Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

JKSSftttNAB, m MÁJUS £ 3 A MAV kiváló brigádja AKIK AZ EGYENRUHÁT OSZTJÁK Az utazóközönség lelki sze­mei előtt — ha a MÁV szót hallja — pirossapkás forgal­mista jelenik meg, mozdony­vezető, kalauz, zászlót len­geti) vasutas, kapus, aki pe­ronjegyet kér, ha kimerész­kedünk búcsúzó ismerőseink­kel a váróteremből. Az egyenruha elmaradhatatlan, „civil" vasutast el se tudunk képzelni. Pedig van. Sze­ged­Rókus pálya­udvaron találkoztam a Há­mán Kató szocialista brigád­dal, a tagok — egy kivétel­lel — valamennyien civil ru­hái viseltek a munkakö­peny alatt. Vasutas nyelven szólva a MÁV Szegedi Igaz­gatósága Osztószertárfőnök­pégének egyenruha számadó­Ságara kopogtattam be, an­nak a brigádnak a munkahe­lyére, amely a munka ün­nepere a MÁV vezérigazga­tóságától, valamint a Vas­utas Szakszervezet elnöksé­géből megkapta a MÁV Ki­váló Brigádja címet, ök lát­ják el a szegedi igazgatóság egész területének dolgozóit egyenruhával. Hatan vannak a brigádban, havonta 8—10 millió forint érték fordul meg a kezükön. Ez azt je­lenti, hogy évente átlagosan T00 ezer ruhadarabot adnak Ip, szinte ugyanennyit vissza fe vesznek. Feladatuk pon­tos, körültekintő munkavég­zést igényel, hatalmas érték­kel bánnak, itt nincs „káló", mindennek meg kell lenni. A négy asszony és a két fér­fi brigádtárs jól tudja ezt, leltárhiányuk még sosem volt. Konténerekbe, ládákba csomagolják az egyenruhá­kat, egyszerre 15—20 állo­másra küldenek szállít­mányt, az igénylésnek meg­felelően. A brigád tizenkét éve alakult meg. Kétszer nyertek bronz fokozatot, egyszer ezüstöt, két éve ara­nyat. A jelenlegi összetétel: Pusztai Ferencné brigádve­zető. Hányi Tiborné. Halász Imréné, Lengyel Mátyásné, Vőneki Balázs, Dáni Zoltán. hoz szükséges meleg családi légkört. Azt is elmondja, hogy nem ismernek lehetet­lent, mindent megoldanak közösen, egymást segítve, ritkán fordulnak a főnökhöz segítségért. Szavaiból érzem, mennyire szereti azt a kol­lektívát, amelynek az élére választották — mástól tu­dom, hogy sokat is tesz érte. T — Nem A SZÁMADÓ Pusztai A BRIGÁD- Ferenc­V'EZETÖ né mun­kaköre nem kifejezetten irodai, az egyenruhák kiküldésével, visszavételezésével kapcsola­tosan egy kevés fizikai mun­ka is akad. — Szeretem ezt a mun­kát — mondja —, emberek­kel is kell foglalkozni, nem vagyok íróasztalhoz kötve, nekem való, bonyolult, de változatos feladat. Pusztainé mozgékony fia­talasszony, két gyermek any­ja. önmagáról keveset be­szél, annál többet a brigád­ról. Mindenkinek van vala­milyen társadalmi funkciója — ő például a részleg KST­pénztárosa. a szakszervezet­ben az üdültetés, a betegse­gclyczés kérdéseivel foglal­kozik, és egyetlen brigádtag seri nélkülözi a jó munfeá­juhász — jegy­zi meg nevetve — hanem a csapat kapitánya. Feladatom az egyenruha-igénylések össze­sítése, készletgazdálkodás, a csoport munkájának irányí­tása. Hányi Tibornérói van szó. Energikus, vígkedélyű, vé­kony asszony, vállain a raktározás gondja, az anyagi és erkölcsi felelősség a cso­portban dolgozó emberek te­vékenységéért. A MÁV-hoz 16 éve jött, a kitüntetett bri­gád egyik alapító tagja. Egy tizenkét éves fia van, a fér­je nem vasutas, de az 6 csa­ládjában a dédnagyapától kezdve mindenki a MÁV-nál dolgozott. Van egy fényké­pe, amelyen a dédi kemény­kalapban, fehér kesztyűben látható egy özönvíz előtti mozdony „fedélzetén". Jól érzi itt magát. A szakszerve­zeti bizottság termelési fele­lőse, részt vesz a munkaver­seny-szempontok összeállítá­sában, az év végi értékelés­ben. ismeri a különböző ver­senyformákat, szívesen szá­mol be társainak az eredmé­nyekről. Összekötő kapocs a brigád és a nagyobb közös­ség között. Ezt Ha­nyiné mondta Halász Imrénérői, aki két év múl­va nyugdíjba megy, de rá­gondolni is szívszorító, mi lesz a szertárral nélküle. A többiek kórusban helyesel­nek. Halászná 22 éve dolgo­zik Rókuson, ő is alapító tagja a brigádnak. Aki rá­néz, nem hinné, hogy ilyen közel a nyugdíj, pedig két nagy fia, meg egy unokája van. Halászná közel 20 évig volt a szakszervezeti bizottság gazdasági felelőse, most a műhelybizottság pénzügy­minisztere. Munkatársai elő­re sajnálják, hogy meg kell válniuk tőle, annyira meg­kedvelték, meg szükségük van sokéves tapasztalatá­ra is. A FÉRFIAK A SZERTÁR TARTOZÉKA A Há­mán Ka­tó szocia­lista bri­gád gerincét a nők képvise­lik, mégse érzik magukat hátrányban a férfiak. Vőne­ki Balázs a vasúti szabóság­ban kezdte pályafutását a MÁV-nál. Később minőségi átvevő lett a raktárban az asszonyok között, nem akart megválni a szolgálati hely­től. Most emelővillás targon­cán dolgozik, nemcsak az egyenruhák szállításánál, hanem egyéb anyagmozgatás­ban is. Akik szeretik a ke­rékpársportot, bizonyára is­merik. Alig 12 éve hagyta abba az aktív versenyzést, azóta az SZVSE kerékpáros­szakosztályának vezetője. A másik férfi, Dáni Zoltán, két éve lett a brigád tagja, de kötelessége rövidesen más­hová szólítja. Vállalta, hogy mindenféle munkakört meg­tanul a főnökségen, így egyik helyről a másikra kerül. Na­gyon fiatal még, csak tanul­jon, ha úgyis szívesen csi­nálja — így az asszonyok. Beszélgetés közben megér­kezett a főnök, Verók Pál. Igazságos tárgyilagossággal értékelte a brigád munkáját, mégis csupa dicséret lett be­lőle. Meg is érdemlik. Bálint Ibolya elsöprő temperamentummal rendelkezik, valóban olyan, mint a lavina, azzal a kü­lönbséggel, hogy az ő nyo­mában nem jár rombolás. A raktárban előforduló vala­mennyi munkafolyamatot be­tanulta 1958 májusa óta. Ha valaki beteg, ha valaki sza­badságon van. nincs problé­ma, ott a Lengyelné. Erede­ti munkaköre anyagkiadó, de nincs fennakadás akkor se, ha irodai munkába kell be­ugrani. Mellesleg nőfelelős a szakszervezeti bizottság­ban, meg ha rossz a konté­ner zárószerkezete, akkor al­kalmi kovács, mert az élet nem állhat meg. Május 1-én volt kétéves az unokája, na­gyon büszke rá. tőlük azt a támoga­tást, amelyet nevelő­munkánkban az ed­digiekben sem nél­külözhettünk. Kívánjuk, hogy lel­jék örömüket gyer­mekeikben, mindig büszkék lehessenek fiaikra, lányaikra. Őszinte szívvel kí­vánunk nagyon sok boldogságot és jó egészséget. KISZ CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA MAGYAR ÜTTÖRÖK SZÖVETSÉGE CSONGRÁD MEGYEI ELNÖKSÉGE Anyánk és hazánk M ég a haza humuszát, homokját, rö­gét, kövét is anyaföldnek nevezzük. S a hazát, ezt a bölcsőnek és ko­porsónak egyaránt alkalmas territóriumot is gyakorta úgy szólongatják vándorok és költők, kivándoroltak és hazatérők, mint édesanyjukat. Petőfi, ha sóhajtásmély hasonlatot akar mondani két folyó ta­lálkozására. azt írja, hogy a kis Túr úgy siet a Tiszába, mint a gyermek anyja ke­belére. A modern költőnek az anya „ter­mő. ékes ág", amint az volt az emberiség hajdankorában is, az élet és gazdagság jelképe, forrása. Az utópiák kedvelt jövendölése, hogy fölöslegessé válik a család, anakroniszti­kussá az anyai hivatás. Huxley Szép új világában, ahol lombikok-szülte gyerekek népesítik be a városokat, csak egy rezer­vátumban tűnik fel az anya alakja, mint tragikomikus, de az érzelmi kietlenségben mégis fölmagasztosuló ember. A jövendö­lések cáfolata azonban a múlt: az, hogy csupán az anyai szerep változott, csak a család szerkezete változott, de lényegük nem. Az anya megmaradt a legkisebb em­beri közösséget, a családot összetartó erő­nek a társadalmi és történelmi változások közepette, s csak igazának tudatában lett szilárdabb, ha ügy tetszik, egyenjogú. Anyaföld, anyanyelv. Metaforák. Az ala­kuló világban állandóságot jelölő szóké­pek. Ami az anyák, az anyaság körül csak múlandó volt, azt felejtjük el. A terhes nőt bepókhálózó babonákat, az anya jo­gait és kötelességeit meghatározó konven­ciókat, férfiúi és társadalmi előítéleteket, szokásokat. Annak a változásnak korát él­jük, amikor a valódi emberi értékekre épü­lő közösségek bizonyítják életképességü­ket, amikor minden eddiginél hevesebb eti­kai forradalom bontakozik ki az álszemé­rem, az álszentség, az álértékek megdön­tésére. S ennek az erkölcsi forradalomnak egyik célja, hogy a nők, az asszonyok — az anyák egyenjogúak legyenek. Nem mint e küzdelmek tárgya, hanem mint emberek: nem a kilópondban mért munka, nem a stopperrel mért versenyidő, nem a halha­tatlansággal méricskélt szellemi erő, ha­nem a jövendővel mért érték határozza meg helyüket az életben és a szocialista társadalomban. Az ünnephez ünnepi szavak illenének. De ilyenkor amúgy is túl sok tószt hang­zik el. virágüzlet üresedik kopárrá. Hagy­junk valamit az ünnep utánra is: megér­tést, megbecsülést az anyáknak munka­helyükön. ahonnan a jövendő nemzedék, a leendő munkássereg megszületéséért, föl­neveléséért, tanításáért, vagy egészségessé ápolásáért maradnak távol néhány napra, hónapra, esztendőre. Ünnepek utáni sze­retetet a kipirult arcú gyerekektől, virággal és távirattal lelkesedőktől, akik türelmet­lenségükben már a jövő században járnak, s nem értik meg, hogy a házi munkák, az idegeskedések, az elintéznivalók javarésze még édesanyjuk vállait nyomja; akiknek műveltsége már rakétákon nyargalászik, s ezért nem tudnak megállni öregedő édes­anyjuk, nagyanyjuk lassan nyikorgó gon­dolatainál. Mert vasárnapi nemzet va­gyunk, ki néha elfeledünk hétfőn is rá­hajolni arra a kézre, amelybe virágot nyomtunk az előző ünnepnapon! A z idei anyák napján különben is csak ráadás a rózsák és szegfűk, a margaréták és tulipánok milliója. Az anyák az igazi ajándékot (mely már régóta kijár nekik) a nemzet, a haza kép­viselőitől kapták az országgyűlésen: az újabb emberjogokat. Szép, romantikus, ér­zelmes mondatokat lehetne tehát mellékel­ni ehhez az ajándékhoz, de fonlosabbakat is. Ezen az anyák napján hadd kívánjunk a minket megszülő, fölnevelő, emberré igazító asszonyoknak szép, világos, tágas, gyerekméretű otthonokat, gondjaikat eny­hítő napfényes bölcsödékei, a család tisz­teletére nevelő óvodákat, a nyugodt mun­kát biztosító, korszerű, a jövőnek épített iskolákat, társul emberi embereket. Nem virágos szavakat, de virágot, nem családias hangulatot, hanem megbonthatatlan csa­ládot. VERESS MIKLÓS A LAVINA — Ha Rozika megin­dul, men­ni kell mindennek— fújják vidáman az asszonyok. Len­gyel Mátyásné nem a terme­ténél fogva kapta ezt a be- " Közlekedés­Eltemették dr. Csanádi Györgyöt cenevet, hanem azért, mertj Minisztérium, a tudomá­Szombaton, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában mély részvét­tel temették el dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi minisztert, Kossuth­és Állami-díjas akadémikust. A ravatalnál párt- és állami vezetők, az Elnöki Tanács, a kormány, a tábornoki kar, a és Postaügyi nyos és társadalmi élet is­mert személyiségei álltak díszőrséget; s 10 órától több ezren rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa nevében dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese vett búcsút dr. Csanádi Györgytől, a pánt hű tagjatói, -a nagy tw­dasú és élete utolsó pillana­táig fáradhatatlan, tevékeny emberétől. A beszédek elhangzása után a gyászinduló hangjai mellett a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára, a sír­kertbe dr. Csanádi Györgyöt. Sírját elborították a kegye­let koszorúi, virágai. A temetés az Internacio­nálé hangjaival ért -véget. (MT* Együttműködés A Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztarsasag között fennálló kulturális egyezmény végrehajtása cél­jából Budapesten aláírták az 1974—75. évre szóló kulturá­lis, oktatási és tudományos együttműködési munkater­vet. A dokumentum alapján sor kerül ösztöndíjasok, múzeumi és könyvtári szak­emberek cseréjére, a művé­szeti, valamint az írószövet­segek közötti kapcsolatok ki­'"saéJesiteseae Köszöntő Szeretettel és mély tisztelettel köszönt­jük az édesanyákat ezen a szép napon. Hálás szívvel mon­dunk köszönetet a szeretetért. gondos­kodásért, az aggódó szigorért, önfeláldozó munkájukért, fára­dozásukért, hogy ha­zájukat szerető, szo­cialista társadalmunk felvirágoztatásán munkálkodó, becsü­letes állampolgárokat neveljenek. Anyák napján, ezen az örömteli ünnepen továbbra is kérjük f

Next

/
Thumbnails
Contents