Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

JKSSftttNAB, m MÁJUS £ 3 A MAV kiváló brigádja AKIK AZ EGYENRUHÁT OSZTJÁK Az utazóközönség lelki szemei előtt — ha a MÁV szót hallja — pirossapkás forgalmista jelenik meg, mozdonyvezető, kalauz, zászlót lengeti) vasutas, kapus, aki peronjegyet kér, ha kimerészkedünk búcsúzó ismerőseinkkel a váróteremből. Az egyenruha elmaradhatatlan, „civil" vasutast el se tudunk képzelni. Pedig van. SzegedRókus pályaudvaron találkoztam a Hámán Kató szocialista brigáddal, a tagok — egy kivétellel — valamennyien civil ruhái viseltek a munkaköpeny alatt. Vasutas nyelven szólva a MÁV Szegedi Igazgatósága Osztószertárfőnökpégének egyenruha számadóSágara kopogtattam be, annak a brigádnak a munkahelyére, amely a munka ünnepere a MÁV vezérigazgatóságától, valamint a Vasutas Szakszervezet elnökségéből megkapta a MÁV Kiváló Brigádja címet, ök látják el a szegedi igazgatóság egész területének dolgozóit egyenruhával. Hatan vannak a brigádban, havonta 8—10 millió forint érték fordul meg a kezükön. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan T00 ezer ruhadarabot adnak Ip, szinte ugyanennyit vissza fe vesznek. Feladatuk pontos, körültekintő munkavégzést igényel, hatalmas értékkel bánnak, itt nincs „káló", mindennek meg kell lenni. A négy asszony és a két férfi brigádtárs jól tudja ezt, leltárhiányuk még sosem volt. Konténerekbe, ládákba csomagolják az egyenruhákat, egyszerre 15—20 állomásra küldenek szállítmányt, az igénylésnek megfelelően. A brigád tizenkét éve alakult meg. Kétszer nyertek bronz fokozatot, egyszer ezüstöt, két éve aranyat. A jelenlegi összetétel: Pusztai Ferencné brigádvezető. Hányi Tiborné. Halász Imréné, Lengyel Mátyásné, Vőneki Balázs, Dáni Zoltán. hoz szükséges meleg családi légkört. Azt is elmondja, hogy nem ismernek lehetetlent, mindent megoldanak közösen, egymást segítve, ritkán fordulnak a főnökhöz segítségért. Szavaiból érzem, mennyire szereti azt a kollektívát, amelynek az élére választották — mástól tudom, hogy sokat is tesz érte. T — Nem A SZÁMADÓ Pusztai A BRIGÁD- FerencV'EZETÖ né munkaköre nem kifejezetten irodai, az egyenruhák kiküldésével, visszavételezésével kapcsolatosan egy kevés fizikai munka is akad. — Szeretem ezt a munkát — mondja —, emberekkel is kell foglalkozni, nem vagyok íróasztalhoz kötve, nekem való, bonyolult, de változatos feladat. Pusztainé mozgékony fiatalasszony, két gyermek anyja. önmagáról keveset beszél, annál többet a brigádról. Mindenkinek van valamilyen társadalmi funkciója — ő például a részleg KSTpénztárosa. a szakszervezetben az üdültetés, a betegsegclyczés kérdéseivel foglalkozik, és egyetlen brigádtag seri nélkülözi a jó munfeájuhász — jegyzi meg nevetve — hanem a csapat kapitánya. Feladatom az egyenruha-igénylések összesítése, készletgazdálkodás, a csoport munkájának irányítása. Hányi Tibornérói van szó. Energikus, vígkedélyű, vékony asszony, vállain a raktározás gondja, az anyagi és erkölcsi felelősség a csoportban dolgozó emberek tevékenységéért. A MÁV-hoz 16 éve jött, a kitüntetett brigád egyik alapító tagja. Egy tizenkét éves fia van, a férje nem vasutas, de az 6 családjában a dédnagyapától kezdve mindenki a MÁV-nál dolgozott. Van egy fényképe, amelyen a dédi keménykalapban, fehér kesztyűben látható egy özönvíz előtti mozdony „fedélzetén". Jól érzi itt magát. A szakszervezeti bizottság termelési felelőse, részt vesz a munkaverseny-szempontok összeállításában, az év végi értékelésben. ismeri a különböző versenyformákat, szívesen számol be társainak az eredményekről. Összekötő kapocs a brigád és a nagyobb közösség között. Ezt Hanyiné mondta Halász Imrénérői, aki két év múlva nyugdíjba megy, de rágondolni is szívszorító, mi lesz a szertárral nélküle. A többiek kórusban helyeselnek. Halászná 22 éve dolgozik Rókuson, ő is alapító tagja a brigádnak. Aki ránéz, nem hinné, hogy ilyen közel a nyugdíj, pedig két nagy fia, meg egy unokája van. Halászná közel 20 évig volt a szakszervezeti bizottság gazdasági felelőse, most a műhelybizottság pénzügyminisztere. Munkatársai előre sajnálják, hogy meg kell válniuk tőle, annyira megkedvelték, meg szükségük van sokéves tapasztalatára is. A FÉRFIAK A SZERTÁR TARTOZÉKA A Hámán Kató szocialista brigád gerincét a nők képviselik, mégse érzik magukat hátrányban a férfiak. Vőneki Balázs a vasúti szabóságban kezdte pályafutását a MÁV-nál. Később minőségi átvevő lett a raktárban az asszonyok között, nem akart megválni a szolgálati helytől. Most emelővillás targoncán dolgozik, nemcsak az egyenruhák szállításánál, hanem egyéb anyagmozgatásban is. Akik szeretik a kerékpársportot, bizonyára ismerik. Alig 12 éve hagyta abba az aktív versenyzést, azóta az SZVSE kerékpárosszakosztályának vezetője. A másik férfi, Dáni Zoltán, két éve lett a brigád tagja, de kötelessége rövidesen máshová szólítja. Vállalta, hogy mindenféle munkakört megtanul a főnökségen, így egyik helyről a másikra kerül. Nagyon fiatal még, csak tanuljon, ha úgyis szívesen csinálja — így az asszonyok. Beszélgetés közben megérkezett a főnök, Verók Pál. Igazságos tárgyilagossággal értékelte a brigád munkáját, mégis csupa dicséret lett belőle. Meg is érdemlik. Bálint Ibolya elsöprő temperamentummal rendelkezik, valóban olyan, mint a lavina, azzal a különbséggel, hogy az ő nyomában nem jár rombolás. A raktárban előforduló valamennyi munkafolyamatot betanulta 1958 májusa óta. Ha valaki beteg, ha valaki szabadságon van. nincs probléma, ott a Lengyelné. Eredeti munkaköre anyagkiadó, de nincs fennakadás akkor se, ha irodai munkába kell beugrani. Mellesleg nőfelelős a szakszervezeti bizottságban, meg ha rossz a konténer zárószerkezete, akkor alkalmi kovács, mert az élet nem állhat meg. Május 1-én volt kétéves az unokája, nagyon büszke rá. tőlük azt a támogatást, amelyet nevelőmunkánkban az eddigiekben sem nélkülözhettünk. Kívánjuk, hogy leljék örömüket gyermekeikben, mindig büszkék lehessenek fiaikra, lányaikra. Őszinte szívvel kívánunk nagyon sok boldogságot és jó egészséget. KISZ CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA MAGYAR ÜTTÖRÖK SZÖVETSÉGE CSONGRÁD MEGYEI ELNÖKSÉGE Anyánk és hazánk M

ég a haza humuszát, homokját, rögét, kövét is anyaföldnek nevezzük. S a hazát, ezt a bölcsőnek és koporsónak egyaránt alkalmas territóriumot is gyakorta úgy szólongatják vándorok és költők, kivándoroltak és hazatérők, mint édesanyjukat. Petőfi, ha sóhajtásmély hasonlatot akar mondani két folyó találkozására. azt írja, hogy a kis Túr úgy siet a Tiszába, mint a gyermek anyja kebelére. A modern költőnek az anya „termő. ékes ág", amint az volt az emberiség hajdankorában is, az élet és gazdagság jelképe, forrása. Az utópiák kedvelt jövendölése, hogy fölöslegessé válik a család, anakronisztikussá az anyai hivatás. Huxley Szép új világában, ahol lombikok-szülte gyerekek népesítik be a városokat, csak egy rezervátumban tűnik fel az anya alakja, mint tragikomikus, de az érzelmi kietlenségben mégis fölmagasztosuló ember. A jövendölések cáfolata azonban a múlt: az, hogy csupán az anyai szerep változott, csak a család szerkezete változott, de lényegük nem. Az anya megmaradt a legkisebb emberi közösséget, a családot összetartó erőnek a társadalmi és történelmi változások közepette, s csak igazának tudatában lett szilárdabb, ha ügy tetszik, egyenjogú. Anyaföld, anyanyelv. Metaforák. Az alakuló világban állandóságot jelölő szóképek. Ami az anyák, az anyaság körül csak múlandó volt, azt felejtjük el. A terhes nőt bepókhálózó babonákat, az anya jogait és kötelességeit meghatározó konvenciókat, férfiúi és társadalmi előítéleteket, szokásokat. Annak a változásnak korát éljük, amikor a valódi emberi értékekre épülő közösségek bizonyítják életképességüket, amikor minden eddiginél hevesebb etikai forradalom bontakozik ki az álszemérem, az álszentség, az álértékek megdöntésére. S ennek az erkölcsi forradalomnak egyik célja, hogy a nők, az asszonyok — az anyák egyenjogúak legyenek. Nem mint e küzdelmek tárgya, hanem mint emberek: nem a kilópondban mért munka, nem a stopperrel mért versenyidő, nem a halhatatlansággal méricskélt szellemi erő, hanem a jövendővel mért érték határozza meg helyüket az életben és a szocialista társadalomban. Az ünnephez ünnepi szavak illenének. De ilyenkor amúgy is túl sok tószt hangzik el. virágüzlet üresedik kopárrá. Hagyjunk valamit az ünnep utánra is: megértést, megbecsülést az anyáknak munkahelyükön. ahonnan a jövendő nemzedék, a leendő munkássereg megszületéséért, fölneveléséért, tanításáért, vagy egészségessé ápolásáért maradnak távol néhány napra, hónapra, esztendőre. Ünnepek utáni szeretetet a kipirult arcú gyerekektől, virággal és távirattal lelkesedőktől, akik türelmetlenségükben már a jövő században járnak, s nem értik meg, hogy a házi munkák, az idegeskedések, az elintéznivalók javarésze még édesanyjuk vállait nyomja; akiknek műveltsége már rakétákon nyargalászik, s ezért nem tudnak megállni öregedő édesanyjuk, nagyanyjuk lassan nyikorgó gondolatainál. Mert vasárnapi nemzet vagyunk, ki néha elfeledünk hétfőn is ráhajolni arra a kézre, amelybe virágot nyomtunk az előző ünnepnapon! A

z idei anyák napján különben is csak ráadás a rózsák és szegfűk, a margaréták és tulipánok milliója. Az anyák az igazi ajándékot (mely már régóta kijár nekik) a nemzet, a haza képviselőitől kapták az országgyűlésen: az újabb emberjogokat. Szép, romantikus, érzelmes mondatokat lehetne tehát mellékelni ehhez az ajándékhoz, de fonlosabbakat is. Ezen az anyák napján hadd kívánjunk a minket megszülő, fölnevelő, emberré igazító asszonyoknak szép, világos, tágas, gyerekméretű otthonokat, gondjaikat enyhítő napfényes bölcsödékei, a család tiszteletére nevelő óvodákat, a nyugodt munkát biztosító, korszerű, a jövőnek épített iskolákat, társul emberi embereket. Nem virágos szavakat, de virágot, nem családias hangulatot, hanem megbonthatatlan családot. VERESS MIKLÓS A LAVINA — Ha Rozika megindul, menni kell mindennek— fújják vidáman az asszonyok. Lengyel Mátyásné nem a termeténél fogva kapta ezt a be- " KözlekedésEltemették dr. Csanádi Györgyöt cenevet, hanem azért, mertj Minisztérium, a tudomáSzombaton, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában mély részvéttel temették el dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztert, Kossuthés Állami-díjas akadémikust. A ravatalnál párt- és állami vezetők, az Elnöki Tanács, a kormány, a tábornoki kar, a és Postaügyi nyos és társadalmi élet ismert személyiségei álltak díszőrséget; s 10 órától több ezren rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese vett búcsút dr. Csanádi Györgytől, a pánt hű tagjatói, -a nagy twdasú és élete utolsó pillanatáig fáradhatatlan, tevékeny emberétől. A beszédek elhangzása után a gyászinduló hangjai mellett a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára, a sírkertbe dr. Csanádi Györgyöt. Sírját elborították a kegyelet koszorúi, virágai. A temetés az Internacionálé hangjaival ért -véget. (MT* Együttműködés A Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztarsasag között fennálló kulturális egyezmény végrehajtása céljából Budapesten aláírták az 1974—75. évre szóló kulturális, oktatási és tudományos együttműködési munkatervet. A dokumentum alapján sor kerül ösztöndíjasok, múzeumi és könyvtári szakemberek cseréjére, a művészeti, valamint az írószövetsegek közötti kapcsolatok ki'"saéJesiteseae Köszöntő Szeretettel és mély tisztelettel köszöntjük az édesanyákat ezen a szép napon. Hálás szívvel mondunk köszönetet a szeretetért. gondoskodásért, az aggódó szigorért, önfeláldozó munkájukért, fáradozásukért, hogy hazájukat szerető, szocialista társadalmunk felvirágoztatásán munkálkodó, becsületes állampolgárokat neveljenek. Anyák napján, ezen az örömteli ünnepen továbbra is kérjük f