Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

A szegedi Operában: Az öreg hölgy látogatása Szeged hangulatáért Hozzászólós a Délmagyarország cikkéhez Á bécsi zeneakadémia professzorának, Gottfried von Bitiemnek neve ismerős a szegedi Operában. Tíz esztendeje Vaszy Viktorék mutatták be Biinchner drá­májából írt operáját, a Danton halalát, 1965-ben Medúza című balettje ment Szegeden, s most a legutóbbi Einem-opera, Az öreg hölgy látogatása kerül — megint szegedi közvetí­téssel —* a hazai operaszín­padra: az április 19-i pre­miert egyenesben adja ará­déi. Az öreg hölgyet három eve a Bécsi Ünnepi Hete­ken látta először a publi­kum (Chirista Ludwiggal a címszerepben), azóta német nyelvterületen az utóbbi évek legnagyobb sikere. Az opera nemcsak címében azo­nos Friedrich Dürrenmatt népszerű „tragikus komédiá­jával", de (a drámából szü­letett operák örök konflik­tusait feloldandó) librettóját is az eredeti mű szerzője, maga Dürrenmatt írta. A két kortárs-szerző sze­rencsés találkozásának mondja Az öreg hölgyet Horváth Zoltán, a szegedi előadás rendezője is: — A szövegíró hiteles drá­masűrítése tette lehetővé, hogy a zeneszerző olyan ef­fektusokban, színekkel dol­gozzon, amelyek szinkron­ban vannak a darab szerep­lőinek jellemével, az egész mű sajátos gondolatvilágá­val. Einem zenéjében is a tragikus komédia látszik. A hallásra érthetővé tenni ezt a bonyolult gondolatrend­szert. A krimiszerűen izgal­mas történetet kihasználva kell a modern dramaturgia remek helyzeteit és karak. polgár kegyetlen önmarcan- tereit kialakítani, hogy a két főhős különbözősége és a körülöttük élők harca vilá­gossá váljék. Einem rendkí­vül hatásos zenéjével nagy segítséget nyújt az előadók­nak. A tíz képből álló mű folyamatosságát, a közjáté­kok cselekménvesítésével igyekeztünk biztosítani, hogy a feszült légkörből egy pil­lanatra se szakadjon ki a néző. A bécsi premiert ugyan nem látta Horváth Zoltán, de jó két hete kiutazott Karl-Marx-Stadtba, ahol egy szuggesztív, jól szervezett, de a szegeditől különböző jellegű előadását nézte meg. A tervezés elképzeléseit azonban már nem befolyá­solta. A pénteki szegedi be­mutatót Vaszy Viktor ve­zényli, a címszereplő Len­gyel Ildikó lesz, 111: Gyimesi Kálmán, s a további szere­pek szinte a teljes társula­tot színpadra szólítják. A díszleteket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes, tervezte, közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar. N. I. golása, a fekete humor, a kapzsiság, és az önáltató ál­humanizmus, a fanatikus igazságvágj-, a jelentéktelen kispolgárból hőssé emelke­dő ember, a pénz minden­hatóságának erkölcsöt, jelle­met legyőző ereje egysége­sen jelenik meg a műben. Einem emberi színjátékot, s nem jelképes tanmesét írt. Az ember megvásárolható — a milliomosnő. Claire Za­hanassian elmélete szerint, s az élet igazolja őt. Az em­berek nem gonoszok, mert visszautasítják az ajánlatát, de a szegénységük túlságo­san nyomasztó, a kísértés csábító, könnyelműen hitel­re építik jólétüket, amelyért előbb-utóbb fizetni kell. s amelyért feláldozzák, oda­dobják társukat. — Milyen problémák adódtak az előadás megter­vezésénél? — A színházat kitűnően ismerők művénél szinte nincs más dolga a rende­zőnek, mint az instrukciók megvalósítása. Első látásra­A legkeresettebb ital Napi 48 ezer palack sör Taval.v egy kérdőíven kí­váncsiskodott a Kőbányai Sörgyár szegedi kirendeltsé­ge a vásárlók körében az­iránt, hogy ki mennyire sze­reti a sört és melyik faj­tát kedveli leginkább. Szúr/, megkérdezett közül kilenc­venen szavaztak a kőbányai palackozott, sör mellett. Iga­zuk volt: ez a sör kellemes aromájú, enyhén komiózott és az ára is megfelel a fo­gyasztóknak. A megkérde­zettek 5 százaléka pártolta a tartósabban elálló minő­ségi söröket, a Kinizsit, a Mátyást, a Bakot, a Nek­tárt. A válaszadók 5 száza­léka viszont a külföldi sö­rökre adta szavazatát, leg­inkább a Pilsenire. Ha ilyen népszerű a kő­bányai palackozott sör, ak­kor nyilvánvaló a kérdés: van-e belőle elegendő most, és iesz-e még inkább a nyá­ron, amikor azok is szomjú­hoznak rá, akik más idő­szakban kevesebbet fogyasz­tanak. vagj' egyáltalán nem is vásárolnak. Dóczy István­tól, a sörgyár szegedi ki­rendeltségének vezetőjétől azt a választ kaptuk, hogy naponta most 250—350 hek­toliter sört palackoznak, s amint nő a kereslet, vagyis melegszik az idő, úg>' emel­kedik náluk is a napi ter­melés 600—700 hektoliterre. A mindenkori mennyiségnek 65 százaléka a szegedi fo­gyasztóké. 35 százalékát pe­dig a szegedi járás üzlethá­lózatába szállítják. Adatok szólnak arról, hogy a tíz év­vel ezelőttinek mintegy hét­szeresére ugrott fel a sörfo­gyasztók száma Szegeden, s ez a növekedés még inkább jellemző a községekre. Ko­rábban ugyanis kivételes al­kalmakkor. ünnepekre, vá­sárokra jutott elégséges sör a falvak lakosságának. Ma már folyamatos ellátást tud biztosítani a söripar. A Kő­bányai Sörgyár évente 3 mil­lió 600 ezer hektoliter sört gyárt. A pécsi gyár évi ter­melése 580, a sopronié 600. a nagykanizsaié 400 ezer hektoliter. — Az íta érezhetően jobb a hazai sörellátás — hang­súlyozta Dóczy István —, mióta megkezdte termelését, évi 1 millió 200 ezer hek­toliterrel, a Borsodi Sör. és Malatagyar. Az idén már kor oldódnak, meg kevesebb sört hozatunk ba hatóan 1976-ban külföldről, mert ez az új sörgyár teljes kapacitással dolgozik. Természetesen a termelés felfutásával nem szorul háttérbe az import­sör. éppen a választék ér­dekeben nem. Továbbra is lesz nálunk cseh, német, és lengyel sör. Évekkel ezelőtt felmerült a gondolat egj' új sörgyár építésére Szentesen, ahol a gyár működéséhez van elég­séges víz és muhkaerő is. Dóczy István most arról tá­jékoztatott, hogy a szentesi sörgyár építéséhez 1975-ben kezdenek hozzá. A gyár be­ruházására megvan a pénz, készen állnak a tervek, sőt a majd ött dolgozó műsza­ki gárdát, a szakemberek egész sorát már képezik is Budapesten. A szentesi sor­gyár évi termelése 1 mil­lió 200 ezer hektoliterrel in­dul, s ezzel nagyot fejlődik a hazai sörgyártás. A szentesi sörgyár építé­sével jól jár a szegedi ki­rendeltség is, amely jelen­legi telephelyén annyira be­szorult a környékben befe­jezett és még most is fo­lyó építkezések miatt, hogy a sörpalackozás további fej­lesztése a jelen körülmények között szinte lehetetlen. Egy­részt azért, mert nincs le­hetőség új üzemrész építésé­re. a nagyarányú szállítások lebonyolítására, másrészt a jelenleg működő gépsor — amely öblít, tölt, dugaszol és címkéz — korszerűtlen, elavult, nem felel meg aa igényeknek, noha ma is két műszakban működtetik és töltenek vele 48 ezer palac­kot. Harmadik műszakban is tudnának palackozni, ha kapnának elégséges vizet, a havonta engedélyezett 350— 450 köbméteren túl. Renge­teg víz kell az üvegmosás­hoz, a hűtéshez. Ahhoz vi­szont, hogy több vizet kap­janak, hozzá kellene járul­ni a vízműfejlesztéshez. Er­re viszont nincs elég pén­zük. A szűkös viszonyok ak_ - var­amikor a szegedi kirendeltség új helyen, a Vásártéren kap helyet, illetve új épületet, amelyben a korszerű köve­telménveknek megfelelően tudnak majd berendezked­ni. Addig is biztató viszont, hogy amíg 1972-ben a Sze­geden forgalomba hozott sör 31,1 százaléka volt import, tehát egyúttal drágább ital, addig tavaly már csak 16,6 százaléka jött külföldről. Az előzetes megállapodások sze­rint az importsör aránya, valamicskével tovább csök­kai az idén. L. F. Legnagyobb örömünkre, újabb és újabb leveleket kapunk a március 28-án vitára bocsátott olvasói le­vélhez. Már jó ideje tart a vita, de még mindig 7 le­vél fekszik a szerkesztő asztalán. Az alábbi leve­let, érdekessége miatt, tel­jes terjedelmében közöl­jük. Nem vagyok illetékes Fo­dor Pál szerkesztőségi leve­lének hivatalos értékelésére, ezért mint egy szegedi új­ságolvasó lakos kívánok né­hány, a cikkben felvetett gondolattal vitázni, őszintén megmondom, az újságcikk elolvasása után annyira már a címe . sem tetszett. Nem tetszett, mert a hangulat címszó védelme alatt olyan témákat vetett fel a levélíró, amelyek elfogadása nem vinné előre a város fejlődé­sét. Vegyük először a hangu­lathoz (bár én nem így ne­vezném, hanem a város le­vegőtisztaság-védelméhez) kapcsolódó témát: a fákat. Nem tudom, a levélíró meny­nyire tájékozott faügyben, de azt tudom, hogy a város vezetői a legszigorúbb intéz­kedésekkel védik az utcák meglevő faállományát. En­nek ellenére — éppen a vá­ros fejlődésének érdekében — vannak esetek, amikor fát kell kivágni, vagy áttelepíte­ni. Nem siránkozni kell mi­atta, hanem gondolkodó em­ber módjára cselekedni: a megfelelő helyen azonnal pó­tolni olyan előrenevelt, erős fafajták megválasztásával, amelyek, a környezetet is fi­g>-elembe véve, oda a legal­kalmasabbak. Emlékeztetni szeretném a levélírót éppen a József Attila sugárút pá­ratlan oldalán levő, közel­múltban történt fakivágásra, kőit védi a felesleges kiadá- ti indítással a villamos szál­soktól, illetve építési költsé- lítókapacitása 3000 fő/óra, a gektől. A szándék dicséretes. Sőt. mindenkinek honpolgá­ri kötelessége a felesleges kiadások ellen küzdeni, til­takozni. És most jön az, ami a kezembe adta a tollat, ne­vezetesen: mi a felesleges? Hogyan ítéljük meg a dol­gok lényegét? Ami nekem szükséges, az esetleg másnak felesleges, és fordítva. Ilyen módon a közgondolkodás nem jutna előre. De átért van megoldás: ami a társa­dalom részére szükséges, azt az egyénnek még akkor is el kell fogadni, ha az részére feleslegesnek látszik. Ha a levélíró tényleg is­meri és figyelemmel kíséri a városunk fejlődésével, építé­sével kapcsolatos tevékeny­séget, akkor tudnia kell azt is. hogy a város formálására, buszközlekedésé pedig egy­percenkénti indítással 4200 fő óra. összesen 7200 fő/óra. A rendelkezésre álló 2,5 óra alatt tehát kereken 18 000 utast lehet az említett város­részből elszállítani. Az évti­zed végére még belép az északi városrész közlekedés­igénj-e is. amikor a csúcsidő járműszámát bővíteni kell. Ugje. könnyen bizonyít­ható, hogy a közlekedés ilyen irányú fejlesztése azon­nali társadalmi igénj', pontn. sabban fogalmazva, már egy kicsit el is késett. Mint lát­juk. sajnos, még a buszköz­lekedésnek is bőven maradt tennivalója, ha mindenkit időben el akarunk szállítani. Azt írtam, hogy „sajnos", mert a buszközlekedés ru­galmasabb ugyan, mint a távlati fejlődésére és kiala- villamos, de sokkal zajosabb. . kítására a kormány által jó­váhagyott általános város­rendezési terv intézkedik. Ez törvény, ennek megváltozta­tása csak a jóváhagyó enge­délyével lehetséges. Nem kívánom részleteiben tárgyalni, hogy milyen bo­és főleg nagyon szennyezi a levegőt. Éppen ezért, még igen sokáig lesz a villamos a tömegközlekedés szolgálatá­ban. Javasolom mind a le­vélírónak, mind az újságot olvasók széles táborának, nézzék meg a Technika Há­nj-olult, sokrétű és hosszú zában április 16—26. között időtartamú, megalapozott munka eredménj-eként jele­nik meg egy ilyen városren­dezési terv, de azt le kívá­nom szögezni: ez szakembe­rek (építészek, mérnökök, közgazdászok, orvosok, szo­ciológusok stb.) csoportjának a legjobb szándékú, várost szerető alkotása! Ha ezt el­fogadja a levélíró, akkor nem tudom, milyen alapon, vonja kétségbe például a Jó­zsef Attila sugárúti villamos­vasút, kivitelezésének szüksé­gességét? Ezt csak érzi, Vagy utána is számolt? Javaslom, ne jósoljunk, számoljunk, és annak azonnali szakszerű Tarjánvaros jelenleg, Gedó­pótlására. Még egy évtized sem telt el a rekonstrukció óta, és ma gyönjürű, egész­séges fasor díszlik a sugár­úton. Erre a témára n'em is érdemes többet fordítani. Sokkal nagyobb fajsúlyú témát ütött meg a levélíró akkor, amikor városunk la­Humbug-papír Emlékszünk még a ke­nyér—papír háborúra, ami büntetem téma. Ez jó ér­zés, felelősség kérdése, amit végül miniszteri utasítással még egy rakodónak, gép­zárult: a kenj'eret, a pék­süteményt az üzletek köte­lesek papírban kiadni a ve­vőknek. A cél közismerten higiéniai, védeni a kenye­ret, egészségünket. Kisebb utózörejekkel mindezt si­kocsivézetőnek sem sza­badna utasításra sem elkö­vetnie, ha becsüli kollégái munkáját, szomszédait, pol­gártársait, bennünket. Va­jon ha vendégségben föl­dönhányt, kutyaszagolt ke­került is megvalósítani, nyérrel fogadnák őket, mit Szegeden még lényegi túl- szólnának? Mi pedig vala­teljesítés is történt, jobb mennyien kényszerű ven­lett, foszlósabb a kenyér, és dégeik vagyunk! Persze megszépültek az egykor tudjuk, nem ők találták ki ezt a módszert, és tudjuk a mentséget is: nyitásra friss pékáru legyen a bol­tokban. Ilyen áron viszont ne legyen! Csináltassanak girbecs kiflik, púpos zsöm­lék is. Melypontra zuhant vi­szont a higiénia. Még a ke­leti bazárok zugárusai is jobban vigj-ázzák az élei- számítógépes szállítási prog­miszereket, mint Szegeden ramot, új kenyeresládákat, vagy bái-mi mást, de ne a városban, hagyják az utak mocskában üzletek előtt órákra a kenj-eret. Mert aztán a boltos hiá­a mindennapit. Aki hajnali órákban jár láthatja az földre dobott kenyeres-, sü teményesládákat. Láthatja, ba csomagolja bármi szé­ha éppen nem jön arra egj- pen. Akar rózsaszín masnit nagyobb teherautó és nem is köthet rá, már humbug veri fel az építkezések szét­hordott porát, piszkát. Le­hetne KÖJAL-t emlegetni, az egész. Szemfényvesztés. Bár meg kell hagyni, ah­hoz képest, hogy milyen de ne zavarjuk hajnali ál- nehezen szokták meg, egé mukat. Ne zavarjuk, mert ez nem nem fúrták őket. utasítom, megtiltom, meg­szen jól csinálták, míg meg P. A. val, Petőfiteleppel. szűken számítva körülbelül 30 000 lakos. Ehhez jön a követke­ző ötéves tervben az északi városrész, körülbelől 20 000 lakossal. Az új városrészek fiatal lakosainak legalább 80 százaléka indul reggel mun­kába. Ez a reggeli csúcsidő­szakban, a városrészt ille­tően, már ma is eléri a 24— 25 ezer főt. Ha a reggeli csúcsidőszakot 5 órától 7.30­ig vesszük, úgy rövid két és fél óra alatt kell körülbelül 20 000 embert megmozgatni (a többi egyéni módszerrel közlekedik). Négypercenkén­megrendezésre kerülő „Víz, levegő, élet" körnvezetvedei­mi kiállítást. Igen rossz példát hozott fel a levélíró azokkal a városok­kal, akik azt vallják, hogy a villamos nem való a város­központba, mert lassú és út­jában áll a közúti forgalom­nak. Tömeges külföldi — technikailag fejlett — or­szágok nagyobb városainak központjábói kitiltják a köz­úti járműveket, és csak a gyalogosforgalmat és a tö­megközlekedés járműveit en­gedélyezik. Fővárosunk Le­nin körútján napjainkban folyik a villamosvasút .kor­szerű megoldású rekonstruk­ciója. 11a a motorizáció így halad, néhány évtized múlva Sze­geden is a város centrumá­ban csak gj-alog közlekedhe­tünk. Az odáig való eljutás­hoz jól jön majd az a dupla vágánj'ú villamosvasút a Le­nin körúton. Teljesen, egyetértek Ba­logh Gyula hasonló témában írt észrevételével, és ebből következik: én is a várost helyes iránj-ban fejlesztői) táborához tartozom. Rakonczai István, Szeged, József A. sgt. 25. Nagy forgalom az ügyfélszolgálati irodán Hétfőn, április 8-án nyi­tották meg — mint jelen­tettük — a szegedi tanács ügyfélszolgálati irodáját. Az eddigi öt fogadási napor, összesen 849-en keresték fel az irodát ügyes-bajos dol­gaikkal. A legtöbb érdeklő­dő, szám szerint 472 mun­kakönyvet kért, közöttük 300 ipari tanuló. Sokan tértek, be tejjegyért gyermekek­nek, és gépjármű-adóbeje­lentés intézéséért. Közel 200­an kaptak jogi tanácsot kü­lönféle ügyekben. Egy négj'­családos anj-a az iroda köz­vetítésével kapott gyámügyi segélyt. Az esetek közel 80 száza­lékában azonnal intézkedtek I az iroda dolgozói. A többi- | csot, vagj- írásban, továbbí­tották panaszaikat az illeté­keseknek. Az iroda az első héten az ügjűelek általános megelé­gedésével működött és várja a további érdeklődőket. Kishatármenti árucsere A Győri Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet az idén 40 millió forint értékű kishatármenti áruésereforgalmat bonyolít le a pozsonyi testvé-szövet­eknek szóban adtak taná- i kezettri. 4

Next

/
Thumbnails
Contents