség, itt semmiféle kockázatot nem lehet megengedni, Inert a késedelem azzal a veszéllyel jár, hogy nemcsak a Móra-park egy része vesz el, habem maga a város is. Ezzel a feladattal nem lehet arra várni, hogy majd lesz a népgazdaságnak ötszázmillió vagy egymilliárd torint.ja az építkezésre! A talajmechanikai vizsgálatok Ilyen drámai felismerést eredmébyeztek. Bármilyen nagynak tűtaik az áldozat, a veszélyhez képest a legeredményesebb, leggyorsabb és legolcsóbb megoldást tartalmazza a terv, és egyúttal fesztétikai kárpótlást is ad majd, mert a Tisza így sokkal inkább a város részévé válik; a sétálók egészen a vízig megközelithetik. Elegáns lépcsősor húzódik majd a szép ívű kanyarulatban. Ennek a beruházásnak a fedezetét a kormány biztosította Szegednek. a város 40 millióval járul hozzá, hogy az esztétikai követelmények is megfelelően érvényesüljenek. Ugyanakkor az ATIVIZIG külön költséget vállalt magára, hogy fásítással kárpótolja a lakosságot a kényszerűen elvesztett Tisza-parti fákért. . Maradjunk méz; mindig a fáknál. A lakosság kellemes parkerdőket szeretne és azt is sokan szóvá teszik, hogy az új lakónegyedek természeti környezete sivár. Fák, parkok, szökőkutak, szobrok kellenének a geometrikus rendű térségekbe. Több közeli parkerdőre lenne szükség — hol számíthat ilyenekre a lakosság? A Tisza belső, városj árterülete ne«n esztétikus — mi lesz a sorsa? Az új lakónegyedekbe is zöldet, szökőkutat, szobrokat várnak az emberek — teljesül-e a kívánságuk? Parkerdőkre több területet is kijelöl az általános rendezési terv, de ennek megvalósítása ugyancsak komoly anyagi kérdés. A földek ugyanis vagy mezőgazdasági művelésre alkalmatlanok, s így fásítani is csak nagy költséget igénylő talajcserével lehet őket, vagy értékes termőföldek, amelyekről a téeszek csak magas kártérítésért mondanak le. A Maty-ér menti parkerdőre például már elkészültek a tervek, meg volt a fásításra is a fedezet az erdőrendezőségen, s a földtörvény közbeszólt. A paphalmi töltésnél is kinéztünk erre helyet, ugyanilyen tehertétellel. Leghamarabb a folyók árterén várhatunk eredményt, vagy Szőregen, a már meglevő kis tölgyes erdőnél, továbbá Mihólyteleken és az olajmezőn. Tápé fölött. A tárgyalások nem szünetelnek a téeszekkel és az erdőrendezőséggel. Az árterületre tervezett parkerdők megvalósulása a legközelebbi ígéret. Az ATIVIZIG-nél már készül a terv, társadalmi munkában. A szalámigyár fölött, a vízitelepig, majd utána a Boszorkányszigeten teremtünk kulturált környezetet. Az újszegedi parton, a híd alatt ugyancsak rendezni szeretnénk az árterületet. Ezekhez a vállalkozásokhoz nagyarányú társadalmi segítséget szeretnénk majd kérni a lakosságtól. Az új lakónegyedek sivársága csak átmeneti, hiszen a kiültetett fák növekedése sokat javít az itteni városképen. Tarján első ütemében már látszik az eredmény. Odesszában pedig a tízéves fák már a negyedik emeletig érnek. Nyolc-tíz év alatt a környezet egészen megváltozik. További törekvésünk, hogy az új lakókörzetekbe is előnevelt, 8—10 éves fákat ültessünk — mint például Tarján 6. ütemében —. s így jóval rövidebb idő alatt érvényesül a fák kedvező hatása. v Lakótelepeken belül nem gondolhatunk kisebb erdők telepítésére, mert anyagi törvényszerűség, hogy egy bizonyos laksürűséget el kell érni. Ilyen előnyös környezetet csak Svédországban és Finnországban tudnak teremteni, de ott is csak elvétve. Szökőkutakat terveztünk az új lakónegyedekbe, és a következő ötéves tervben bizonyára meg is tudjuk építeni őket. Olyan szökőkutak építésének nincs különösebb jelentősége, mint például a Dugonics téri — a Móra-parkéhoz hasonlónak pedig meglehetősen magas az építési és az üzemelési költsége. Mégis ilyesféle szökőkutat tervezünk építeni Tarján 7. ütemében, a leendő magasház előtti téren, s a záportározóban ugyancsak szökőkutat helyezünk majd el. Tarján esztétikai benyomását emeli majd az a 12 szobor is, amit a tanács vásárolt. Apróságnak tetszik, de fontos hangulati elem lehetne annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy a helyi autóbuszjáratban részt vevó buszokat élénk, a távolsági buszoktól elütő színűre fessék. örömmel fogadnánk a Volán ilyen intézkedését, de ismerve a vállalat gondjait, ez anyagi és forgalomszervezési gond egyszerre. Az átfestés igen nagy költség lenne, s egyúttal megfosztaná a vállalatot annak lehetőségétől, hogy a buszokat helyközi és távolsági utazásra egyaránt használja, márpedig egyelőre erre is szükség van. A további buszbeszerzéseknél lehetne törekedni arra, hogy a járművek folyamatos cseréje meghozza ezt a változást. Volt a vitában egy érdekes javaslat: a rókusi állomás fölött vezessük be az E5-ös utat. Ennek forgalmi előnyei kétségtelenek. Van"e ennek realitása? A térkép kifejezetten kínálja ezt a megoldást, ezt az egyszerű és logikus vonalvezetést. Ehhez az állomás teljes rekonstrukciójára is gondolni kellene. Az út tervezése ezzel a variánssal kezdődött, de nem lehetett összeegyeztetni a MÁV-val az érdekeket. És az is igaz, hogy az E5-ös bejövő szakasza nem itt lesz a jövőben, hanem a Csongrádi sugárúton. 1985től. ahogy az autópálya készen lesz, Sándorfalva felé kanyarodik, és közvetlen összeköttetésbe kerül majd a 47-es úttal, amely az új algyői hídhoz vezet. Ha már a bejövő utaknál tartunk. mérjük meg azt a véleményt is. hogy nagyobb gondot kellene fordítani a sugárutak épületeinek rekonstrukciójára, varosiasabb kiépítésére. A kulisszaszerű rekonstrukciónak nem vagyunk hívei, mert rendkívül költséges. A József Attila sugárúton megvalósul a felújítás a lakásépítési program keretében. Ugyanilyen megoldást tervezünk a Kossuth Lajos sugárút Hunyadi tér felőli oldalán. A másik oldalhoz nem tudunk nyúlni, mert üzemek, intézmények foglalják el. A Damjanich utcától befelé eső útszakaszon rendkívül sokat kell bontani, így csak más nagy. telepszerű építkezéssel együtt gondolhatunk rá, mert az úgynevezett „szanálási arány" itt igen magas lenne önmagában, negyven százalékon felüli. A Petőfi sugárút rekonstrukciója egyelőre nincs napirenden az olajfeltárás miatt. Itt csak az élelmiszeripari főiskola megépítése és az új szalámigyár épületei javítanak valamit a benyomáson. Régi vágya Szeged lakosságának a sugárutak magasrendű beépítettsége. de kevesen vették figyelembe. hogy ezeknek az utaknak a közművei korábban nem voltak meg. Most, hogy a közműhálózat kiépül, fokozatos változásokra lehet számítani, de arra nem, hogy a sugárutakat nagyvárosias épületekkel „beszegjük". A tömbszerű lakásépítés gazdasági előnyeiről nem lehet lemondani mindaddig, amíg sok ezer ember vár lakásra. Sok mindenre magyarázatot ad ez a beszélgetés — mégis az az ember érzése: a lakosságban sok a bizalmatlanság a várostervezőkkel szemben. A levelek szellemében ls ott bujkált vagy nyíltan kifejezésre is jutott ez. Mi lehet az oka ennek a megítélésnek és hogyan lehetne ezt a bizalmatlanságot megszüntetni? Érezzük ezt az idegenkedést, és nyomasztóan hat ránk. Kellemetlen és nehéz az örökös „gyanú" árnyékában dolgozni. Különösen annak tudatában, hogy a műszaki létesítményeket tervező, a városfejlesztést szervező szakemberek döntő többsége szegedi. Ez a város a szülőföldjük, életterük, munkájuk eredményéhez érzelmileg is kötődnek. Ezen felül: sohasem egy ember, de még csak nem is egy műszaki kollektíva dönt a fejlesztés időszerű feladatairól. Komoly testületek, tapasztalt várospolitikusok vizsgálnak meg minden elképzelést, s ezek nyilvánvalóan még inkább a lakosság érdekeinek kifejeződését keresik a tervekben, s kevésbé a műszaki szempontokat. Gyakorlatilag tehát nem érvényesülhet műszaki elfogultság, a közérdektől idegen műszaki megoldás. A várospolitikusok és a műszakiak vitái más természetűek, mint a műszakiak és a lakosság „ütköBefejezésül, a vita végső summázatául tartozunk annak megállapításával, hogy mindenkit a városszeretet vezérelt gondolatainak megfogalmazásában. Senki sem szenvedett tehát vereséget — ellenkezőleg: Szeged egész közössége nyert rajta. A városépítők újabb gondolatokat, vágyakat ismerhettek meg, a lakosság pedig ismét közelebbi ismeretségbe került a városfejlesztés vezérelveivel. Minthogy a városépítés és városfejlesztés hosszú folyamat, azt sem gondoljuk, hogy ezzel a vitával egyszer, s mindenkorra végeztünk. Sajnos, még az összefoglalóba sem kerülhetett bele minden, csak a legfontosabb kérdések magyarázata. Lesz azonban még alkalom arra, hogy a tervek, a beruházósok aktuális ismertetésekor törlesszük az adósságot, és a részletkérdésekre is választ adjunk. Akár a megvalósítás folyamatában, akár a tervek továbbfejlesztésében számos alkalom kínálkozik majd a jövőben is, hogy kollektív bölcsességgel, a bírálat- és a javaslattétel demokratikus lehetőségével éljünk. Csak azt ne gondoljuk, hogy lesz olyan elképzelés és megoldás, amely egyformán szimpatikus lesz mindenkinek. Éppen a vitában bizonyosodott be, hogy hányféle vélemény ütköáik meg naponta. Megvalósulnia mégis annak kell, amely a műszaki lehetőségeket, az anyagi teherbírást és a lakosság érdekeit legoptimálisabban egyesíti. 1 összeállította: \SZ. SIMON ISTVÁN zései", mert a várospolitikusok beavatottabbak az anyagi lehetőségekbe is. Ismerik a népgazdaság és a város anyagi teherbírását. Más szakmákba nem szólnak így bele az emberek, de a várostervezéssel minden, szülőföldiét szerető lakos törődik. A műszakiak és a városszerető lakosság között, a jobb megértés és az egymásra utaltság miatt jó lenne hidat verni, közvetlen kapcsolatot teremteni. A műszaki megfontolásoknak a hátterét nem ismerik kellőképpen az emberek, hiszen ők nem végeznek talajmechanikai vizsgálatokat, statikai számításokat, nem foglalkoznak forgalomszámlálással, nem ismerik a technológiai lehetőségeket, a költségtényezőket, az építőkapacitást, a kivitelezés reális határidőit stb. Mindenekelőtt több alkalom kellene a közvetlen párbeszédre. és régi óhaj egy olyan bemutatóterem, ahol makettekkel, filmekkel, magyarázó, kisérőszöveggel kommentálhatnánk a városfejlesztés jelentős kezdeményezéseit. Így a jelenlegi „tetszik" — „nem tetszik" viszony tartalmasabbá válna, s kölcsönösen kamatozna. Az idegenforgalomban is hasznát lehetne ennek venni. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kapcsolat önmagában is sok mindent egyszerűsítene. Máig is szemünkre vetik, hogy keskenyek a tarjáni utak. A tervek viszont tartalmaznak egy másik, ugyanilyen útpályát; annak a helye is megvan, a megépítés szándéka is él. Aki ezt nem tudja — ésszerűtlenséget, ostobaságot feltételez. A célok megvalósításában ís hasznot ígér a jó kapcsolat. Tarján 8. ütemében például nagy gonddal védte a tervező a japán szilvafákat, mint ritkaságokat, és az ezüstlevelű hársakat. A tervrajzon bekarikázták: védendő fák! A kivitelezés során mégis elfogytak a fák ... Nem fért be a teherautó, nem figyelt eléggé a művezető ... Ilyen esetekben a lakosság ébersége, városszerető fellépése hatásosan találkozna a műszaki elgondolással.